Kérem, a jelek szerint nincs mese: Békés Márton a jövő Szakács Árpádja. Csak a réginél könnyebben kezelhetőbb, jobban kézre áll, nem hajlamos az elszabadulásra és nem szorul be sorozatlövés közben, meg nem melegszik túl a csöve.
De különben nagyobb kultúrharcos legendás elődjénél is, pedig az még a mostani magyar kormánypárt környékén is ritkaság.
Bele is telik majd egy időbe, míg kikopik, lötyögni kezd és már nem lesz olyan megbízható az irányzéka, mint új korában, de hát az elődjével is ez történt, csak ő annyira elromlott, hogy ki kellett dobni, megjavítani sem lehetett. Hiába, kérem, azt a fegyvert karban is kéne tartani. Lássuk akkor, már megint mi szépet tett le az asztalunkra?
A múltkor Schmidt Mária blogján, a Látószögön brillírozott, ezzel foglalkoztam is annak idején:
„TÉZISEK A KULTURÁLIS SZUVERENITÁSRÓL”
címmel, az is feledhetetlen, egész estét betöltő volt, most rákontrázott akkori kis remekére a 21. Század Intézet honlapján, mely intézetnek véletlenül, de egészen véletlenül szintén Schmidt Mária a főigazgatója.
Egyszer próbálkozhatna idegen pályán is, mert a hazain biztos a győzelem, de idegenben kétesélyes, azonban Békés magyar futballt játszik, ami nem gólra megy, hanem borítékra. A stílusa ugyan a legunalmasabb, második vonalbéli marxista-leninista (inkább leninista) ideológusokéra emlékeztet életkora ellenére, úgy látszik, természeti törvény, hogy ha egy közepes elmének egyetlen önálló gondolata sem akad valamiről, azt olvashatatlanul írja le, de szerencsére engem az átlagosnál erősebb idegzettel áldott meg a Jóisten olvasmányok terén, képes voltam a végére járni, így olvasóimnak már elég, ha idézek. Akkor kezdjük a műélvezetet, elő a spanyolcsizmákkal!
„Kultúrharc Magyarország ellen”
Ez Hollós Ervin és Lajtai Vera 1982-es kötetét idézi: mely a
„Hidegháború Magyarország ellen/1956”
címet viselte, de hát ez egy ilyen műfaj. Akire csak egy Párt vigyáz, annak minden halál és semmi gyász, hogy forgassuk ki szegény József Attilát, annak csak a Párt van, azt kell szeretnie. Hát lássuk, hogyan szereti pártját Békés? Nem úgy, mint sót az ételben, hanem jobban. De elsősorban ellenségeit utálja. Ha nincsenek, majd talál!
„A Magyarország szuverenitása ellen folyó összehangolt támadások újabb csatatere nyílt meg a legutóbbi időben, amikor a megszokott európai uniós jogi eljárások, politikai elmarasztalások és forrásvisszatartások mellett kialakult egy kulturális frontvonal is. Szivárványos karszalaggal focipályára lépő ellenfelekkel, a gyermekvédelmi törvény elleni lobbizással, a külföldi médiabefolyás növelésével és „oknyomozásnak” álcázott hírszerzéssel. A hagyományos értékeket, a nemzeti identitást, a család értelmét és a közbizalmat azért támadják, hogy rajtuk keresztül ássák alá az államot. Magyarország kulturális szuverenitásának támadása egy olyan stratégia mentén zajlik, ami a hibrid háború elméleti keretében helyezkedik el, gyakorlata pedig kulturális és kommunikációs eszközökkel történik.”
A legjobban az „oknyomozásnak álcázott hírszerzés” tetszik, bár a többi se kutya. Tehát, ha én kiderítem teljesen nyilvános forrásokból, mint azt annak idején meg is tettem, hogy milyen cégek építik a Budapest-Belgrád vasútvonalat és mennyiért, az hírszerzés. Főleg, ha igazat írok. Mondjuk, ha nem írok igazat, akkor szerintem is rágalom, de az velem nem nagyon esik meg, maximum tévedésből fordulhat elő. Ellenben ha ők azt állítják, hogy X. politikus édesapja, különben jó hírű evangélikus lelkész nemi erőszakot követett el egy egyházi intézményben, mi több, egy szentkép alatt, és ebből egy szó sem igaz, sőt, az evangélikus hitben szentképek sincsenek, akkor az nem hírszerzés, mert nem hírt szereztek, hanem szemenszedett hazugságot, az információs diverzió, de náluknem bűn. Nem bűn az álhír, a dezinformáció és a maszkirovka sem. Röviden összefoglalva a békési tételt:
„Nekünk hazudni is szabad, nektek igazat mondani is tilos!”
