Alig harmadik napját írjuk az Ukrajna elleni orosz agressziónak és egyre komolyabb a helyzet. Persze a helyzet mindig komoly ott, ahol orosz katonák jelennek meg és ahol védekeznek ellenük – viszont minden jel arra mutat, hogy ez a hadjárat nem lesz díszmenet egyik fél számára sem.
Orosz jelentések szerint Melitopol elesett, ukrán jelentések szerint a fél város még az ő kezükön van, Mariupolban lakóépületeket és iskolákat lőnek vagy az orosz erők, vagy a donyecki milícia csapatai, de a város még tartja magát, Kijevet hevesen ostromolják. Lakóépületeket ért találat az ukrán fővárosban, többek között egy sokemeletes toronyházat is a Lobanovszkij sugárúton, ennek ellenére a lakosság fegyelmezetten, sőt, hősiesen viselkedik: mindenki teszi a kötelességét, amennyire lehetséges, még a tömegközlekedés is működik az ostrom alatt, bár a metrót leállították, helyette pótlóbuszok járnak. Ez háború, a helyzet – hogy Clausewitzet idézzem (ha ugyan ő mondta) – „pillanatonként változik”, mielőtt az események politikai-diplomáciai vonatkozásait kezdjük vizsgálni, tekintsük azokat a számokat, adatokat, információkat, amelyek rendelkezésünkre állnak a felek hadügyminisztériumainak napi jelentéseiből!
Már amennyire rendelkezésünkre állnak, hiszen az orosz védelmi minisztérium az ukrajnai invázió kezdete óta soha nem számolt be áldozatokról. Akkor miről számol be? Idézem, a Meduza.io alapján:
„Cirkálórakétákkal támadta a hadsereg az éjszaka folyamán Ukrajna katonai infrastruktúráját
Az orosz hadsereg ellenőrzése alá vonta Melitopol városát
A haditengerészet részt vett a műveletben, és nyolc ukrán hajót semmisítettek meg;
A hadművelet kezdete óta az orosz hadsereg 821 ukrán katonai infrastrukturális létesítményt, köztük 14 katonai repülőteret, 19 parancsnoki állást és kommunikációs csomópontot, 24 Sz–300-as és Oszija légvédelmi rakétarendszert, valamint 48 radarállomást támadott;
Az orosz hadsereg 7 repülőgépet, 7 helikoptert, 9 repülőgépet lőtt le, 87 harckocsit és más páncélozott járművet, 28 rakétavetőt és 118 speciális katonai járművet semmisített meg.”
Tehát veszteségekről nem beszélnek. Beszél helyettük az ukrán vezérkar. Szerintük az orosz hadianyag-veszteség eddig:
Repülőgépek – 14 egység,
Helikopterek – 8 egység,
Harckocsik – 102 egység,
Páncélozott harcjárművek – 536 darab,
Buk föld-levegő rakétaindítók – 1 egység
Ebből azért le lehet vonni bizonyos következtetéseket, például azt, hogy a páncélozott harcjárművek bevetési módját orosz részről sürgősen át kellene gondolni. Azonban meglepőbb az, amit az ukrán fél az orosz emberveszteségekről közölt (a sajátjaikat ők sem említik).
„Az ukrajnai háborúban több mint 3500 orosz katona halt meg, és csaknem 200-an estek fogságba. Ezt Mihail Podoljak, az ukrán elnöki hivatal vezetőjének tanácsadója mondta az UNIAN szerint.”
Háromezerötszáz elesett orosz katona? Tekintve a harcok intenzitását, távolról sem lehetetlen, de ez akkor is rengeteg. Főleg, ha tudjuk, hogy mekkorák voltak az orosz veszteségek korábban. Az első csecsen háború alatt körülbelül 5000 embert vesztettek, a második során 7000-et. A teljes szovjet-afgán háború alatt 9500 orosz katona halt meg harci cselekmények során. Ha ez a háború eltart még egy hétig, túllépi az elesettek száma még a szörnyű afgán tévedés miatt elhunytakét is.
