Ma visszatérek a szokott gyakorlathoz az ukrajnai orosz megszállással kapcsolatban, hírösszefoglalót közlök, bár sajnos ennek is lesz magyar vonatkozása: ezen túl pedig kicsit megvizsgáljuk, mi zajlik a harctereken és Oroszországban az invázió kapcsán.
Kezdjük a magyar vonatkozással. Szomorú dolog ez… Iryna Verescsuk ukrán miniszterelnök-helyettes tegnap este Facebook-posztban bírálta a magyar hatóságok álláspontját az ukrajnai háború kitörése után. Idézném:
„Ahogy a magyar vezetés az utóbbi időben Ukrajnával bánik, az még a volt Szovjetunió néhány orosz szatellitállamánál is rosszabb. Magyarország nem támogatja a szankciókat. Nem szállítanak fegyvereket. Nem engedélyezik a más országokból érkező fegyverszállítmányok tranzitját. Gyakorlatilag mindenre nemet mondanak.
A hivatalos budapesti retorikát nagyon kevés dolog különbözteti meg a nyíltan oroszbarát állásponttól. Hogy miért? Azért, mert kedvezményesen akarnak orosz gázt kapni? Vagy talán azért, mert titokban a mi Kárpátaljánkról álmodoznak?
Mi a helyzet Magyarország népével? Vajon ők akarnak lenni azok, akik hátba akarnak szúrni minket, miközben válságos helyzetben vagyunk? Miért? Egy kis orosz alamizsnáért?
Magyarországnak a jó oldalra kellene állnia, a civilizált világ mellé. Nem kéne megismételnie a második világháború hibáját, mikor rosszul választott. Igen, a helyes választás elsőre mindig nehéz, de a jövőben kifizetődik.”
Először is mindenkit nyugalomra intenék. Mondanánk mi durvábbakat is, ha a hazánkat bombáznák, ráadásul Iryna Verescsuk pont az a kormánytag, aki az evakuációkért és a humanitárius segélyek célba juttatásáért felelős. Amennyi emberi szenvedést ő naponta láthat, attól bárki megkeseredne, ennél bizony még erősebb szavakra is fakadna. Másrészt: ez egy Facebook-poszt, nem hivatalos kormányálláspont. Épp ezért nem menti semmi sem azokat az ukrán, sem azokat a magyar hozzászólókat, akik a ló két oldalára esve kezdték gyalázni egymást és Iryna Verescsukot. Mondjuk az, hogy én felfigyeltem erre a bejegyzésre, még érthető, hiszen nekem az a munkám, hogy Ukrajna szomorú helyzetéről írjak, de vajon ki szólhatott azoknak a mostanra már jobbára kimoderált honfitársainknak róla, akik ukrán és orosz nyelvtudás hiányában magyarul mutatták be, mire képesek trágárságok terén?
Hogy követelték is Kárpátalját, az ettől a társadalmi rétegtől természetes, épp elég baj, hogy más rétegek jó hírét is tönkreteszik ezzel. De vajon az ujjából szopta Iryna Verescsuk ezt a területi revíziós igényt, mi pedig az üldözött ártatlanság volnánk?
Nem. Volt alapja a feltételezésnek.
Hagyjuk most figyelmen kívül az összeesküvés-elméleteket („miről tárgyalt annyit Orbán Putyinnal?” – szerintem nem erről), viszont tekintsük az ellenzékiséggel pillanatig sem vádolható, ellenben a magyar kormány elkötelezett hívének nyugodtan nevezhető Pesti Srácok március 14-i írását, melynek már a címe is provokatív:
„Tényleg kínálgatják nekünk Kárpátalját az oroszok?”
Abban a szerző bizony reális lehetőségként taglalja Ukrajna feldarabolását és szétosztását, persze orosz ízlés szerint. Mi több, megjelöli a forrását is – én igen csodálom, hogy a Pesti Srácoknál olvassák a Komszomolszkaja Pravdát, idézik is, és még nem ugrott le a képernyőről a lap főcíme, hogy szégyenletében világgá szaladjon.
„Ebben az esetben nem teljesen világos Kárpátalja és Bukovina (Csernyovci terület) sorsa, de legvalószínűbb, hogy Magyarország, illetve Románia teljes vagy részleges protektorátusaivá válnak.” (Pesti Srácok a Komszomolszkaja Pravda alapján)
Szóval, éppenséggel van nyoma annak, hogy a magyar kormánysajtó ilyesmit publikált, volt minek alapján erre gondolni. És ne tagadjuk: a magyar kormány, melyről mindannyiunknak megvan a véleménye, valóban különösen viselkedik, mintha a régi beidegződések szerint szavazna, orosz vétólakájként. Nem mellesleg, ugyanez a Pesti Srácok ma érdekes címmel adott hírt Iryna Verescsuk bejegyzéséről:
„Náci hangnemben fenyegeti a kárpátaljai magyarokat az ukrán miniszterelnök-helyettes”
– bár szó sem volt a fenyegetésükről, a magyar kormányról volt szó. Úgy látszik, a Pesti Srácok már érzi, hogy Moszkva bele akarja sodorni a mi országunkat is a háborúba, és jó muszkavezető módjára engedelmeskedik, arra fordul, amerre a szibériai légtömegek fordítják.