Ami a „post-truth”, vagyis „igazság utáni világban”, ahol az a tény, amit elhisznek, a végtelen lehetőségek tárházát nyitja meg a kormány békésmártonai előtt.
Hosszan elemzi a hibrid hadviselés természetét és jellemzőit, orosz források igénybevételével, mert lelke mélyén katona ő, igaz, csak pártkatona, de annak legalább lelkes. Főleg orosz forrásokat idéz, mert ők ennek a műfajnak a nagymesterei, aztán eljut dr. Horváth Józsefig, aki nem csak nyugalmazott vezérőrnagy és jelenleg a Magyar Nemzet szakírója hírszerzési-elhárítási ügyekben, hanem egészen érdekes karriert tudhat maga mögött, például a rendszerváltás előtt az államhatalom belügyminisztériumának III/III-as főcsoportján dolgozott. A 4-b. alosztály alhadnagya volt, ennek feladataihoz a szektásnak minősített, egykori és aktív párttagok, trockisták, és álbaloldaliak elhárítása tartozott.
Aztán egy időre búcsút mondott a titkosszolgálatoknak, az első Orbán-kormány idején aztán Kövér László akkori titkosszolgálati miniszter nevezte ki főigazgató-helyettesnek a Nemzetbiztonsági Hivatal élére. A 2002-es kormányváltásig itt dolgozott. Később alapítója volt a 2008-as lehallgatási botránnyal ismertté vált UD Zrt. nevű biztonságtechnikai cégnek. Arra is van adat az ABTL-ben, hogy az 1956-os szerepe sem telkesen dicső, 1956 februárja és1956 október 30. között századparancsnok lett volna a BM Belső Karhatalom Budapesti I. Karhatalmi Zászlóaljánál, majd beosztott november hetedike és december tizedike között a Budapesti I. Forradalmi Karhatalmi Ezrednél. Mivel az ABTL kronológiája tartalmazza a későbbi beosztását is a BM III/III-4-b alosztálynál, erősen valószínű, hogy ez a Horváth azonos az 1956-os Horváthtal, bár akkor most 91 éves kell legyen. Vagy egyszerre két Horváth József dolgozott 1966 és 1970 között ugyanazon az alosztályon, ugyanabban a rangban, ami érdekes volna, bár nem lehetetlen. Mindenesetre lássuk, mit tanult Békés mester a III/III-4-b alosztálytól?
„A hadicél kontinensünk „zsidó–keresztény gyökereinek felszámolása, nemzeteinek feloldása”. Ennek érdekében egymástól távol állónak látszó megoldásokat vetnek be (…): az európai nemzetek felszámolása, az illegális bevándorlók millióinak elindítása, a radikális iszlám erőszakos terjesztése és a fiatal nemzedékek aktív befolyásolása alapvetően egy tőről fakad.”
Jó, megvannak az ideológiai alapok, kissé büdös helyekről jöttek össze, de megvannak, viszont hogyan jön ide a kultúrharc? Úgy, hogy hajánál fogva odarángatják.
„A módszerről szintén szót ejt a szakértő: fellazítás, ellenséges befolyásolás, dezinformálás és zavarkeltés (szubverzió), amelyet a hagyományos titkosszolgálatok ugyanúgy bevetnek, mint azok a „civil hírszerzők”, akik aktivistának, jogvédő irodának, segélyszervezetnek vagy tényfeltáró újságírónak álcázzák magukat. A módszertan réges-régi és nagyon hasonló, elegendő csak az „Ördög ügyvédjére”, Navalnij küldetésére, a Strache- vagy a Szájer-ügyre, a Pegasus-műveletre és a „Pandora-iratokra” gondolni, ami azonban újdonság, hogy „nemcsak az ellenséges országok profi titkosszolgálatai dolgoznak, hanem nemzetek feletti tőkecsoportok” is – írja. Ne feledjük: térségünk koalíciós kényszerben lévő, így gyengébb érdekérvényesítéssel bíró állami vezetői (Andrej Babiš, Bojko Boriszov, Sebastian Kurz, Heinz-Christian Strache) bele is buktak az ilyesmibe.”
