Ma – hála az égnek – komoly harci cselekményekről nem lehet beszámolni, persze, ettől még nem nyugszanak a fegyverek Ukrajnában, illetve attól függ, mit nevezünk harcnak.
Az orosz csapatok például 42 falut szálltak meg a donyecki fronton, folyamatos ágyútűz alatt tartják az összes ukrán ellenőrzés alatt álló kelet-luhanszki várost, szóval azért békének ezt nem nevezném…
Említésre méltó még a harci cselekmények sorában, hogy állítólag Kilo-osztályú tengeralattjárókról indítottak Kalibr cirkálórakétákat ukrán területre az orosz erők, de mivel komoly kárt nem okoztak, ebben az a jó hír, hogy legalább fogy náluk az értékes lőszer. Annyival is kevesebb marad nekik, ez azért nem üveggolyó, sokba kerül, tiszta haszon mindegyik, amelyik célt téveszt. A fekete-tengeri orosz flottának négy ilyen dízel-elektromos egysége van, azért ezek még jelenthetnek veszélyt például Odesszára.
Miért pont Odesszára? Nos, oka van annak, hogy ez a szép, régi kikötőváros szóba került. Tegnap, mivel utolsó pillanatban érkezett gyorshírről volt szó, csak röviden foglalkoztam a Minnekajev-nyilatkozattal, ma tele van vele a sajtó és nem véletlenül, tehát elő kell vegyük alaposabban. Ami azt illeti, nem is volt olyan könnyű kibányászni, a TASZSZ orosz nyelvű híreiben sikerült megtalálni az eredetijét, az angol nyelvű hírszolgálatban nyoma sincs – tehát lássuk csak, mit mondott Minnekajev vezérőrnagy (a rangja a magyar fogalmak szerint tábornoknak is megfelelhet)?
„Az orosz védelmi minisztérium megnevezte az ukrajnai különleges művelet második szakaszának feladatait
Az egyik feladat a Donbássz és Dél-Ukrajna feletti teljes ellenőrzés megteremtése, ami szárazföldi folyosót hoz létre a Krím felé, és egy másik kijáratot a Dnyeszteren túli területre – mondta Rusztam Minnekajev vezérőrnagy, a Központi Katonai Körzet csapatainak parancsnokhelyettese.
Jekatyerinburg, április 22. /TASZSZ/. Az orosz hadseregnek a különleges művelet második szakaszában teljes ellenőrzést kell kialakítania Donbássz felett. Rusztam Minnekajev vezérőrnagy, a Központi Katonai Körzet (CFD) csapatainak parancsnokhelyettese ezt a Szverdlovszki Terület Védelmi Ipartestületeinek Szövetségének éves ülésén mondta.
„A különleges művelet második szakaszának kezdete óta, amely most kezdődött, szó szerint két nappal ezelőtt, az orosz hadsereg egyik feladata, hogy teljes ellenőrzést szerezzen Donbássz és Dél-Ukrajna felett” – mondta.
Az orosz fegyveres erők ellenőrzése a Donbassz felett szárazföldi folyosót hoz létre a Krím felé – hangsúlyozta Minnekajev.
„Ez (a Donbássz feletti ellenőrzés – a TASZSZ megjegyzése) lehetővé teszi egy szárazföldi folyosó kialakítását a Krím felé, valamint érinti az ukrán haderő létfontosságú létesítményeit, a fekete-tengeri kikötőket, amelyeken keresztül mezőgazdasági és kohászati termékeket szállítanak más országokba” – mondta a parancsnokhelyettes.
„A különleges művelet második szakaszának kezdete óta, amely most kezdődött, szó szerint két nappal ezelőtt, az orosz hadsereg egyik feladata, hogy teljes ellenőrzést szerezzen Donbássz és Dél-Ukrajna felett” – mondta.”
