Hogy a végén kezdjem: ne tessenek ünnepelni, nem tört ki sem a világbéke, sem a világháború, esőerdők megmentéséről meg szó sincs. Mindössze annyi történt, hogy Moszkva kivonja csapatai egy részét az ukrán határ körzetéből, enyhítve ezzel a nyomáson és a konfliktus veszélyén.
A hírt ma délelőtt jelentették be hivatalosan, és világszerte komoly visszhangja volt: én most a hivatalos, magyar MTI-verziót közlöm elsőként, kifejezetten azok kedvéért, akik hírhamisítással vádoltak az elmúlt hetek-hónapok folyamán, mert nem fértek bele a világképükbe a valós történések. Akkor lássuk.
„Megkezdték a felkészülést az állomáshelyükre történő visszatérésre az orosz déli és nyugati katonai körzet azon csapatai, amelyek részvétele véget ért az Oroszország területén zajló hadgyakorlaton – jelentette be Igor Konasenkov, az orosz védelmi minisztérium szóvivője kedden Moszkvában.
Az első vasúti szerelvények és teherautó-konvojok még kedden elindulnak a helyőrségek felé. A bejelentésre a rubel árfolyama erősödni kezdett.
Az elmúlt hetekben több NATO-ország azzal vádolta Moszkvát, hogy az Ukrajna elleni invázió céljából vont össze erőket az ukrán határ közelében, amit az orosz fél valótlan állításnak minősített.
Konasenkov azt is közölte, hogy a Fehéroroszországban a Szövetséges Eltökéltség – 2022 kódnevű hadgyakorlat utolsó szakaszában, február 19-én, a Minszkben akkreditált katonai attasék megfigyelőként vehetnek majd részt Obuz-Lesznyevszkij lőterén.” (MTI)
Akkor most nézzük azt, mi hiányzik ebből a hírből. Röviden: az összes konkrétum. Nem tudjuk, miféle alakulatokat vontak ki, mely fegyvernemhez tartoznak, mekkora a létszámuk (azért ha vasúti szerelvényekre és teherautó-konvojokra van szükség a mozgatásukhoz, nem lehetnek jelentéktelenek), csak annyit tudunk, hogy kivontak a térségből valahány katonát. De ez már elég a helyzet teljes megváltozásához.
Nézzük meg, hogy mutatja ezt be a TASZSZ hírügynökség, nyilván a Kreml szócsöveként!
„A nyugati országok hisztériakeltése az Oroszország által tartott hadgyakorlatok miatt túlzó, a gyakorlatok a menetrendnek megfelelően véget érnek – jelentette ki hétfőn Konsztantyin Koszacsov, az Orosz Föderációs Tanács elnökhelyettese.
„A hadgyakorlatok a terveknek megfelelően véget érnek, nincsenek katonai előkészületek, az ezzel kapcsolatos hisztéria pedig pusztán mesterséges jellegű” – írta Koszacsov a Facebook-oldalán az orosz elnök hétfői kül- és védelmi miniszteri találkozóját kommentálva.
Szerinte az orosz biztonsági garanciális kezdeményezések már megtették a magukét, „felrázva” a nyugati partnereket, „rávéve őket, hogy a helyzet egészét értsék, ne csak annak egyes, a Nyugat számára előnyösebb szegmenseit”.
Koszacsov azt is megjegyezte, hogy „a felek megközelítéseiben felmerült minden különbség ellenére” az orosz javaslatokra adott amerikai és NATO-reakció „okot ad arra, hogy várjuk a tárgyalások megkezdését számos konkrét dossziéról, ami kedvezően hatna a helyzet egészére”.
Oroszország nem fogja levenni a napirendről a NATO kelet-európai terjeszkedésének és fegyverzetének elmaradására vonatkozó kezdeményezéseket, „de ez az alapvető álláspont nem lesz akadálya a tárgyalásoknak általában véve” – írta blogjában. „Az azonban már most nyilvánvaló, hogy nem lesznek végtelen tárgyalások, és a részletekben való előrehaladás attól függ majd, hogy általában milyen reakciót váltanak ki az elképzeléseink” – fogalmazott a törvényhozó.” (TASZSZ)
Ehhez még ki kell emelnünk, hogy a csípős nyelvű Maria Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője saját Facebook-oldalán kiáltotta világgá:
„2022. február 15-e úgy vonul be a történelemkönyvekbe, mint a nyugati propaganda bukásának napja. Egyetlen puskalövés nélkül megsemmisültek és megszégyenültek.”
