Az nem is kérdés, hogy ma az alapvető élelmiszerek árának szabályozásáról kell beszélnünk, ez az elmúlt huszonnégy óra legfontosabb híre, csak kicsit döcögős lesz ez a merengés, mert közben zajlik a kormányinfó, és fél szemmel lesem azt is, ha valami fontos hangzik el, beleszövöm az írásba.

Akkor lássuk, miről van szó.

Egészen pontosan – megint az MTI-t vagyok kénytelen idézni, hogy ne vádoljanak elfogultsággal – arról, hogy:

„Élelmiszerárstopról döntött a kormány, február 1-jétől hat termék árát rögzítik a tavaly október 15-i szinten – jelentette be a miniszterelnök szerdán a közösségi oldalán.

Orbán Viktor a Facebookra szerda délután felkerült videóban, a kormányülést követően közölte: az élelmiszerárak emelkedése miatt a kormány úgy döntött, hogy hat termék – a kristálycukor, a búzafinomliszt, a napraforgó-étolaj, a sertéscomb, a csirkemell és a 2,8 százalékos tehéntej – esetében beavatkozik az árak alakulásába.
A kormányfő hozzátette: ez azt jelenti, hogy ennek a hat terméknek az árát vissza kell vinni arra a szintre, ahol a múlt év október 15-én állt, és ennek minden üzletben meg kell történnie.
Közölte: február 1-jétől kezdődően már ezen az áron lehet ezeket a termékeket megvásárolni.”

A végén még hozzátette, hogy „Magyarország előre megy, nem hátra”, ami jelenleg kicsit abszurd, mert épp most kapcsolta hátramenetbe, januártól megyünk október felé, nem fordítva, de hát ő tudja, miket beszél.

Meg kell mondanom, hogy ezt az intézkedést körülbelül a lehető legrosszabb ötletnek tartom a jelenlegi helyzetben, de meg is indoklom a véleményemet, mielőtt a kormány lelkes hívei nekem esnek és azt állítják rólam, hogy „az árdrágítóknak drukkolok”. Nagyon nem így van: a gazdaságnak drukkolnék, ha lehetne, de nem lehet.

Írtam én már erről korábban, itt a Zónán is, „Felkopik az állunk” című szösszenetemben, mert már tavaly november 17-én látszott, hogy nagy, komoly, általános bajok kezdenek lenni az élelmiszer-ellátás körül. Csakhogy én akkor utána jártam a dolgoknak és sokkal ijesztőbb kép tárult elém, mint amire számítottam: az élelmiszerek drágulásának nem egy, hanem sok oka van, melyek közül ha egy is elmúlt volna, javulna a helyzet, de nem múlnak, sokuk nem is múlhat. Lássuk ezeket az okokat:

• • • Az afrikai sertéspestis-járvány (melynek csak a neve afrikai, Grúziából indult el legutóbb) elérkezése Kínába, az ottani sertésállomány kiirtása, új beszerzése és szaporítása: a betegség pár éve bukkant fel, nem lenne gond, ha a Jangce tavalyelőtt nem áradt volna meg annyira, hogy akkor a vízkár érinthette Kína rizstermésének 51,26 százalékát, és egyéb gabonatermését szintén hasonló arányban elpusztította. Nincs gabona, nincs takarmány, nincs mit enni adni a disznóknak sem, az embereknek sem. Illetve dehogy nincs: mivel a kínai állam anyagilag nem áll rosszul és a stabilitásának az a kulcsa, hogy ne legyen az országban éhínség, világszerte minden gabonát vagy annak látszó tárgyat felvásárolnak, minden mennyiségben. Emiatt nálunk is felszaladtak a takarmány-árak és minden gabonaféle megdrágult.
    • A globális felmelegedés már tagadhatatlan és érezzük is a hatásait. Aki nem hiszi, ússzon egyet a Velencei-tóban.
    • A magyar mezőgazdaság aránytalanul több kukoricát és repcét termel a szükségesnél, bioetanol és biodízel előállítása céljából, sajnos igen gazdaságtalanul, annak ellenére, hogy a repce feldolgozása során keletkezik takarmánypogácsa – viszont az is mehet kínai exportra.
    • Felborultak a műtrágyagyárak és növényvédő szereket gyártó kombinátok globális ellátási láncai, részint a világjárvány, részint a Gazprom áremeléseinek hatására.
    • A magyar vízgazdálkodás maximum külügyi egyezményekben néz ki hatékonynak, voltaképpen már romokban hever, a Velencei-tó már említett esete is mutatja, hogy a víztározók sem voltak bevethetőek a kiszáradás ellen, ugyanis úgy megváltoztatták volna a tó vízminőségét, hogy attól még inkább kipusztul az élővilág.
    • Nem tértem ki rá és hely hiányában most sem tehetem, de hasonló gondokkal küzd a kertészet és a szőlészet is: csak a főbb bajokat tudtam felsorolni.

