A mai történetben látszólag nincs politika, de sebaj, majd tesznek bele, ki-ki saját szája íze szerint, jó bőven, ahogy azt mifelénk szokás. Ez látszólag egyszerű, bár bestiális bűncselekmény, gyilkosság anyagi haszonszerzés céljából, ilyenek esetében fog vastagon a penna a bíróságokon.
Nem kétlem, hogy most sem fogják megúszni az elkövetők: de az elkövetés körülményei az érdekesek és nagyon jellemzőek. Gyakorlatilag mindenki tudott arról, hogy az áldozat – Mészáros István milliárdos – nagy bajban van, bele is halhat, ha nem tesznek érte valamit, de csak két társaság próbált rajta segíteni: a Magyar Kétfarkú Kutya Párt és a Privát Kopó, nekik meg nem hagyták. De előbb lássuk a tényeket. Éspedig lássuk a magazin alapján, ők ugyanis még a gyilkosság előtt elkezdtek érdemben foglalkozni a történettel azonban sajnos hiába hívták fel a figyelmet a készülő bűncselekményre.
„A (…) 62 éves Mészáros István az 1990-es és a 2000-es években sikeres vállalkozó volt. Cége színesfémhulladék-nagykereskedelemmel és szállítmányozással foglalkozott, valamint nyomdát is működtetett. Az évek során a férfi többmilliárdos vagyont halmozott fel. Mintegy 15 esztendeje azonban a vállalkozása teljesen leállt, nem termel bevételt. Mészáros lába alól kicsúszott a talaj, az alkohol rabja lett. Idén februárban kórházba került, a pszichiátrián kezelték, ahonnan március közepén – a koronavírus-járvánnyal összefüggő ágykiürítések miatt – szállították haza.
A férfi szeret azzal kérkedni, hogy többmilliárdos vagyonnal rendelkezik, „bármit és bárkit meg tud vásárolni, ha akar”. Mindent pénzben mér, az emberi értékek számára nem fontosak.”
Lehet, hogy nem volt rokonszenves ember, ez szubjektív megítélés kérdése. Ahogy a részegesség is: ebben az országban majdnem mindenki iszik, leginkább stresszoldás céljából, csak azért kevesebb a milliárdos alkoholista, mint a szegény, mert valahogy a milliárdosok is kevesebben vannak a szegényeknél. Mészáros megszabadulhatott volna a problémájától – mondjuk akkor már elég súlyos a helyzet, amikor pszichiátriára kerül az ember, akkor már nem két whiskyvel volt több a kelleténél, meg akkor már művel is olyasmit, amivel „kiérdemli” a kezelést, a legtöbben nem jutnak el idáig – de ha az ágykiürítések miatt nem kerül haza, hanem végigküzdi magát a terápián, most nem erről írnék, és mindenkinek jobb lenne. Mindenesetre volt egy másik hibája is:
„Mészáros nagyon sok pénzt költött prostituáltakra is. Rendszeresen rendelt lányokat az egyik népszerű szexpartner-kereső oldalról. A kéjhölgyek látták, hogy a férfi hatalmas luxusban él, villáját amerikai filmsztárok is megirigyelhetnék. A Privatkopo.hu forrásai szerint nagy valószínűséggel a szexmunkások adhatták le a „drótot” az őket futtató stricinek, hogy van a XII. kerület egyik csendes utcájában egy egyedül élő, idős, alkoholista férfi, akinek szinte a bőre alatt is pénz van, a háza valóságos ékszerdoboz, amelynek garázsában öt luxusautó parkol. Megkopasztásra ideális, könnyű préda.”
A képlet világos, de a háttérhez kiemelnék még egy részletet, ami később lehet fontos.
„A félresiklott életű üzletember többször találkozott a főváros XII. kerületének fideszes polgármesterével, Pokorni Zoltánnal is, akinek politikai munkásságát – az ismerős elmondása szerint – ugyancsak több tízmillió forinttal „szponzorálhatta”.”
Az említett ismerős a Privát Kopó informátora. Nos, tökéletes viktimológiai esetet látunk, aki nem tudta vagy nem akarta megfogadni azt az örök nyolcadik kerületi bölcsességet, hogy „ne viríts a pénzeddel!” Ugyanis ha virítasz, levesznek. Nyilván megtalálták a stricik, konkrétan a leánykereskedő M. klán és első körben szó szerint beköltöztek Mészáros XII. kerületének Napos út 4/b alatt található házába. Öten-heten, néha tizenöten, Audikkal, BMW-kkel parkoltak a villa előtt, Mészáros pedig ezzel egy időben eltűnt a világ elől. Itatták, gyógyszerezték, drogozták (mint a mai rendőrségi sajtótájékoztatón elhangzott), csak annyi időre került elő, míg:
„2020. május 4. napján Mészáros István – magánszemélyként – teljes körű meghatalmazást adott egy Kiss József nevű személynek, hogy a hatóságok előtt a nevében, helyette eljárjon, őt képviselje. Egy formanyomtatványról van szó, amelyet kézírással töltöttek ki.
