Szele Tamás: Hipergagyi megamaszlag

Egyik alapelvem, hogy csak arról lehet véleményünk, amit ismerünk, tehát bizony minden kormánypárti, jobboldali, szélsőjobboldali hírforrást is elolvasok, méghozzá naponta akár többször, ha kell. Ezért is néztem meg tegnap este Tucker Carlson „dokumentumfilmjét” a Hír TV-n, ami állítólag Soros Györgyről szólt.

Volna, mert nem róla szólt, de erről kicsit később: a mozgófényképre egyetlen megfelelő jelzőt találok.

Hipergagyi.

Minden vörös cent kidobott pénz volt, amit ráköltöttek, akár dollárban, akár euróban. Ebben az esetben az is mindegy, hogy a magyar kormány költötte (valószínűleg, bár erről a kiadásról nincs számla, korábbiról van csak, így bizonyíthatatlan az állítás) vagy a Fox News, mely azonban nem arról híres, hogy ingyen, bérmentve, nonprofit alapon, pusztán a jobboldali gondolat terjesztésének érdekében készítene propagandafilmeket, ez ugyanis az.

Carlson hivatalosan nem kapott pénzt tehát a magyar kormánytól, nem hivatalosan viszont honvédségi helikopterek szállították, harminc évre titkosítva, mennyiért, és tudjuk, mennyibe kerülnek nála ezek az interjúk: ha nem is 2021-22-ben, hanem 2019-ben, de a magyar kormány 265 ezer dollárt (azaz mintegy 80 millió forintot) fizetett a washingtoni Policy Impact Strategic Communications nevű lobbicégnek többek között azért, hogy létrejöjjön Tucker Carlson műsorában egy körülbelül 4 perces interjú Szijjártó Péterrel. Az erről szóló dokumentumot Anna Massoglia, az Open Secrets újságírója tette közzé a Twitteren. De vegyük úgy, hogy ingyen jött, szerelemből, mert a Fox vezetősége két év alatt lelkileg megváltozott, feladta korábbi, anyagias elveit és az illiberalizmus nemzetközi érdekeit támogatván, a legtisztább jószándéktól vezérelve tavaly ingyen adta azt, amit két évvel korábban még nyolcvan millióért mért.

Ha pedig mégsem változtak volna meg… 2019-ben Carlsonnál 4 perc volt 80 millió forint, akkor egy perc 20 millió, a mostani műsorszám 22 perc, ami annyi, mint 440 millió, plusz a helyi költségek, szállást, élelmezést, helikoptereket beleértve, szóval a végösszeget olyan félmilliárd körül találhatnánk meg. Ami kicsit sok egy olyan anyagért, mely kilencven százalékban korábbi, már bemutatott interjúkból (és néhány újból, Rod Dreherrel és az „utca embereivel”) áll, tíz százalékban pedig vágóképeken boldog benne a magyar nemzet. Én is dolgozom nyugati televíziók híradóinak, természetesen nem egyedül, sőt, én csak szervező szoktam lenni, de ha mi elküldenénk egy így összesuszterolt szemfényvesztést, egyrészt ki sem fizetnék, másrészt másnap már nem is dolgoznánk az illető csatornának. Igaz: európai tévéről van szó, sőt, németről, nálunk van fegyelem és vannak kötelező alapelvek.

De épp az alapelvek betartása miatt itt mutatom be magát a propagandaipari terméket, senki se mondja, hogy csak szidom, és a másik fél nem kap szót – íme a filmentyű, beszéljen magáért. Sajnos ez idő szerint csak egy rossz minőségű kópiával szolgálhatok.

 

https://www.youtube.com/watch?v=X6zWFAzeHEo

Szóval, mi a baja ennek a dramolettnek azon kívül, hogy minden? Már a címe is hazudik.

Magyarország Soros ellen: harc a civilizációért”




mondja, és a naiv néző azt várná, hogy ezek szerint Sorosról fog szólni a dal. Ehhez képest Soros csak bevágott állóképeken vagy korábban, máshova adott interjúk részleteivel szerepel, lévén, hogy ennek a valaminek Orbán Viktor a valódi főhőse. Őt látjuk ülve, állva, szónokolva, merengve, nyakra-főre, ő öltöztet angyalbőrbe, őt faragják márványkőbe, ő kerül a képernyőre.

