Olyan már Európának, főleg a keleti felének Oroszország ukrajnai inváziója, mint egy keserű másnaposság: a baj a gyomorban volna igazából, de fáj tőle a fejtől a kislábujjig minden porcika. Ráadásul ezt ki sem lehet aludni. Beteg tőle minden, és kevés a remény a javulásra.
Ma az általános harctéri helyzet bemutatása után foglalkoznom kell Valerij Vasziljevics Geraszimov vezérkari hadseregtábornok izjumi kalandjával, ami azért fontos, mert ő Sojgu védelmi miniszter helyettese és az Oroszországi Fegyveres Erők vezérkari főnöke, aztán kitérek a Kígyó-szigetnél elsüllyesztett két orosz járőrhajóra, Moldova szomorú helyzetére és végül Magyarország szerepére az embargó kérdésében, mely minimum ellentmondásos.
Akkor vágjunk is bele.
Az Institute for the Study of War napi elemzése szerint az orosz erők most teremtik meg a feltételeket ahhoz, hogy állandó ellenőrzést gyakoroljanak a jelenleg általuk megszállt dél-ukrajnai területek felett, akár névlegesen független „népköztársaságokként”, akár Oroszországhoz csatolva azokat. Orosz források arról számoltak be, hogy a megszállt Melitopol és Volnovakha üzleteiben megkezdték az orosz rubel használatára való átállást. A brit védelmi hírszerzés arról számolt be, hogy Herszon városában május 1-től kezdve a rubelt fogják használni a megszálló adminisztráció által életbe léptetett 4 hónapos valutaátállási rendszer részeként. Ezek az intézkedések, amelyek nem szükségesek és nem is megszokottak a katonai megszállások során, azt jelzik, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök valószínűleg meg kívánja tartani az ellenőrzést ezeken a területeken, és hogy ambíciói nem korlátozódnak a Donbásszt illetően.
Nyugati és ukrán források azt állították, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök május 9-én bejelentheti az orosz hadsereg „általános mozgósítását”. Ben Wallace brit védelmi miniszter azt állította, hogy Putyin tehet ilyen bejelentést, bár Wallace elismerte, hogy ez személyes véleménye, és nem hírszerzési adatokon alapul. Mihail Podoljak, az ukrán elnök tanácsadója megerősítette Wallace állításait, és kijelentette, hogy egy május 9-i általános mozgósítás összhangban lenne azokkal a gazdasági kényszerekkel, amelyekkel Oroszországnak Ukrajna megszállása következtében szembe kell néznie.
A Kreml valószínűleg a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetében (CSTO) lévő partnereit igyekszik kihasználni a nyugati szankciók kijátszása érdekében. Az ukrán katonai hírszerzés (GUR) jelentése szerint Oroszország udvarol a CSTO-tagoknak, hogy olyan kettős felhasználású technológiákhoz szükséges nyersanyagokat, alkatrészeket és felszereléseket szerezzen be, amelyeket Oroszország a nyugati szankciók miatt nem tud közvetlenül megvásárolni. A GUR szerint ez a törekvés növeli a CSTO-tagok Oroszországtól való gazdasági függőségét, és lehetővé teszi az orosz szankciók kijátszását azáltal, hogy harmadik országok segítségével reexportálnak orosz termékeket a nemzetközi piacokra. A GUR szerint az orosz Uljanovszki Mechanikai Gyár Kazahsztánon keresztül próbálja beszerezni a Buk föld-levegő rakétarendszerek és Tunguzka rakéták gyártásához szükséges német alkatrészeket. A nyugati szankcióknak talán a CSTO-ban és az Eurázsiai Gazdasági Unió (EAEU) vámuniójában lévő orosz partnereket kell megcélozniuk, hogy megakadályozzák az orosz szankciók kijátszását.
Az ukrán erők április 30-án valószínűleg rakétatüzérségi csapást mértek egy orosz parancsnoki állásra Izjumban, amely Valerij Geraszimov orosz vezérkari főnök távozása után csapódott be, de más magas rangú orosz tisztek életüket vesztették. Erről később részletesen is szót ejtek.
Az orosz erők továbbra is fokozatosan haladnak előre délnyugat felé, Liman irányába, de a február 24. előtti frontvonalon lévő ukrán állásokkal szemben nagyrészt elakadtak.
Az orosz alakulatok továbbra is sikertelen szárazföldi támadásokat folytattak a Donyeck-Luhanszk frontvonal mentén, és május 1-jén nem értek el jelentős területi nyereséget. Az orosz csapatok továbbra is Rubizsnye és Popaszna elfoglalására összpontosították erőfeszítéseiket tüzérséggel támogatott szárazföldi támadásokkal. Az ukrán vezérkar szerint az orosz erők Rubizsnye és Popaszna környékén blokkolják az ukrán állásokat, hogy megakadályozzák az ukrán erők manőverezését. Az ukrán vezérkar arról is beszámolt, hogy az orosz erők korlátozott előrenyomulást hajtottak végre Liman irányába Krimkin és Oleksandrivkán keresztül, és megpróbáltak előrenyomulni Kurakhove felé Olenivkán és Novomihailivkán keresztül.
