Már megint elkerült minket ez a legutóbbi kisbolygó, én nem is értem, mi ez a kupleráj a Naprendszeren belül, senki sem tud célozni? Emiatt aztán ma másféle világvégéről lesz szó, éspedig a populistáról.
Ez inkább nemzethalál, mint apokalipszis, de elég az nekünk – és az összes populista politikus vizionálja a világon. Persze Orbán Viktorral az élen.
Szóval, kezdjük azzal, hogy kiváló interjú jelent meg a Holdblogon Zentai Péter tollából, az interjúalany egy tudós kutató, a jelenleg Kanadában élő egykori harvardi egyetemi tanár, Mark Haas. Szakterülete szerint a nemzetközi kapcsolatok specialistája. És én ezen az interjún – úgy a közepétől kezdve – igen jókat mosolyogtam, ha kesernyésen is. Haas ugyanis a fejlett társadalmak elöregedéséről beszél, szerencsére minden populizmust mellőzve, ami tagadhatatlan civilizációs jelenség, ugyanis ott, ahol van megfelelő orvosi ellátás, létezik a nyugdíj és nem szélsőséges a klíma, ott ha egy kicsit is csökken a születések száma, már felborul a generációs egyensúly az idősebb korosztály javára, ami azonban nem okvetlenül baj. Illetve baj, de nem úgy, ahogy azt szokták tekinteni.
Ebből a jelenségből ugyanis nagyon könnyű ostoba és elhamarkodott következtetéseket levonni, bár Haas úr felhívja a figyelmet arra, miszerint vannak pozitív hatásai is. Hogy rögtön egyet idézzek:
„Amit vélni tudunk az öregedő tendenciát mutató emberiséget tanulmányozva az a következő: amíg nem történik a jelenlegihez képest sokkal nagyobb jelentőséggel bíró tudományos, technológiai, természeti fordulat, addig így meghosszabbíthatjuk a világ fenntarthatósági állapotát. Kevesebb ember, kevesebb szennyezés, több pénz és tér marad a nyugodtabb tudományos, technológiai kutatásokra, jobb kórházak, jobb iskolák, élhetőbb élet – ehhez hozzá tud járulni egy olyan világ, amelyben nem fenyeget a népességrobbanás. Ugyanakkor mégiscsak abszurdum, hogy például Dél-Korea, Japán, Nyugat-Európa, Kelet-Európa lakói – erős túlzással, de egyértelmű tendencia jelzi ezt – lassan, de biztosan elfogynak.”
Nono, kérem, nono. A fenntarthatóság és a környezetszennyezés csökkenése nagyon kellemes fejlemény, de a több pénz már csak akkor igaz, ha a gazdaság marad a mostani állapotában, és ez az, amit nem tudok elképzelni – hiszen nem stagnálhat, a tudományos fejlődés felfele húzza, a népességfogyás lefele. A lakosság „elfogyása” meg szerintem is erős túlzás: azért nagyon kevés példát tudnék mondani a történelemből arra, hogy egy kultúra vagy akár egy ország is aggkori végelgyengülésben szenvedjen ki.
