Szele Tamás: Egy kis béke egy nagy háborúban?

Tegnap elmaradt a hírösszefoglaló egy másik munka miatt, mire azzal végeztem, már nem volt erőm megírni – azt nem mondom, hogy ma pótolom a kiesett híreket, ugyanis a tegnapi értesülések ma már nem volnának frissek, de legalább újra van krónika.

A béketárgyalások most zárultak, biztató eredménnyel, sajnos azonban a harci cselekmények is zajlanak.

És egyre nagyobb a küzdelem az online- és médiatérben. Akkor lássuk, miről van szó a most épp Isztambulban zajló tűzszüneti tárgyalásokon? Annyi biztosat tudunk, amennyit előtte mondtak a résztvevő felek. Zelenszkij elnök tegnapelőtt esti interjújában úgy nyilatkozott:

Az alapvető cél az Orosz Föderáció csapatainak visszavonása a kompromisszumos területekre – hadd menjenek vissza oda, ahol február 24-e előtt voltak. Megértem, hogy lehetetlen Oroszországot arra kényszeríteni, hogy teljesen kiürítse a területet, ez egy harmadik világháborúhoz vezetne. Nagyon jól értem, ezzel tisztában vagyok. Ezért azt mondom: ez egy kompromisszum. Menjünk vissza oda, ahol minden kezdődött, és ott megpróbáljuk megoldani a donbásszi kérdést. Véget akarok vetni ennek a háborúnak, nem akarom, hogy több százezer halottunk legyen. Ezért nem gondolunk támadásra – sem a Donbásszban, sem a Krímben. Mert mélyen megértem, hogy hány ezer emberünk halna meg. És mi lenne az ára ezeknek a területeknek, még ha meg is hódítanánk őket.”

Ehhez tegnap Dmytro Kuleba ukrán külügyminiszter még hozzátette:

Minimális célunk a humanitárius kérdések megoldása, a maximális pedig a tűzszünet és az erről szóló stabil megállapodás elérése. Ukrajna nem fogja feladni szuverenitását, területeit és népét. Ha Oroszország ismét az ultimátumok és a propagandaklisék nyelvét használja, a tárgyalásoknak nem lesz eredménye.”




Ezek alapján közölt egy elemzést a Financial Times, amit megpróbálok tömören vázolni, bár meg kell mondanom: túl optimistának érzem. A lap úgy találja, Oroszország már nem követeli a „denácifikációt”, a „demilitarizálást” és az orosz nyelv jogi védelmét. Ehelyett Kijev NATO-csatlakozásának elutasításáról, a nukleáris fegyverek fejlesztéséről és a külföldi katonai bázisok telepítéséről tárgyalnak. Ugyanakkor nem zárják ki Ukrajna uniós csatlakozásának lehetőségét sem.

Cserébe Ukrajna biztonsági garanciákat kaphat Oroszországtól, az Egyesült Államoktól, az Egyesült Királyságtól, Kanadától, Franciaországtól, Németországtól, Kínától, Olaszországtól, Lengyelországtól, Izraeltől és Törökországtól. Ez azt jelenti, hogy ezeknek az országoknak segítséget kellene nyújtaniuk Ukrajnának egy, a területét érő támadás esetén.

A tárgyalások legnehezebb kérdését az Ukrajnától 2014 óta elszakadt népköztársaságok jelentik. Egyes források szerint ez a probléma elhalasztható addig, amíg Putyin és Zelenszkij személyesen nem találkozik. Ukrajna ugyanakkor nem hajlandó elismerni a határainak megváltozását, de megígérheti, hogy nem próbálja meg erőszakkal visszafoglalni a félszigetet és a keleti területeket.

Ez, nem győzöm eléggé hangsúlyozni, a Financial Times véleménye, én magam úgy látom, a szakadár népköztársaságok (és esetleg egy hasonló herszoni államalakulat létrehozása, elismerése a Kreml által) lennének az eszközei Ukrajna koreanizálásának. Putyin nem fog lemondani a mariupoli korridorról, ahogy nem fog lemondani a Krím vízellátását biztosító csatornáról sem, a Krímhez pedig mindenképpen ragaszkodni fog. Tehát attól tartok, Kuleba külügyminiszter reálisabban látja a lehetőségeket, amikor a jelenleg maximálisan elérhető célt a tűzszünetben jelölte meg. No, majd meglátjuk, de hogy ma és Isztambulban nem fognak egymás nyakába borulni a delegációk, nem kötnek békét és nem váltanak jegyet egymással, az azért elég valószínű.

