Az Ukrajna elleni orosz invázió továbbra is tombol, bár stagnál is a maga módján, és valahogyan változik – mivel túl sok harci cselekményről ma nem számolhatok be, lépjünk kicsit hátrébb és tekintsük ezt a „változást”, ha ugyan az.
Ezen kívül érdekes hírekkel szolgálhatok a huncut orosz gumitalpú anti-Nyesztyerkák csínytevéseiről, amikre érdemes odafigyelni.
Szóval lássuk először is a tegnapi nap hírét. Ez arról szól, hogy sajtótájékoztatót tartott Szergej Rudszkoj, az orosz vezérkari főnök első helyettese (Sojgu hadügyminiszter a jelek szerint még most is betegeskedik, valószínűleg Zsirinovszkij mellett fekszik – feküdjön Zsirinovszkij akárhol is, és mutogassanak Sojguról akárhány videót), ezen pedig tett néhány bejelentést. Az egyik komoly ritkaság, ugyanis elárulta az orosz és ukrán veszteségek mértékét a Kreml szerint. Azt mondta:
„Sajnos a különleges katonai művelet során a bajtársaink között is vannak áldozatok. A mai napig 1351 katona halt meg, 3825 megsebesült. Ellenben a hadműveletek egy hónapja alatt az ukrán hadsereg mintegy 30 ezer főt vesztett, ebből 14 ezren meghaltak és 16 ezren megsebesültek. Abban a pillanatban, amikor Oroszország ukrajnai különleges művelete megkezdődött, a reguláris hadsereg és a Roszgvargyija összlétszáma 260 200 fő volt.”
Érdekes, ezt Kijevben másképp tudják, még számszakilag is majdnem ellenkezőleg, de ne zavarjon senkit a dolog, ilyen a háborús „kommunikáció”. Rudszkoj folytatta az igazmondást:
„Egy hónapon belül Ukrajna légiereje és légvédelmi rendszere szinte teljesen megsemmisült, a haditengerészeti erők pedig megszűntek létezni.”
Ami a légierőt illeti, annak a teljes megsemmisítését külön kommünikében is bejelentette tegnap az orosz védelmi minisztérium, egy hónap leforgása alatt immár harmadszor, ami nem kis katonai teljesítmény: orosz részről komoly fegyvertény ilyen rövid idő alatt ugyanazt háromszor is szétrombolni, ukrán részről meg az a csoda, hogy a légierejük ezek szerint tíz nap alatt képes teljesen regenerálódni. Ez a tulajdonság a biológiában nem ismeretlen, bár ritka, a haditechnikában viszont világelsőnek mondható. De lássuk, mi igazat mondott még Rudszkoj?
„A különleges katonai művelet első fázisát nagyrészt befejezettnek tekintjük Ukrajnában, az Ukrán Fegyveres Erők harci képességei jelentősen csökkentek, ami lehetővé teszi, hogy a fő erőfeszítéseket a fő cél – Donbássz felszabadítása – elérésére összpontosítsuk.”
Nos, ez az, ami sok mindent jelenthet. Tapasztalataink alapján pont azt a legkevésbé, amit Rudszkoj mondott, de még azt sem zárhatjuk ki… először is, a „fő cél” eddig nem ez volt, hanem négy is volt belőle, eszerint
-
-
- A szakadár népköztársaságok önálló államként való elismertetését
- A Krím orosz fennhatóságának elismertetését
- Ukrajna demilitarizációját
- Ukrajna denácifikációját
-
kívánták elérni. Ehhez még csatlakozott eleinte Ukrajna távol tartása minden katonai és politikai szövetségtől (kivéve természetesen az Orosz Föderációt és az Eurázsiai Gazdasági Uniót) valamint a mariupoli szárazföldi korridor megtartása, ami viszont már nagyon komoly területi igény a február 24. előtti állapotokhoz képest.
Ehhez képest most egy fő célról beszélnek, a teljes Donbássz „felszabadításáról” – ne feledjük, nem a szakadár népköztársaságok területéről van szó csupán, hanem azok területi követeléseiről is, magáról a tájegységről tehát – ami utalhat arra, hogy ha ezt elérik, már úgy vehetik, hogy „győztek”. Lévén, hogy ukrán források szerint az orosz erők köreiben úgy tudják, miszerint május 9-re kell „győzzenek”, ez lehet egy oroszos megoldása a kényszergyőzelemnek, és ami tábornok náluk addigra megmarad, az majd felülhet a Vörös Téren a tribünre megnézni a Győzelem Napján (most már két értelemben is győzelem) tartott parádét. Már, ha marad tábornokuk.