Igen ám, csakhogy nem készült vele friss felvétel. Amit látunk, azt Carlson az archívumból szedte elő, többek között a saját, korábbi interjúját használta de más felvételeket is: ez mind konzerv. Konzervből került be a már említett Szijjártó-interjú részlete is, egyedül talán Novák Katalin pár mondata nem archív, de azokat nyugodtan felvehették – minden mással együtt – akkor, amikor az Orbán-beszélgetés is készült. Csak tegnapig nem kerültek adásba.

Igen, ez a dolog titka: ez nem egy külön munka volt. Ehhez nem jött ide még egyszer Carlson és a stáb, minek is tették volna? Mikor tavaly nyáron itt járt az illető, interjút készíteni és kicsit szónokolni a Mathias Corvimus Collegium rendezvényén már tudta, hogy lesz még egy munkája, és eszerint készítették a plusz beszélgetéseket, vágóképeket, járták be a helyszíneket.

Így húzott le Tucker Carlson még egy bőrt ugyanarról a rókáról.

Az a bajom vele – túl azon, hogy színtiszta propaganda és szemenszedett hazugság az egész – hogy bizony csúnyán nyúz, hanyagul, mondhatni nem az a valódi prémvadász alkat. Ilyent középiskolások is össze tudnak dobni, szóval oké, hogy propaganda, de ugyanebben a nem túl dicső műfajban azért dolgozott Eisenstein vagy Leni Riefenstahl is, akiktől viszont nem tanult semmit a mi Tucker Carlsonunk, így a mozgófénykép azt sem képes teljesen meggyőzni, aki eleve híve a kormánynak, de hát – nem is nekik szól. Meg nem is a magyar ellenzéki, netán semleges nézőknek.

De akkor kinek?


Na, ez a nagyon jó kérdés, amire senki sem leli a választ. Ugyanis Carlson a Fox News egyik vezető munkatársa, valóban komoly a nézettsége az Egyesült Államokban, (máshol, fogalmazzunk úgy, kevésbé veszik komolyan), de a trumpista médiacég közönségének van egy nagy baja. Amerikaiak. Ez persze nekik nem baj, sőt, örülnek ennek az állapotnak, váljék is egészségükre, de ép ésszel nem érem fel, mi haszna a magyar választási kampányban annak, ha az Egyesült Államok pár százezer, vagy mit bánom én, pár millió polgára szeretettel gondol a mostani magyar kormányfőre?

A magyar választásokon nem szavazhatnak, lévén amerikai állampolgárok!

Nagyon kevés szavazat jön onnan, a 2018-as választási adatok szerint összesen 1410 kettős állampolgár szerepelt a nyilvántartásban, ezek közül is csak 496 szavazott. Ha ezt összehasonlítjuk filmecske vélelmezhető költségeivel, az jön ki, hogy egy-egy amerikai voks a magyar kormányra (vagy akár másra – nem lehet minden szavazó mellé közlekedési rendőrt állítani, ahogy Rejtő mondaná) egymillió forintba kerülne. Hogy kinek, más kérdés, ezt majd a rovancsnál tisztázzák. Akkor, amikor.


Erre mondom, hogy szép, grandiózus pénzkidobás. De lássuk mire ment el ez a kis vagyon?

A szerkesztés és vágás csapnivaló. Hol van Eisenstein vizuális poézise a lépcsősoron elszabaduló babakocsiról, hol a Patyomkin? Carlson erre maximum annyit válaszolhatna, hogy „várj, mindjárt kivetyem”.

Tudom, hogy nem művészfilmről van szó, de ez akkor is eszköztelen, tulajdonképpen egy hosszú hírt, tudósítást vagy még inkább: reklámfilmet látunk. Bevált sémára épít: intró drónfelvétellel, madártávlatból, magyar történelem animálva, térképen, aztán Orbán, Orbán, Orbán, akiről megtudjuk, hogy „csütörtökönként egész nap olvas” (megnézem én magamnak azt a politikust, aki ilyesmit megengedhetne magának) és valósággal sulykolja a narrátor, miszerint „nacionalista”, ami nála dicséret, nálam nem, de legalább valamiben egyetértünk. Ezen kívül idilli vágókép, idilli vágókép, gondterhelt politikus, idilli vágókép, az utca vidám emberei, boldog családok, gondterhelt politikus, idilli vágókép, kevésbé idilli vágókép a déli határról, helikopter, szögesdrót, kevésbé idilli vágókép, idilli vágókép, politikus, politikus, politikus… random felbukkan Soros bevágva bárhova és bármikor, korábbi felvételekről és – ennyi.


