Azt már látom, hogy nem lesz unalmas év az idei. Minden lesz, csak szürke és egyhangú nem, viszont baromi fárasztónak ígérkezik, meg kell hagyni.
Elsőként az udvari bolondok ébredtek idén, vagy tán le sem feküdtek: tegnap foglalkoztam a Honfoglalás 2000 ügyeivel, ma következik a CÖF-CÖKA, holnap ki tudja, kik – de hogy lesz téma bőven, az már látszik előre.
Megérzi azt a tapasztalt sajtómunkás szelek járásából, csillag állásából, madarak röptéből is, hát még, ha telenyilatkozzák a terveikkel az érintettek a kormánymédiát! Persze valahogy minden kormánylapban szó szerint ugyanaz jelenik meg, aminek oka van: egymástól veszik át, amiből nem lett baj az egyik lapnál, abból tán nem lesz a másiknál sem, ilyen világot élünk, okos ember manapság a kocsonyát is megfújja. Mielőtt azonban rátérnék Csizmadia mester nagyívű terveire, egy kis kitérő: miben különbözik egyik udvari bolond a másiktól, a Honfoglalás 2000 a CÖF-CÖKA-tól?
Elég sokban, csak nem tudja mindenki. A CÖF-CÖKA ugyanis mondhatni édes gyermeke a kormánynak, ők hozták létre, ápolják, pátyolgatják, széltől is óvják, ők lennének a „mozgalmi háttér”, a „néptömegek”, a békemeneteket lehet mutogatni, azok látványosak. Amiatt is ölnek beléjük annyi pénzt. Ellenben a kormány oldalán vitézkedik egy csomó „önkéntes népfelkelő”, amolyan basibozuk is, ahogy a török hívná őket, ők azért teszik, amit tesznek, mert remélik, hogy megakad rajtuk a fenséges padisah tekintete, és felsőbb osztályba léphetnek, mármint a fizetett zsoldosok vagy a hivatásos katonák közé. Ritkaság, hogy az ilyenekből kérjen a kormány, nem is kapnak egy vasat sem tőlük, de kitartanak, mert hátha egyszer mégis megtörténik a csoda. Efféle a Honfoglalás 2000, bár nem tenném tűzbe a kezemet, hogy hozzájuk időnként nem gurul be pár kopejka Moszkvából, ilyen a Minden Szó, akad még pár hasonló kósza martalóc-csapat rajtuk kívül is. Manapság aki ütni akar a másikon, a kormány nevében próbálja tenni – hátha meg is fizetik érte, vagy legalább büntetlen maradhat.
Szóval, ha a Honfoglalás 2000 vagy a Minden Szó a martalócok, a török hasonlatnál maradva a CÖF-CÖKA a janicsárhad, azok tényleg kapnak pénzt. Támogatást kapnak, ilyent is, olyant is, egyfélét nem: keveset senki sem ad nekik, akinek kedves a cége.
Így aztán míg a Honfoglalás 2000 mintegy sportból, pár kopekért árulná a hazát, de egyelőre hiába, ha Csizmadia mester, az ősz janicsár-aga bejelenti a békemenetet, arról lehet tudni, hogy meglesz, mert van rá pénz. Magát az eseményt megszervezni inkább logisztikai feladat, mint bármi egyéb, erre utal az is, hogy már tudják előre, hányan vesznek részt a március 15-i rendezvényen.
Honnan tudják? Nem madarak röptéből, villámok cikázásából, nem szorulnak ők a régi római augurok, haruspexek jóstudományára. Onnan tudják, hogy Csizmadia azt mondta:
„Az utolsó Békemenet bizonyította, hogy a CÖF–CÖKA meghívására az emberek saját sorsuk kérdése mellett ki tudnak állni, és a pandémia idején is 340 ezren részt vettek a rendezvényen. Szerintem már most el kell kezdeni a felkészülést a következőre. Március 15-re kétszer annyian kell lenni.”
Álljunk csak meg „itt, a fahídon, pisilhetnék a menyasszony”, ahogy az egyszeri hétfalusi vőfély mondta: azt én elhiszem, hogy Csizmadiának ez a szám a legfontosabb, egyrészt, mert ennyi a sztahanovi terv, ez a munkaverseny célja, hogy március 15-re kétszerezzék meg a békemenetüket, másrészt, mert ehhez képest kell majd megrendelni a buszokat is, de akkor ezek szerint Csizmadia elárulta a kormányt? Mi az, hogy október 23-án „csak” 340 ezren meneteltek volna? Nem ezt írta ám akkoriban a kormánysajtó! Vegyük csak elő a Magyar Nemzetet például, az ő szavuk szent. Azt mondja a tavaly október 24-i írásuk:
„Közel félmillióan lehettek a békemeneten
A tömeg a Deák Ferenc tértől egészen a Kálvin térig tartott, erről Földi-Kovács Andrea műsorvezető számolt be az eseményen. További beszámolók szerint az Astoria is teljesen megtelt, a Múzeum körúton egészen a Kálvin térig álltak az emberek. Megteltek az oldalsó utcák is, többek között a Király utca és a Dob utca is. A nagy számú lengyel és olasz vonulókkal együtt összesen félmilliós tömeg vett részt a békemeneten.” (Magyar Nemzet)
Márpedig a félmillió kétszerese mindenképpen egymillió, szóval miről beszél, Csizmadia úr? Azt állítja, hogy hazudott a Magyar Nemzet? Vagy Földi-Kovács Andrea? Az képtelenség. Netán el akarja szabotálni az egymillió békemenetelőt, ki akarja szúrni a kormány szemét rongyos hatszáznyolcvanezerrel? Ismerjük ám mi az ilyesmit!
