Aki el akar igazodni az orosz–kínai–ukrán-északatlanti válságban, az először is azt teszi a legjobban, ha elfelejti minden érzelmét, rokonszenvét, és nem törődik mások ilyesmijével sem.
A jelenlegi helyzetet ugyanis valamiért kevés kivétellel mindenki érzelmi, ösztönös alapon értékeli, és ha a sajtjától eltérő véleményt tapasztal, támad.
Öt napja, egy másik lapban közöltem a 79 éves, nyugalmazott Leonyid Ivasov vagy altábornagy, vagy vezérezredes (a fordítások eltérnek, szakértők szerint mégis vezérezredes) nyílt levelét, melyben helytelenít egy esetleges orosz támadást Ukrajna ellen, mégpedig nacionalista alapon helyteleníti azt, és Putyint lemondásra szólította fel. Ugyan már akkor is azt írtam, hogy „ebből a kezdeményezésből vagy lesz valami, vagy sem”, de ennek ellenére csak egy embernek volt több baja a levél miatt, mint nekem: feltételezéseim szerint Ivasovnak. Nekem esett Putyin összes fanatikus magyar híve, hiába mutattam be több forrásból is, hogy a levél hiteles, nem én találtam ki, az volt a legkevesebb, hogy hazugsággal vádoltak, a legtöbb, hogy életveszélyes fenyegetéseket kaptam szép számmal. Amiből az a tanulság, hogy
-
-
- a magyar putyinista nem tud oroszul,
- amelyik tud, az sem olvas el semmit, ami szembemegy a hitével és meggyőződésével
- ellenben igen agresszív figurák ezek, akikből ideális lincselő csőcselék válhatna bármilyen, arra alkalmas helyzetben.
-
Már persze, ha felkelnének a fotelből. Szerencsére nem teszik, de higgyék meg nekem, nem kellemes óránként kapni a fenyegetéseket és becsületsértéseket. Kevés volt – talán három – amelyik értelmesen érvelt, így én is értelmesen válaszolhattam nekik, a „reakciók” száma pedig felment kétezer körülire is.
Eléggé elveszi az ember kedvét az ilyesmi a témától, de az sem megoldás, hogy ez a szellemiekben többnyire szerényen, érzelmekben annál gazdagabban eleresztett tömeg megakadályozzon az események követésében. Szóval akkor lássuk, éspedig forrásmegjelöléssel, mindkét oldal információinak figyelembevételével (igen, a kiemelés a kis okosoknak szól, ami alá van húzva a szövegben, arra kattintva találja a hír eredeti forrását), hogy most mi a helyzet?
Hát, ha én azt meg tudnám mondani, okosabb lennék a világpolitika összes jelenlegi szereplőjénél. De mintha azt látnám, hogy nagyban ugyanaz a hőzöngés, véleményháború, átokvihar dúlna, mint kicsiben, a kommentek népénél. Csak hát globálisan ez bizony fajulhat komoly háborúvá is. Nem mondom, hogy biztosan lesz, de már nem fogadnék komolyabb összegben egy konszenzusos békére, kompromisszumokra már senki sem hajlandó az érdekeltek közül.
Mindenesetre tegnapi hír, hogy:
„Február 16-án, szerdán indíthat támadást Oroszország Ukrajna ellen az amerikai kormány helyzetértékelése szerint, amit pénteken osztottak meg az európai szövetségesekkel. (…) Az amerikai hírszerző szolgálatok minden eddiginél sürgetőbben figyelmeztették a NATO-szövetségeseket Oroszország Ukrajna elleni közelgő támadására. Pénteken a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) és hadsereg is tájékoztatta a német kormányt és más NATO-tagállamokat, hogy új információik alapján már jövő szerdán elindulhat a művelet.” (Index)
Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy ezek a mondatok feltételes módban vannak. Még minden fanatizmustól mentes ismerőseim is képesek voltak prognózisnak, menetrendnek felfogni őket: oké, akkor tudjuk, hogy 16-án, szerdán támadnak. Én azon az állásponton volnék, hogy vagy támadnak, vagy sem, de egy biztos: akkor és ott, ahol várják őket, egészen biztos nem fognak támadni, hiszen nem öngyilkosok. Nem jósolgatnék, de a korábbi információk azt mondták, hogy míg tart a pekingi téli olimpia, nem várhatóak harci cselekmények, az pedig huszadikáig tart, nem is ér mindenki haza azonnal róla, tehát korábban reálisnak tűnt, hogy a február 22. utáni néhány napban induljon támadás, ha egyáltalán indul. Azért nem később, mert akkor már felenged a talaj, feneketlen sár lesz belőle, és ez megakadályozza a páncélosok gyors mozgását, márpedig azok adják az orosz erők zömét.
