Mai eszmefuttatásunk nem való a kényes gyomrúaknak, ugyanis kellemetlen tárgya a trágya. Méghozzá olyan trágya, ami kifejezetten metagenomikus.
Majd megmagyarázom, mi az, egyelőre maradjunk annyiban, hogy ilyen nincs, de 633 millió forintra becsülték, ebből 474 milliót ki is fizettek rá. Olyan cégnek, ami ellen a kifizetés időpontjában már nyomoztak, 2019-ben fel is számolták. Mint annyi más magyar abszurdot és korrupciót, ezt is Hadházy Ákos fedezte fel, éspedig Bócsán, december közepén. Az ügy most folytatódott, de menjünk időrendben, különben semmit sem fogunk érteni belőle.
„Így néz ki Bócsán egy metagenomikai alapon, 633 millió EU-s pénzből épített kutatóállomás:) Egy kis kupac homok, egy nagyobb halom trágya, egy ipari áramot adó doboz. Megint oda kellett utaznom, hogy elhiggyem, de hát tényleg. A megítélt támogatásból 474 milliót ki is fizettek!
Ezeknél a csodáknál nem is az a fontos, hogy nem valósult meg semmi, hanem hogy ki és miért engedte, hogy erre a semmire ELŐRE kifizessenek majdnem félmilliárdot, a támogatás nagy részét. A céget már 2019-ben fel is számolták. A tulajdonosok neve számomra nem mond sokat, de valószínűleg van fideszes kapcsolat, a semmire kifizetett hatalmas előleg erre utal. Mint az a tény is, hogy hiába van Pusztaottlaka onnan 180 km-re, a Kologarn Kft-nek tulajdonrésze volt Simonkáék hírhedt Paprikakert-TÉSZ cégében.
Azóta persze Varga minisztériumában érzékelhették, hogy valami nem jól van, mert az egyik hivatalos adatbázisból szemérmesen már törölték a projektet, de a másikban, a Térképtérben még megtalálható.
Ebből kitűnik amúgy, hogy az „innovációs” pályázat egy hatalmas kamu, mint ahogyan nagyon sok hasonló „kutatási” pályázatról tudunk. Érthető, hogy az apparátus számára kihívást jelenthet az ilyen pályázatok elbírálása, hiszen laikusok számára nem biztos, hogy a sok latin szó mögött azonnal észre lehet venni, hogy mekkora kamu az egész. De egyrészt lehetne erre készülni szakmai bírálóbizottságokkal, másrészt ha működne az ügyészség és lebuktatna ilyen eseteket, akkor sokkal kevésbé lennének bátrak ezek az elkövetők.”
Nem foglalkozik részletesen a pályázati összefoglalóval, csak pár sort idéz a posztban, jelezvén, mekkora halandzsát adtak elő – én azért kicsit belemegyek, abba is, amit idézett, abba is, amit nem. Szóval, azt mondja az idevágó weboldal szövege, miszerint:
„Projekt címe: Metagenomikai alapon optimalizált termesztéstechnológia-specifikus szerves talajkondicionálók kifejlesztése”
Ha metagenomikai, akkor minden világos. Ja, nem. Mi is az a metagenomika?
„A metagenomika a természetes környezetből vett mintákban található örökítő anyag vizsgálata. A hagyományos mikrobiológia, illetve mikrobiális genom-szekvenálás általában klónozott mikrobiológiai kultúrákat vesz igénybe. A genetikai kutatásnak ezen új ága lehetővé teszi az olyan élőlények genetikai kutatását, melyek nehezen vizsgálhatók laboratóriumi körülmények között, illetve lehetőséget nyújt eddig ismeretlen életformák feltárására.” (Wikipédia – tudom, hogy nem illik forrásnak tekinteni, de ebben az ügyben mégis pontosan fogalmaztak)
Ennek ugyan semmi köze a trágyához, esetleg a fermentációjához lehet, de fel nem érem ésszel, hogy az abban részt vevő mikroorganizmusokat miért kell magán a trágyadombon vizsgálni, hiszen nem az Amazonas felső folyásánál fekszik az, ahonnét nem lehet kihozni őket. Ámde tovább is van. Mit látunk a képen? Hadházy mester leírta, de ő is téved, mi is tévedünk, éspedig azért, mert a vaksi szemünknek hiszünk, nem annak, ami le van írva! A képen a komposztáló üzem épületrendszerét látjuk, melynek főbb elemei:
– fő építmény egy zárt, csarnok (trágya fermentáló), melyhez csatlakozik egy részben nyitott, de fedett építményrész (alapanyag tároló),
– hagyományos szerkezetű, falazott szociális épület,
– zárt kommunális szennyvíz gyűjtő és háromrekeszes zárt hígtrágya tároló medence.
