Ma megint le kell szögeznem előre, hogy nem jöttek jó hírek Ukrajnából, rosszak ellenben bőséggel érkeznek.
A háborús helyzeten kívül ki kell térnem majd a civil és háborúellenes lakosság elleni intézkedésekre és nem feledkezhetek meg Putyin elnök tegnapi, kissé abszurdba hajló szerepléséről sem a Luzsnyiki stadionban, ahol kabátja elkápráztatta a közönséget.
Ő maga már kevésbé, de nem is egy Mick Jagger. Viszont mindent a maga idejében, először is lássuk a harcok híreit.
Kezdjük azzal, hogy a háború negyedik hetének kellett elérkeznie, hogy előkerüljenek az orosz csodafegyverek. Illetve az egyikük. Arról van szó, hogy az orosz Védelmi Minisztérium bejelentette, miszerint:
„Az orosz fegyveres erők hiperszonikus Kinzsal rakétákat használtak az ukrajnai katonai műveletek során – közölte Igor Konasenkov, az orosz védelmi minisztérium szóvivője. A RIA Novosztyi szerint ez az első bevetése ezeknek a rakétáknak a háború kezdete óta.
Konasenkov szerint a hiperszonikus rakéták március 18-án az Ivano-Frankivszki területen lévő Deljatin városában az ukrán erők rakétáit és repülőgépeik lőszereit tartalmazó földalatti raktárát semmisítettek meg.”
Az Interfaksz erről többet is tud:
„A Kinzhal egy nagy pontosságú hiperszonikus aeroballisztikus rakétával felszerelt rendszer. Alapját egy továbbfejlesztett MiG–31 típusú nagy hatótávolságú vadász-felderítő repülőgép, a MiG–31K képezi. Az orosz hadsereg szerint képes több mint 2000 km-es távolságban fekvő célpontok eltalálására is, miközben garantáltan képes legyőzni minden létező és kialakulóban lévő légvédelmi és rakétavédelmi rendszert.
A jelentések szerint a Déli Katonai Körzetben tíz MiG–31K Kinzhal vadász-felderítő repülőgép teljesít kísérleti harci szolgálatot. 2018 áprilisa óta járőröznek a Kaszpi-tenger felett. Ezen túlmenően a hadsereg arról számolt be, hogy 2024-ig a Krasznojarszki Területen egy repülőezredet terveznek felszerelni ezekkel a rendszerekkel. Valerij Geraszimov orosz vezérkari főnök 2019 decemberében azt mondta, hogy Oroszország kiterjeszti a Kinzsal hiperszonikus repülőgép-rendszer földrajzi alkalmazását, és már tesztelte azt az Északi-sarkvidéken.
Idén februárban Kinzsal hiperszonikus rakétákkal felszerelt orosz MiG–31K vadászgépek érkeztek Szíriába gyakorlatozás céljából.”
A Kinzsal árát egyetlen forrás sem említi, de nem lehet olcsó játék, valószínűleg azért nem használták eddig – és tömeges alkalmazásától pont emiatt a jövőben sem tartanék.
Mariupol viszont már tegnap este elveszni látszott. A kikötőt elfoglalták az orosz csapatok, ráadásul ezt nem tőlük tudjuk, hanem az ukrán védelmi minisztériumtól, akik becsületesen bevallották: az ország átmenetileg elvesztette kijáratát az Azovi-tengerre. A harcok jelenleg részint a város központjában, részint az Azovsztal acélipari kombinát területén folynak, ez utóbbiakról van videofelvétel is.
Állítólag az üzem területén rendezték volna be az „Azov” zászlóalj főhadiszállását, de ez meg nem erősített forrásból származó információ.
A városközpontban zajló harcok viszont nagyon, de nagyon rosszat jelentenek. Ugyanis pont ott zajlanak, ahol a lerombolt színház alatti óvóhelyen még sok százan, ha nem ezernél is többen rekedtek, elevenen eltemetve, már három napja. Tudjuk, hogy sokan közülük élnek, hiszen két napja sikerült 130 főt kimenteni, de a pergőtűz miatt nem folytatódhattak a mentési munkálatok. Vadim Bojcsenko polgármester szerint a romok eltakarításán és az emberek kiemelésén csak olyankor tudnának dolgozni, mikor a harcok alábbhagynak. Gondol-e arra a diadalmas orosz hódító, amikor kitűzi a romokra az Oroszországi Föderáció zászlaját (mert mindenre kitűzik, amire csak lehet), hogy ő most mi fölött áll, mint tipor?
A városból folyik a menekülés, ha nem is zökkenőmentesen. Ennek az írásnak a címképe is egy menekült-konvojt ábrázol (műholdról), amely azonban attól, hogy elindult, még nem bizonyos, hogy célba is ér. Előkerült ugyanis az orosz védelmi minisztérium egy közleménye, szó szerint idézném is:
„Megbízhatóan megállapították (ez friss rádiólehallgatásokból származó adat), hogy az elmúlt két napban néhány, 150-200 főből álló, humanitárius folyosókat használó, civil ruhába öltözött harcos disszidált Mariupolból, és 10-15 fős elszórt csoportokban haladnak az országutakon Zaporozsje irányába”
– mondta Mihail Mizsincev, az orosz Nemzeti Védelmi Irányítási Központ vezetője.