A február 24. előtti frontvonalak mentén az ukrán védelmi állások elleni orosz támadások továbbra sem értek el érdemi előrelépést. Az oroszok ismételt kudarcai az olyan falvak elfoglalásában, mint Zolote és Vilne, arra utalnak, hogy az invázió előtti ukrán védelmi állások túl erősek ahhoz, hogy az orosz csapatok megrohamozhassák őket. Az ukrán vezérkar jelentése szerint sikertelen támadást indítottak Ozerne ellen is, ami azt jelzi, hogy az orosz erők valószínűleg korlátozott előnyre tettek szert az elmúlt 24 órában Jampiltól délre és nyugatra (amely kevesebb mint 15 km-re van Limantól délkeletre).
Az orosz tüzérség továbbra is lőtte Harkiv külvárosait. Az ukrán vezérkar arról számolt be, hogy az orosz erők ukrán állásokat lőnek Udi és Prudjanka közelében, mindkettő Harkivtól északra és az orosz határt 20 kilométeres körzetén belül fekszik. Az Udyban lévő ukrán állásokról szóló jelentés azt sugallja, hogy az ukrán erők nagyobb területet birtokolnak Harkivtól északra, mint azt korábban becsülték az elemzők. Az ukrán vezérkar szerint az oroszok megpróbálják megteremteni a feltételeket egy Mykolaiv és Kryvyi Rih irányában indítandó támadáshoz. Egy ilyen orosz támadás, amely a Donbaszért folytatott harccal egyidejűleg zajlik, az orosz erőfeszítéseket és erőforrásokat megosztaná a déli tengelyen, a kezdeti sikertelen orosz inváziós tervre emlékeztető módon.
Onyx-rakétacsapás ért egy odesszai légibázist. Az orosz támadások közelmúltban megnövekedett száma Odessza ellen, valamint a Dnyeszteren túli dezinformációs kampány arra utalhat, hogy az orosz erők egy Odessza elleni, látszólag keletről és nyugatról induló, és esetleg (elméletileg) kétéltű műveletekkel támogatott hadjáratra készülnek.
Mi várható?
Az Izjumból indított orosz támadásokat valószínűleg legalább ideiglenesen megzavarja a térségben lévő orosz parancsnoki állás elleni támadás.
Az orosz erők valószínűleg megpróbálják majd kiéheztetni a Mariupolban lévő Azovsztal acélmű megmaradt védőit.
Az orosz alakulatok valószínűleg arra készülnek, hogy az elkövetkező napokban újabb támadó hadműveleteket hajtsanak végre a Herszon terület egészének elfoglalására.
Az orosz erők talán arra készülnek, hogy megkísérlik egy hadműveletet indítani Odesa keleti és nyugati elfoglalására, bár egy ilyen hadművelet sikere nagyon valószínűtlen.
Akkor lássuk csak, mi történt Geraszimov hadseregtábornokkal. A Meduza alaposan körüljárta az esetet, és írásuk alapján felelősen kijelenthetjük: a fene se tudja. Először is: mit keres egy főparancsnok a harctéren? Az elmúlt nyolc hétben úgy hulltak az orosz főtisztek mint a legyek. Az ISW ugyan talál a mostani esetre magyarázatot, szerintük:
„Geraszimov valószínűleg harctéri bejárást tartott, hogy felmérje az orosz offenzíva helyzetét az izjumi irányban. Talán azt próbálta megállapítani, hogy miért akadt el nagyrészt az orosz offenzíva az Izjum-tengelyen, és hogy érdemes-e továbbra is az ottani támadó csoportosításuk megerősítésébe fektetni, ahelyett, hogy a műveleti fókuszt a donyecki előrenyomulás limani tengelyére fektessék, ahol az orosz csapatok relatíve nagyobb sikereket érnek el, vagy más területekre helyeznék át. A parancsnokok, még a magas rangú parancsnokok is gyakran végeznek ilyen bejárást fontos területeken, hogy konkrétabb képet kapjanak a helyzetről, és ami fontos, az ott harcoló egyének és egységek moráljáról és képességeiről. Valószínűbb tehát, hogy Geraszimov ilyen BFC-t tartott, mint hogy ténylegesen átvette a katonai műveletek parancsnokságát ezen a tengelyen, ahogyan azt korábban meg nem erősített források jelentették.”
