Kellemetlen írás következik, választási kampány idején különösen kellemetlen, mert mindenféle álhírekről szól majd, és arról, hogyan lehet egy hazugságot még tovább hazudni némi csavarral. Ártatlan ember nem is szerepel a történetben: így vagy úgy minden szereplője vétkes.
Kivéve a Békéscsabai Járásbíróságot, amely az ítéletet hozta, de ne szaladjunk előre, előbb ismertessük az ügyet. Jeleznem kell azt is, hogy a történetről összesen csak két, elfogult forrással rendelkezem, ezek közül is még a Mandiner a tárgyilagosabb, a Pesti Srácok bizony már nem az, de majd meglátják, miért. Mindenesetre kicsit rácsodálkoztam a Pesti Srácok tegnapi írására, melynek címe szerint:
„Gulyás Gergely pert nyert az álhíreket terjesztő ellenzéki propagandaoldallal szemben”
Lévén, hogy utóbbi időben a kormány tagjai, de különösen Gulyás miniszter megszólalásai esetében az „álhír” vagy „fake news” kifejezés kötőszó, töprengtem egy kicsit, miről beszélnek, de hát ott az írás, olvassuk el.
„Az önkormányzati választás évében egész pályás baloldali álhírkampány indult a miniszterrel szemben: többek között azt hazudták róla, hogy bejelentette, hetven év felett eltörölné a nyugdíjat. A bírósági meghallgatás során a vádlottak beismerő vallomást tettek, így rágalmazásért ítélték el őket, amivel szemben nem fellebbeztek.
A szóban forgó két portál az Amerikai Egyesült Államokban van regisztrálva, amerikai szervereket használ és olyan cikkeket jelentettek meg, amik szerint a Miniszterelnökséget vezető miniszter többek között azt nyilatkozta, hogy:
A nyugdíjasok az évek alatt rendkívül meggazdagodtak a rengeteg félre tett pénzből, amit a kormánynak köszönhetnek, hiszen a nyugdíjat a kormány adja nekik (…), a magánvagyonuk átlagosan 12 millió forint, csak el van rejtve a párnacihába, meg a kolbászok közé a spejz ajtaja mögött. Kérném, hogy minden nyugdíjas legalább egy millió forinttal segítsen bele az államadósságba, mert tönkre megy az ország, ha nem lesz valami kitalálva!”
Ja, az már mindjárt más. Erre speciel emlékszem. Ez tényleg hazugság volt. Csakhogy a terjesztői egyáltalán nem szabadságharcos ellenzékiek voltak, hanem, finoman fogalmazva is szimpla kapcabetyárok. Mármint: a sajtó kapcabetyárjai, parazitái, élősködői.
Régi ismerősök, szidtam őket eleget. Ez ugyanis a második N. Erika és Sz. Viktor (nem pár: anya és fia) által üzemeltetett álhírlap-hálózat ügyéhez tartozik. Azért második, mert volt első is, csak azt a Facebook – tehát nem a magyar hatóságok – 2018 nyarán törölte, sok pénztől is estek el az említett üzemeltetők, sírtak akkortájt, mint a fürdős rosszlányok. Ha valakinek jobban eszébe jut így: ők tartották fenn a jellegzetes, piros-sárga fejlécű álhírlap-hálózatot. 2020 februárjában a második hálózat abba bukott bele, hogy elkezdték azt terjeszteni: a Keletiben, Nyugatiban egymás után esnek össze és halnak meg az emberek. Szó sem volt igaz ebből, de akkor még új volt a járvány, és nekik a megosztásokra, a látogatottságra volt szükségük, mert abból lesz a pénz – mindegy, mekkorát hazudnak érte és kiről. Amint megállt a közveszéllyel fenyegetés vádja, le is kapcsolták őket, méghozzá rendőri úton, felszámolták a hálózatukat is, időnként még felütik a fejüket, de már ritkán próbálkoznak a hajdan jövedelmező műfajjal.
Mennyit kerestek az álhíreken? Baromi sokat. 2020 februárjában utánajártam, akkor azt írtam (bizonyítékok a csatolt írásban), hogy:
„Az átküldött kimutatás szerint – ne feledjük, olyan híroldalról van szó, ami akkor körülbelül néhány hónapja működhetett, annyi telt el az előző összeomlás óta – aznap 14 916 forint bevételt könyvelhettek (reggel lehetett még), előző napon 249 241-et, a hónapban addig 1 456 778-at, előző hónapban 1 040 193-at, és fennállásuk óta – ami nem volt túl nagy idő, mondom, pár hónap – mindösszesen 19 597 660 forintot! (…) Szóval, vegyünk egy álhírlapra havi csak tízmilliós bevételt. Ezeknek a csalóknak tizennégy vagy tizenhat ilyenjük volt. Az havi minimum száznegyven millió, szóval van mit a rulettbe aprítani (nem arra költötték). És tizennyolc hónapig dolgozott a rendszer, mármint az új, az összeomlás utáni, ami rossz üzletmenet esetén, pesszimális esetben is összesen kétmilliárd ötszázhúsz millió (2 520 000 000) forintot jelent. De nem ment rosszul az üzlet, ellenkezőleg, piszok jól ment, az egyik álhírt lenyomozva azt találtam, hogy azt 484 695 ember osztotta meg. Hát, így nem nehéz.
Inkább számolhatunk az említett összeg kétszeresével, ötmilliárd forinttal.”
