Rossz hírek jönnek Kazahsztánból, nagyon rosszak – és nem lehetetlen, hogy a világ többi részére is nagyon rossz dolgok következnek belőlük.
Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a felkelők vesztettek, és most komoly megtorlás következik, olyan forgatókönyv szerint, amit már ismerünk. Igen: az orosz hadsereg bevonul az országba.
De menjünk sorban. Tegnapi írásomban elejtettem egy mondatot, mely szerint „Moszkva nyilatkozata a „be nem avatkozásról” egy kopejkát sem ér” és így legyen ötösöm a lottón: már be is vonultak az első ejtőernyős alakulatok, legalábbis a Reuters szerint. Valószínűnek látszott, hogy így alakul majd a helyzet, de arra senki sem számított, hogy ennyire gyorsan következik be a végkifejlet. A legfrissebb hír szerint Almatiban kétezer főt tartóztattak le ma délelőtt. Tegnap ugyanis a délutáni-esti órákban folytatódtak a zavargások, amiket elég drasztikusnak kell elképzelni, fosztogatásokkal, utcai harcokkal, már nem csak a rendfenntartó erőknek volt lőfegyvere, hanem a velük szemben állóknak is – szándékosan fogalmazok ilyen óvatosan, mert lévén, hogy a megmozdulásoknak semmiféle vezetése, irányítása nem volt, valószínűleg ahány résztvevőjük akadt, annyiféle lehetett, elvetemült bűnözőktől lelkes forradalmárokig. Este azonban Tokajev elnök bejelentette: a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetéhez fordult segítségért. Ez tulajdonképpen a posztszovjet államok katonai szövetsége, „Keleti NATO”-nak is nevezik, lényegében véve egyes volt szovjet tagköztársaságok tartoznak hozzá. Távolról sem mindegyik, persze, csak Oroszország, Belarusz, Kazahsztán, Örményország, Kirgizisztán és Tádzsikisztán. Olyan szerepet tölt be a tagjai között, amilyent régen nagyobb méretekben a Varsói Szerződés látott el. Mint Tokajev nyilatkozatából megtudhattuk:
„A Kollektív Biztonsági Szerződésre támaszkodva arra kértem ma a KBSZSZ államfőit, hogy segítsenek Kazahsztánnak leküzdeni ezt a terrorista fenyegetést. Valójában ez már nem fenyegetés, hanem az állam integritása elleni támadás, és ami a legfontosabb, az állampolgáraink elleni támadás, akik államfőként azt kérik tőlem, hogy sürgősen segítsek nekik.
Külföldön komoly kiképzést kapott terrorista bandák tevékenykednek az országban. A terroristák elfoglalták az almati repülőteret és öt repülőgépet zsákmányoltak, valamint randalíroznak a városban és több más településen. Almati közelében jelenleg állandó harc folyik a terrorista bandák és a védelmi minisztérium légi egységei között.
Javaslom, hogy a tüntetéseket tekintsük agressziónak Kazahsztán ellen.”
Ez a Kazah Biztonsági Tanács gyűlésén közölte, utólag – tehát minden felhatalmazás nélkül cselekedett. Ha egyszerűen akarunk fogalmazni, mondhatjuk úgy is, hogy behívta az oroszokat. A „külső agresszió” vádja viszont fontos, mert vissza fog köszönni a későbbiekben.
Azonnal utasítást adott a biztonsági erőknek, hogy kezdjék meg a „rendcsinálást”, és Almati utcáin még inkább fellángoltak a harcok. A biztonságiak közül nyolcan vesztették életüket és 317-en sebesültek meg, de ebbe nem számít bele az almati rendőrkapitányság ostroma, melyben 12 rendőr hunyt el és 353 sebesült meg. Ez bizony arra utal, hogy komoly fegyverek kerülhettek a lázadók kezébe is. Ezek nem szilvásgombóccal hajigálták egymást. Két rendőrt ráadásul lefejeztek, ami minden egészséges lelkű embert undorral tölt el. Ha igaz.