No, de egyáltalában véve: akár hatszáznyolcvanezer, akár egymillió: mi az értelme ennek a tömegdemonstrációnak? Mi a haszna? Idézzük megint Csizmadiát:
„Ez az erő nem mások ellen szól, nevetséges, amikor úgyis padlón van az ellenfél, ugye a jelen pillanatban azt láthatjuk, hogy magát keresi. Ki a hunyó, meg kit kell megkeresni, ez a játék folyik. Lukra futottak, mert ők nem Márki-Zayt akarják, csak közben ebbe a dologba Bajnai is belekeveredett.”
No, hiszen épp maga mondja, hogy ezek szerint a választás eldőlt jó előre, ellenfél nincs, akkor mi végre menetelni? Vagy másnak szól a felvonulás, nem Magyarországnak? Netán Brüsszelnek?
„Brüsszelnek bizonyítani kell, itthon pedig erőt mutatni. Minden normalitással bíró magyar embernek arra kell törekednie, hogy a szomszédja és a szomszédjának a szomszédja is lássa, hogy mi történik Magyarországon.”
Uram, tizenkét éve törekszem arra, hogy lássa a világ mi történik Magyarországon, nem kevés bántalmat szenvedtem, hazaárulóztak, Soros-bérenceztek eleget miatta, most maga is erre adná a fejét? Hallgasson rám, meg ne próbálja, keserű egy kenyér ez, vajjal is ritkán kenik. Nem szokott maga a betyárélethez.
Különben megnyugtathatom: a világ nagyon jól tudja, mi történik nálunk. Nem ostoba az a világ és nem olyan érthetetlen a magyar nyelv, hogy ne tudná. Azt csak maguk hiszik, hogy hazudhatnak bármit Brüsszelben, soha ki nem derül. Kiderül az, fél perc alatt.
Szóval, ha csak nem a kormány látványos elárulására készülnek, semmi okát nem látom a tömegrendezvénynek. Aki arra elmegy, ott lesz: de nem ír alá a részvétellel szerződést, ami szerint mindenképpen a mostani kormányra fog szavazni. Ettől több voks nem terem, legfeljebb a régieket lehet megtartani az ingyenes pesti kirándulással.
Amúgy – csak, mert jó az én indulatom, nem venném a lelkemre, ha kudarcot vallanának és nem jönne össze az akárhány résztvevő (bár mindenképpen összejönne, ha nagy a baj, legfeljebb beállítják Rákay Philipet számlálni, mindjárt meglesz a több millió is) – adnék én maguknak egy ötletet. Hogyan legyen népszerűbb a séta.
No business like the showbusiness, mondja az amerikai.
Azt mondanám, most ne maguk, vagyis a szervezők menjenek elöl a ménkű hosszú molinóval, ahogy szokásban volt. Mehetnek épp, csak ne legelöl menjenek.
Kérjék ki a tavaly augusztus huszadikai díszfelvonulásról – aj, be szép volt az is! – a guruló Szent Koronát, amiben akkor elfért egy teljes népi zenekar. Szerződtessék is ugyanazt az együttest, a Szent Korona menjen legelöl, benne a bandával, és húzzák, de megállás nélkül ám a nótát:
„Piros volt a paradicsom, nem sárga, Magyarország előre megy nem hátra”
Aztán jöhetnek szépen a szervezők, a vezetőségi tagok, mögöttük meg a mezei hadak, lehet hömpölyögni.
Amondó volnék azért, hogy a vezetőség, a szervezők mégse molinóval nyomuljanak, hanem, tekintettel a hangulatra, táncolva, csűrdöngölőt járva, csárdásozva. Csak aztán jöhet a molinó.
Képzelje maga elé, amint Stefka vígan ropja a csárdást Bencsikkel… megvan?
Ez már garantálná az egymilliós részvételt is, bár a nézők többen volnának, mint a menetelők. Ha még a tévé is közvetítené, teljes a siker, ezt mindenki megnézné magának.
De mondom, egyébként míg vérszerződést nem kötnek egyenként minden résztvevővel a voksára, ez az egész tömeges cirkusz nem egyéb, mint ablakon kidobott pénz.
Ismeri a régi viccet?
– Égig ér, vasból van és csicsereg, mi az?
– Nem tudom.
– Égig érő vascsicsergő. Égig ér, vasból van és nem csicsereg, az mi?
– Azt sem tudom.
– Ugyanaz, mint az első, csak szovjet gyártmány.
A békemenet is pontosan ez. Nagy, egyre nagyobbra tervezik, méretezik, mivel pedig mindig az számolja, aki tervezte, olyasmi sosem jön ki, hogy kisebb lett volna a szándékoltnál (még ha tegnap el is szólta magát Csizmadia mester), hatalmas, égig ér, kőkemény, mert vasból van, és merje csak bárki azt mondani, hogy nem csicsereg, mindjárt megismeri a Magyarok Istenét!
Egyébként pedig csicsergésen kívül másra nem jó.
A maguké arra sem: kimondom én. Ez bizony még csak nem is csicsereg.
Lehet, hogy szovjet licenc?
Vagy kínai.