A harci cselekmények egyik epicentruma Mariupol, ahol állítólag tegnap este az orosz erők elfoglalták a Drámai Színház térségét (melynek romjai alatt, az óvóhelyen körülbelül háromszáz civil rekedt), de mentési munkálatokról nem érkeztek hírek. Ellenben érkeztek másfélék, melyekről, ha a város tragédiája nem volna olyan szívszorító, csak ironikusan lehetne beszámolni.

Ugyanis a városban turnézik Ramzan Kadirov.

Már abból is lehetett gondolni, miszerint Kadirov készül valamire, hogy tegnap a csecsen parlament elnöke, Magomed Daudov bejelentette: az elnököt Vlagyimir Putyin altábornaggyá léptette elő. Gondolom vagy érdemeire, vagy színészi tehetségére való tekintettel. Mindenesetre Kadirov tegnap már írt egy telegram-bejegyzést, melyben elítélte a béketrágyalásokat:

Az a véleményem, hogy ezek a tárgyalások nem vezetnek semmire. Úgy gondolom, hogy teljesen be kell fejezni azt, amit elkezdtünk. Pusztítsuk el a banderistákat, nácikat és a sejtánokat. Csak ezután kell eldöntenünk, hogy mi legyen a következő lépés.”

Rendben, de miért ment Mariupolba? Tárgyalni, csak nem a békéről, hanem a háborúról. Mint a TASZSZ írja:

A Donyecki Népköztársaság vezetője, Denisz Pusilin Mariupolban találkozott a Csecsen Köztársaság vezetőjével, Ramzan Kadirovval, és megvitatták a város további felszabadításának terveit – közölte Pusilin hétfőn.

Mariupolban Ramzan Kadirovval, a Csecsen Köztársaság vezetőjével megvitattam a város felszabadítására irányuló hadművelet menetét” – közölte Puszilin a Telegramban. „Nagy hálámat fejeztem ki azért, hogy a Csecsen Köztársaság harcosai, vállvetve a mi védőinkkel, kiűzik a náci bűnözőket Donbássz földjéről.”

Megvitattuk a további együttműködés terveit, többek között az ellenségeskedések befejezése után” – folytatta.

A DPR vezetője azt is elmondta, hogy a Donbássz felszabadításában való személyes közreműködéséért Kadirovnak a Barátság Rendjét adományozta.” (TASZSZ)





Csillaghullás volt tegnap Kadirovnál, nem egyéb: altábornagyi kinevezés is jutott neki, érdemrend is, de a legnagyobb húzása még hátra van. Ahmed Dudajev, a Csecsen Köztársaság nemzetpolitikai, külügyi, sajtó- és tájékoztatási minisztere azt közölte, hogy a mariupoli látogatás célja a csecsen alakulatok harci szellemének javítása volt, valamint:

A Csecsen Köztársaságból érkező harcosokra vonatkozó további stratégiát finomítottak és fejlesztettek ki. A vezető közölte ezt az információt az orosz vezérkari főnökkel és a Nemzeti Gárda parancsnokával annak érdekében, hogy Mariupolt a következő napokban felszabadítsák.”

Ezt még értem, ez nem sokat jelent. De mást is mondott Dudajev: szerinte Mariupolban a csecsen vezető találkozót és megbeszélést tartott a 8. hadsereg parancsnokával, Andrej Mordvicsev altábornaggyal és a csecsenföldi különleges egységek parancsnokaival.

Andrej Mordvicsev altábornagy ukrán jelentések szerint március 19-én elesett, ezt a Kreml nem erősítette meg, de nem is tagadta, és tény, hogy azóta az altábornagyot senki sem látta. Mármint, Kadirovon kívül, aki ezek szerint még találkozott is vele.

Ez világrekord: úgy tűnik, sikeres szellemidézés zajlott tegnap arrafelé.


Egyéb harctéri hírek között kell említenem, hogy az ukrán források szerint sikerült elázni a megszálló orosz alakulatokat Iprinyből és Troszjanyecből, bár mindkét város borzalmas, lakhatatlan, sőt elaknásított állapotban került ukrán kézre, a lakosság egyelőre nem is települhet vissza beléjük, előbb aknamentesíteni kell őket.