Nincs is ilyen, mondja Orbán és mondják vele együtt a populista-nacionalista politikusok: „majd jönnek az életerős barbárok és leigáznak minket, ha nem harcolunk ellenük”. Dehogy jönnek. Akik jönnek, nem igázni jönnek, ahhoz kevesek, mint macisajtban a brummogás, de eszük ágában sincs ilyesmi, mármint a vallási-politikai fanatikusokat kivéve, azok viszont a saját országaik mindenféle populistáinak az áldozatai. De mindenekelőtt: nem, hogy nemzethalálok nem várhatóak, de még új népvándorlás sem. Erről később. Most vegyük a másik pozitív következményt:
„Fiatalok nélkül nem lehet hadba vonulni. Kemény, erős, életét feláldozni hajlandó ifjúság nélkül nincs forradalom, nincs se népfelkelés, se komolyan vehető általános, szervezett bűnözés. Megjegyzem, hogy statisztikailag bizonyított összefüggés, hogy a bűncselekmények száma a népesség csökkenéssel párhuzamosan csökken világszerte… Ahol kevesebb a gyerek, általában a fiatal, ott több idő, energia jut a kicsik, nagyobbak művelésére, a technológiai fejlődés eközben egyre inkább rájuk, az ő fogyasztásukra épít. Egy szűkebb, ámde okosabb, műveltebb, toleránsabb, békésebb fiatalság esetében a többség esélyei inkább növekednek, mint olyan világban, ahol csak a kisebbségnek adatik meg a legmagasabb szintű szociális, oktatási ellátás. Ezt egyébként messze jól igazolta a Kína által azóta prezentált fejlődés, amióta bevezették az egy család egy gyerek rezsimet.”
Itt kezdtem el kajánul vigyorogni. Haas professzor királyi elme, de Kínát illetően mintha nem volna teljesen naprakész – és, hogy őszinte legyek a nemzetközi eseményeket sem a külpolitikai újságíró szemével követheti. Egyetlen rossz szavam sincs a munkásságára, de szeretném kissé kiegészíteni azt. Szóval, kezdjük a hadseregekkel. Mikor a világjárvány kitört, én magam is a fegyveres konfliktusok számának drasztikus csökkenését vártam, éspedig nem generációs, hanem egészségügyi okokból: ahol pandémia dühöng, nem okos nagy létszámú csapattesteket együtt tartani, mozgatni, mert még a végén minden ellenség nélkül is elfogynak, ahogy a tömegben elterjed a ragály. Az igaz, hogy ez például Dzsingiszt és utódait nem zavarta, volt utánpótlásuk és ha nem volt, szereztek, soroztak – de úgy gondoltam, fejlődtünk azóta valamicskét. Dehogy fejlődtünk, ugyanúgy folynak a csatározások mint annak előtte, elég, ha csak Belaruszra, Afganisztánra, Kazahsztánra gondolunk. És nem csökken a létszám se a betegség, se a nemzedéki okok miatt. Jó: Haas úr kicsit későbbre posztulálja ezt a katonák híján békés kort (ismervén az emberi természetet, akkor se lesz az békés, ha egy fő sem szolgál a hadseregben, legfeljebb megoldják majd a háborúskodást drónokkal). Hanem Kína fejlődésénél már nagyon csóváltam a fejemet.
Ugyanis épp Kína a bizonyíték arra, hogy nem jönnek igával vagy anélkül semmiféle életerős barbárok. Haas professzor nem figyeli a kínai híreket, én viszont igen, és alig pár napja írtam is a kínai Nemzeti Statisztikai Hivatal legújabb jelentéséről, mely szerint:
„2021-ben a születési ráta már az ötödik egymást követő évben zuhant, ezzel a világ legnépesebb országa közelebb került ahhoz a potenciálisan szeizmikus pillanathoz, amikor népessége csökkenni kezd, és felgyorsítja a demográfiai válságot, amely alááshatja gazdaságát, sőt politikai stabilitását is.
A csökkenő születésszám, valamint a várható élettartam növekedése, amely Kína gazdasági átalakulását kísérte az elmúlt négy évtizedben, azt jelenti, hogy a munkaképes korúak száma tovább csökkent. Ez munkaerőhiányt eredményezhet, ami hátráltathatja a gazdasági növekedést, és csökkentheti az öregedő társadalom fenntartásához szükséges adóbevételeket.”
Akkor ezt vegyük kissé számszerűbben.
