Oroszország ukrajnai megszállásának harminchetedik napját írjuk, a hadműveletek zajlanak, a harcok nem csitulnak, az ukrán légierő állítólag megsemmisített egy orosz területen álló üzemanyag-raktárat, a tárgyalások ennek ellenére vagy épp ezért folynak, és Csernobilból ellopták a kávéfőzőket meg a vízmelegítőket.
Kezdjük azzal, hogy „most jó lenni katonának, mert Putyinnak verbuválnak” a nagyon új nóta szerint, amire szinte hallom a közlegények kórusának markáns válaszát: „jó a f*szt!” Mindenesetre Vlagyimir Putyin tegnap aláírta a tavaszi sorozásról szóló rendeletet, az Oroszországi Föderáció területén április 1. és július 15. között 134 500 embert kívánnak besorozni a fegyveres erőkbe. Ez nagyjából ugyanannyi, mint tavaly tavasszal, amikor az elnöki rendelet szerint 134 650 főt soroztak. Felhívnám a figyelmet arra, hogy ez nem valami rendkívüli mozgósítás, ez csak a rendes évi intézkedés. Ugyanakkor Putyin rendelkezett azon katonák elbocsátásáról, akiknek a sorkötelezettségi ideje lejárt.
Viszont tavaly még csak nagyon rossz volt orosz kiskatonának lenni, idén már életveszélyes is. Ugyan Sojgu védelmi miniszter korábban megígérte, hogy a tavaszi sorozás során beszervezendő sorkatonákat nem küldik a harctérre, de az Ukrajnával vívott háború kezdete óta olyan hírek érkeznek, hogy bizony sorkatonák is részt vesznek benne. Az orosz védelmi minisztérium kezdetben tagadta ezt az információt, de aztán elismert „több tényt a sorkatonák jelenlétéről” az Ukrajnában harcoló egységekben. Arra mindenképpen vannak bizonyítékok, hogy az egyszerű sorkatonákat erős nyomás alatt szerződéses jogviszony kötésére kényszerítik, és amint aláírták a papírt – ők már nem sorkatonák, hanem hivatásosak, mehetnek is a frontra.
Egyre több a szolgálatmegtagadó. Főleg, mivel március harmadikán Zsirinovszkij pártja, az „Orosz Liberális Demokrata Párt” (maximum orosz és párt, a többi a nevében nem jelent semmit) törvényjavaslatot nyújtott be az orosz csapatok külföldi bevetése elleni, nem engedélyezett gyűléseken való részvételért elítélt személyek besorozásáról. Javasolták, hogy katonai szolgálatra küldjék őket a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságokba. Kicsit olyan ez, mintha az ember 1968-ban San Franciscóban elmenne tüntetni a vietnami háború ellen, letartóztatnák és egy hét múlva Da Nangban ébredne. Szerencsére van kibúvó: az Oroszországi Föderáció törvényei alapján (erre egy 2004-es paragrafus vonatkozik) a katonai szolgálatot bármilyen meggyőződésből – legyen az filozófiai, erkölcsi, etikai, politikai vagy vallási – meg lehet tagadni. Ez a törvény valahogy így maradt, mint szamáron a fül, ahogy egy kedves barátom mondaná, most a leggyakoribb indok a szolgálatmegtagadásra az, hogy:
„A különleges művelet befolyásolta vagy megerősítette a meggyőződésem végleges kialakulását.”
Ami nem is hazugság különben: ki akarna önként részt venni egy ilyen „különleges műveletben”, melynek során meg szokás halni? Az emberben a hírek láttán nagyon hamar kialakul az a meggyőződés, mégpedig véglegesen, hogy ez nem túl jó ötlet és haljon meg Putyinért, akinek két édesanyja van.
Külön érdekes ebből a szempontból a dél-oszétiai alakulatok ügye, ők ugyanis a harctéren tagadták meg az engedelmességet és indultak el hazafelé – mivel pedig nem álltak mögöttük csecsen „lezáró alakulatok”, a Mediazona részletesen foglalkozik a történetükkel, eszerint a dél-oszétiai Telegram csatornák arról számoltak be, hogy a srácok hazagyalogoltak a háborúból. A 4. számú katonai bázis embereiről van szó, akiket gyakorlatilag felszerelés nélkül küldtek harcba.
Az Ukrajnából kivonuló oszét csapatokról szóló információkat Eduard Kokoity, Dél-Oszétia volt elnöke megerősítette Telegram-csatornáján. Kokoity nem közölte a parancsmegtagadók pontos számát, de megígérte, hogy „mindegyikükért harcolni fog”, és felszólította a katonák hozzátartozóit, hogy „tartózkodjanak a tiltakozó akcióktól”, amíg a katonák cselekedeteinek okait nem tisztázzák. A történtekről az Ukrán Fegyveres Erők Stratégiai Kommunikációs Főosztálya is nyilatkozatot bocsátott ki, hírszerzési adatokra hivatkozva. Eszerint:
„Néhány nappal ezelőtt az Orosz Fegyveres Erők 4. számú katonai bázisán (66431-es katonai egység, Cshinvali, Dél-Oszétia) kialakított és a donyecki irányban érintett egyik zászlóalj taktikai csoportjának (két motorizált lövész század és egy aknavetős üteg) szinte teljes személyzete megtagadta a részvételt az Ukrajna elleni katonai agresszióban. Március 29-én a dél-oszétiai katonákat szervezetten szállították a Rosztovi területen lévő „Kuzminszkij” katonai gyakorlótérre, ahol az 58. hadsereg parancsnokhelyettese beszélt velük. A kijelölt feladatok folytatására irányuló felszólításai azonban nem jártak sikerrel.”
Azért ez nem néhány dezertőr… ez körülbelül háromszáz ember, még ha rossz felszereléssel is, még ha lőszer nélkül is, akik öt napig harcoltak előzőleg, míg egy meg nem erősített forrás szerint egyik bajtársuk aknára lépett, és haza szerették volna küldeni a holttestét. Mint a forrás fogalmaz:
„Számunkra, oszétok számára a halott bajtárs teste szent. És a tábornokuk azt mondta nekik: „milyen holttestet? Majd küldünk nekik egy üres koporsót.” Ettől a srácok dühösek lettek. Ott akarták megölni.”
Így már érthetőbb. Különben Dél-Oszétia épp tegnap kérte felvételét az Oroszországi Föderációba, mellyel egy nap alatt sikerült elérnie, hogy Grúzia csatlakozott az összes nemzetközi pénzügyi szankcióhoz, amelyet Oroszországgal szemben az ukrajnai különleges katonai művelet miatt vezettek be – ezt közölte Salome Zurabishvili grúz elnök csütörtökön a CNN televízióban.
A kijevi-csernyihivi-csernobili térségből ugyan valóban kivonják az orosz csapatok egy részét, de ezzel párhuzamosan egyes tengerészgyalogos alakulatok viszont ellenőrzésük alá vonták az Irpeny folyótól Kijev felé eső területet, összesen öt kilométer hosszan. Mármint orosz jelentések szerint, az ukrán jelentések ugyanott a falvak visszafoglalásáról szólnak. A csernobili kivonulás viszont nagyon oroszosan sikerült. Az Unian szerint:
„Az ellenfél ellopott néhány használati tárgyat a csernobili atomerőműből – közölte a zóna kezelésével foglalkozó ukrán állami ügynökség. Mielőtt elhagyták volna a csernobili atomerőmű területét, a megszállók fosztogattak – többek között vízforralókat, kávéfőzőket és számítógépeket loptak. Az ellenség sok mindent magával vitt – mondta Jevgenyij Kramarenko, a zóna kezelésével foglalkozó ügynökség vezetője.