Azért várjuk ki a végét, amondó lennék. Fontosabb és az események okát alaposabban feltáró írás a Meduza.io beszámolója a történtekről, melynek már a címe is az én kétségeimet tükrözi:
„Az orosz védelmi minisztérium bejelentette, hogy egyes csapatok visszatérnek a gyakorlatokról. De nem mind.”
És azért akad benne pár részlet, amire érdemes odafigyelni:
„Február 15-én a nyugati és a déli katonai körzet egységei befejezték a gyakorlatok keretében végzett feladataikat, és készülnek visszatérni katonai helyőrségeikbe – jelentette az Interfax az orosz védelmi minisztérium szóvivőjére, Igor Konaszenkovra hivatkozva. (…) Igor Konashenkov megjegyzi, hogy az orosz hadsereg folytatja a gyakorlatokat, amelyekben „minden katonai körzet, flotta és légideszantcsapat részt vesz”. A keleti katonai körzet csapatai és a légideszant csapatok részt vesznek a közös orosz-belorusz gyakorlaton, amely február 20-án ér véget.
„Egy sor haditengerészeti gyakorlatot tartanak felszíni hajók, tengeralattjárók és haditengerészeti repülés részvételével a világtenger és az Oroszország területével szomszédos tengerek operatív szempontból fontos területein” – mondta Konashenkov.
Az orosz rubel és a részvények növekedéssel reagáltak azokra a hírekre, amelyek szerint a gyakorlat egy része véget ért. Az orosz rubel néhány perc alatt több mint 1 rubelt erősödött a dollárral és az euróval szemben, 75,6 rubel/dollárra és 85,7 rubel/euróra. Moszkvai idő szerint 11:13-ra a moszkvai tőzsdeindex 3574,27 pontra (+2,67%), az RTS index 1485,41 pontra (+4,16%) nőtt.”
És lám, végre adatokat is látunk!
„A Déli Katonai Körzet gyakorlatai 15 gyakorlótéren zajlottak a Volgográdi területen, Sztavropoli területen, Adygeában, Csecsenföldön, Dagesztánban, Karatszkaj-cserkesztiában, Észak-Oszétiában és Ingusföldön. A gyakorlaton a Kornet és a Khrizantema-S páncéltörő rakétarendszerek és különböző tüzérségi rendszerek vettek részt. Egyelőre nem világos, hogy a Nyugati Katonai Körzet gyakorlataira hol került sor. Február elején a védelmi minisztérium bejelentette, hogy a Voronyezsi régióban légi és légvédelmi eszközöket érintő gyakorlatokat tartanak.”
Ettől már valamivel okosabbak lettünk, ha nem is sokkal: szóval, lehet, hogy nagyon komoly, nagy létszámú csapatkivonásról van szó (ha egyáltalán igaz a hír, és nem egy világméretű maszkirovkával van dolgunk), de azért marad ott orosz katona elég. És a rubel árfolyamának emelkedése – a moszkvai tőzsdeindexszel együtt – már meg is adja a választ a mindenki ajkára toluló „de miért?” kérdésre.
Azért, kedves Fluimucil Ábel, mert a gazdaság levegőhöz kellett jusson. De ettől még nem oldódott meg semmi, és nem is fog, hiszen Putyinnak alapvetően nem érdeke egy teljes megoldás a mostani erőviszonyok között. A csapatok nagy része köszöni, ott van még, a karácsony esti követelések továbbra is élnek, egy picit enyhült a nyomás, de ez nem jelenti azt, hogy meg is szűnt, ezzel a hidegháborús helyzettel megérzésem szerint még évekig számolnunk kell, viszont esélyes, hogy most már tárgyalásos úton próbálják rendezni a dolgot.
Putyin pedig – érdekesen hangzik, hogy pont most, a csapatkivonásról szóló hír kapcsán mondom ezt – meg fogja kapni, amit akar, vagyis Ukrajnát. Csak nem fegyverrel szerzi meg. Ha már a Meduza portáján jártam, körülnéztem kicsit, és szerencsére épp elkaptam a beérkező hírt frissen, még meleg, úgy tessék fogyasztani:
„Az Állami Duma képviselői megszavazták azt a határozatot, amely arra kéri az orosz elnököt, hogy ismerje el az önhatalmúlag kikiáltott Donyecki és Luhanszki Népköztársaságok függetlenségét. Az ülést a parlament honlapján közvetítették.