„Anhui tartomány hatóságai egy tavaly szeptemberi hivatalos dokumentumban kijelentették, hogy a helyi termékenységi ráta „szakadékba zuhant”, és 2021-re éves szinten 17,8 százalékos csökkenést várnak. Henan, az ország harmadik legnépesebb tartománya, a tavalyi év első kilenc hónapjában 18,8 százalékos csökkenést mutatott az újszülöttek számában, az újszülöttek betegségszűréseire vonatkozó hivatalos statisztikák szerint. Guiyang város, Guizhou tartomány fővárosa 2021 első 11 hónapjában 41 908 születést regisztrált az állandó lakosok körében, 13,3 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban.” (South China Morning Post)
Ehhez képest Haas professzor – reálisan! – csak 2060-ra számol két számjegyű csökkenéssel Magyarországon, Bulgáriában, általában a Balkánon, Lengyelországban, Oroszországban és Ukrajnában. Hát mi lelte a nagy és erős (azt azért nem mondanám, hogy ifjonti erőtől duzzadó) Kínát? Amiről azt szokták álmodni a populista politikusok, hogy maga alá gyűri a világot is? Nem gyűri az, örül, ha a maga bajával tud törődni… és ugyanaz lelte, ami majd minden államot lel, épp tán Európát a legkevésbé.
A jelen kínai demográfiai helyzet sok tényező összhatásának következménye, ezek közül a legelső a nyugati orvostudomány megjelenése volt Kínában, amitől megszűnt a rémítően magas gyermekhalandóság, a népesség viszont még nem indult robbanásszerű szaporodásnak, mert borzalmas, sok évtizeden keresztül dúló polgárháború és elmondhatatlanul kegyetlen japán megszállás tizedelte. Mikor beköszöntött a béke, Mao elvtárs hamarosan előállt a Nagy Ugrás ötletével, minek következtében hatalmas éhínség tört ki, melynek olyan hetven millió áldozata volt. Mao elvtárs tehát kiadta a parancsot: szaporodjatok és sokasodjatok, ne haljon ki a munkásosztály és a földművelő parasztság!
Aztán jött a kulturális forradalom, vagy tíz évig senki sem figyelt oda erre a törvényre (ami tiltotta az abortuszt és a születésszabályozás minden formáját) tehát már csak Teng Hsziao-ping figyelt fel arra, hogy mintha kissé túlnépesedett volna az ország – az ő idejében született az „egyke-törvény”, csak ennek hatására Kína átesett a ló túloldalára, és most olyan vészesen csökken a népessége, hogy az már a gazdaságot veszélyezteti. Visszavonták az „egyke-törvényt” már 2016-ban, tavaly engedélyezték a harmadik és akárhányadik gyereket is, egyelőre nincs eredmény: a népességrobbanás idején született tömegek mennek lassan nyugdíjba, és nem lesz, aki a helyükre álljon a földeken vagy a futószalag mellett. Ha most adódna egy nagy népességszaporulat, annak is csak 18 év múlva lenne látszatja: Kína munkaalapú gazdasága nagyon rövid időn belül kritikus helyzetbe kerül, az európai populista politikusok jobb, ha belenyugszanak, hogy nem lesznek a Császár helytartói. Lesz Kínának egyéb baja is, mint az ilyesmi, hamarosan.
De ők nem is Kínától félnek, hanem a Közel-Kelettől, Afrikától. Hát kérem, a Közel-Keleten nem laknak milliárdszám az emberek. És nem is vándorolnak mind egy szálig, ott a vallási-politikai fanatizmus veszélyes, de nincs annak annyi híve, hogy demográfiai változásokat okozzon Európában. Afrika más tészta, Afrikáról érdekes dolgot mond Haas:
„Kanadából figyelve a Föld lakóinak öregedő tendenciáját, a téma inkább látszik meghatározóan globális kihívásnak, mintsem nemzetállami problematikának. Afrika például az egyetlen olyan kontinens, amely nem öregszik, és nem veszélyezteti egyelőre a népesség abszolút fogyása. Az afrikaiak ugyanakkor a globális technológiai fejlődés haszonélvezői. A lakosság gyors bővülése az utóbbi évtizedben a gyermekhalandóság és más az afrikaiakat folyamatosan sújtó betegségek visszaszorulásának köszönhető.”
