Figyeljék meg az áthangolódást. Vagy inkább visszahangolódást. Érdemes rászánni naponta pár percet.
Az első reakció az összevisszaság volt. A következő a NATO- és ukrán-szimpátia, az orosz brutalitással. Lebombázott városok, melldöngető kiállás a nyugati politika mellett, bár…, szóval, bár, de aztán a menekülők befogadása, tudom, az is „bár…”, de valahogy aztán mégis, és a hírek általában ukrán szemszögből nézve.
Ez most megfordulni látszik.
Nyilván központi ukáz, lassan magukra – azaz vissza – találnak a fiúk. A mai Origo piros betűs főcíme például az „átfogó ukrán támadást hiúsítottak meg az orosz csapatok”. Visszajött az orosz gáz és olajszomj, az orosz „humanitárius folyosók” örök témák, hogy ezek a folyosók hová vezetnek, arról síri csend és hullaszag, ahogy arról is, hogy valójában és lényeg szerint mi történt Londonban, Malacka két szétpattanó zakógomb között mit ígért meg ott, a brit védelmi miniszter „fenyegetőzése” (tessék elolvasni, mit ért ezalatt ez a kiérdemesült és átállított orgánum) viszont szintén piros betűs főcímmé avanzsált tegnap. Van frissülő napi térkép az orosz hadsereg által elfoglalt ukrán területekről. Ismerünk ilyet a múlt század történelméből? Hát persze, hogy ismerünk. Amikor a nagyrészt Ukrajnába ragadt Barbarossa elindult, Berlin több pontján táblákat függesztettek ki, szintén térképekkel. A térképek felirata is ugyanaz volt: „itt állunk most”.
Aztán e térképek 1943-tól szép csendesen eltűntek.
„A példátlan nyugati szankciók miatt ezrek halhatnak meg Oroszországban”, ahol elfogyhat az inzulin. (Origo) Mert mi nem… khmm, szóval. Mi van még? Soros. Ádi, Évi, ácsi, pácsi, újra itt a Soros bácsi. Karinthytól loptam, ne róják föl nekem, csak a „Kepler bácsi”-t helyettesítettem. Soros egyelőre még csak nyomokban, a „képmutató Amerika” előtt, de jóval az árstopok feletti örvendezés után. Csak csínján a visszaörvendezéssel: a „3-4 százalékponttal leszorított” infláció olybá vehető, mint egy súlyos covidos betegnél az egy fokkal leszorított láz. Majd, ha elmúlnak az ünnepek, és fába szorulnak a férgek: már a vak tyúk sem talál majd szemet, ezt se firtassák, ezt meg egy 1983-as KFT-dalból loptam.
Nincsenek nekem már saját gondolataim, nincsenek.
Tökéletes potenciális NER-káder leszek a végén én is.