A képviselők elfogadták az Orosz Föderáció Kommunista Pártja által készített dokumentumot. Az állásfoglalás szerint a felhívást közvetlenül az orosz elnöknek kell elküldeni. 351 képviselő szavazott mellette, 16 ellene, egy képviselő pedig tartózkodott.
A képviselők egy hasonló, az Egységes Oroszország által készített dokumentumot is megvizsgáltak. 310 képviselő szavazott mellette. Az állásfoglalás előírta, hogy a parlament konzultál a külügyminisztériummal, mielőtt az elnökhöz fordulna.
Vjacseszlav Volodin, a duma elnöke közölte, hogy a parlamentnek a donyecki és luhanszki népköztársaságok elismeréséről szóló, az elnökhöz intézett címét azonnal aláírják, majd elküldik Vlagyimir Putyinnak.”
Hát, véresre rágom a körmömet, hogy Putyin elfogadja-e az illető népköztársaságokat. Mert mi van, ha mégsem? Tegnapi írásomban kicsit más forgatókönyvet vázoltam fel Ukrajna harc nélküli elestére, eszerint:
„a donyecki és luhanszki népköztársaságok egy alkotmánymódosítás árán különleges státust kaphatnának és ezzel járó képviseletet a radában – persze, Moszkvát képviselnék, de nem lenne a dologból háború”
de így is nagyon jó ez a Kremlnek, talán még jobb is. Ha Donyecket és Luhanszkot elismeri Moszkva, csatlakozhatnak az Oroszországi Föderációhoz, valami olyan státusban, mint (mondjuk) Transznisztria, sőt, ha nagyon ügyes Moszkva, megszerezhetnek egy korridort is a Krímhez, ami megkönnyítené a katonai mozgásokat. Persze ehhez kelleni fog Zelenszkijnek és kormányának bukása, amihez már szinte semmi sem szükséges, meglesz magától – a kényelmetlen helyzetbe került miniszterelnök népszerűsége erősen csökken – igaz, hogy ily módon Moszkva felrúgja pont azokat a minszki megállapodásokat, amikre ma reggelig hivatkozott, de ez nem lesz példátlan eset még a közelmúlt történelmében sem részükről. Ha Zelenszkij bukik, vagy egy keményvonalas nacionalista lesz az utódja, akit könnyű lesz beugratni egy háborús helyzetbe, vagy, ami ennél sokkal valószínűbb, előkerül egy Moszkva-barát politikus, aki megválasztása után pár év alatt olyan helyzetbe navigálja Ukrajnát, mint amilyenben most Belarusz van.
Putyin pedig zsebre vágja a dicsőséget.
Mindez persze csak akkor igaz, ha a csapatkivonások egyáltalán igazak és jelentősek – így kapásból nekem is derengett valami, hogy nem mindig voltak komolyak az ilyesmik, Gaál kolléga juttatta eszembe, hogy igen bizony, 1956 októberében is előbb kimentek az akkori szovjet csapatok, aztán november negyedikén visszajöttek – alaposan megerősítve. És hát Csehszlovákia 1968-as megszállását is „Zala” hadgyakorlatnak hívták, mármint magyar részről, míg a határhoz nem értek, utána már internacionalista segítségnyújtásnak nevezték. Szóval: még maga az alaphír sem biztos, hogy egyértelműen azt és csakis azt jelenti, amit.
Egyelőre Moszkvában az élet a megszokott mederben zajlik, épp most ítélik Navalnijt Pokrovban, a büntetőtáborban újabb tíz évre (vagy tíz és félre, két vád van ellene, egy koholt sikkasztási és egy másik a bíróság megsértése miatt, ez utóbbinak a tétele a fél év), azért ott, mert a fővárosba mégsem merték felvinni, még valami bohókás tömeg kiszabadítja, bár azt megengedték neki, hogy megölelhesse a feleségét. Bár a Moscow Times már tizenöt évet emleget. A gazdaság fellélegzett, és az egyfokos hőmérsékleten olvad a jég, már nem szabad kicsapni a páncélosokat a rétre legelni.
Mondhatni, Moszkva gyönyörű ebben az évszakban.
Viszont mindenkit óva intenék az ünnepléstől: a veszély nem hárult el, a karácsonyi követelések most is érvényben vannak, mi most egy hosszú politikai-diplomáciai tárgyalásfolyamat elején járunk, ez csak egy mozzanata annak, ami a jó Isten tudja, hová fog majd elvezetni évek múltán.
Mindenesetre szó sincs világbékéről vagy esőerdőkről, ebből még akármi is lehet.