Egyrészt Afrika sem egy homogén terület, ne vegyük egy kalap alá, de tegyük fel az optimális lehetőséget, miszerint minden afrikai állam egyenlő arányban fog fejlődni. Akkor mi lesz? Nagyjából az, ami Kínában.
Népességrobbanás → népesség szaporulatának szabályozása → ugyanennek a túlszabályozása → kapkodás, mint Bernát a ménkűhöz → végül társadalmi elöregedés várható ott is.
Nem jönnek semmiféle életerős barbárok elfoglalni legyengült városainkat, mert ugyanolyan gyengék lesznek ők is, mint mindenki más.
Nem állítom, csak feltételezem, hogy az emberi populációnak lehetnek valamiféle spontán metatörvényszerűségei, amelyek nemzetállamok és hasonló csodák felett állva határozzák meg a népesedés mértékét – és ezeknek köszönhető a jelenlegi állapot. Természetes reakció a túlnépesedésre.
Akkor miért kiabálnak mégis a populisták, mire jó a rettegésük? Erre Haas professzor olyan frappáns választ ad, amit nem tudok nem idézni:
„Korábban elképzelhetetlen szabad világ köszöntött ránk, mégis ma az idősödő emberek azok, akik a legjellemzőbben – ráadásul a fejlett országokban – a hazugságokat, összeesküvéselméleteket terjesztőknek tapsolnak, képesek nagy többséggel hatalomba emelni őket. S mivel ez utóbbiak tisztában vannak azzal, hogy ez csupán egy átmeneti állapot, egyre inkább mernek blöffölni és kalandor módon emelni a tétet folyamatosan, állandóan zsarolni a nemzetközi színtéren. Megteszik azért, mert a saját országaikban – főként az idősebbekre támaszkodva – bejött nekik a blöff, a hatalom megtartásához szükséges mesterséges történelemhamisítás.”
Annyit tennék hozzá csak, hogy a hazugságok áldozatai, hívei már nem csak az idősödő korosztályból kerülnek ki. Nem az ő privilégiumuk a politikai ostobaság, a fiatalabbak sem különbek.
Tehát, it’s all about money and power, az egész a pénzről és a hatalomról szól?
Arról bizony, nem jönnek sem a gallusok, sem a hunok, sem a zuluk, senki sem jön, mert nagyon rövid időn belül mindenkinek ugyanaz lesz a baja: a teljes emberi társadalom óhatatlan elöregedése. De ameddig erre rá nem jövünk, a demagógok előtt szabad a pálya – no igen, ki olvas rajtam kívül kínai statisztikákat Magyarországon az ottani népesedésről? Húsz ujjamon meg tudnám számolni. Aki olvas az tudja, mi a helyzet, aki nem, az elhiszi, hogy jönnek a törökök, tatárok, akárkik, kerék alá tesznek, onnan is kivesznek, sós kútba tesznek, onnan is kivesznek.
Hogy az alapkérdéssel – a generációs arány felborulásával a teljes emberi populációban – mihez fogunk kezdeni, arról fogalmam sincs, Haas álláspontja az, hogy talán a legjobb elfogadni és alkalmazkodni a helyzethez. Én azért még gondolkodnék a dolgon kicsit, de egy biztos: csak együtt, összefogva lehetséges bármiféle megoldásra jutni. Globális problémára nincs lokális megoldás. Egymástól rettegő, a közös tervet szabotáló, populista politikusok ideológiájától meghülyített országok képtelenek lesznek bármit is tenni.
Szóval: a valódi veszély sokkal inkább a széthúzás, mint valamiféle „új népvándorlás”.
Az ugyanis látogatottság hiányában elmarad.