Azonban az orosz erők elhelyezkedése egyáltalán nem arra mutat, hogy „a Donbásszra koncentrálnának”. A mariupoli ostrom folytatódik, más kérdés, hogy az ő felfogásuk szerint a város is donbásszi területen fekszik (ha eléggé nagyvonalúan tekintjük a kérdést, akkor Kuala Lumpur és Monte Carlo is), Kijev környékéről sem mozdulnak a fő erők, bár annyit tudunk róluk, hogy beásták magukat és védekezésre készülnek – jól teszik, mert az ukránok saját állításuk szerint három helyen, köztük Hosztomelnél és Irpinynél is bekerítették őket. Közben az Irpiny folyó is árad, ami nagyon hasznos tud lenni a páncélos és tüzérségi hadviselés szempontjából, illetve bocsánat, nagyon káros, de attól függ, honnan nézzük. Szóval, míg a fő erők nem a Donbásszban katlanba került ukrán dandárokkal harcolnak, hanem egészen máshol, eléggé kétségesen hangzik ez a kijelentés.
És hát ne felejtsük, hogy február 24. hajnali három óráig a Kreml azt is kikérte magának, ha valaki csak említeni merte, hogy háborúra készülnének, ők csak békésen hadgyakorlatoztak, mit ad Isten, pont ott, ahol éjjel négykor megindították a támadást – vannak ilyen véletlenek. Szóval, inkább hinném, hogy a mostani ki- vagy bejelentés azt a célt szolgálja, hogy nyerjenek egy kis időt, míg legalább a Donbásszba megérkezik az utánpótlás, erősítés anélkül, hogy hivatalosan fegyverszünetet kérnének – azzal ugyanis sérülne a tekintélyük – és nem arról van szó, hogy alacsonyabbra tették a lécet, a „különleges hadművelet” fő célját, bár még alakulhat úgy is, hogy ezt a megoldást alkalmazzák. Ehhez nagy és komoly orosz vereségek kellenének a Donbásszon kívül, melyhez mindkét félnek jó egészséget kívánok. Aztán majd meglátjuk, mindenesetre emlékeztetnék a népi bölcsességre, mely szerint KGB-snek és orosz vezérkari tisztnek akkor hiszünk, ha már legalább három éve ló legel a sírjukon – és akkor sem hiszünk el nekik mindent.
Azonban hiába tűnik úgy, mintha az orosz hadsereg lejjebb adna az igényeiből, az orosz szolgálatok továbbra is szorgosan teszik a dolgukat. Most róluk ejtenék néhány keresetlen szót, a harctéri hírek helyett, azok ugyanis nem jelentéktelenek, de nem is jelentékenyek.
Kezdjük a magyar vonatkozással: azonosították a kárpátaljai magyar lakosságot vérlázító SMS-ekkel fenyegető csoport tagjait. Hát igen… mint a Kárpáti Igaz Szó írja:
„Az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) leleplezte a kárpátaljai magyarokat fenyegető és provokáló csoportot, közölte Vanda Miljo, a szolgálat megyei osztályának szóvivője.
Mint arról korábban beszámoltunk, Kárpátalján tömegesen kaptak provokatív jellegű SMS-eket az itt élő emberek.
Ezeket az illetők Kijevben, Dnyiproban, Odesszában és Vinnyicában található hálózatokon keresztül működtették, Oroszország felkérésére, gyűlöletkeltés szándékával.
Miljo azt is elmondta, hogy névtelen fenyegetéseket nemcsak Ukrajna nyugati megyéiben, hanem más régióikban élők is kaptak .
A nagyjából 20 fős csoportot egy fővárosi lakos vezette, aki jelenleg külföldön bujkál. A banda ellen bizonyítékot is találtak egy odesszai házkutatás során.
Többek között Ukrajna területi integritásának és sérthetetlenségének megsértése miatt öttől tíz évig terjedő szabadságvesztésre számíthatnak az elkövetők.