Hát akkor, Adyval kérdezve: „Mi lesz ebből, tekintetes úr?” Novemberben azt tippeltem, hogy éhínség ugyan nem lesz, viszont irgalmatlan áremelkedésekre számíthatunk. Úgy látszik, a kormány környékén is akadhatott valaki, aki hasonlóképpen látta a helyzetet, erre utal a teljesen szervezetlen intézkedés egyes lejárathoz közeledő élelmiszerek központi begyűjtéséről majd valamiféle szétosztásáról – ennek még a megszervezése is csak papíron és elvben létezik jelenleg, bár február 1-től hatályba lép a rendelet – valamint a mostani árszabályozás.

Ami látszólag rendet tesz, mármint ha csakis és kizárólag vásárlói szemmel nézzük a dolgokat, és minden egyéb szempontot figyelmen kívül hagyunk. Ezt hagyjuk meg a legegyszerűbb lelkeknek, ők nem látnak tovább a kannás boruknál, mi gondolkodjunk el. Az üzemanyagár-maximálás csak azért nem okozta eddig a kis benzinkutak csődjét, mert hatalmas szerencséjükre a Brent kőolaj világpiaci ára november 26-án a járvány omikron variánsának megjelenése miatt leesett 11,6 százalékkal és január 4-ig nem is csúszott nyolcvan dollár fölé, de most már emelkedőben van.

Ilyen szerencsére az élelmiszer-piacon nem lehet számítani, olyan nincs, hogy Norvégiában felfedeznek egy új sertésmezőt vagy Louisianában megnövelik a csirkekutak kitermelését, esetleg esik pár ezer vagon búza az égből, kristálycukorral vegyesen, netán a tehenek sztahanovi műszakba kezdenek: az élelmiszer ára rendszerint a reális piaci viszonyok alapján alakul, nagyon alacsony haszonkulcs mellett. Ha mi most kereskedők volnánk, akik a rögzített áru élelmiszereket forgalmazzák, nagyon ki kéne számoljuk: megéri nekünk olcsóbban adni azokat? Ki tudjuk gazdálkodni a kieső bevételt más árucikkek forgalmából? Mert Gulyás Gergely a mai kormányinfón leszögezte:

„A kormány nem kompenzálja a kereskedőket, miután korlátozza hat alapvető élelmiszer árát. Nem jelent olyan komoly kiesést a kormány döntése, 20 milliárd forintról lehet szó.”

Kinek mennyi a nagy pénz ugye. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Gulyás ma közölte, hogy tegnap kimaradt ugyan, de a csirkefarhát is bekerül a rögzített árú körbe, ám az árstop egyelőre három hónapig tart, ha kell, meghosszabbítják utána.

„Többszintű szigorú szankciók lesznek, ha valaki ezeket nem tartja be, ami pénzbírságtól az eltiltásig terjedhet. A részletes rendelet néhány napon belül megjelenik. Azért nem döntöttek az áfacsökkentés mellett, mert akkor lényegesen kisebb mértékben csökkentek volna az árak.”