Igen, ezeknek az egyik célja az, hogy elhitessék: újságírók, főleg tényfeltáró újságírók sosem léteztek, mindenki ügynöke valakinek, ők speciel a kormány ügynökei, akik nem értenek velük egyet, azok törvényszerűen az ellenség ágensei kell legyenek. A felsoroltakból nekem egyedül az Ördög ügyvédje gyanús, a többi persze világos: Navalnij orosz állami érdekeket sértett azzal, hogy a korrupció ellen fordult, anélkül össze is rogyna a Szent Oroszország, Starche ártatlan volt, mint a ma született bárány, Szájert csak felráncigálták a Soros-ügynökök arra a csatornára, Pegasus akkor sem volt, ha maga a kormány vallotta be, hogy használta, Pandora-iratok pedig sosem léteztek, ugyebár.
Valamint az egész világ egy merő hazugság, és kizárólag a tündérmesék igazak.
„A kommunikációs arcvonalon egyszerre történik 1) dezinformálás, például demokráciaindexek és médiamércék segítségével, mégpedig 2) olyan fedőszervezeteken keresztül (Freedom House, Human Rights Watch, Mérték – Médiaelemző Műhely, Riporterek Határok Nélkül), melyek jelentései uniós eljárásokat alapozhatnak meg, aztán 3) szubverzív tevékenységgel, mondjuk LMBTQ-szervezetek és külföldről finanszírozott médiavállalkozások révén (444, Deutsche Welle, RTL Klub, Szabad Európa) és 4) hagyományosnak számító operatív műveletekkel.”
Békés elvtárs, most már csak azt kell kiosztani, melyik a titóista ügynök és melyik a CIA embere. Meg kinek volt az anyja egy malomtulajdonos kulák szeretője. Nem viccelek, amikor a Rákosi-korszak retorikáját alkalmazom, Békés kifejezései és gondolatai is onnan származnak. Tehát minden sajtótermék egyben propaganda is szerinte, éspedig gonosz, külföldi propaganda, a belföldi propaganda viszont jó és szép, de azt kétségbe vonni is vétek! Azonban lássuk Békés végkövetkeztetését:
„Az állami szuverenitásnak a szélesen értelmezett kultúrán keresztüli támadása – vagyis a kulturális szuverenitás célba vétele – a legkomolyabban felveti az állami önvédelem kérdését, amit kulturálisan, infrastrukturálisan, de katonai és elhárítási szempontból egyaránt a leghatározottabban meg kell válaszolni. Lehetőleg megelőző jelleggel.”
Mit is jelent ez? Azt, hogy akinek az írása nem nyeri el Békés Márton és a békésmártonok maximális tetszését, azt „katonai és elhárítási” bánásmódban kell szerinte részesíteni, de nem csak őket.
Azokat is, akik csak írhatnának, mert ismerik a betűket, ezt takarja a „megelőző jelleg”!
Hát kérem, ilyen figurák járnak közöttünk. Én nem mondom, hogy Péter Gábor szelleme éledezik, de csak azért nem, mert már rég felébredt, és hol az egyik kormánylakájba bújik bele, hol a másikba, hol Szakácsban tombol, hol átszökik Békés Mártonba. A kettő között Raffayban pihenget.
Egy dolgon fogok nagyot nevetni. Azon, amiket egy esetleges fordulat után ezek a lelkes kultúrharcosok írni fognak.
Nagyobb partizánok lesznek ezek, mint Gulyás Marci összes műsora együtt.
Mert mi mindig újrajátsszuk a történelmünket.
Bár egyre pocsékabb az előadás.
Csak miért mindig Szálasit, Rákosit játsszuk újra, miért nem a Kiegyezés utáni békeidőket?
Egyszer azt is ki kéne próbálni. Szerintem lenne, aki élvezné. Mondjuk mindenki.
De főleg én.