Hét nappal később, 2020. május 11-én újabb meghatalmazás készült. Ebben Mészáros István – mint ügyvezető – már azzal hatalmazta meg Kiss Józsefet, hogy a milliárdos vagyonnal rendelkező cége nevében „a Nemzeti Adó-és Vámhivatal, a Magyar Posta, bíróságok, valamint pénzintézetek, gazdasági társaságok, más hatóságok és állami szervek előtt teljes jogkörrel eljárjon, a kft-t az ügyvezető helyett és nevében képviselje”. Ezután egy furcsa mondat következik a dokumentumban: „Jelen meghatalmazás a Felek között létrejött Megbízási szerződés előmozdítása és teljesítése érdekében jött létre.” Vagyis Mészáros és Kiss „valamire” már szerződtek a meghatalmazás aláírását megelőzően. De vajon mire?”
A meghatalmazásokat dr. P. Attila ügyvéd, XII. kerületi fideszes önkormányzati képviselő szignózta, akit Mészáros húsz éven keresztül alkalmazott jogi képviselője helyett fogadott fel erre a célra. Ő a Privát Kopó egyik idevágó írásának megjelenése után egy nappal felmondta a szerződését, így nincs köze ahhoz a végrendelethez, amelyben Mészáros minden vagyonát M. Zsolt (a klánfőnök) élettársára hagyta. Körülbelül ez is lehetett a halálos ítélete, amit ő maga írt alá. Azonnal levitték Baranya megyébe, ahol Bárban övé volt a Fehér-kastély (más néven Sauska-kúria), és megölték, a gyilkosságot tűzesetnek álcázva. Elég rosszul álcázva: a kastélyt négyszer gyújtották fel az MKKP információi szerint.
„Augusztus 8-án tűzhöz riasztották a tűzoltókat. A tüzet eloltották, a tulajdonosra a fürdőszobában találtak rá, aki zavartan viselkedett, őt kórházba szállították, ám este hazaengedték.
Augusztus 10-én az épület tetőszerkezete lángolt, a tulajdonost holtan találták.
Augusztus 11-én a kastély ismét kigyulladt.
Augusztus 12-én újra égett a ház.”
A 11-12-i tűzesetek valószínűleg a nyomok eltüntetését szolgálták volna, de így is őrizetbe vették az egyébként bűnügyi felügyelet alatt álló 49 éves férfit és 51 éves társát, akiket a bári emberöléssel gyanúsítanak. Csakhogy másfél évig tartó nyomozás után! Nem kellett volna három napot sem kutatni (akkor sem, ha minden szabályt betartanak) amennyiben hallgattak volna az MKKP-ra vagy a lapra, akik már bizony Mészáros életében megkongatták a vészharangot. Kovács Gergő ugyanis pont a XII. kerületben önkormányzati képviselő, és nem csak buszmegállók telepítésével foglalkozik, hanem a kerület mindenféle, elsősorban korrupciós ügyeinek felderítésével is. Utálják érte jobbról-balról, de mikor megtudta, mi zajlik a Napos út 4/b alatt, kérdőre vonta dr. P. Attilát: mennyire tartja összeegyeztethetőnek a saját szerepét az ügyben önkormányzati képviselőségével, illetve indult-e az ügyben rendőri eljárás? (Figyelem: az áldozat ezekben a pillanatokban, 2020. június 25-én még életben van) A válasz leiratát itt közlöm:
„Megszólítva éreztem magam képviselőtársam által, Kovács Gergely hivatkozott egy konkrét ügyre, azt talán sokan tudják, hogy rólam a médiában mostanában megjelentek olyan valótlan állítások, amikkel kapcsolatban úgy gondolom, hogy itt a lehetőségem reagálni. Egyrészt azzal mindenkinek, még a laikusoknak is tisztában kell lenni, hogy engem ebben az ügyben köt az ügyvédi titoktartás, így nem igazán áll módomban reagálni, érdemben reagálni és tételesen cáfolni azokat a hamis tényállításokat, amik megjelentek velem kapcsolatban.
Tulajdonképpen az ügyvédi titoktartás keretein belül és azt betartva azt azért el tudom mondani a képviselőtársamnak, hogy ha én ellenjegyzek egy okiratot, azt biztos, hogy az ügyfél előttem írta alá. Az is biztos, hogy a magyar jogszabályokat és kamarai előírásokat betartva járok el minden esetben, ahogy jelen esetben is tettem.
