Szele Tamás: A Kígyó-sziget titka és egyéb népmesék

Hetvenedik napja tombol Oroszország inváziója Ukrajnában, most már semmi sem világos, ellenben minden kétséges. Egy dolgot kivéve, és ez az, hogy a politikusok általában is megbolondultak, de a valamikor műveltségéről és fondorlatos észjárásáról (finom, úri modoráról már kevésbé) nevezetes Lavrov orosz külügyérnek ment el legjobban az esze.

De előbb lássuk a harctéri, hadműveletekkel kapcsolatos híreket, ugyanis azok legalább konkrétumokról szólnak – szokás szerint az Institute for the Study of War elemzésére támaszkodom ezekkel kapcsolatban. 

Ukrán tisztségviselők egyre magabiztosabban állítják, hogy a Kreml május 9-én mozgósítást jelent be. Az ukrán katonai hírszerzés főigazgatóságának vezetője, Kyrylo Budanov május 2-án azt mondta, hogy a Kreml megkezdte a mozgósítási folyamatok és a személyzet előkészítését a várható május 9-i bejelentés előtt, és már végrehajtotta a rejtett mozgósítást. Az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács szerint magas rangú orosz tisztviselők próbálják legitimálni az elhúzódó háborús erőfeszítést a Nyugat elleni harmadik világháborúként, nem pedig az Ukrajna elleni „különleges katonai műveletként”, ahogyan Vlagyimir Putyin orosz elnök eddig megfogalmazta Oroszország invázióját.

Ide tartozik egy alig pár perces hír: Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője a CNN kérdésére válaszolva határozottan állította, miszerint:

Az orosz hatóságok nem szándékoznak mozgósítást hirdetni május 9-én.

Ez nem igaz. Ez badarság – mondta Peszkov egy ezzel kapcsolatos kérdésre válaszolva.

Peszkov nonszensznek nevezte azokat az információkat is, amelyek szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök május 9-én hivatalosan is hadat üzen Ukrajnának.” (Meduza)

Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy ugyanez a Dmitrij Peszkov állította még február 23-án is, hogy csak hadgyakorlat zajlik, és az Oroszországi Föderáció soha nem fogja megtámadni Ukrajnát.

Egy jelentős ukrán ellentámadás az orosz erőket nagyjából 40 km-re keletre szorította Harkiv városától. Egy magas rangú amerikai védelmi tisztviselő jelentette az ukrán hadműveletet az ISW-nek, ami összhangban van mind az ukrán, mind az orosz forrásokból származó közösségi médiajelentésekkel, amelyek szerint az ukrán csapatok május 2-án átvették az ellenőrzést Sztarij Szaltiv felett. Ez az ukrán ellentámadás nagy valószínűséggel nem érinti az Izyumba vezető orosz szárazföldi kommunikációs vonalakat (GLOC), mivel az oroszok nem támaszkodtak a Harkivból kiinduló GLOC-okra az Izjumban folytatott műveleteik támogatására, hanem keletebbre és jóval a legutóbbi ukrán ellentámadás előrenyomulási határán túli útvonalakat használtak.

Az ukrán ellentámadás azonban kibillentheti a Harkivtól északkeletre lévő orosz állásokat, és megteremtheti a feltételeit egy szélesebb körű műveletnek, amelynek célja az oroszok kiszorítása a város körüli legtöbb állásukból. Ez a lehetőség dilemmát jelenthet az oroszok számára – megerősítsék-e a Harkiv melletti állásaikat, hogy megakadályozzák egy ilyen szélesebb körű ukrán hadműveletet, vagy kockáztassák, hogy elveszítik a város tüzérségi hatótávolságában lévő állásaik nagy részét vagy egészét.