Az arányokról annyit, hogy a Zóna olyan két havonta éri el a hirdetési bevételek húszezer forintos kifizetési küszöbét. Csak hát – mi nem a hazugságból élünk. Az igazság meg így fizet.
A kis család – mit csináljak, tényleg kicsi és tényleg család – úgy 2018 elején, az akkori kampány alatt jöhetett rá, hogy a magyar belpolitika is hozhat forgalmat, olvasottságot, rá is szálltak. Addig színészek és sportolók halálhíreit költötték meg kisebbségek ellen uszítottak, mert ezek voltak a „népszerű”, sok megosztást elérő témák, de a kampány elérte az ingerküszöbüket és elkezdtek ugyanolyan vehemensen hazudozni a politikusokról, mint korábban mindenkiről, akinek csak kicsit is ismert a neve, ideértve a részeges Pistát, a batykatelevényi labdarúgó csapat másodtartalékainak sztárját is. Egyik akkori írásuk alapján szerintük például olyankor menekült el Orbán Viktor repülőgép segítségével az országból, amikor egyébként egy tömeggyűlésen beszélt, több ezer ember előtt. Ne feledjük: az országgyűlési választások után önkormányzatiak jöttek, az egy nagyon hosszú politikai szezon volt, és ők azért vették fel az ál-ellenzéki maskarát, hogy lefölözzék a hasznát.
Ennek a szériának volt része az a marhaság is, ami miatt Gulyás perelt: akkor még úgy gondolták, hogy mivel az írásaikat sosem szignálták, a szerkesztőségük elérhetőségét nem közölték, impresszumuk is csak látszólag volt, hogy írhatnak, amit akarnak, az életben nem találják meg őket. Nem is találták, míg a járványügybe nem ütötték az orrukat – főleg azért, mert igazán komoly keresés nem is folyt eleinte. Hanem így, hogy meglettek, már lehettek alperesek Gulyás keresetében is. Mit kaptak ezért az álhírért? A Mandiner szerint:
„A vádlottakat rágalmazásért elítélte a bíróság. Egyikükre 300 ezer forintos pénzbüntetést, míg a másikra 150 ezer forintos pénzbüntetést szabott ki a bíró. A bíróság mind a két személy részére részletfizetést engedélyezett.
A Mandiner úgy értesült, a vádlottak az ítéleteket tudomásul vették, fellebbezést pedig nem nyújtottak be ellene.”
Hát, kérem, ez kevés, de valami. Fentebb ismertettem, mennyi bevételük lehetett, ahhoz képest valószínűleg nem fognak majd gyűjtést indítani az összeg összekuporgatására, igaz, ahhoz is pofa kellett, hogy sanyarú, ínséges helyzetükre tekintettel részletfizetést kérjenek. De egyelőre ennyi a hír.
Nem, a hír nem ennyi. A hír ennél több. Ugyanis csak látszólag egyszerű a képlet: két csibész primitíven megrágalmazott egy minisztert és elnyerték méltó büntetésüket. A Mandiner tőle szokatlan tárgyilagossággal írta meg a dolgot: nem úgy a Pesti Srácok.
Ők „álhíreket terjesztő ellenzéki propagandaoldalt” emlegetnek, sandán célozgatnak az „amerikai szerverekre”, kimondatlanul, de valóságos CIA-összeesküvést sejtetnek az olvasóikkal (akik a kommentek alapján veszik is a lapot, értik a célzást), holott ezek – fel sem tudnám sorolni a disznóságaikat, annyi volt – nem voltak ellenzékiek, azt csak játszották a forgalom kedvéért, mintegy álruhába bújtak – igazából nem voltak ők egyebek szimpla bűnözőnél.
És Gulyás miniszter? Gulyás tán csak ártatlan?
Ebben az ügyben ártatlan. De más ügyekben nem az: épp ma kellett írnom az élelmiszerár-befagyasztás kapcsán arról az érdekes kijelentéséről, hogy
„Azért nem a termékek áfáját csökkentették, mert az csak 5 százalékos, és így nem tudtak volna érdemi árcsökkenést elérni.”
Márpedig ez még számszakilag véve is csak féligazság: a csirke- és sertéshús valóban a legalacsonyabb, 5%-os áfakulcs alá esik, azonban a liszt, a cukor és az étolaj áfája bizony 27%.
A nyugdíjasokról szóló, égre kiáltó sületlenséget valóban nem mondta, ezt viszont igen, tanú rá a teljes kormányinfó és mindenki, aki nézte.
Azt is ő állította korábban, miszerint
„Jobboldali újságírónak lenni önmagában morális fölényt jelent”
ami viszont csak akkor állja meg a helyét, ha úgy vesszük, hogy a nem-jobboldali sajtó kizárólag efféle blikkruzs.me-kből, Hírzóna24.com-okból áll, semmi másból. Holott ezek még csak nem is sajtótermékek, hanem szélhámosságok.
Szóval, Gulyás miniszter sem arról híres, hogy „elfogulatlanul kifejtené az igazság minden szegmensét”.
Összegezve: két hazug hazudott valami randát egy szintén nem túl igazmondó miniszterről, majd a róluk szóló hírt a Pesti Srácok tovább hazudta, mert kampány van.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én már émelygek ennyi hazugságtól.
Deák Ferenc jut eszembe, aki azt mondta:
„Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad.”
Nem bizony.
Írásban főleg nem.
Senkinek.
Semmiért.