És úgy néz ki, hogy kitart. Minden jel arra mutat, hogy a benyomuló orosz erők kezdenek rájönni: őket nem virággal, kenyérrel és sóval várják, a lakosság nem tekinti őket felszabadítóknak, akármit is mondtak nekik támadás előtt az eligazításon. Megszállóknak tartják őket és harcolnak ellenük, a villámháború lendülete megtört, a szakadár népköztársaságok területét kivéve egyetlen kulcsfontosságú nagyvárost sem sikerült menetből bevenniük, Mariupol, Odessza, Harkiv, Kijev még mindig ukrán kézen van (ha Kijev esetleg el is esik, a kormány költözhet még onnan Lvivbe), az inváziós erőknek hatalmasak a veszteségeik és kevés az emberanyag-utánpótlásuk. Ez a háború sajnos még eltarthat egy ideig, bár megjósolhatatlan, meddig.
Kevés az oroszok utánpótlása, de azért valamennyi mégis akad. Elég különös karriert futott be a magyar sajtóban egy hír, mely szerint Ramzan Kadirov „tízezer kemény, kegyetlen csecsen harcost” küld Ukrajnába, sőt, egy különleges embervadász alakulatot is, mely az ukrán kormány hivatalnokait likvidálná, akár egyenként is. Hát kérem, a hír igaz is meg nem is. A helyi források és a Meduza kicsit pontosabban fogalmaznak.
„Ramzan Kadirov csecsen elnök bocsánatkérést követelt Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnöktől. Ezt a köztársaság biztonsági erőinek több mint 12 ezer katonájának alakuló ülésén mondta, akik Groznij központjában gyűltek össze „az ukrajnai helyzet tükrében” – jelentette a Csecsenföld Segodnya helyi ügynökség.
„Szeretném megragadni az alkalmat, hogy azt tanácsoljam a hivatalban lévő elnöknek, Zelenszkijnek, hogy hívja fel elnökünket, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin főparancsnokot, és kérjen bocsánatot” – mondta Kadirov.
A csecsenföldi vezető kifejtette, hogy a Groznijban összegyűlt tömeg önkéntesek, akik „bármikor készen állnak arra, hogy bármilyen különleges műveletre elinduljanak”. Mint mondta, a térségben összesen 70 ezer ember kész „önkéntesként harcolni Oroszországért”, de Csecsenföld eddig senkit sem küldött.
„Tisztjeink a főparancsnok által meghatározott feladatokat a létesítményeikben látják el, ott, ahol lenniük kell. Ma a mi embereink az állam határait őrzik. Bízom benne, hogy méltónak bizonyulnak majd, és az elkövetkező napokban megünnepeljük majd emberek millióinak az erőszak és a gyilkosság alól való felszabadítását” – idézte Kadirovot a Chechnya Today.”
Abban a térségben már harcolt önkéntesként sok tízezer ember Oroszország ellen, most kipróbálják, milyen mellette önkénteskedni? Nyilván nincs szó ilyesmiről, ha mennek, parancsra mennek. De egyelőre hivatalosan nem indultak el, ez pusztán egy ígéret, egy lehetőség – illetve, arra nem esküdnék meg, hogy a különleges alakulat nincs-e már Ukrajnában, az azért lehetséges.
Talán erre is értette Zelenszkij elnök azt a tegnapi kijelentését, miszerint vadásznak rá, ő az első számú célpont, a családtagjai a második számúak. Ennek ellenére és épp ezért élőben jelentkezett be ma reggel az ostromlott Kijevből, megköszönte az amerikaiaknak, hogy ki akarták menteni szeretteivel együtt, de, mint mondta:
„Háború van, lőszerre van szükségünk, nem fuvarra”
majd cáfolta a terjedő orosz álhíreket, melyek szerint fegyverletételre utasította volna a hadsereget.
„Itt vagyok, nem tesszük le a fegyvert. Meg fogjuk védeni az országunkat, mert a fegyvereink az igazságunk, az igazságunk az, hogy ez a mi földünk, a mi országunk, a mi gyermekeink. És mindezt meg fogjuk védeni.”