Ha csak a mondanivalója lenne a bajom, lehet, nem is írok egy szót sem, de több itt a gond. Ez, kérem, kontármunka, sablonok hanyag összehegesztése, megengedem, híradóba, hosszú tudósításnak műfajilag talán elmenne. Oda is csak technikai szempontból, sajtóetikai alapon Európában, a nagyobb cégeknél nem kerülne adásba, mert nem szólaltatja meg a másik felet, ami például komoly gondokat szokott okozni a valódi híranyagok elkészítésekor.

Hiszen nem egyszer, de ezerszer jártunk úgy a kollégákkal, hogy egyébként kész, felvett anyag nem mehetett adásba, mert az a kormánypolitikus, aki interjút ígért a tárgyban, lemondta, le a másik is, harmadik is, és ez már kizáró ok a német televíziózásban. Egyoldalú tudósítás nem kerülhet adásba. Úgy látszik, a Foxnál ez nem akadály.


De aki azt hiszi, hogy Carlson csak Orbán Viktorba szerelmes és csak belőle él, nagyon téved: Vlagyimir Putyint még sokkal jobban szereti, bár nála a Nagy Ő Donald Trump. Panaszkodnak is Washingtonban miatta, nem keveset. Én a Defense One-ban találtam a minap érdekeseket az egyik csínytevéséről, márpedig az az Egyesült Államok nemzetbiztonságával foglalkozó szaklap, és nagyon nem vádolható azzal, hogy ultraliberális-sorosista-anarchoszindikalista közlöny lenne. Azt írják:

Hétfőn Tom Malinowski demokrata képviselő New Jersey-i irodája elkezdte fogadni azon választók telefonhívásait, akik úgy érveltek, hogy Oroszország csak békére törekszik azzal, hogy erőket vonultat fel az ukrán határon, és hogy Amerikának ki kellene maradnia a konfliktusból. Több hívó megemlítette a Fox műsorvezetőjét, Tucker Carlsont, aki azt javasolta, hogy az Egyesült Államoknak Kijev helyett Moszkvát kellene támogatnia. (…) „Tisztában voltam vele, hogy ez Tucker Carlson rögeszméje volt az elmúlt hetekben, de ez volt az első alkalom, hogy a saját választóimat hellottam, amint a szavait szajkózzák nekem. Felvetettem a Tucker Carlson-ügyet néhány republikánus kollégámnak, akik nagyon határozottan kiállnak Ukrajna mellett. Néhányan közülük azt állítják, hogy nem tudnak arról, hogy ez történik, amit nehezen tudok elhinni” – mondta. „Nekem úgy tűnik, hogy egy csomóan közülük tagadnak, és nagyon kényelmetlenül érinti őket, ha elismerik, hogy ez a vonal létezik a pártjukban”. (Defense One)”





Szóval ilyen fickóval dolgoztatunk, aki még Washingtonban is próbál muszkavezető lenni. Hogy mekkora sikerrel, az más kérdés – telefonálhat akárhány választó a képviselőjének, az Egyesült Államok nem fogja kidobni az ablakon a kedvükért az eddig Ukrajnának folyósított segélyeket – de próbálkozik a legény. Politikusnak legalább akkora kontár, mint tévésnek vagy újságírónak.

Mindegy, most már kész a Mű, adásba is került, a film forog, csak az alkotó nem pihen – annyi a történetből a tanulság, hogy Carlsonnak a nézettségét fizette meg az, aki fizetett, nem a munkáját.

A munkája ugyanis egy hajítófát sem ért.

A nézettsége megvan – de most sem értem még, mihez kezd a megrendelő az amerikai nézettséggel?

Ha csak ki nem teszi az ablakba.

Másra nem jó.


Oszd meg másokkal is!

Ajánlott olvasnivaló: