Ne akarjátok olyan nagyon, gyerekek. Elvben lehetséges, a gyakorlatban Istennek hála, nagy valószínűséggel nem fog bekövetkezni, s ha mégis… Miért mégis?
Azért, mert az idő megérett rá, bármikor bekövetkezhet, tulajdonképpen bárhogy, a többi találgatás. Tehát, feltéve, és meg nem engedve, ha bekövetkezik, akkor ez az egész ganajdomb, ami itt tizenkét év alatt felhalmozódott, az ellenzék fejére zúdul. Nem csak magától, mert a beépített emberektől és kiválóan megszervezett, fanatizált szimpatizánsoktól a kedves külhoni támogatókig mindnyájan mindent elkövetnek majd érte pluszban. Ehhez számítsátok hozzá az ukrajnai háború következményeit, a koronavírust, ami még itt időzik körünkben, a generált és generálódó gazdasági világválságot, valamint azt a nullát, amit szeretett mai kormányunk jóvoltából ezeknek ellene szegezhetünk.
Egy irtózatos nagy kudarc és interregnum borítékolva. Ami után az összes feltétele adva lesz (lenne) egy kőkemény, valódi diktatúrának, valódi hivatkozási alapokkal, száz évre előre. Vagy egy valódi, echte igazi kapitalista kizsákmányolásnak. Ez utóbbi, a „nyugat” győzelme egyébként mindenképpen be fog következni, csak az találgatandó, hogy mikor, hogy, és milyen konkrét következményei lesznek. Legjobban úgy lehet(ne) kijönni ebből az egész csávából, vagyis belemenni ebbe az egész csávába, de viszonylag kisebb megrázkódtatásokkal, hogy hagyjátok, hogy a Fidesz-állam ne a ti fejetekre, hanem a Fidesz fejére omoljon. Nem jól írtam: ti csak tegyétek, amit tenni akartok, vágyjátok, amit vágyni akartok, reméljétek, amit remélni akartok, de ne keseredjetek el, ha véletlenül nem úgy lesz, mert az a jobbik eset.
Mondhatni, az az egyetlen olyan eset, amiből még kisülhet valami pozitív a relatíve közeljövőben. Talán még részt is vehettek benne, mint tiltakozók, de elkerülhetetlenül szükséges, hogy az a nem elkötelezett, körülbelül három-négymillió honfitársunk, aki semmi egyebet nem szeretne, mindössze békében vizelni, megtapasztalja, hogy nem miattatok és a ti lieblingjeitek miatt nem tud. Hogy nekik legyen elegük a rizsából. Hogy ők kerüljenek olyan helyzetbe, amin már nem segít semmiféle brosúra, olyan nehézségekkel, amiket már nem tudnak a szőnyeg alá söpörni.
De ez nem most van. Ha most az ellenzék nyer – nyerhet -, az ő vezetésükkel rosszabb lesz, mint Orbán alatt lenne.
És akkor ne menjünk el szavazni?
De, menjünk. Én is elmegyek, harminckét év után először. Én se a Fideszre fogok szavazni, hanem – nem titok ez – listán a Kutyapártra, egyéniben az össz-ellenzéki jelöltre. Közben pedig buzgón reménykedem, hogy a Fidesznek meglesz a legalább ötvenegy százaléka, de nem lesz kétharmada. Akkor áll elő egy olyan parlament, ami – ezért és azért – esélyes, hogy ne húzza ki még négy évig. S ha mégis, mindennek ellenére az ellenzék győz? Ha az ellenzék győz(ne), a végeredmény egy még ma is elképzelhetetlenül szilárd és diadalmas Orbán-comeback lesz (lenne), nem a fanatikus hívők miatt, hanem az immár véglegesen beletörődő semlegesek miatt. Akik annyit érzékelnek majd az egészből, hogy eb és kutya huzakodik egymással, de az egyikük alatt mégis valóban kicsit jobban mentek a dolgaik. Mindeközben emez ráígér fűt és fát, míg a másik csak azt tudja ígérni, amit Churchill is ígért, amikor először nevezték ki miniszterelnöknek, igaz, be is tartja.
De hát azt hallani se jó, hallani és megélni viszont végképp nem.