Megjelent az az állítás is, hogy az én volt ügyfelem magatehetetlen, cselekvőképtelen lenne. Hát ez is egy elég ordas ostobaság, ugyanis, hogyha az én ügyfelem több hatósági eljárásban is meg tud jelenni ketten is lemegyünk egy kihallgatásra, és ott adekvát, jó válaszokat tud adni mindenre, amit tőle kérdeznek, és az minden hatósági eljárásban megfelelő, valamint több gyámhatósági eljárás is megszüntetésre kerül, és megállapítják, hogy teljesen cselekvőképes, tudatában van mindennek, onnantól kezdve az én olvasatomban ő egy nagykorú, cselekvőképes magyar állampolgár, akinek a konkrét utasításai és elvárásai szerint járok el, és ezt igyekszem jogi formába önteni.
Körülbelül ennyit tudok elmondani az ügyről.”
Dr. P. elegánsan szerződést bontott, majd kisétált a kínossá váló ügyből, ami a Privát Kopó jóvoltából látott nagyobb nyilvánosságot – látta tehát mindenki, aki akarta, esetleg az is, aki csak véletlenül lapozgatott a sajtóban, de senki sem tett semmit. Az MKKP tovább nem mehetett jogi-törvényi akadályok miatt, bár időközben kiderült, hogy a meghatalmazásokon szereplő aláírások hamisak, hivatalos írásszakértő-írásazonosító állapította meg. Kínos, nagyon kínos, de még mindig nem történt semmi. Aztán, mint láttuk történt, de még borzalmasabb, hogy a Privát Kopó értesülései szerint:
„Az igazságügyi orvosszakértő nem talált füstnyomokat az elhunyt tüdejében.”
Igen, ugyanis az első gyilkossági kísérlet idején, mikor az áldozatot bezárták a fürdőszobába, úgy gyújtották rá a házat, még képes volt segítséget kérni az ablakon kikiabálva… másodjára már biztosra mentek. Hogy igazából miképpen halt meg Mészáros István, azt csak egy feltáró jellegű, beismerő vallomás mondhatná el nekünk, ugyanis az áldozat holtteste teljesen elszenesedett.
Az ügy jelen állapotát kiválóan tükrözi a rendőrség mai sajtótájékoztatója:
melyen elhangzik néhány érdekes részlet is, például az, hogy az áldozat nem volt állandóan közreműködő gyilkosaival, tisztább pillanataiban ellenszegült nekik (ilyenkor bódították el), sőt, akkortól mérgesedett el közöttük a viszony végleg, amikor megpróbálták pénzzé tenni az értékpapírjait és erről tudomást szerzett (ezt megelőzően még az is szóba került, hogy a klánfőnök élettársát feleségül veszi). A nyomozás folytatódik, további gyanúsítások várhatóak az ügyben.
Mindenesetre azt látjuk, hogy hiába volt közismert a bűncselekmény előkészítése.
Hiába kértek segítséget az áldozat lányai.
Hiába fordult a sajtóhoz az áldozat egyik barátja.
Hiába voltak hamisak az aláírások a meghatalmazásokon.
Hiába volt napnál világosabb, mi zajlik a szemünk előtt, csak két társulat próbált meg segíteni: a Privát Kopó magazin és az MKKP.
Az már a Privát Kopónak köszönhető, hogy a bűnözők végül nem tehették rá a kezüket Mészáros István teljes vagyonára, körülbelül 100 millió forint készpénzt és kb. 200 millió forint értékű színesfém-hulladékot tudtak „csak” megszerezni. Az ingatlanok közül egyet sem. (Köszönet Valencsik Ferenc főszerkesztő személyes közléséért).
Amíg emberhalál nem esett, senki sem lépett semmit, aki próbált, azt is megpróbálták elgáncsolni. Most már rendőrkézen van a banda, de mennyivel egyszerűbb lett volna időben cselekedni ellenük! Egyszerűbb, de talán nem jogszerűbb… bár mivel kiderült, hogy az aláírások hamisak, azzal sem lett volna baj.
Politikai tanulságokat nem vonnék le, tegye meg mindenki saját maga, szerintem itt maximum érintőlegesen láthatóak ilyen vonatkozások: társadalmi a baj, és nem csak az intézményrendszer működését érinti, hanem azt az általános mentalitást is, hogy a legtöbben félrenéznek, ha gondot látnak. Legalábbis amíg tehetik. Amíg nem muszáj cselekedni.
Csak éppen ha félrenézünk, semmit meg nem oldunk, meg nem javítunk, meg nem védünk.
„Növeli, ki elfödi a bajt” – írta Illyés Gyula. Ezt láttuk ebben az esetben.
Addig födték el, míg az áldozat bele nem pusztult.
Ha egyszer nem Mészáros István kastélya, hanem a mi házunk fog égni, ki segít majd oltani?