„Váratlan fordulat: megszakadtak a béketárgyalások.” (Origo)
Váratlan???? Hányszor írtam (írtuk) le eddig, hogy az egész orosz részről időhúzás? Ukrán részről pedig nem tehettek mást. Ne ők legyenek a kerékkötők. Az oroszoknak azt se hinném el, ha csak azt mondanák, hogy „dobrij gyeny”. Egyetlen pillanatig se, semmit. És itt van a nagy különbség köztük, és például az amerikaiak között:
nekik egy pillanatig elhinném. Talán kettőig is.
S még valamit. Valaki kiírta, hogy Bidennek nem azt kellett volna mondania, hogy Putyinnak meg kell bukni, hanem egy békekonferenciát kellett volna szorgalmazni.
Hát nem.
Biden tökéletesen igazat mondott. Nem azért, mert Putyin ilyen vagy olyan, hanem azért, mert ez az egész arra megy ki. Egy kísérlet, ami aztán vagy sikerül, vagy nem. Akkor jönnek újabb kísérletek, s ha valamelyik sikerül, jön Hszi csin-ping, vagy majd az utódja. „De Putyin indította a háborút!” Igen. Hogy sugallatra-e, nem találgatjuk. Akár arra is indíthatta. Vagy egyszerűen nem volt más lépése (nem volt), ami az addigi patthelyzetet kimozdíthatta volna. Hogy csak számára rossz irányba, azt vagy nem tudta, vagy nem akarta tudni.
Ilyen helyzetben – Bidentől függetlenül – nem szabad megalkudni. Semmilyen esetben sem. És ne keverjék ezt a járulékos amerikai haszonnal, például a gázeladással. Nem az a fő mozgatóok, hanem a történelem folyásiránya.
Aminek még a jövő hét végi magyar választások se fognak tudni gátat vetni. Bármi is lesz a végeredmény.
Vagyis, hogy legalább én ne sumákoljak: annak ellenére.