„Ma este 93-at közülük sikerült likvidálni, a többiek tartózkodási helyét rádiós lehallgatások alapján állapították meg. Rövid idő kérdése, hogy elpusztuljanak.”
Ezt érthetőbb módon úgy mondják – lefordítom – hogy:
„Rálőttünk a menekült-konvojra, mert nem érdekelnek minket az olyan marhaságok, mint a „humanitárius folyosó”, azt lövünk le, akit akarunk, és szeretünk lövöldözni, mészárolni.”
A város ukrán szempontból már elveszett, menthetetlen, ezt Aresztovics elnöki tanácsadó is bevallotta tegnap esti Telegram-nyilatkozatában:
„Mariupol blokádjának feloldása nem lehetséges. A legközelebbi ukrán egységek Észak-Volnovakhában harcolnak. Más csapataink több mint 100 kilométerre vannak a várostól. Minden reményünk a politikai megoldásban van.”
Az ostromló erők most viszont el kéne döntsék, hogy bevonulni akarnak a városba, elfoglalni akarják a várost, megszállni akarják-e (mert egyiket sem így csinálják), vagy pedig megsemmisíteni, kiirtani akarják Mariupolt? Mert azt viszont így csinálják.
A fenti jelentésnek rábukkantam egy párjára, ez is a kilógó lóláb nyilvánvaló esete, ez is Moszkvából érkezett:
„Az Ukrán Biztonsági Szolgálat provokációra készül Dnyipropetrovszkban: tisztjei kiürítették és aláaknázták a 2. számú városi kórház egyik épületét, hogy felrobbantsák, ha bármilyen orosz repülőgép átrepül fölötte.”
Magyarul:
„Le fogjuk bombázni a kórházat és rátok fogjuk, bibibííí!”
Odessza térségében a tengerről indított rakétatámadással semmisítették meg az ukrán erők rádiófelderítő központjait, ami közelgő partraszállásra utal.
Ezzel szemben az ukrán légierő megsemmisített egy orosz parancsnoki állást egy csornobajevkai (Herszon külvárosa) repülőtéren, valószínűleg megölve a parancsnokot, Andrej Mordvicsev altábornagyot, aki az orosz Déli Katonai Körzet 8. hadseregét irányította.
Mikolajivben száz halálos áldozata volt annak az orosz Kalibr cirkálórakéta-támadásnak, amely egy laktanyát semmisített meg, benne újoncokkal.
Az ukrán erők elpusztítottak több felszerelést, utánpótlást szállító orosz konvojt Mikolajiv és Szumi régiókban. Az áldozatok számát nem lehet meghatározni.
Az oroszok viszont precíziós csapást hajtottak végre egy lvivi repülőgépgyár ellen, megsemmisítve egy hangárt, amelyben ukrán harci repülőgépek voltak.
Mondtam, hogy nincsenek jó hírek… akkor most vegyük elő a „kevésbé” véreseket.
Az orosz katonaság őrizetbe vette és a rendőrségen tartja fogva Dmytro Vasziljevet, Novy Kakhovka városi tanácsának titkárát – közölte felesége, Ljudmila Vasziljeva a Facebookon. Az oroszok azt követelik Vasziljevtől, hogy változtassa meg Oroszországgal szembeni „akut negatív hozzáállását” lojálisra. A fizikai és erkölcsi nyomásgyakorlás szokásos eszközeit alkalmazzák, beleértve a kínzás elemeit is.
Egy krasznodari lakost őrizetbe vettek, mert leköpött egy Z betűs plakátot.
A 32 éves Alexander még március 6-án sértette meg a Z-t. Aznap a Shkolnaya utcán haladt, észrevette a táblát, és láthatóan nem tudta leplezni a szimbólumhoz való viszonyát. A férfi gyorsan kiszállt az autójából, leköpte a falragaszt, és elhajtott. Sajnos a tettét egy közeli autóra szerelt térfigyelő kamera rögzítette. Sőt, sikerült hozzájutni a felvételhez – íme, itt látható:
Március 17-re a krasznodari rendőrség megtalálta Alexandert. Egy új közigazgatási cikkely, „Az Oroszországi Föderáció fegyveres erőinek lejáratására irányuló nyilvános akció” alapján jelentést készítettek róla. A férfit őrizetbe vették, és bíróság elé áll – Alekszandrnak 30-50 ezer rubeles pénzbírsággal kell szembenéznie.
A Hromadske TV csatorna jelentette, hogy újságíróját, Viktoriya Roscsinát elfogták.