Rendben van, ez egy épeszű, pontos, katonai szempontból is szakszerű magyarázat – Geraszimov esetére. És a többi tíz főtiszt mit keresett az első vonalban? Állandóan járják a frontot? Mindenesetre a Meduza alapján még az sem biztos, hogy baja esett Geraszimovnak. Bár – azt azért tudták az ukránok, hol van, merre jár.
„A Defense Express című ukrán kiadvány már április 27-én arról számolt be, hogy Geraszimov személyesen fogja vezetni az orosz offenzívát Izjum irányába, és „úgy tűnik”, hogy már meg is érkezett az Orosz Fegyveres Erők egyik parancsnokságára a Harkivi terület Izyum városának közelében.
Április 30-án délután Geraszimov meglátogatta a 12. számú iskolát Izjumban, ahol az orosz 2. Összhaderőnemi Hadsereg és az orosz légideszant csapatok parancsnoksága található – közölte az ukrán hatóságok képviselője. Elmondása szerint aznap este az ukrán hadsereg csapást mért az iskolára – de Geraszimov ekkor már elhagyta a helyszínt, és visszatért Oroszországba.
Ukrajnából először Geraszimov haláláról, majd sérüléséről érkeztek információk. De ez valószínűleg nem igaz. Április 30-án este az Insider Ukraine Telegram-csatorna arról számolt be, hogy a hírszerzés szerint mintegy kétszáz, a csapásban meghalt áldozatról érkezett előzetes jelentés, és szerintük a vezérkari főnök is a halottak között volt. Tegnap ugyanez a csatorna helyesbítette a hírt: „Geraszimov túlélte, de megsebesült”.
Alekszandr Sulman ukrán újságíró a Facebookon írt Geraszimov sérüléséről, Arszen Avakov volt ukrán belügyminisztert idézte (forrás megjelölése nélkül), aki szerint „a jobb sípcsonton ejtett repeszsérülésről van szó, csonttörés nélkül.” Emellett Geraszimov személyi biztonsági őrének haláláról is beszámoltak.
„Geraszimov könnyebben megsebesült, egy őr meghalt, Szimonov tábornok elesett, 20 főtiszt szintén; összesen 200 halottról beszélhetünk, de a romok között még mindig keresik a túlélőket” – mondta egy forrás a Fakty ukrán lapnak.
A Geraszimov sérüléséről szóló információkat azonban szinte azonnal cáfolták. Ruszlan Levijev, a Conflict Intelligence Team oknyomozó csoport alapítója egy forrásra hivatkozva azt állította, hogy az orosz vezérkari főnök május 1-jén Belgorodba repült, ahonnan Moszkvába tartott. „Ő maga lépett a fedélzetre, élve és egészségesen” – idézte forrását Levijev. Az ukrán belügyminiszter tanácsadója, Viktor Andruszov szintén azt mondta, hogy nincs megerősített információ arról, hogy az orosz vezérkari főnök megsebesült volna.”
Én már lassan abban is kezdek kételkedni ezek után, hogy ez a Geraszimov egyáltalán létezik. Ez már inkább legendakör, mint hír.
Ki kell emelnünk azonban a Kígyó-sziget térségében Bayraktar drónokkal elsüllyesztett két orosz Raptor-osztályú esetét. Ezt Valerij Zaluzsnij, az Ukrán Fegyveres Erők főparancsnoka jelentette be a Telegramon, külön kiemelve, hogy drónokat használtak. Mit keresett ott az a két járőrhajó? Ne legyen igazam, de könnyen meglehet, hogy a Moldova elleni partraszállást előkészítendő végeztek felderítést.
Igen, Moldova most nagy bajban van. A Times kiemelt írásban elemzi a helyzetét, ennek próbálom kivonatolni a lényegesebb kijelentéseit. Ezek szerint az ukrán hírszerzés jelezte:
„Biztosak vagyunk benne, hogy a Kreml már elhatározta, a Moldova elleni támadást. Az ország sorsa rendkívül fontos. Ha Oroszország átveszi az irányítást a köztársaság felett, Ukrajna könnyű célponttá válik, és a puszta léte is veszélybe kerül.”
Hát, valljuk meg, a Moldova elleni hadjárathoz nem lenne szükség egy Nelsonra vagy Szun-cére, és nagy haditettnek sem neveznék az annexiót: az ország hadseregének teljes állománya 3250 fő. Viszont egy megszállás lehetővé tenné az orosz csapatok számára, hogy elérjék a Fekete-tengert, Odesszát és Ukrajna nyugati régióit. Nyugati elemzők szerint a Kreml célja, hogy elfoglaljon egy szárazföldi folyosót az ukrán partok mentén Dnyeszteren túli területig, elvágva Ukrajnát a Fekete-tengertől. Egy katonai forrás szerint Oroszország még ennél is tovább mehet: kihasználva a moldovaiak elégedetlenségét az országban uralkodó szegénység miatt, megerősítheti és vezetheti a tiltakozást, és végül egész Moldovát maga alá gyűrheti.