Egymást érik az orosz rakétatámadások az ukrán olajraktárak ellen, illetve ezek inkább üzemanyag-raktárak – szombaton Dubnóban és Lvivben semmisítettek meg egyet-egyet, vasárnap Lutszkban (hétfőre égett ki teljesen), tegnap pedig Rivne régiójában. Az világos, hogy az üzemanyag elsőrendű fontosságú hadászati tényező, de van a támadásoknak egy civil következménye is: a mezőgazdasági munkagépeknek ugyanúgy nem jut majd üzemanyag, mint a harckocsiknak, így elmaradnak a szükséges munkálatok azokon a földeken is, ahol elvégezhetnék. Ez nem csak Ukrajnában, de Észak-Afrikában és a Közel-Keleten is éhínséget okozhat. De ezzel vagy nem számol az orosz parancsnokság, vagy ellenkezőleg, nagyon is számol, és pont az a célja, hogy éhezzen a fél világ.

Donyeckben csökkentették az ivóvízellátást: a hideg víz 48 óránként egyszer, 19:00 és 21:00 óra között két órán át lesz elérhető – közölte Olekszij Kulemzin, a városi közigazgatás vezetője.

Harkivban Ihor Terehov polgármester szerint a háború kezdete óta több mint 1400 lakóépület és infrastrukturális létesítmény semmisült meg: 1177 magas lakóépület, 53 óvoda, 69 iskola és 15 kórház. „Ez az Oroszországi Föderáció agressziójának eddigi eredménye” – mondta a polgármester.


Harctéri hír, de már átvezet a médiatérben zajló küzdelmekhez, hogy az orosz hadsereg március 4-én Kijev közelében elrabolta az UNIAN ukrán hírügynökség újságíróját, Dmytro Hilyukot – közölte a Media Initiative for Human Rights. Az újságírót állítólag március 4-én rabolták el a Kijevi terület Vyshhorodskij körzetében található Kozarovicsi faluban. Eltűnésének előestéjén Hilyuk a közösségi médiában azt írta, hogy Kozarovicsi falut orosz csapatok szállták meg.

A szomszédos Kozarovicsi falu felszabadult lakosai szerint Dmytrót most egy vállalkozás épületében tartják fogva Dymerben a Kijevi régióban. Több, már szabadult férfi is látta őt ott. A többiekhez hasonlóan őt is úgy tartják fogva, hogy a keze ragasztószalaggal van összekötve, a szemét pedig bekötik”

mondták az emberi jogi aktivisták.

Már ez is borzalmas, de van rosszabb hír is a médiával kapcsolatban. A tegnapelőtt este megjelent Zelenszkij-interjút, melyben az ukrán elnök a háború kitörése óta először nyilatkozott orosz újságíróknak, a Roszkomnadzor, az ottani Médiatanács megpróbálta megjelenése előtt betiltani. Egészen komoly következményekkel fenyegetőzött, melyek dacára megjelent a szöveg a Meduza.ion-n (ott már angol nyelven is elérhető), csakhogy a Meduzának könnyű dolga van, ők Rigából dolgoznak, le is vannak tiltva Oroszhonban, őket nem éri el a kancsuka.


Elérte viszont az interjút le nem közlő, azonban ellenzéki Novaja Gazetát, mely régóta szálka a Kreml szemében, ráadásul tavaly annak főszerkesztője, Dmitrij Muratov kapta (megosztva) a béke-Nobelt, amit most kíván elárverezni az ukrajnai háború menekültjeinek javára. Ők megkapták azt a bizonyos második figyelmeztetést a hatóságtól – mondvacsinált indokkal – ami után már a lap betiltása következik, ha nem felel meg valamiben a cenzúrának. Muratov pedig úgy döntött: mivel a cenzúrát elfogadni nem lehet, inkább felfüggeszti a lap megjelenését a háború végéig. Mint a lap támogatóihoz írt levelében elmondja:

Felmértük a veszteségeket és a pusztítást. Megpróbáltuk megérteni, hogy a mi népünk hogyan engedhette meg, hogy egyszerre két háborút is folytasson: Ukrajnában egy megszálló háborút, és Oroszországban, otthon, majdnem polgárháborút saját maga ellen. A megosztottság végigvonult az embereken és a családokon. Választ kerestünk a kérdésekre: miért volt mindig csak katonai-hazafias oktatás, és miért nem hallott még senki a „békés-hazafias” oktatásról. Hogyan lehetséges, hogy embereket bebörtönöznek a „Nemet a háborúra” plakátokért? Miért kell büntetőeljárást indítani, úgy fogalmaznék, hogy „békére uszításért”?