Ráadásul ez a vita el is fog csitulni, ugyanis tegnap még a légtérzár volt Ukrajna fő követelése, az hozhatta elő ezt a nem túl szerencsés gondolatot is, ma viszont már fordult a kocka, Mikhajlo Podolyak, az ukrán elnöki hivatal vezetőjének tanácsadója, aki részt vesz az Oroszországgal folytatott tárgyalásokban, a Twitteren tett bejegyzésében már új kéréssel árt elő, eszerint Ukrajnának most már mások a kérései: fejlett légvédelem, ha már a NATO nem hajlandó lezárni a légteret; cirkálórakéták/rakéták a nehéz rakétarendszerekhez; kemény olajembargó és a kikötők teljes lezárása az orosz hajók előtt.
Ehhez Magyarországnak már csak a szállítások lassítása szintjén lehet köze, lévén, hogy nem dúskálunk sem kikötőkben, sem működő fegyvergyárakban. Akkor lássuk a harctéri híreket.
Az orosz védelmi minisztérium reggeli tájékoztatója szerint:
Az orosz katonaság Novomikhailovka falujáért harcol.
A DPR erői átvették az ellenőrzést Verhnetoretske és Novobakhmutivka felett.
A nap folyamán 97 ukrán katonai infrastrukturális létesítmény ellen hajtottak végre rakétacsapásokat.
A Rivnétől 14 kilométerre északnyugatra fekvő Orzsev faluban megsemmisült egy fegyverraktár, amely az ukrán erők fegyvereit és katonai felszerelését tartalmazta, beleértve a nyugati országokból származó fegyvereket is.
Az orosz légvédelmi erők egy nap alatt lelőttek egy Szu–24-est és 16 pilóta nélküli légi járművet, köztük három Bayraktar TB–2-t. (A minden nap teljesen megsemmisülő ukrán légierő állományából).
Ezzel szemben az Ukrán Fegyveres Erők vezérkarának jelentése szerint:
Az előző nap folyamán több mint 17 ellenséges légi célpontot (6 repülőgépet, 5 drónt, 1 helikoptert és 5 cirkálórakétát) semmisítettek meg. Emellett az ukrán légierő repülőgépei az ellenséges felszerelés és embertömegek koncentrációjára is csapást mértek.
Az orosz területen folytatódik a titkos mozgósítás a személyi veszteségek pótlására. A katonai komisszáriumok igyekeznek volt katonákat toborozni, előnyben részesítve azokat, akik már rendelkeznek harci tapasztalattal.
Fehéroroszországban az ellenzéki erők képviselői és velük rokonszenvező polgárok részben megzavarták a vasúti közlekedést Fehéroroszország és Ukrajna között. Az információk pontosítása folyamatban van.
Az orosz és fehérorosz katonai felszerelések aktív mozgása folytatódik Fehéroroszország területén és további felhalmozódása az ukrán határ mentén.
Az észak-ukrajnai háborús övezetben a helyzet alig változott. Az orosz erők valószínűleg újjászerveződnek a nagyszabású támadó műveletek folytatása előtt.
Az orosz erők megpróbálják bekeríteni az ukrán erőket keleten, északon Harkivból és délen Mariupolból nyomulnak előre.
Más orosz alakulatok továbbra is megpróbálják megkerülni Mikolajevet, hogy nyugat felé, Odessza felé haladjanak.
A kijevi városvezetés arról számolt be, hogy március 23-án éjszaka és a kora reggeli órákban ismét lőtték a várost, és épületeket rongáltak meg a Szvjatosinszkij és Sevcsenkivszkij kerületekben.
Vjacseszlav Csaus, a csernihivi területi közigazgatás vezetője közölte, hogy a várost Kijevvel összekötő autópályán a Desna folyó felett átívelő híd légicsapás következtében megsemmisült. Főként ezt a hidat használták a lakosok evakuálására.
Csernyihivben a városi közigazgatás vezetője, Vlagyiszlav Atroszenko elmondta, hogy a háború kezdete óta naponta 40 embert temettek el. Békeidőben, mint elmondta, naponta körülbelül nyolc temetés volt.
Tegnap a csernihivi hatóságok arról számoltak be, hogy a körülzárt városban nincs víz és áram, és humanitárius katasztrófának nevezték az ott történteket.