A rendfenntartó erők ma, a reggeli órákban érték el a demonstrációk központját, Almati főterét, ahol egy körülbelül 300 fős alakulat zárta körül a tüntetőket, majd megkezdődött a lövöldözés. A halottak számáról nincs egyelőre pontos tudomásunk, arról azonban igen, hogy a biztonságiak több páncélozott járművet is bevetettek. A zavargások ezzel nagyjából véget is értek volna, bár vidéken még mindig tartanak, egyes városokban, mint például Aktauban vagy Taldikorganban (ahol tegnap ledöntötték Nazarbajev szobrát) komoly viták alakultak ki a tüntetők között, egyesek ugyanis úgy vélték, elérték a céljukat – Nazarbajev távozását – és most már nyugodtan hazamehetnek, mások viszont még folytatni kívánják a megmozdulásokat. Úgy néz ki, ezek a tüntetők nem az erőszakosak és a fosztogatók közül kerültek ki.
Időközben leállt az ország legnagyobb részén a kábeles internet-szolgáltatás, a határokat lezárták, civil külföldi nem léphet be Kazahsztánba, az ország polgárai sem léphetik át a határt: egyedül a fővárosban, Nurszultanban (lesz még az Asztana, akárki meglássa) működik a világháló megbízhatóan.
A KBSZSZ ma reggeli közleménye szerint:
„Oroszország légierejének katonai egységei csatlakoztak a KBSZSZ kollektív békefenntartó erőihez. Jelenleg az Orosz Légierő katonai és szállító repülőgépei a békefenntartó kontingens orosz egységeit küldik a Kazah Köztársaságba.”
Ők bizony már ott is vannak, ahogy nemsokára megérkezik a talán 300 fős fehérorosz támogatásuk is, amit Lukasenka elnök ígért meg hosszú és nem igazán összefüggő beszéd kíséretében. Tádzsikisztán 200 főt küld, Örményország hetvenet… azonban ezek kiválóan kiképzett és felszerelt alakulatok, melyeknek nem a nagy létszáma a fontos.
Az ország teljes területén bevezették a szükségállapotot, de annyira, hogy ennek tartamára minden vallási tevékenységet is felfüggesztettek. A templomokat sem szabad látogatni.
A történet fordulópontja most következik. Ma délben az orosz külügyminisztérium nyilatkozatot adott ki, melyben azt mondják:
„A baráti országban a közelmúltban történt eseményeket kívülről inspirált kísérletnek tekintjük, hogy erőszakos módon, kiképzett és szervezett fegyveres alakulatokat felhasználva aláássák az állam biztonságát és integritását. Oroszország folytatja a konzultációkat a KBSZSZ szövetségeseivel, hogy további hatékony lépéseket dolgozzanak ki a kazahsztáni bűnüldöző szervek terrorellenes műveletben való segítése és a biztonság garantálása érdekében.”
Mondták mindezt pontosan 24 órával azután, hogy a Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov bejelentette volt:
„Meggyőződésünk, hogy kazah barátaink képesek saját maguk megoldani belső problémáikat. Az a legfontosabb, hogy kívülről senki se avatkozzon be.”
Ehhez képest most már bent is vannak az országban. Ehhez képest a Türk Tanács bejelentése (melyhez kicsit mi is tartozunk, megfigyelői státusban), miszerint „szükség esetén hajlandóak támogatni Kazahsztánt” szelíd kis leányka sóhaja a tajgai szélviharban. Hajlandóak, persze, de nem egy orosz megszállás ellen. Majd gondolnak rájuk, sok szeretettel és részvéttel.