Igen ám, de mi van, ha a korábbi információk dezinformációk voltak, és szó sincs „olimpiai békéről”, igazából minden az időjárástól és Putyin parancsától függ? Aki békét akar, egyet tehet: eljárja az esőtáncot, imádkozik a bőséges csapadékért.
Tegnap este Biden elnök videokonferenciát tartott, melyen részt vettek rajta kívül Franciaország, Németország, Olaszország, az Egyesült Királyság, Kanada, a NATO, az Európai Unió, az Európai Bizottság és az Európai Tanács, valamint Lengyelország és Románia vezetői is. Arra jutottak, miszerint:
„Mindannyian „nagy aggodalommal figyelik az ukrán határ mentén folytatott orosz katonai tevékenység okozta feszültség további növekedését”. A résztvevők kifejezték szolidaritásukat Ukrajna iránt, és hangsúlyozták, hogy Oroszország súlyos ellenlépésekre számíthat, ha megtámadja Ukrajnát. Ugyanakkor megismételték az Oroszországhoz intézett felhívást, hogy csökkentse a feszültséget, és törekedjen a konfliktus párbeszédre épülő rendezésére, beleértve a Németország, Franciaország, Ukrajna és Oroszország alkotta normandiai országcsoport által kidolgozott minszki megállapodások végrehajtását.”
Azt mondanák, ez nem eredmény, mert egy vagy két hete is ugyanekkora aggodalommal figyeltek? Ez, így nem is az: egyvalamit azonban megtudhattunk az eseményből. A meghívottak névsorát, rájuk számít tehát feltétlenül a NATO egy konfliktus esetén. És ezek szerint számíthat is. Hogy Magyarországot meghívták-e vagy sem és a mi kormányunk hogyan viszonyult a dologhoz, arról nincs adat.
Érdekes hírről számol be a török Anadolu hírügynökség (most vannak bajban Erdogan hazai csodálói, akik rendszerint azonosak Putyin rajongóival, csak most ezek ketten nincsenek jóban):
„Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője pénteken az Ukrajna elleni „közelgő orosz invázióról” szóló jelentéseket Oroszország elleni „tömeges dezinformációs kampánynak” minősítette.
„A Fehér Ház hisztériakeltése minden eddiginél árulkodóbb. Az angolszászoknak háborúra van szükségük. Bármi áron. A provokáció, a dezinformáció és a fenyegetés a kedvenc módszerük a saját problémáik megoldására” – írta Telegram-csatornáján közzétett bejegyzésében. „Az amerikai katonai-politikai gépezet úthengere készen áll arra, hogy végigmenjen az emberek életén. Az egész világ azt figyeli, hogy a militarizmus, a birodalmi ambíciók hogyan denunciálják magukat. És egy, a Bloomberg által vezetett propagandabrigád szolgálja mindezt”.
Zaharova szerint külön említést érdemel a nyugati tisztviselők álláspontja „az Oroszország elleni tömeges dezinformációs kampány körülményei között” – elkerülve a történtek megfelelő értékelését, a hatóságok részt vesznek a „hamisításokban”.
„Nyugodtan beszélhetünk a nyugati országok hatóságainak és a médiának az összejátszásáról annak érdekében, hogy geopolitikai érdekből eltereljék a figyelmet saját agresszív cselekedeteikről, hamis információk tömeges és összehangolt közzétételével mesterségesen fokozzák a feszültséget Ukrajna körül” – írta.” (Anadolu)
Maria Zaharova viszont elmulasztotta egyeztetni ezt a „hivatalos” álláspontját (ha orosz külügyi szóvivő mondja nyilvános fórumon, mégiscsak hivatalos kell legyen) Dmitrij Poljanszkijjal, Oroszország első helyettes állandó ENSZ-képviselőjável, aki viszont a Twitteren írt cifrákat, éspedig, mint a TASZSZ jelenti, azt, hogy:
„Az Egyesült Államok inváziót indíthat Ukrajnában.