„Ellopták az értéktárgyakat, a csernobili telepen még mindig ottmaradt berendezéseket… Többé-kevésbé értékes dolgokat loptak el – számítógépeket, néhány kávéfőzőt, vízforralót, néhány konténert a csernobili atomerőműben lévő vagyontárgyakkal, ezeket is felpakolták az autóikra, és elhajtottak” – mondta a tisztviselő.”
Kramarenko hozzátette, hogy a megszállók megtiltották az atomerőmű dolgozóinak, hogy elhagyják munkahelyüket. A dolgozók nagyon óvatosan mozognak a csernobili atomerőmű területén, és félnek kimenni a területről, mivel tartanak az ellenség által hátrahagyott robbanószerkezetektől.
„Jelenleg nem tudjuk megállapítani, hogy vannak-e lakók magában Csernobil városában. Van ott egy szálloda. És a megszállók még a szállodában lévő készleteket, villákat, kanalakat, tányérokat is bepakolták az autóikba.”
Még az a szerencse, hogy karórát nem találtak (különben a második világháborúban legendássá vált karóra-zabrálásnak nagyon prózai oka volt: a Vörös Hadseregben adtak a pontosságra, viszont akkor még működő karórát nem volt képes nagy mennyiségben gyártani a szovjet ipar, így ott szereztek maguknak időmérőt, ahol tudtak). Azért a vízforralók és a kávéfőzők semmiféle szolgálati szabályzatban nem szerepelnek, elképzelem száz év múlva valahol Moszkvában, a Régi Baszmannaja utcában a jelenetet:
– Milyen szép szamovár!
– Ugye? Még a dédpapa zsákmányolta Csernobilnál… parancsol egy teát?
– Köszönöm, most inkább nem.
Katonaibb kérdés a belgorodi olajtárolót ért támadás. A Rosneft tulajdonában álló raktárat hajnalban érte a rakétatámadás, mégpedig Vjacseszlav Gladkov kormányzó szerint
„az ukrán fegyveres erők két helikopteréről, amelyek alacsony magasságban léptek be orosz területre”
ugyanis Belgorod orosz területen fekszik. Anton Ivankov, Belgorod polgármestere is azt mondta, hogy az olajraktárban keletkezett tűznek nincsenek áldozatai – jelentette az RBC. Az olajraktár közelében lévő három utca (Pochtovaya, Makarenko és Konstantin Zaslonov) lakóit evakuálták, és ideiglenesen a Belgorod Arénában szállásolták el őket. A Belgorod melletti Konstanta nyomdát is megrongálta egy ukrán légicsapás – közölte a nyomda igazgatója, Julija Bogatyriova.
Háborúban elég sok minden előfordulhat és elő is szokott fordulni, de hát egy ilyen légtérsértés, pont a tárgyalások alatt… azért a település mégis negyven kilométerre fekszik a két ország határától, ennyire nem szokás eltévedni. A térfigyelő kamerák felvételein csak annyit látunk, hogy tényleg helikopterek támadnak, tényleg ketten, és a körvonalaik alapján Mi–24 Hind típusúak, de a felségjelzés kivehetetlen rajtuk. Mindenesetre addig örüljünk, míg nem Kassát bombázzák.
Az is kicsit kínos, hogy Igor Konasenkov vezérőrnagy, az orosz védelmi minisztérium szóvivője két-három naponta jelenti be az ukrán légierő és légvédelem teljes és végleges pusztulását, tehát maximum a kísértetek lehettek, vagy a Fej Nélküli Lovas, de ukrán Hindok semmi esetre sem, hiszen azok nem léteznek.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy tegnapelőtt beszámoltam róla, miszerint vagy ugyanez a belgorodi olajraktár, vagy az ikertestvére már egyszer leégett, akkor Gladkov kormányzó még emberi mulasztásra hivatkozott. Csodálatosak ezek a tartós, regenerálódó belgorodi olajtartályok, párjuk nincs a világon.