Oroszország hosszú távú szándékai Mariupol és más megszállt területek státuszával kapcsolatban zavarosnak tűnnek. Néhány Mariupolból származó híradás arra utal, hogy Oroszország azt tervezi, hogy Mariupolt és környékét a Donyecki Népköztársasághoz (DNK) csatolja, és esetleg a DNK-t lépteti be az Oroszországi Föderációba. Más beszámolók arra utalnak, hogy Oroszország Mariupolt közvetlenül a Rosztovi Területhez csatolná. Ezek a következetlenségek fakadhatnak egyszerűen a kaotikus helyzetből is, de jelezhetik azt is, hogy Oroszország hosszú távú tervei nem egyértelműek azon ukrajnai régiók irányítására vonatkozóan, amelyeket Moszkva erői jelenleg megszállva tartanak. Ezek az eshetőségek egyértelműen alátámasztják azt az értékelést, hogy Putyinnak nem áll szándékában a megszállt területeket visszaadni a független Ukrajnának, és legfeljebb azt fontolgatja, hogy pontosan hogyan kívánja kormányozni az Oroszország által jogellenesen elfoglalt régiókat.

Az orosz erők a május 2-i evakuálási erőfeszítések befejezését követően újrakezdték az Azovsztal acélmű elleni légi, tüzérségi és szárazföldi támadásokat.

Folytatták az átcsoportosítást a Donyeck-Luhanszk tengelyen, valószínűleg egy nyugati irányú előrenyomulásra készülve Liman és Szlovjanszk irányába.

Az orosz erők korlátozott szárazföldi offenzívát hajtottak végre a Zaporizzsjai Területen Huljajpole közelében, és fokozták a felderítő műveleteket Odessza környékén a Dnyeszteren túli feszültségek növekedése közepette.

Május 3-án Izyumtól délnyugatra, Barvinkove irányában folytatták a nem részletezett támadó hadműveleteket az orosz alakulatok. Az ukrán vezérkar közölte, hogy a légideszant erők (VDV), az 1. páncéloshadsereg, a 20., 29., 35. és 36. egyesített hadsereg, valamint a 68. hadtest elemei Barvinkove irányában tevékenykednek és folyamatos veszteségeket szenvednek.

Továbbra is tüzérségi harcok folynak a Donyeck-Luhanszk frontvonal mentén, viszont május 3-án nem hajtottak végre megerősített szárazföldi támadást. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az 1. és 2. hadtest (az önhatalmúlag kikiáltott Donyecki és Luhanszki Népköztársaság erői), a 8., 58. és 5. egyesített hadseregek, a Csendes-óceáni Flotta, a 2. és 41. egyesített hadseregek, a 90. páncéloshadosztály és a VDV nem meghatározott alakulatai átcsoportosulnak, hogy nyugat felé, Luhanszk és Szlovjanszk irányába nyomuljanak. A NASA távérzékelt tűz- és hőanomáliákra vonatkozó adatai május 2. és 3. között az elmúlt 24 órában jelentős magas hőmérsékleti anomáliákat észleltek Limanban, ami orosz közvetett tűzre utal. Az ehhez az erőfeszítéshez csapatokat biztosító, azonosított egyesített hadseregek, hadosztályok és egyéb szervezetek nagy száma arra utal, hogy az ezen a tengelyen részt vevő orosz egységek nagy része, ha nem a legtöbbje létszámhiánnyal küzd és ad-hoc szervezeti egységekben harcol. Ha igaz ez a megfigyelés, segíthet megmagyarázni az orosz előrenyomulás lassú és megtorpanó ütemét.

Mariupolban az orosz erők május 3-án, az előzetes evakuálási erőfeszítések befejezése után folytatták a légi, tüzérségi és szárazföldi támadásokat az Azovsztal acélmű ellen. Szvjatoszlav Palamar, az Azov-ezred parancsnokhelyettese kijelentette, hogy az orosz erők szárazföldi támadást hajtottak végre, hogy légicsapások fedezetével megkíséreljék az Azovstalba való behatolást, ami két civilt ölt meg az üzemben.

Ukrajna Déli Operatív Parancsnoksága közölte, hogy az ukrán erők május 3-án megsemmisítettek egy orosz „Forpost” felderítő drónt Odessza közelében, ami megerősítette a térségben folyó orosz felderítés tényét a Dnyeszteren túli feszültségek növekedése közepette. Ukrán tisztviselők lezárták a Dnyeszteren túli határátkelőhelyet Kucsurhan-Pervomajszkban a Dnyeszteren túliak újabb állításainak hatására, miszerint a proxy köztársaság május 3-án visszavert egy terrorista dróntámadást, valószínűleg az esetleges eszkalációra való felkészülés jegyében. Az ukrán vezérkar szerint az orosz tisztviselők nem részletezett intézkedéseket tesznek az orosz katonacsaládok evakuációjának előkészítésére a Dnyeszteren túlról.