Szerhij Hlan, a herszoni regionális tanács egyik képviselője elmondta, hogy áprilistól kezdve tervezik a rubel bevezetését a régióban az orosz csapatok által megszállt területeken.
„Kénytelenek lesznek rubelt elfogadni a boltokban, és valószínűleg abban kiadni a fizetéseket az új adminisztrációnak”. – írta Hlan a Facebookon.
Iryna Verescsuk ukrán miniszterelnök-helyettes közölte, hogy március 22-én közel hatezer ember hagyta el Mariupolt Zaporizzsja felé. További 1100 mariupoli lakost evakuáltak Berdjanszkból Zaporizzsjára.
Az orosz védelmi minisztérium a maga részéről azt közölte, hogy Mariupolból 68 ezer embert evakuáltak „a kijevi hatóságok részvétele nélkül”.
Moszkvában nagy hiányok mutatkoznak: eltűnt a boltokból az irodai papír, eltűntek egyes gyógyszerek és eltűnt a védelmi minisztérium vezetője, Szergej Sojgu.
Hogy sorrendben menjünk, a gyógyszerhiányt nyilvánvalóan a szankciók okozzák, hiszen az a francia Upsa „Efferalgan”, a brit Glaxosmithkline „Panadol” és a brit Reckitt Benckiser „Nurofen for children” nevű készítményére vonatkozik. Az importált paracetamol és ibuprofen gyógyszerek kiskereskedelmi forgalmában a piac 98%-át foglalták el.
A papírhiány kicsit titokzatosabb, ugyanis ha valamije van Oroszhonnak, hát fája van. Ellenben megoldható a rejtély: a papír árának emelkedését megelőzte a Kemira finn vegyipari vállalat közleménye, miszerint leállította a fehér papírgyártáshoz használt cellulóz fehérítésére szolgáló nátrium-klorát szállítását Oroszországba. Viszont a fehér írópapír annyira drága és ritka hiánycikk lett, hogy iskolai vizsgákat halasztottak őszre a kialakult helyzet miatt.
Rendben van, de hova tűnt Sojgu? Háború kellős közepén nem jó pont hadügyminiszter nélkül maradni. Valahogy nem a gyors győzelem titka.
Először Dmitrij Trescsanin, a Mediazona („külföldi ügynökként” elismert médium) újságírója vette észre, hogy Szergej Sojgu 12 napja nem jelent meg a nyilvánosság előtt. Elkezdtek utánanézni, mi történhetett vele – utoljára március 11-én szerepelt az orosz ügynökségek hírei között – akkor török kollégájával, Hulusi Akmarral tárgyalt. Ugyanezen a napon a védelmi minisztérium beszámolt Sojgu látogatásáról a Mandryk Központi Katonai Klinikai Kórházban, ahol a miniszter kitüntetéseket adott át az ukrajnai harci műveletekben részt vett orosz katonáknak. Március 18-án a Kreml honlapja megemlítette, hogy Sojgu részt vett az orosz Biztonsági Tanács állandó tagjainak Vlagyimir Putyin elnökkel tartott ülésén. A találkozóról készült fényképeket és videókat azonban nem tették közzé. Ezzel egy időben az Egyes Csatorna egy riportot sugárzott arról, hogy Sojgu kitüntetéseket ad át a katonáknak, de a benne szereplő kép megegyezett azzal a videóval, amelyet a védelmi minisztérium március 11-én tett közzé.
Március 11-e előtt néhány naponta jelentek meg hírek a személyesen Sojgut érintő eseményekről. Március 11. után még az orosz fegyveres erők vezérkari főnökét, Valerij Geraszimovot érintő eseményekről sem érkezik jelentés.
Hol vannak a katonák, kérdezné az ember Marlene Dietrichhel, kik harcoltak sok éven át? Elmúltak volna? Mindenesetre Sojgu eltűnt, mint Petőfi a ködben, lehet, hogy őt is elküldték Barguzinba burját vénasszonynak, pedig eredetileg tuvai.
Moszkvában a harci kedv viszont így, szakminiszter nélkül sem lanyhul. Olyan beszélgetőműsort tálalt a közönség elé a már említett Egyes Csatorna, amihez képest Stephen King egy teletubby. A NATO-békefenntartók bevetése esetére például az hangzott el Vlagyimir Szolovjov talkshowjában, hogy:
„Ez egy nukleáris háború lesz! Drága lengyelek, 30 másodperc alatt semmi nem marad majd a ti Varsótokból!”
Szárazföldi korridort követelt Kalinyingrádig a díszes társaság, a Baltikum és Lengyelország bekebelezését… és atomcsapásokat mindenütt. Megvan a felvétel is, tessék megnézni.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!