Látják már? Nem látják. Én se, más se. De ott van, mert írva vagyon!
Menjünk tovább. Milyen ebben a láthatatlan üzemben a trágyakezelés?
„A trágyakezelés megoldására a konzorcium szerves trágya fermentálására alkalmas Hosoya technológiát szerez be, mely a fent vázolt épületekben lesznek beépítve.”
Akkor már mindjárt más, ha Hosoya. Az meg mi? Ilyen trágyakezelő technológia valóban létezik, tényleg japán, csakhogy, mint a szakirodalom írja, kizárólag baromfitrágya aerob erjesztési fermentációjára használatos. Tyúkólnak meg nincs nyoma se a képen, se az általam idézett weboldalon közölt szövegben. Ahogy pedig magát a trágyadombot tekintem, az nem baromfiból származhat, hanem valami jóval nagyobb állatból… Rendben, lenyúltak egy majdnem félmilliárdos uniós támogatást, mi lett ennek a következménye?
Tessék elképzelni: lett. Ritka dolog ez manapság, és Hadházy Ákos be is számol róla:
„Végre következménye lett a munkámnak: miután beszámoltam a félmilliárdos trágyakupacról, gyorsan eltávolították a pályázat tábláját. De Polt Péter tegnapi válasza után a dolog kezd kicsit izgalmasabb lenni annál, hogy ellopott valaki félmilliárd forint EU-s támogatást.
1) Először a cégbírósági adatokból láttam, hogy korábban a Kologarn Kft. ügyében nyomozás zajlott.
2) Szűkszavú Polt kérdésemre elárulta, hogy költségvetési csalás ügyében nyomoztak, de az eredményéről elfelejtett szólni.
3) Újabb kérdésemre tegnap elárulta, hogy már vádat is emeltek 14 ember ellen, mert hamis számlákkal fedtek le EU-s támogatásokat. Azt is megírta, hogy a mezőgazdasági alapból loptak.
4) Csakhogy ez a félmilliárdos trágyadomb az ún. GINOP programból származik, amelyik NEM mezőgazdasági támogatás. Tehát NEM az ellopott trágyagyár miatt zajlott nyomozás.
5) Ez pedig azt jelenti, hogy ÚGY FIZETETT KI A MAGYAR ÁLLAM FÉLMILLIÁRDOT EGY TRÁGYADOMBRA, HOGY KÖZBEN UGYANEZ ELLEN A CÉG ELLEN MÁR CSALÁS MIATT NYOMOZTAK.
Most már igazán kíváncsi vagyok, melyik politikus intézte ezt!”
Gyönyörű. Még az a jó, hogy levették a táblát, mert ha az nincs, akkor ügy sincs. Akkor csak egy kósza trágyadomb árválkodik a határban, mert vándorútján odatévedt. Hogy melyik – helyi – politikus kavarta meg ilyen szépen a, mondjuk így, matériát, azt egyelőre nehéz volna kideríteni, azonban régi emlékek törnek elő… ez a rendszer nem először akar pénzt csinálni a trágyából, szennyvízből, mondjuk ki: szarból.
Az első, tétova kísérlet Mészáros Lőrinc nevéhez fűződik: ez fordította vele és a rendszerrel szembe az azóta elhunyt Váradi András juhászt. Hogyan is történt?