Nos, akkor tehát képzeljük magunkat kereskedőnek: megéri nekünk mondjuk sertéscombot árulni? Az a haszonkulcstól függ. Ha nagyon olcsón kapjuk és viszonylag drágán áruljuk, akkor persze igen: de nem kapjuk nagyon olcsón. Hiszen magának a termelőnek is egyre többe kerül. Szóval, ha csak nem szoknak rá a vevőink valami drága luxuscikkre, nem lesz érdemes ezeket az alapvető élelmiszereket árulni, mert veszteséggel jár. Adott esetben lehetséges, hogy minden eladott tételre ráfizet a kereskedő.

Akkor viszont bolond volna egyáltalán megrendelni, nem ellensége ő saját magának. A vevőinek sem ellensége, de azt nem várhatja el tőle a magyar állam, hogy önként csődbe menjen – bár épp ilyesmire próbálják kötelezni. Szóval, a rögzített árú élelmiszerek listája körülbelül megegyezik azokéval, amik február elejétől eltűnnek majd a boltokból. A megtermelt árut – hiszen a termelés nem áll le – viszont el kell majd adni valahol, ezért fognak megjelenni a magyar piacon olyan fizetőképes államok, amelyek élelmiszer-behozatalra szorulnak és nekik megfelel a nálunk megszabott ár is.

Ó, legyint most az optimista olvasó, nem félti ő a kalmárokat, majd kompenzálják a bevételt. Meg fogják próbálni, hogyne, de épp ebben a percben beszélt ennek lehetőségéről Gulyás miniszter, a Telexből idézném:

„Meglehet, hogy az élelmiszerárstop miatt a boltok más termékek árát emelik, a kormány figyeli majd a helyzetet

Hogy akadályozza meg a kormány, hogy a hat terméknél bejelentett élelmiszerárstop miatt a boltok, kereskedők nem emelik meg más termékek árát, hogy ezzel kompenzálják a kieső pénzt? – kérdezték Gulyást, aki azt mondta, ez létező probléma lehet, de el kell fogadni a pénzkiesést. A helyzetet figyelik majd, és ha ez mégis bekövetkezik, akkor a „kormánynak vannak további eszközei” a helyzetre.”

Akkor ez a lehetőség is kiesik, marad az áruhiány kialakulása. Mennyi ideig is?

Legalább három hónapig. Jé, milyen érdekes: pont az országgyűlési választásokig „mentik meg” a lakosság pénztárcáját. A pénztárcák lehet, hogy megmenekülnek, de a gyomrok nem fognak megtelni: ha nem éri meg, senki sem rendel majd olyan árut, amit csak ráfizetéssel adhat el. Akkor jönnek majd a „további eszközök”, amikkel kötelezik a kereskedelmet ezek megrendelésére, közben megindul a kormánypropaganda csatornáin a „harc az árdrágító spekulánsok ellen”, de végső soron – amennyiben a mostani kormány a helyén marad április után – az ellátást csak az élelmiszer-piac és -termelés teljes államosítása hozhatja el, ami így veszteséges lesz, de majd ők kompenzálják másból. Vagy megpróbálják. Ehhez viszont szükséges lesz a tervgazdálkodás bevezetése is, szóval izgalmas idők jönnek, melyeknek során nem fogunk elhízni.

Ellenben egy esetleges kormányváltás esetén, ha visszavonják a rendelkezést, az új vezetés népszerűségének nagyon nem fognak jót tenni a hirtelen megugró élelmiszer-árak.

Venezuela körülbelül ugyanezt művelte nyolc évvel ezelőtt: az volt az első lépés a kőolajban és földgázban dúsgazdag ország összeomlásához. Mindenesetre az az út, amire most a kormány lépett, nem a kádári konszolidáció világába vezet (legyenek erősek: az most van), hanem jóval korábbra, Rákosi idejébe.

Mindegy, emberek, énekeljünk szépen:

„Piros lett a paradicsom, nem sárga

Magyarország előre megy, nem hátra!”

Míg még tudjuk, mi az a paradicsom.

Vagy legalábbis, míg emlékszünk rá.