De mit látunk? A „külföldi beavatkozás” vádját, melyet Tokajev elnök vetett fel, Moszkva lelkesen megerősíti, és már készül is a fellépésre ellene. A tények senkit sem zavarnak, kiváló casus belli ez bármely ország ellen, ugyanis ha jobban megnézzük Kazahsztán fekvését, összes szomszédja közül csak kettő nem tagja a KBSZSZ-nek: Kína és Türkmenisztán. Egyikük sem érdekelt az ország destabilizálásában, a KBSZSZ-államok saját magukkal nem fognak háborúzni, márpedig ha elfogadjuk az „idegen intervenció” elméletét, a „terroristáknak” valahonnan kellett jönni, nem küldhették át őket e-mailben Almatiba. Azt meg csak észrevették volna, ha a repülőtér forgalma hirtelen a tízszeresére emelkedik.
Persze, hogy nem külföldi beavatkozásról van szó, de ezt már Jen Psaki, a Fehér Ház sajtótitkára is cáfolta, az első pillanatban, amint felmerült, hogy az Egyesült Államok irányíthatja a tüntetéseket:
„Van néhány őrült orosz állítás arról, hogy az USA áll emögött. Hadd használjam ki ezt az alkalmat, hogy ezt teljesen hamisnak és egyértelműen a szokásos orosz dezinformációs forgatókönyv részének nevezzem.”
Tehát míg tegnap úgy nézett ki, egy kazah destabilizáció orosz erőket fog elvonni Ukrajna és a Baltikum határai mellől (el is fog, csak nem sokat), és így befolyásolja majd a NATO-Oroszországi Föderáció Tanács január 12-én kezdődő tárgyalásait, mintha ennek az ellenkezője történne: ahelyett, hogy gyengülnének az orosz fél pozíciói, még egy kemény érvet is kovácsolt a hátrányából. Mely étv hamis ugyan – de tagadhatatlanul kemény.
A KBSZSZ-államok közül egyedül Kirgizisztán ódzkodik a beavatkozástól, ők alkotmányos kifogást emeltek, parlamenti kétharmad szükséges náluk a kirgiz csapatok határon túlra küldéséhez – de Oroszország majd megoldja nélkülük is a kérdést. Sőt. Nélkülük még jobban is jár. Sokkal, de sokkal komolyabb befolyáshoz jut a kőolaj- és földgázlelőhelyek ellenőrzése fölött, mint eddig. Tekintettel a bimbózó orosz–kínai együttműködésre, Peking sem fog nagyon tiltakozni egy tartós megszállás ellen – a játék nyertese eddig minden szempontból Moszkva. Persze, geopolitikai szempontból csak most, jelenleg tűnik számára szerencsésnek, hogy kicsit nagyobb felületen ér össze az orosz és kínai befolyási övezet, ezt még a két nagyhatalom valamikor lejátssza egymás között, de az majd akkor lesz.
Személyes szinten a Nagy Vesztes, mint tegnap is írtam, Nurszultan Nazarbajev, aki egy nap alatt vált élet és halál rettegett urából, legfőbb (bár háttérbe húzódó) kormányzati tényezőből menekülő páriává, aki örülhet, ha Moszkvában befogadják „gyógykezelés céljából”, mint említette is. És természetesen a nyertes Tokajev, akinek a hatalmát most orosz fegyverek biztosítják, végre megszabadult Nazarbajevtől is, a zsíros állásokban ülő sleppjétől is, hozhatja a saját embereit… nem csodálnám, ha rövidesen nagy tisztogatások kezdődnének a kazah közigazgatásban. És nem zárnám ki, hogy az eseményeket kirobbantó „idegen befolyást” Tokajevnél kéne keresni.
Vagy a Kremlben.
Igazából persze mindannyian tudjuk, hogy ennek a játszmának a legkomolyabb vesztese a kazah nép. És nem az a része, amelyik gyújtogatott, fosztogatott, kegyetlenkedett, hanem az, amelyik már nagyon régóta szabadulni akart a vérszopó Nazarbajevtől.
Nem gondolták volna, hogy azonnal kapnak helyette egy másikat.