Ez még érthető volna, csak van benne egy kitétel, ami miatt viszont Moldova bekérette Oroszország chișinăui nagykövetét. Ez pedig a „kijárat a Dnyeszteren túli területre”. Az bizony Transznisztria, az orosz bábállam, ami Moszkva nélkül nem is létezhetne. Hogy Minnekajev honnét veszi, miszerint
„bizonyítékaik vannak, hogy a Dnyeszter Menti Köztársaságban (ez Transznisztria másik neve) is elnyomják az orosz kisebbséget”
azt fel nem bírom fogni, hiszen egyrészt jelenleg is mintegy 1500 orosz katona állomásozik az operettállam területén, másrészt inkább sértik meg az orosz emberek jogait Moszkva Kitajgorod kerületében, mint ott, ahol szó szerint levegőt sem tudna venni a vezetés a Kreml és fegyveresei nélkül, de – veszi. Ennek aztán az lett a diplomáciai következménye, hogy a moldovai külügyminisztérium felszólította Moszkvát, miszerint tartsa tiszteletben területi szuverenitását és semlegességét. Lévén, hogy Moszkvából nézvést Tiraszpol szövetségesük és körülbelül olyan státust élvez, mint Dél-Oszétia, ellenben Chișinăuból nézvést Moldova része, nagyon olyasmi látszik kibontakozni, mint a donyecki és luhanszki népköztársaságok esetében. Mert épp néhány napja kérte a felvételét Moldova is az Európai Unióba, a folyamat azonban nehézkessé válhatna, amennyiben hirtelen még közelebbi szomszédja lenne az Oroszországi Föderáció, oly módon, hogy egyébként saját magával lenne szomszédos. Vagyunk mi így néha Kelet-Európában a dolgokkal… főleg mostanság. (Az írásmódról: Chișinăut írhatjuk Kisinyovnak is, Kisjenőnek is, de mivel a lakosai döntő többségben román anyanyelvűek, hát az ő változatukat használom, mégis ők tudják jobban, hogyan nevezik a városukat).
Hogy Minnekajev elszólta-e magát egy titkos tervről vagy csak a feje sült el, az majd kiderül a Matrosszkaja Tyiscsinában, a patinás moszkvai börtönben, mármint ha odakerül – ha nem kerül oda, akkor komolyan lehet venni, amit mondott, és ez Európának nagyon rossz hír. Ma Tiraszpol, holnap Chișinău, holnapután Bukarest… aztán jöhet Budapest is. Meg Varsó. Tessék nekem elhinni, nem olyan nagyon jó jel, ha az oroszok már a spájzban vannak.
És mintha ott lennének, az orosz állami televízióban olyan vélemények hangzottak el, hogy „Moldova meg fog fizetni mindenért, amit tett” (mit tett?) és „Szovjet lobogó alatt egyesítjük a volt tagköztársaságokat”. Mondjuk tényleg egyre többször tűnik fel a vörös, sarló-kalapácsos győzelmi zászló a képeken. Igaz, ebben a moszkvai tévéadásban kicsit hamisították a felvételt, de az a lényeg, hogy baljós jelek ezek.
Lépjünk tovább, mert alkalmam van bemutatni az orosz kincstári halandzsakommunikáció egyik csodás példáját, íme: a TASZSZ hírügynökség bemutatja a csodafegyvert!
„Moszkva, április 23. /TASS/. Az orosz Szarmat interkontinentális ballisztikus rakéta (ICBM) a Voyevoda rakétához képest gyakorlatilag korlátlan távolságban lesz képes célpontokat eltalálni – mondta Dmitrij Rogozin, a Roszkozmosz főigazgatója egy szombaton közzétett videóban.
Rogozin korábban azt mondta, hogy az orosz Szarmat interkontinentális ballisztikus rakéta (ICBM) sokkal erősebb lesz, mint más stratégiai fegyverek, köztük az amerikai Minuteman-III rakéta. „Ez egy olyan rakéta, amely sokkal erősebb, mint más stratégiai fegyverek, beleértve az Egyesült Államoknál szolgálatban lévő Minuteman-III-as rakétát. Mind a globális hatótávolság, mind pedig az agresszor területére juttatható robbanófejek ereje tekintetében” – mondta Rogozin a Rosszija 24 tévécsatornának adott interjújában.