Nem biztatóak a kilátások, de így, a végén seperjünk egy kicsit a magunk portája előtt is. Mindig tanulságos azt megtudni, kívülről milyennek látszunk, milyennek tűnik Magyarország: bár a kép többnyire lesújtó. Most is ilyesmit látunk a Meduza magyar hírösszefoglalójában, amit legszívesebben szó szerint és nyelvtani javítások nélkül mutatnék be, de köt a terjedelem… lássuk, milyen a hírünk a világban?
„Magyarország blokkolni fog minden olyan uniós kezdeményezést, amelynek célja az orosz energiaimport tilalmának további kiterjesztése. Ezt a Bloomberg jelentése szerint a Hír TV-n jelentette be Gulyás Gergely, a magyar Miniszterelnökséget vezető miniszter.
„Nincs értelme, hogy az Európai Bizottság olyan, a gázt és az olajat érintő szankciókat javasoljon, amelyek korlátoznák Magyarország vásárlásait” – mondta Gulyás, emlékeztetve arra, hogy a szankciók elfogadásához az Európai Unió valamennyi tagállamának támogatása szükséges.
Frissítés: A Reuters forrásai szerint az EU azt fontolgatja, hogy Magyarország és Szlovákia ne csatlakozzon az embargóhoz, vagy hosszú átmeneti időszakot ír elő számukra.
A jelentések szerint az orosz olajimport tilalmáról az április 8-án hatályba lépett ötödik szankciócsomag előkészületeinek részeként folytak tárgyalások. Az EU jelenleg egy hatodik szankciócsomagot dolgoz ki. (…) A Myrotvorets honlap, amely közzéteszi azoknak a személyeknek az adatait, akiket tagjai szerint veszélyt jelentenek Ukrajna nemzetbiztonságára, május elején Orbán Viktor magyar miniszterelnököt is felvette a listájára, jelezve, hogy ellenzi az orosz energiaimport betiltását.”
Hát, mondjuk a Myrotvorets feketelistája sokat nem jelent, olyasmi, mint a Kurucinfó régi névsorai, könnyű rájuk felkerülni, nehéz lekerülni, de következménye nincs annak, ha az ember rajta van: legfeljebb gyalázkodnak vele egy kicsit névtelenül. Hanem ide kapcsolódik a mai „ZDF-botrány” is, amiről a magyar sajtó beszámolt, vérmérséklettől függően tárgyilagosan vagy habzó szájjal. Arról van szó, miszerint a német Zweites Deutsches Fernsehen szerint három uniós ország is visszavonta a vétóját az Európai Unió hatodik szankciós csomagjával kapcsolatban, amely magában foglalja az orosz olaj- és gázembargót. Az egyik közülük Magyarország, de egyelőre nem érezhető a változás a magyar kormány kommunikációjában. A beszámolót meg is lehet tekinteni itt.
Azonban Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár közösségi oldalán határozottan kijelentette: a magyar kormány továbbra sem támogatja az embargót. Mint fogalmazott:
„A magyar álláspont az olaj- és gázembargó esetében nem változott: nem támogatjuk!”
Ebből aztán olyan címek születtek, például a 888-on, hogy:
„Fact check: A német sajtó álhírt terjesztett a magyar álláspontról”
de a Magyar Nemzet alcíme se csúnya:
„Valótlanul híresztelte a ZDF, hogy megváltozott volna Magyarország álláspontja az olajembargóról.”
Mármost én elég sokat dolgozom a ZDF-nek szervezőként, „fixerként”, tolmácsként, ha kell, ismerem a céget: ha van csatorna, ahol a lehető legnehezebb volna hazudni még véletlenül is, hát ez az. Nagyon szabályozott minden, fel sem merül, hogy valótlanságot állítson a kolléga: két lehetőséget tudok elképzelni.
Az egyik az, hogy ha a kollégát félreinformálták, bár ezt kizárnám, ugyanis az értesülés egy magas beosztású uniós diplomatától származott.
A másik lehetőség az, ha Kovács államtitkárt informálták félre, amit viszont inkább tudok elképzelni, esetleg elmulasztottak szólni neki egy döntésről és most téved, de ezt a tévedést most bőgve védi a teljes kormánymédia.
Jómagam nem látok bele a kártyákba, de ha fogadnom kéne az ügyben, arra tippelnék, hogy kompromisszum születik majd: mint a Reuters is írta, Magyarország (és Szlovákia) esetleg vagy nem csatlakozik az embargóhoz, vagy engedélyeznek nekünk egy nagyon nagy késést, cserébe viszont – nem vétózunk. Ez amolyan uniós stílusú megoldás lenne.
De persze nem tudom, mi fog történni. Mára ennyi hír jutott, holnap folytatódik az összefoglalók sora.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!