Oroszországban egyre szélesebb körű a háborúellenes mozgalom, ma már nyílt levelet közöltek az egészségügyi dolgozók, a művészek, tegnap a pedagógusok, egymást érik a tüntetések és ebből kifolyólag a letartóztatások, egyre több szó esik az orosz civil szférában a békéről, de legalábbis a tárgyalásos rendezésről.
A tárgyalásos rendezésről a nagypolitikában is sok szó esik, de itt legyünk nagyon óvatosak. Ugyanis már tegnap szó esett róla a kora délutáni órákban, csak a tegnapi tárgyalások lehetősége nem a mai tárgyalások lehetősége, két különböző dologról van szó.
Az egész azzal kezdődött, hogy Zelenszkij tárgyalásokra kért Moszkvát, méghozzá nyilvánosan, erre válaszul Putyin megüzente szóvivőjével, a jól ismert Dmitrij Peszkovval, hogy lehet szó ugyan ilyesmiről, de
-
-
- nem kettejük között (persze, mert akkor magával egyenrangúnak ismerné el Zelenszkijt), hanem a védelmi minisztérium, a külügyminisztérium és az elnöki adminisztráció képviselőinek szintjén, küldöttségek útján és Minszkben
- Azonban ennek az a feltétele – Lavrov tegnapi nyilatkozata szerint – hogy az ukrán hadsereg tegye le a fegyvert és adja meg magát, csak akkor meg minek tárgyalnának?
-
Tehát azok a tárgyalások, melyekről Mihajlo Podoljak, Zelenszkij egyik főtanácsadója ma reggel azt mondta, hogy az eddig látottak alapján (gondolom, első sorban az elesett orosz katonák számára gondolt) Ukrajna kiváló alkupozícióban van, már újak, nincs közük a tegnapi ajánlathoz. Szerinte ha elkezdődnek a megbeszélések – márpedig el fognak, mert minden háború így ér véget – már Ukrajna fog diktálni, és feltételeket szabni többek közt Donyeckkel és Luhanszkkal kapcsolatban is. Én ezt túlzásnak érzem, mely háborús körülmények között megeshet: a népköztársaságokról mindenképpen tárgyalni kéne, de talán diktálni mégsem, kell létezzen kölcsönösen elfogadható megoldás. Az viszont már érdekesebb, amit Zelenszkij nevében jelentett be: eszerint beleegyeznek a találkozóba, de
-
-
- csak elnöki szinten
- semmiképpen sem a jelenleg is orosz megszállás alatt álló Minszkben, arról szó sem lehet, amint Budapestről sem
- hanem vagy Varsóban, vagy, a legfrissebb értesülések szerint talán Jeruzsálemben
-
Most Moszkvánál a labda, meglátjuk, ezekre a feltételekre mit válaszolnak.
A tárgyalások megkezdése égetően sürgős volna. Sürgős Ukrajnának, sürgős Oroszországnak, sürgős az egész világnak.
Egy nagyon friss hírrel zárnám a mai összefoglalót, tizenkét perces:
„Egy három helikopterből álló orosz deszantegység 9 órakor (moszkvai idő szerint 10 órakor) szállt le a Lemberg megyei Brody közelében. Lviv polgármestere, Andrij Szadovij 60-ra becsülte az ejtőernyősök számát. „Csapataink visszavágtak. Most a lévai erdő felé vonulnak vissza” – mondta a polgármester.”
Ez már nagyon közel van a magyar határhoz is. Azonban könnyebbüljünk meg az ijedtség után, mert az Ukrán Biztonsági Szolgálat is jelentkezett az ügyben:
„Az SZBU Lemberg megyei igazgatósága cáfolta a lvivi polgármester információját, miszerint orosz deszantegység szállt volna le Brody közelében. Az ügynökség szerint az ukrán légierő volt az.”
Akkor már csak azt nem tudom, kinek vágtak vissza és kinek a csapatai?
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét Magyarországnak és az egész világnak.