Elmondása szerint a műszaki adatok ezt a rakétát sebezhetetlenné teszik mind a meglévő, mind a jövőbeni amerikai és NATO rakétavédelmi rendszerekkel szemben. „Ez hatalmas siker a tervezőink és mérnökeink számára. Nagyon büszkék vagyunk” – tette hozzá.”
Akkor ezt olvassuk most el emberi nyelven is. Azt tudjuk, hogy egy ilyent a minap kipróbáltak és működött. Nagy, erős, valóságos Dobrinya Nyikitics az ICBM-ek között, ha ugyan nem Ilja Muromec. Azzal viszont nem lehet mit kezdeni, hogy „gyakorlatilag korlátlan távolságban lesz képes célpontokat eltalálni”. A korlátlan az korlátlan, adott esetben elér a Proxima Centauriig is? Kötve hiszem, vagy ha mégis, időbe telik neki, nem is kevésbe. Azt is kétségekkel fogadja az ember, hogy ez a rakéta „sebezhetetlen”. Értem én, hogy hiperszonikus, de azért a lézer már csak fogja. És itt-ott már fejlesztés alatt állnak a lézeres rakétaelhárító rendszerek, hallani is szép eredményekről, szóval sebezhetetlen a Szarmat, de főleg akkor, ha csúzliból lőnek rá.
Közben a Meduza felfedezte, hogy hogyan haladnak a béketárgyalások. Röviden: sehogy, de érdemes részletezni is egy kicsit.
„Úgy tűnt, hogy azóta a tárgyalások gyakorlatilag befagytak – különösen Mariupol elfoglalásának és a kijevi régió felszabadításának hátterében, amelynek következtében a világ tudomást szerzett az orosz hadsereg által elkövetett mészárlásokról. Április 22-én azonban az orosz delegáció vezetője, Vlagyimir Medinszkij volt orosz kulturális miniszter megerősítette, hogy „több hosszú beszélgetést” folytatott az ukrán féllel. (…) Most két megállapodásról tárgyalnak:
Az első, politikai jellegű megállapodás Ukrajna semleges, nem nukleáris státuszáról és a biztonsági garanciákról szólt, amelyeket a garanciavállaló országoknak Oroszország agressziója esetén nyújtaniuk kell;
A második a „kultúrák kölcsönös tiszteletéről” szól, ami azt feltételezi, hogy az országok kulturális szempontból a paritás alapján együttműködnek. Például, ha Ukrajnában számos orosz nyelvű iskolát nyitnak, akkor Oroszországban is megfelelő számú ukrán nyelvű iskolát kell nyitni.
A tárgyalások fő témája: Ukrajna háború utáni határai
A biztonsági garanciák algoritmusának kidolgozása folyamatban van. Olaszország és az Egyesült Királyság nyilvánosan kifejezte hajlandóságát, hogy ilyen garanciavállalóként lépjen fel, de még nem írták alá az erre vonatkozó dokumentumokat – tisztázta egy, az ukrán küldöttséghez közel álló forrás a Meduza című lapnak adott interjúban.
Az ukrán delegációhoz közel álló forrás szerint Kijev álláspontja egyszerű: az orosz csapatokat ki kell vonni a háború alatt elfoglalt összes területről.
Oroszország azonban a Meduza forrásai szerint a megszállt területek nagy részét (ha nem is az összeset) meg kívánja tartani. A Meduza egyik Kreml-közeli forrása szerint az orosz hatóságok nem mondanak le arról a tervükről, hogy „elvegyék a tengert Ukrajnától” (Ukrajna Herszon, Mikolajiv és Odessza régiói hozzáférnek a Fekete-tengerhez). Április 22-én a Központi Katonai Körzet csapatainak megbízott parancsnoka, Rusztam Minnekajev nyilvánosan kijelentette, hogy Oroszország azt tervezi, hogy „teljes ellenőrzést gyakorol Ukrajna déli régiói felett” – anélkül, hogy pontosította volna, mely régiókra gondol. Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő nem volt hajlandó kommentálni a nyilatkozatot.”