Jake Sullivan fehér házi nemzetbiztonsági tanácsadó azon találgatásait kommentálva, miszerint Ukrajna állítólagos orosz inváziója bármikor megkezdődhet, akár a pekingi olimpia idején is, Poljanszkij a Twitteren azt írta: „Néhány értelmes ember remélte, hogy az USA által szított hisztéria alábbhagy. Talán elvarázsolták, mert a rémhírterjesztők egyértelműen hátszelet kaptak”.
„A csapataink még mindig a területünkön vannak, és kíváncsi vagyok, hogy az USA maga is megszállja-e Ukrajnát – valakinek muszáj lesz, egy ilyen pánikkampány után” – folytatta.” (TASZSZ)
Muszáj lesz? Azért ezt sem hallottuk még érvként. Különben halkan megjegyezném, hogy nem tudom, miképpen képzeli Ukrajna amerikai megszállását a csillagkapu- vagy teleport-technológia nélkül, ugyanis jelenleg még a környező országokat is figyelembe véve, mindösszesen tizedannyi vagy kevesebb amerikai és NATO-katona állomásozik közel s távolban az országtól, annak belterületétől és határaitól, mint ahány orosz. Elképzelhető, hogy Poljanszkij úr aggodalmai némiképp eltúlzottak.
Azonban meg kell hagyni, Zaharova úrhölgy szavaira érdemes odafigyelni: ha valahol, az orosz külügyben tudják, mi is az a dezinformáció. Ők a műfaj legnagyobb élő mesterei. Azonban a TASZSZ legújabb híre szerint Lavrov külügyminiszter hivatalos szintre emelte egy mai tárgyalás folyamán az elméletet:
„Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szombaton Antony Blinken amerikai külügyminiszterrel folytatott telefonbeszélgetése során kijelentette, hogy az Oroszország Ukrajna elleni állítólagos orosz agressziójáról szóló amerikai propagandakampány provokatív célokat követ – közölte szombaton közleményben az orosz külügyminisztérium.
„A miniszter hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei által Ukrajna ellen „Oroszország agressziójáról” indított propagandahadjárat provokatív célokat követ, arra bátorítva a kijevi rezsimet, hogy szabotálja a minszki megállapodásokat és káros kísérleteket tegyen a „donbasszi probléma” erőszakos megoldására” – közölte a minisztérium.
A telefonbeszélgetésre az amerikai fél kezdeményezésére került sor.” (TASZSZ)
„Washington és Brüsszel reakciója az orosz–amerikai megállapodás tervezetére és a NATO-val a biztonsági garanciákról szóló megállapodásra, amelyet átadtunk, figyelmen kívül hagyja a számunkra alapvető rendelkezéseket, elsősorban azokat, amelyek szerint a szövetség nem fog tovább bővülni, és nem fognak csapásmérő fegyvereket telepíteni az orosz határok közelében.
Ezek a kérdések központi szerepet fognak játszani az Egyesült Államoktól és a NATO-tól kapott dokumentumok értékelésében, amelyet kollégáink tudomására fogunk hozni.”
Rendben, de arra az alapvető kérdésre még mindig nem kaptunk illetékestől választ, hogy lesz-e háború: vélekedéseket látunk, szándékokat, semmi többet.
Válasz ugyanis csak később lesz. Akkor, amikor véget ér, Vlagyimir Putyin két telefonos tárgyalása. Az egyik, melyet Macron francia elnökkel folytat, jelenleg is tart, a másikra, melynek során Biden elnökkel beszélik meg a világ dolgait, orosz idő szerint este kerül sor.
Addig biztosat nem tudunk, lehet, hogy azután sem. Macronnal mindenesetre már több mint két órája beszélnek, de a Kreml hallgat, mint a kőszikla.
Szóval, okosabbak nem lettünk egyelőre. Jelenleg a világbéke sorsa Putyin kezében van.
Nincsenek a legjobb előérzeteim. És semmi kedvem megmagyarázni a fanatikusoknak, hogy elvakultság nélkül nem lehet úgy látni a dolgokat, ahogyan ők tekintik – ugyanis nekik már megvan a válaszuk arra is, ha lesz háború, meg arra is, ha nem.
Ha lesz, akkor azt mondják majd: Putyin erős, ha nem lesz, azt mondják: Putyin bölcs. (copyright by I. Gy.)
Előre gyártott nézetekkel pedig nem érdemes vitatkozni. Azok már meg nem változnak.
Szerencsére nem mindenki a konfekcióból szerzi be a véleményét.
Hát, meglátjuk mi történik: estére vagy okosabbak leszünk, vagy sem.