Ezzel szemben az Ukrán Fegyveres Erők elismerték a támadást, tehát akkor mégiscsak ők lehettek, ha másként nem, ufóháton.
Azonban Dmytro Kuleba ukrán külügyminiszter ugyanerről azt mondta egy lengyelországi sajtótájékoztatón:
„Nem tudom sem megerősíteni, sem cáfolni azt az állítást, hogy Ukrajnának köze van ehhez az incidenshez, egyszerűen azért, mert nem rendelkezem minden katonai információval.”
Akkor jó. Akkor már értjük, hogy senki nem ért semmit. Szokás szerint.
Ukrajnában ezzel szemben hat nagy gabonasilót is támadás ért, ez valószínűleg az orosz kiéheztetési stratégia része. Ennek ellenére az országban megkezdődött a vetés. Mint Denisz Szmihal miniszterelnök videobeszédében elmondta:
„Ukrajna 20 régiójában már megkezdődött a vetési kampány. Ez igazán jó hír, mert tavaly ugyanezen a napon csak 15 régióban kezdődött meg ugyanez. Ma a gazdáink nem kevésbé bátrak és hűségesek, mint a katonáink, mivel tőlük függ az ország és a világ jövőbeli élelmezésbiztonsága. Köszönjük nekik a bátorságukat és a munkájuk iránti elkötelezettségüket!”
Le a kalappal előttük – ha választanom kéne, magam is szívesebben vetnék búzát, mint aknát.
Egy penzai sportiskolában viszont sikeresen újjáéledt Pavlik Morozov, a fiatalkorú besúgó szelleme, az iskola diákjai feljelentették egyik tanárjukat, „a hadsereg lejáratásáról” szóló paragrafus alapján, ugyanis a tanárnak el kellett mondania nekik, hogy nem mehetnek egy csehországi küzdősport-versenyre, ugyanis Oroszország nem viselkedett civilizáltan, európai módon, és ez most egy ideig így is marad. Pontosabban ezeket a szavakat mondta:
„Latorállam vagyunk, épp úgy, mint Észak-Korea. A nemzetközi közösség csodálkozik, hogy a civilizált világban hogyan viselkedhetünk így.”
A tanár ellen az orosz büntető törvénykönyv 207.3. cikkének (2) bekezdése alapján indult eljárás az Orosz Fegyveres Erőkről szóló „hírhamisítás” miatt. Ez a cikkely, amely az orosz BTK-ban az ukrajnai orosz invázió után jelent meg, ötmillió rubelig terjedő pénzbírságot vagy 10 évig terjedő szabadságvesztést ír elő. A vádlott 55 éves, ebből több mint 20 éve dolgozik az iskolában.
Ugyancsak büntetőeljárás indult Dmitrij Bajev, a kirovi Keresztelő Szent János templom diakónusa ellen. A vizsgálat szerint a pap az ukrán hadsereget támogató bejegyzéseket tett közzé VKontakte-oldalán, beszámolt az ukrajnai „különleges művelet” során elszenvedett orosz katonai veszteségekről, és nyilvános amerikai hírszerzési adatokra hivatkozott.
Baev öt évtől tíz évig terjedő börtönbüntetésre számíthat az orosz hadseregről szóló „hírhamisítást” minősítő cikkely alapján. Korábban a Kosztromai régióban 35 000 rubelre büntették Ivan Burdint, a Karabanovo faluban lévő Krisztus feltámadása templom papját. Az egyik liturgia során háborúellenes prédikációt mondott, ami után egy közigazgatási cikkely alapján vádat emeltek ellene „az orosz csapatok bevetésének lejáratása” miatt.
Körülbelül itt tartunk most, a béketárgyalások videókapcsolat útján most is zajlanak, bár különösebb eredményről nem tudunk.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!