Megint ez a Minnekajev. Nem mondom, szép menetelés volna Mariupoltól a donbásszi csata mellőzésével elfoglalni előbb Mikolajivet, aztán egyenesen Odesszát, hogy elérjenek Tiraszpolba: ha az orosz erők a mostani hatékonyságukkal dolgoznának és minden energiájukat csakis erre fordítanák, talán tíz hónap-egy év alatt el is érhetnék a céljukat. Vagy nem: Odessza nagy falat.
„Oroszország a tárgyalásoktól függetlenül nem biztos, hogy „odaadja” Kijevnek Herszon régiót. Információik szerint ott „népszavazást” terveznek tartani, amelynek eredményeként a régió kikiáltja a „függetlenségét” Ukrajnától. Moszkva Mariupolt sem akarja Kijevnek meghagyni.”
Akkor tessék már eldönteni, mi ez, mesedélután habos kakaóval, gyermeknapi kívánságműsorral a Gorkij parkban, vagy béketárgyalás? Egyelőre inkább az elsőre hasonlít, de most figyeljünk, mert mi is érintettek vagyunk.
„A munkacsoportok a „kultúrák kölcsönös tiszteletéről” szóló dokumentumot készítenek elő. Azt akarják pontosítani, hogy Ukrajnában „lehet orosz nyelvi kultúra”. (…) Ez egy keretmegállapodás a kultúrák kölcsönös tiszteletéről, amelyben feltételezzük, hogy kell lennie néhány tükörmegoldásnak… Mi tiszteletben tartjuk az önök kultúráját, önök pedig a miénket. Nem avatkozunk bele sem a tiédbe, sem a miénkbe, de tudunk valamit kezdeni egymással – mondta a Meduza forrása. (…) A dokumentum rendelkezései Magyarországra és Lengyelországra is kiterjedhetnek. Ezeket a feleket „meghívják a kérdés megvitatására”, de egyelőre nem közöltek konkrétumokat a lehetséges részvételükről.”
Akkor a sokat kárhoztatott nyelvtörvénynek annyi, most húzták ki a szőnyeget alóla, és jól tették. Hej, ha ebből még béke is lenne… de így nehezen lesz. Szintén a Meduza írja, miszerint a Kreml nem érti, hogyan lehetne a háborút tárgyalások útján befejezni – anélkül, hogy Putyin megítélése összeomlana Panaszkodnak, hogy a propaganda „túlhangsúlyozta a nácizmus témáját”. Mármint: a saját propagandájuk. Amit ők maguk rendeltek meg. Hát, pénztártól való távozás után reklamációnak helye nincs…
„A Kreml biztos abban, hogy az oroszok többsége komolyan úgy fogja fel a háborút, mint „a nácik és a nácizmus elleni harcot”. Ennek alátámasztására zárt szociológiai felmérések eredményeire hivatkoznak (az orosz hatóságok már évek óta használják ezeket). Mint a Meduza korábban megírta, az ukrajnai invázió 2022. márciusi kezdete óta az elnöki adminisztráció megbízottjai kvantitatív felméréseket és kvalitatív kutatásokat – interjúkat és fókuszcsoportokat – végeznek.”
Béláim, ezt sikerült túltolni. Most már úgy gurul a bicikli, hogy akkor se lehetne róla leszállni, ha akarnátok.
„Nyilvánosan az elnöki adminisztráció tisztviselői támogatják ezt a retorikát, mert úgy vélik, hogy „túl késő vitatkozni a közvéleménnyel” – és a háborút még mindig meg kell vívni valamilyen eredményig, amelyet „győzelemnek” lehet nyilvánítani.”
Avval viszont sietni kéne, mert bő két hét, és nyakukon május kilencedike, a Győzelem Napja, mikor Vlagyimir Vlagyimirovics bejelenti a diadalt, ha törik, ha szakad, ha kadirovista tangóharmonikázó deszantegységek zuhognak az égből a „Hegedűs a háztetőn”-t énekelve, akkor is.
De még akkor is, ha vereség lesz az a győzelem.
Szóval mindenképpen bejelenti.
Az a kérdéses, hogy mit.
Mára ennyi hír jutott.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!