Török Gábor politológus szerint is bejuthat a Parlamentbe A Mi Hazánk Mozgalom, írja Dúró asszonyság, és meglepetést okozhat. Hát ha valamit, azt nem fog okozni, hacsak a bejutással – amit kétlek, nagyon sok Fidesz-átirányított kellene hozzá, márpedig azokra most a saját falakon van szükség – nem.
Gődény mester farvize persze nem volt rossz ötlet, valami kis állami támogatás biztos leesik majd, ha képviselői fizetés nem is, de az asszonyságnak és férjeurának biztos elég lesz, a többi számlázástechnikai kérdés. Egyébként meg mindegy. Ha már úgy bő öt éve megkockáztattam az év megsaccolását, amikor a nagy krízis jön – 2021-22, írtam folyamatosan –, és már a végső terminusnál tartunk, most megkockáztatom a beégést is a hónappal: május. Úgy nagyjából május, vagy május-június. Előbb lehet, később – a nyár folyamán – aligha. Ősszel is lehet, de kevésbé sanszos.
Hogy legyen egy kis izgalom is az életünkben.
Nem a választások, drága Poszáták. Azokat úgy írta ki a Mosolykirály, mintha egy áttetsző vízben úszkáló, kiéheztetett, kapitális harcsa elé lógatna be egy villantót. Azok jóval előbb lesznek, Gődény doktorral, Dúró asszonysággal, és másokkal. Ami Gődény doktort illeti, Kovács Gergő kamerád feljelentése szerintem most lukra fut, de azért ad acta helyeződik, hogy a megfelelő időpontban előkerülhessen. Mikor lesz a megfelelő időpont ilyesmire? Amikor sürgősen terelni kell, nincs elég migráns, meg unalmasak már, Soros a távolban, Gyurcsány meg elméletben négy évig megint tartalékban. Van még ideje, elvégre csak hatvan éves, ma meg már úgyis visszatérni látszunk a gerontokráciához.
Tehát mikor lesz a megfelelő időpont? Hamarosan.
Gődény professzor ugyan régi hazardőr, de most a helyében erősen szurkolnék, hogy jó nagy legyen az a válság, ami jön, és elfelejtkezzenek róla. Vagy jól időzüljön.
Mindegy, mit beszél Márki-Zay Péter. Mintha már ezt is mondtam volna. Nem rajta múlik. És ő is kiköszörülheti: a kollektív emlékezet felejtős. De miért beszél most úgy, ahogy, mindentől függetlenül? Azért, amiért Jézus azt mondta, hogy senki nem szolgálhat egyszerre két úrnak: Istennek és a Mammonnak. Ő sem szolgálhat egyszerre két úrnak: saját lelkiismeretének és a pragmatizmusnak hívott hazudozásnak. Ezért aztán, nyeretlen kétévesként egyszer azt mondja, amit gondol, vizitdíjtól és egészségügyi reformtól a rezsicsökkentésig, ami nem nagyon különbözik attól, amit minden józanabb közgazdasági szakközépiskolás is gondolna, aztán azt mondják neki, hogy „Péterkém, te hülye vagy?”, és felveszi eső után a köpönyeget.
Nos, most Önök is ezt mondhatják nekem. El fogom viselni. Bár nálam teljesen másutt van most a súlypont, kerülöm a konfliktusokat, mindazonáltal… volt nekem régen két igen kötekedő ismerősöm. Egy este a Kis Pipában futottunk össze, ők már eléggé be voltak állítva, ez még csak rátett a habitusukra egy lapáttal. Miután mindenkit kikezdtek, akit csak tudtak, az egyiküknek el kellett mennie. „Pistikém”, mondta búcsúzáskor akadozó nyelvvel annak, aki ottmaradt, „ne hagyd, hogy provokáljanak. Alkalmazkodj.”
Akkor idén én is, ahogy megfogadtam.