Figyelmeztetést kaptunk az úgynevezett Roskomnadzortól. És ma kaptunk egy másodikat. Mit jelent ez?

Ez azt jelenti, hogy kénytelenek vagyunk felfüggeszteni az újság kiadását, és nem frissítjük a honlapot és a közösségi médiát az ukrajnai ellenségeskedések végéig.

Nincs más kiút.”

Szép gyászbeszéd volna a szabad sajtó temetésén is… Nagyot győzött tegnap Dmitrij Peszkov, a Kreml sajtószóvivője, aki ennek hatására egészen sajátos kommünikét adott ki, melynek során elmondta, hogy „nem félnek” a Zelenszkij-interjútól, és részben megnyugtatta, részben megijesztette a világot. Megnyugtatta azzal – ha ez nyugtatás – hogy:

Oroszországban senki sem gondolkodik a nukleáris fegyverek használatán… még a gondolatán sem.”





Fel is lélegeznék, ha nem emlékeznék arra, hogy ugyanő tagadta február 24-e előtt, ugyanilyen vehemensen azt, hogy támadás készülne Ukrajna ellen. És mi fenyegetőt mondott?

A totális háború szakaszába léptünk. A nyugat-európai országok, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália tulajdonképpen háborút vezetnek ellenünk a kereskedelemben, a gazdaságban, a tulajdonunk lefoglalásában, a pénzeszközeink lefoglalásában, a pénzügyi kapcsolataink blokkolásában. Nekünk pedig alkalmazkodnunk kell az új valósághoz.”

Ez viszont nem hangzik túl biztatóan. Megkérdezték arról is, Oroszország leállítja-e az Európába irányuló gázexportját, ha az EU országai megtagadják a rubelben történő fizetést?

Nem tudom, mi fog történni, ha elutasítják ezt a lehetőséget. Amint végleges döntés születik, meglátjuk, mit lehet tenni. Az biztos, hogy nem fogunk jótékonykodni, és nem fogunk ingyen gázt küldeni Nyugat-Európába. Ha nincs pénz, nincs gáz sem.”

Ezt azért még meglátjuk. Egyelőre Oroszországnak nincs pénze, annyira nincs, hogy még kenyérre sem jut: mai híradások szerint moratóriumot rendelnek el a kenyér árának emelésére az országban. Az árakat az év végéig a március eleji vagy közepi szinten rögzítik – közölte Viktorija Abramcsenko miniszterelnök-helyettes.

Viszont jó hír, hogy könnyen lehetünk mi is oroszok kis jóindulattal. Az Állami Duma elé terjesztettek egy törvénytervezetet, amely „a „honfitárs” kulcsfogalom indokolatlanul szűk értelmezésének hiányosságait orvosolja.”


A törvényjavaslat szerzője, Konsztantyin Zatulin, a Duma FÁK-ügyekkel foglalkozó bizottságának első elnökhelyettese azt javasolja, hogy külföldön élő honfitársainak ismerjék el azokat, akik oroszul beszélnek, akik „történelmileg orosz területen élő” nemzetekhez tartoznak, és akiknek közvetlen ősei Oroszországban születtek vagy éltek.

A „honfitárs” fogalmát a törvény mostantól szélesebb körben határozza meg tehát. Márpedig, ha belegondolunk, a most „történelmileg orosz területen” éltek igen hosszú ideig az összes finnugor népek is, szóval némi erőltetéssel, de még szőrös kebelére ölelheti Magyarországot is az Orosz Föderáció. Tudom, Istenem, azt az ölelést nem élnénk túl.

A tárgyalásokról érkezett ugyan hír mostanáig, de csak egy, az viszont szenzációs. Egy orosz védelmi miniszterhelyettes bejelentette: döntés született a kijevi és csernyihivi irányú katonai tevékenység drasztikus csökkentéséről. Erről Vlagyimir Medinszkij, az orosz delegáció vezetője annyit mondott, hogy:

Az Oroszország és Ukrajna közötti tárgyalások konstruktívak voltak.

Oroszország két lépést tesz az ukrajnai konfliktus de-eszkalációja érdekében. Az egyiket  katonai, a másikat politikai oldalról.

Az orosz delegáció meg fogja vizsgálni az ukrán békeszerződésre vonatkozó javaslatokat, és azokról jelentést fog tenni Putyinnak.

Putyin és Zelenszkij találkozója a békeegyezmény külügyminiszterek általi parafálásával egy időben lehetséges.”

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!


Oszd meg másokkal is!