Az ügyben tart a nyomozás.” (Kárpáti Igaz Szó)
Mondtam én, hogy olyasmit szimatolok, mintha a Lubjanka tér felől fújna a szél – onnan is fújt. Nem csak én éreztem így, nálam nagyobb tekintély is erre figyelmeztetett, konkrétan Rácz András, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet Oroszország-szakértője, aki már négy nappal ezelőtt figyelmeztette a közönséget:
„Orosz dezinformációs művelet zajlik Kárpátalján, a cél láthatóan az, hogy olyan benyomást keltsenek, mintha a magyar kisebbséget akut fenyegetés érné az ukrán nacionalisták részéről.”
Ez a hangulatkeltés kinek kedvezett volna? Moszkvának és az egyre Kijev-ellenesebb hangnemben kommunikáló magyar kormánynak, senki másnak. Ez most és egyelőre elbukott – de „van mááásik!”, ahogy a halhatatlan Eötvös Gábor zenebohóc mondaná. Van bizony, újabb, frissebb, ami most épp nem Magyarországot célozza, hanem Szlovákiát. Az is NATO-tagállam, azt is valahogy bele kéne rángatni a harci cselekményekbe, azt is provokálni kell, gondolják az FSZB illetékes főigazgatóságán.
A magyarellenes kampány után egy nappal, március 23-án (24-i frissítéssel) megjelent egy több, mint érdekes írás a Kreml szócsövének számító Pravda.ru-n. Ennek csak annyi köze van a régi Pravdához a címén kívül, hogy ugyanúgy hazudik, vagyis mint a vízfolyás. Az írás arról szól, hogy miféle határrevíziók követhetnék az ukrajnai háborút lezáró jövendő béketárgyalásokat. Szeretettel jegyzé bizonyos Tihomir Zorić, állítólag a Szarajevói Egyetem Politikatudományi Karáról. Állírólag, írom, ugyanis a Szarajevói Egyetemnek öt tanszéke van, de egyiken sem ismerik az urat, szóval a bizalom már megvan iránta. De mit akar ez a Titokzatos Tihomir?
Úgy gondolja, új államot kell létrehozni a problémák elkerülése végett, mutatom is a térképét, ez lenne Nagy-Galícia, Lviv-Lemberg fővárossal, lekanyarítana hozzá egy nagy darabot Lengyelországból is, mert szerinte azt szívesen adnák, csak ne legyen közös határuk az Orosz Föderációval, hozzácsapná fél Szlovákiát úgyszintén, mely államot különben egészen egyszerűen meg akarja szüntetni, azzal az indoklással, hogy:
„Dél-Szlovákia egyesülni akar Magyarországgal, míg a nyugati szlovákok nosztalgikusan a Csehországhoz való visszacsatolásban gondolkodnak”.
az ország többi része pedig ily módon Nagy-Galíciához kerülne, bár ehhez Pozsonynak is lenne pár szava. Egész konkrétan vereset látnának a haragtól már amiatt is, hogy ilyesmi szóba kerül, államok nem szoktak örülni annak, ha a sajtóban a felosztásukról spekulálnak. Főleg nem akkor, ha ilyen mindenféle Titokzatos Tihomirok teszik, akikkel kapcsolatban okkal feltételezhető, miszerint az FSZB-től húzzák a zsoldot.
Amúgy túl azon, hogy az ötlet teljesen vad és elképzelhetetlen őrültség, tulajdonképpen – ha kicsit jobban megnézzük a térképet – azt szolgálná, hogy maga Ukrajna legyen egy teljesen jelentéktelen sáv a Donbássz és Nagy-Galícia között, maga Nagy-Galícia pedig mesterséges ütközőállamként működjön, összes szomszédjával örökké ellenséges viszonyban, perben, haragban, valószínűleg háborúban is. De – nem ukrán állam lenne. Körülbelül ilyen célt szolgálna az orosz katonai hatóságok által hosszú ideje erőltetett, de a lakosság által egyáltalán nem támogatott Herszoni Népköztársaság is, csak az a Donbássz és Ukrajna közé ékelve.
Persze, ne vegyük komolyan: ez a „terv” is, amint a magyar lakosságot provokáló SMS-kampány is csak azt a célt szolgálja, hogy éket verjen Ukrajna és a vele szomszédos NATO-tagállamok közé, feszültséget keltsen, szeparatizmust szítson, esetleg magát a katonai szövetséget is bomlassza – de a tagjait mindenképpen próbálja elhamarkodott, agresszív lépésekre késztetni.
Nyugalom: szó nincs Nagy-Galíciáról.
Arról van szó, hogy mostanság a Lubjanka téren éjjel-nappal dolgoznak.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!