„Március 12-én nem tudtunk kapcsolatba lépni Viktóriával. Szemtanúktól, akiket biztonsági okokból nem nevezhetünk meg, megtudtuk, hogy az újságíró Berdjanszkban tartózkodott abban az időben. Március 16-án megtudtuk, hogy egy nappal korábban (valószínűleg március 15-én) Viktorija Roscsinát őrizetbe vette az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat. Jelenleg semmit sem tudni a hollétéről.”
Most jutunk el Vlagyimir Vlagyimirovics tegnapi beszédéhez, melyet a Luzsnyiki stadionban mondott el, hatalmas tömeg előtt. A hatalmas tömeg nem okvetlenül és kizárólag rajongóiból állt: mint kiderült, külön „Z” betűs buszokkal hozták a publikumot Rjazanyból, Naro-Fominszkból, Domogyedovóból és a moszkvai régió más kerületeiből, és hát nem is maguktól mentek oda.
Tanárokat, kulturális intézmények, egyetemek dolgozóit és energetikai dolgozókat köteleztek a háborút támogató és a Krím elcsatolásának évfordulójára emlékező gyűlésen valló részvételre. A moszkvai közönséggel ellentétben, akiket 300-tól 1400 rubelig terjedő pénzjutalommal csábítottak Putyin beszédének meghallgatására, a régiókból érkező résztvevőknek nem fizettek semmit, csupán egy napra mentesültek a munka alól. A részvétel kötelező volt, a megjelenést listák alapján ellenőrizték. A szállításra használt buszok egy része a Moszkva régió kormánya által teljes mértékben ellenőrzött Mostransavto vállalathoz tartozik. Ez minden valószínűség szerint azt jelenti, hogy a költségvetésből pénzt költöttek az eseményre.
Nem csoda, hogy az így vagy úgy odacsábított, odakényszerített tömeg nem volt túl lelkes, mikor megjelent előttük a cár atyuska egy másfél millió rubeles olasz Loro Piana márkájú kabátban – nem tehetek róla, eszembe jut a középiskolai orosz tankönyvem, amiben volt egy olvasmány Lenin kabátjáról. Lenin kabátjáról azt kellett tudni aszerint, hogy ócska volt, kopott, foltos és rongyos, mivel Lenin elvtárs örökké csak a világproletariátus helyzetével és gondjaival foglalkozott, nem ért rá kabátot cserélni, tehát inkább járt kicsit szakadtan. Putyin ezzel a kabáttal is bebizonyította, hogy nem egy Lenin – kissé gusztustalan ötlet volt olyasmiben parádézni a közönség előtt, aminek az árából a publikum bármely tagja egy egész évig megélne.
Maga a beszéd zagyva volt, én magam olvastam is – kicsit nehezen jön be a Kreml oldala, rá kell szánni pár percet, de elérhető – a szöveget zavarosnak és semmitmondónak érzem. Putyin moszkvai idő szerint 16.20 körül kezdett beszélni. Három és fél perc múlva furcsa módon szünetet tartott: talán hirtelen úgy döntött, hogy megvárja a tapsot (bár ez nem tűnt helyénvalónak), vagy talán elfelejtette a beszédét, esetleg a súgógép nem működött. A zavar a következő szavak után állt be:
„A Szentírás szavai jutnak eszembe: Nincs nagyobb szeretet annál, mint hogy valaki életét adja barátaiért”.
Tíz másodpercnyi csend után folytatta:
„Látjuk, milyen hősiesen viselkednek és harcolnak a fiaink ebben a műveletben.”
Ezt a mondatot követően az elnök ismét elhallgatott – majdnem húsz másodpercig. Majd szinte szóról szóra megismételte, amit korábban mondott:
„Ezek a szavak a kereszténység Szentírásából valók, abból, ami kedves azoknak, akik ezt a vallást vallják. És a legjobb bizonyíték erre az, ahogyan a srácaink harcolnak, ahogyan viselkednek ebben a katonai műveletben.”
40 másodperccel ezután Putyin megemlékezett Fjodor Usakov admirális születésnapjáról. Ebben a pillanatban a Luzsnyikiben jól hallható volt a füttyszó. Ebben a pillanatban az adást megmagyarázhatatlanul megszakították, és a csatornák Oleg Gazmanov előadását kezdték el mutatni, amely Putyin előtt hangzott el.
Hát, ugrott a lemez, akadt a tű, le kellett keverni Vlagyimir Vlagyimirovicsot, mielőtt mond valami ennél is nagyobb marhaságot.
Mindenesetre az a füttyszó biztató jel. Nagyon biztató. Nem gúnyolódnék senki egészségi vagy szellemi állapotán, ha magánügy lenne, de ez közügy. Ez az ember adott parancsot a most zajló háborúra, és gyakorlatilag tőle függ, meddig tart.
Rajta kívül nagyjából mindenki más be szeretné fejezni most és azonnal, késedelem nélkül. Szerintem még Sojgu miniszter és Dmitrij Peszkov szóvivő is ere vágyik titkon.
Ahogy mindenki. Kéne találni valakit az orosz elnöki pozícióra, aki kissé fürgébben és rugalmasabban gondolkodik, de ez nem a mi feladatunk vagy hatáskörünk.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!