Én, kérem, tudom, hogy ma Magyarországon országgyűlési választásokat tartanak, és illenék azzal foglalkoznom. Nem fogok. Ugyanis a mi választásainktól nem állt meg a háború a vérmosta Ukrajnában, nem szűnt meg az orosz invázió, és olyan bestiális kegyetlenkedésekről érkeztek hírek, hogy azokat elhallgatni is bűncselekmény volna.
Ami a magyar választásokat illeti, annyit azért megjegyeznék, hogy a tisztelt politikus urak és hölgyek tegyék össze a két kis kezüket (ha nagy, még inkább) és úgy mondjanak hálát a jó Istennek azért, hogy a magyar belpolitika ügyeivel a honi sajtó tizedannyira nem foglalkozik behatóan és alaposan, mint én a különböző válságokkal, mert ha megtennénk, szorulnának. De hát – nekem például ilyen háborús világban egyszerűen nincs rájuk időm sem, energiám sem, az persze megint más kérdés, hogy ma hosszú napunk lesz a szakmában. Én is megírom ezt, még megszerkesztek valami mást és megyek, leadom a szavazatomat, aztán várjuk az eredményeket. Esetleg közöljük is, de ezt már nem ígérem meg.
Viszont most térjünk a tárgyra. Zajlik az élet mitőlünk keletre, Ázsiában is, Európában is, Kazahsztán a figyelem középpontjába került, Moszkvában kidobták Tolsztojt a Jelenkor Gőzhajójából, a harcok zajlanak, a béketárgyalások szintén… végül be kell majd számolnom a Kijev környéki embertelen népirtásokról – igen, többes számban! – azonban kérném, hogy azt már csak a legerősebb idegzetűek olvassák el és nézzék meg, mert én magam is hol megkönnyeztem a látványt, hol átkozódtam tőle.
De vegyük először Kazahsztánt. Különös hírt közölt ma reggel a TASZSZ.
„NUR-SULTAN, április 3. /TASZSZ/. A kazahsztáni különleges szolgálatok őrizetbe vettek egy külföldi hírszerző ügynököt, aki merényletet tervezett Kassim-Jomart Tokajev kazah elnök ellen – jelentette vasárnap a köztársaság nemzetbiztonsági bizottságának sajtószolgálata.
„2022. március 25-én Nur-Sultan városában a kémelhárítás őrizetbe vett egy külföldi hírszerző ügynököt, „А” kazah állampolgárt, aki merényletet tervezett a kazah elnök és több magas rangú állami tisztviselő ellen. Ezzel párhuzamosan terrorcselekményeket tervezett a különleges szolgálatok és a bűnüldöző szervek személyzete ellen” – áll a közleményben.
A házkutatás során egy külföldi gyártmányú, hangtompítóval ellátott mesterlövészpuskát, kábítószergyanús anyagokat és nagy mennyiségű pénzt találtak. A fegyvert különálló részekben hozták Kazahsztánba, és szakszerűen álcázták.
„Emellett az „А” ügynök olyan megbízásokon dolgozott, amelyek célja az oroszellenes propaganda előmozdítása Kazahsztánban és a közvélemény oroszellenes attitűdjeinek erősítése volt a megfelelő anyagok közösségi hálózatokon való közzétételével. Az előzetes vizsgálat során a kazah állampolgár elismerte, hogy a fent említett cselekményeket megbízásból és egy külföldi állam érdekében követte el” – magyarázta a sajtószolgálat.
Jelenleg a Nemzetbiztonsági Bizottság a köztársasági büntetőtörvénykönyv bűncselekmény előkészítéséről és kísérletéről, valamint terrorcselekmény elkövetéséről szóló cikkelyek alapján vizsgálja az ügyet.” (TASZSZ)
Csúnya dolgokat művelnek, forralnak ezek az ügynökök. Ilyen a természetük. Én mondjuk erősen csodálom, hogy bárkik ügynöke is lehetett az illető, ugyanarra a személyre bízta volna az ügynökség az oroszellenes propagandát és a merényletet is – az első ugyanis gyanút kelt a merénylő ellen és meghiúsíthatja a második célt – de gondolkodjunk, Béláim, azért szorult a fülünk közé a fejünk.
Idén, ugye, Kazahsztánban volt egy komoly elégedetlenség, amit leginkább orosz erők segítségével fojtottak el. Aztán Oroszország megtámadta Ukrajnát, ámde az orosz segítséggel az ország élére kerülő Tokajev elnök valamiért nem volt túl lelkes a Kreml irányában, nem sietett letenni a hűségesküt. Aztán, ugye, március 25-én letartóztatták ezt a merénylőt, mire fel az ember azt gondolná, sietve megtér Putyin kebelére, de nem így történt: három nappal később, 28-án Roman Vaszilenko kazah miniszterelnök-helyettes azt nyilatkozta az Al-Jazeerának, hogy szívesen látják az Oroszországból elűzött nyugati cégeket, 29-én pedig Timur Szülejmenov, Tokajev elnök kabinetfőnök-helyettese, volt gazdasági miniszter már egyenesen azt mondta az Euractivnak, miszerint:
„Betartjuk az Oroszország elleni szankciókat. Annak ellenére, hogy a gazdasági unió részei vagyunk Oroszországgal, Fehéroroszországgal és más országokkal, viszont a nemzetközi közösség részei is vagyunk. Ezért az utolsó dolog, amit szeretnénk, hogy az USA és az EU másodlagos szankcióit alkalmazzák Kazahsztánnal szemben. És rövidesen meg szeretnénk vitatni az EU-val való együttműködésünk kiterjesztésének eszközeit.”
Izé, nekik most nem haragudni kéne a „gonosz Nyugatra”, a merénylő miatt? Dehogynem kivéve, ha a merénylő mondjuk nem New Yorkból, hanem Moszkvából érkezett, és ha TASZSZ mai híre nem akar szerény, emlékeztető célzás lenni Tokajev elnöknek címezve: arra a szomorú tényre akarhattak vele utalni, hogy az ember halandó.
De miért ilyen nagyon fontos Kazahsztán? Nos, az Oroszországi Födeárció legendái közé tartozik, hogy végtelen mennyiségű kőolajuk, földgázuk és uránjuk van. Egyik sem igaz: a kőolaj- és földgázkitermelésük nagy ugyan, de távolról sem képesek határtalan mennyiségű energiahordozót kitermelni. Az uránnal pedig még tegnap is dicsekedtek, olyasmi hangzott el Peszkov sajtótájékoztatóján, hogy:
„Az Egyesült Államok mindent szankcionálni mer, kivéve az uránkereskedelmet, mert ki van nekünk szolgáltatva.”
Nem, ez nincs így. Vegyük a 2020-as globális uránkitermelési adatokat. Ezek szerint Kazahsztán abban az évben 19 477 tonna uránt termelt ki, ezzel szemben Oroszország 2 846-ot. Szóval, aki a „legendás orosz uránkincsről” beszél, az a szovjet uránkincsre gondol: Kazahsztán most már legalább annyira külföld Moszkvából nézve, mint Helsinki, és az a Csinibaba óta már Nyugat. De az urán miatt zajlik a Nagy Játszma Nurszultán városában, és a Kreml most épp vesztésre áll benne.
A béketárgyalások Kijev szerint biztatóan zajlanak, Moszkva szerint erről szó sincs, de a háború elleni tiltakozások sem csitulnak, minek következtében ki kellett dobni Tolsztojt a Jelenkor Gőzhajójából, éspedig rendőri úton. A dolog úgy történt, hogy a moszkvai Alekszej Nyikitin nem messze a Megváltó Krisztus székesegyháztól háborúellenes tiltakozásként magasba tartott egy plakátot, rajta egy Tolsztoj-idézettel:
„A hazafiság az emberi méltóság, az értelem és a lelkiismeret megtagadása, valamint a hatalmon lévőknek való szolgai alávetettség. A hazafiság: rabszolgaság.”
Bizony, Tolsztoj írta ezt, éspedig a „Kereszténység és hazafiság” című művében. Nyikitint természetesen letartóztatták, vádat is emeltek ellene a megfelelő, igen friss paragrafus szerint, de a legszebb a történetben a vád indoklása. Ez pedig a következőképpen szól:
„Tolsztoj a történelmi tények szerint konvencionálisan „a forradalom tükrének” nevezett történelmi személyiség, és közismert tény, hogy az író művei élesen bírálták az uralkodó rendszert. Így Nyikitin polgártárs cselekedeteit, úgy kell értelmezni, mint felhívást a jelenlegi hatalom megdöntésére, valamint Tolsztoj ideológiájának követésére.”
Ráadásul főművének címe is „Háború és béke”, pedig némi előrelátással adhatta volna azt a címet is neki, hogy „Különleges katonai művelet és béke”. Mindenesetre kezdem félteni Jasznaja Poljanát. Még átnevezik Putyinszkra.
Sajnos fogy a terjedelem, rá kell térnem a mai, vagyis inkább tegnapi nap legborzalmasabb hírére.
Figyelmeztetés: innentől tényleg csak a legerősebb idegzetűek olvassák, ami következik, mert nem érző léleknek való. 18 éves kor alatt nem is ajánlom senkinek.
Az ugyanis a helyzet, hogy bár az orosz alakulatok elhagyták a Kijevi Területet, azt nem említették, hogyan hagyták el. Tömegmészárlásokkal búcsúztak. Nem tudom másnak nevezni: ez az.
Mikor tegnap a sajtó képviselői bejutottak a Kijev melletti Bucsába (angolosan Bucha a neve, én a cirill írásmódból származó fonetikus átírást használom) pokoli látvány tárult eléjük.
„Újságírók és az ukrán hatóságok több tucat halottról számoltak be, akik a Kijevtől északnyugatra fekvő Bucsa város utcáin feküdtek. A civil ruhás, néha összekötözött kezű halottakról készült fotókat többek között a Reuters és az UNIAN tette közzé.
Az AFP tudósítói szerint csak a város egyik utcáján legalább 20 holttestet láttak. Az újságírók megjegyezték, hogy haláluk oka tisztázatlan, legalább az egyik halottnak súlyos fejsérülése volt. Látható volt, hogy a holttestek már napok óta ott feküdtek.
Az AFP szerint a 16 halott férfi a járdán vagy a járdaszegély közelében feküdt, három másik az út közepén, egy pedig egy lakóház udvarán. Az egyik halott mellett, akinek a kezét egy fehér szalaggal megkötözték, az újságírók egy nyitott ukrán útlevelet találtak. Egy, a Reutersnek nyilatkozó bucsai lakos szerint az orosz hadsereg utasította a lakosokat, hogy viseljenek ilyen karszalagot az ujjukon. Néhányan kerékpárjuk mellett hevertek.
Bucsa polgármestere, Anatolij Fedoruk az AFP-nek elmondta, hogy a romos várost „holttestek borítják”, akiket lemészároltak. Megjegyezte azt is, hogy már 280 embert temettek tömegsírokba Bucsában, miután az ukrán hatóságok visszaszerezték a területek feletti ellenőrzést. A Reutersnek adott interjújában a halálos áldozatok számát több mint 300-ra becsülte. Fedoruk elmondta, hogy a holttesteket csak „három-négy nap múlva” tudják elszállítani, amikor a tűzszerészek befejezik munkájukat a városban. (Ugyanis a visszavonuló orosz csapatok a kivégzettek teste alá is robbanószerkezeteket rejthettek).
Az ukrán média és a távirati csatornák felvételeket is közöltek más halottakról, amelyeket a kijevi terület Motyzsin faluban készítettek. Egyikükön a tömegsírban talált holttestek láthatóak – közölte az UNIAN hírügynökség.” (Meduza.io)
A tömegsírban talált halottak között vannak Motyzsin polgármesterének, Olha Szucsenkonak családtagjai is – állítja Katerina Malafejeva ukrán újságíró. Az információt, miszerint megtalálták az elöljáró és családtagjai holttestét, megerősítette Makarov polgármestere, Vadym Tokar. Nem részletezte, hogy hol találták meg őket.
A Szuhenka családot – Olgát, Igort és fiukat, Alekszandrt – állítólag március végén rabolták el orosz katonák.
Egy másik fotót, amelyen négy vagy öt meztelen nő holtteste látható, akiket egy autópálya szélén találtak Kijev régióban, Mihail Palincsak ukrán fotós osztott meg a nyilvánossággal. Palincsak szerint a kép Kijevtől 20 kilométerre készült, a halottak testét pedig megpróbálták elégetni.
És ezzel még nincs vége. A Babel című ukrán lap fotóriportot közölt a Kijevi területen található Dmitrovka faluból, amelyet az orosz hadsereg elhagyott. A falu melletti úton sok felgyújtott és szétlőtt autó áll, mellettük halott civilek fekszenek. Néhányuknak meg volt kötözve a keze.
Az ukrán főügyészség dossziét nyitott azokról az állításokról, amelyek szerint az oroszok helyi gyerekeket használtak élő pajzsként, amikor visszavonultak az ukrán főváros környékéről és más esetekben is. Állítólag gyermekekkel teli buszokat állítottak a tankok elé Novij Bykiv faluban, a körülzárt Csernyihiv város közelében, Kijevtől északra. Oleksandr Motuzyanyk ezredes, az ukrán védelmi minisztérium szóvivője elmondta, hogy:
„Az orosz katonák ukrán gyerekeket használtak túszként, teherautóikra ültetve őket. Azért teszik ezt, hogy megvédjék a járműveiket, amikor mozognak.A kiskorúakkal szembeni brutális viselkedés eseteit egy ukrán és nemzetközi intézmény rögzítette, dokumentálta, és szeretnénk hangsúlyozni, hogy az információkat minden egyes esetben átadjuk a büntetőbíróságoknak. A megszállókat minden egyes katonai és háborús bűncselekményért, amit elkövetnek, bíróság elé állítják.”
Törvénytisztelő emberek. Sokan nem lennének azok. Mindenesetre kezd világossá válni, hová tűnhetett a Mariupolból az orosz fél által ismeretlen helyre evakuált kétezer gyerek…
Igaza volt Zelenszkij elnöknek, mikor minapi interjújában azt mondta:
„Ez nem háború. Ez annál rosszabb.”
A háború is nagyon rossz: de nem ilyen. Ez valóban rosszabb.
Hogy nekem mi jut erről eszembe, azt inkább nem írom le, mert nem leesnének a betűk a képernyőről, hanem a monitor is felrobbanna tőle.
Mára ennyi jutott: a magyarországi választások kapcsán csak azt jegyezném meg, hogy mikor voksolunk, ne felejtsük, melyik honi jelölt melyik fél pártján áll ebben az ukrajnai pokolban.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!