Váradi András világéletében szorgos juhászember volt. Nem csak a nyáját terelgette, furulyáját fújta, de azt is összeszedte, gyűjtögette, amit a nyáj elpottyantott – igaz, az őt meg is illette. Aztán, ami összegyűlt, forgatta, komposztálta, jó lesz az a földnek, igen jó. De eladni sem utolsó dolog. Már négy éve gyűlt a komposzt, már 125 tonna volt, ért is jó félmillió magyar forintokat, amikor 2012. november 24-én azt látta, hogy az alcsúti polgármester, Mészáros Lőrinc tulajdonában álló Búzakalász 66 Kft. munkásai rakják ám az ő keservesen gyűjtögetett, verejtékkel forgatott birkahumuszát a teherautóra! Mikor megkérdezte tőlük, hogy ezt miért cselekszik, azt a választ kapta, hogy azért, mert elfogyott a marhatrágyájuk. Az, hogy nem a sajátjukat viszik, kicsit sem zavarta őket, még fordultak is egy párszor, míg el nem hordták az összeset.
Váradi gazda akkurátus ember lévén a rendőrségre szaladt, ahol is először azt mondták neki: nem lesz eljárás. Nem is lehet. Ugyanis nem tudja bebizonyítani, hogy az ő trágyáját lopták el. Lehetett az akár a másé is. Hát, tény, hogy az ember általában nem írj fel minden birkabogyóra a nevét és az adószámát, de a lopás mindazonáltal mégiscsak hivatalból üldözendő cselekmény volna. Ha nem Mészáros Lőrinc emberei tették volna. Aztán mégis lett eljárás, ismeretlen tettes ellen, hiszen Mészáros mint tettes, teljesen ismeretlen, 2014 májusában tárgyalták, meg is ítéltek nem jogerősen százezer forint kártérítést, amit az kellett volna kifizessen, akiről megállapítják a lopást, de mivel ilyen személy nem kerülközött, mehetett szegény Váradi András a keresetével jeget aszalni. Aztán elhunyt egy máig tisztázatlan közlekedési balesetben, az ügy meg elhalt.
A második kísérlet már grandiózusabb volt. Ez 2018-ban kezdődött és 2019-ben lett belőle botrány: arról volt szó, hogy egyes cégek, például a Fehérvári Téglaipari Kft. komoly pénzeket kerestek Horvátország és Szlovénia szennyvíziszapjának befogadásával (ez a szennyvíz ülepítésekor keletkezik), például 2018-ban csak Horvátországból 41 ezer tonnát szállítottak hozzánk a nemes anyagból, 2019-ben 48 ezer tonna lett volna a várható mennyiség, amit mind Székesfehérvár szélén, egy lerakóhelyként használt régi agyagbányában tároltak. Kicsit sérült a törvény, nem mondom, de, mint a Népszava írta:
„A Fehérvári Téglaipari Kft.-nek tavaly (2018-ban) 792 millió forintos forgalma volt a beszámolója alapján, ennek pedig az 57 százalékát, azaz 426 millió forintot, tiszta haszonként tudta elszámolni.”
Ennyiből már futja egy kisebb vadászkastélyra, ha komoly erődítményre nem is, és abból épül, amiből a közmondás szerint nem lehet várat építeni.
Szóval, a félmilliárdos trágyadomb nem áll egyedül a legújabb kori magyar történelemben, komoly hagyományokra támaszkodva bűzölög és ontja mérges miazmáit.
Lesz ennek valami következménye? Nem hinném. Mészáros megúszta, a Fehérvári Téglaipari Kft. megúszta. Azért nem árt tudni, miből rakják ezek a mostani nagyurak a palotáikat – bizony, nem egyszer, nem kétszer abból.
Összegzésül csak annyit mondanék: az újságírás, a politika és a vízvezeték-szerelés rokon szakmák.
Ugyanis mindhárom gyakorlása közben sok szarral találkozik az ember.