Mire számíthatunk?

Az orosz erők valószínűleg továbbra is folytatják az Izjumtól délre irányuló offenzív erőfeszítéseiket a Donyeckből nyugatra történő előrenyomulással annak érdekében, hogy bekerítsék az ukrán csapatokat a déli Harkivi Területen és Nyugat-Donyeckben.


Oroszország megváltoztathatja a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságok státuszát, esetleg egyetlen „Donbásszi Köztársaságba” való egyesítésükkel és/vagy közvetlen Oroszországhoz csatolásukkal.

Az orosz erők az elkövetkező napokban újabb támadó hadműveletek végrehajtására készülhetnek, amelyek célja Herszon terület egészének elfoglalása.

Harctéri hír ugyan, de meglehetősen homályos az, ami a korábban is sokat emlegetett Kígyó-sziget sorsáról szól. Ez egyébként kopár és kicsiny szirt, amely korábban kizárólag arról volt nevezetes, hogy még kígyók sem lakják, ellenben az ógörög mitológia (és Pindarosz) szerint ott van eltemetve Akhilleusz és Patroklosz, templomuk is állt ott, ez volt az ógörög korban Leuké fehér szigete. A jelene is hősi: itt zajlott le a nevezetes jelenet, mikor is a Moszkva cirkáló felszólította a sziget ukrán védőit, hogy adják meg magukat, mire fel azokat megszállhatta Akhilleusz szelleme, és elküldték a tiszteletre méltó haditengerészeti egységet a faszba. A védőkről egy ideig úgy tudtuk, mind elestek – a kommunikációjuk ugyanis elhallgatott, ám az látható volt, hogy komoly tüzérségi támadás érte őket – de szerencsére túlélték, orosz hadifogságba estek, néhányukat már ki is cserélték és Kijevben kitüntették őket. Nos, azt már tegnap is írtam, hogy ez a sziget ukrán elemzők szerint ideális bázisa lehetett volna akár a Nyugat-Ukrajnába juttatandó diverzáns csoportoknak, akár egy partraszállási kísérletnek, ráadásul az orosz légvédelemnek és kommunikációnak is fontos. Vagyis: lehet, hogy csak az volt. Ma reggel az Index szalagcímben tudatta a világgal:

Megtámadták a Kígyó-szigetet, mindenki meghalt”

Nocsak.

A hetek óta orosz kézen lévő Kígyó-sziget ellen indítottak támadást az ukránok. Az egyik újságíró szerint minden orosz katona meghalt, aki ott tartózkodott, pedig tudták, hogy támadni fognak rájuk.

Az ideiglenesen megszállt Kígyó-szigetre mértek csapást az ukrán fegyveresek, a támadás következtében minden orosz katona életét vesztette – közölte Roman Cimbaljuk újságíró.

Előző nap 8 katona hagyta el a szigetet, ők a Krím területére távoztak. Az egyik evakuált szerint a parancsnokság tudta, hogy a szigetet meg fogják támadni, de semmilyen intézkedés nem történt

írta közösségi oldalán az újságíró, aki szerint ezeket a katonákat az orosz vezetés eltűntnek tekinti.” (Index)

Tekintettel a sziget katonai és szimbolikus jelentőségére – meg arra, hogy ha onnan nem indulhat partraszállás, mely támogatná a transznisztriai szeparatizmust, Tiraszpolban igen különösen érezheti most magát néhány oroszpárti kollaboráns, ellenben Chișinău megkönnyebbül – ez nagyon fontos hír.


Melynek azonban nincs komoly nyoma sem az ukrán, sem az orosz forrásokban. Az Index nem az ujjából szopta az információt, megadták a forrásukat is, Cimbaljuk is tekintélyes, szavahihető ember, ismert a neve a sajtószakmában, ő sem szokott össze-vissza fecsegni, de akkor miért nem hír ez a hír? Azt még érti az ember, hogy a TASZSZ nem dicsekszik vele, a RIA Novosztyi sem, elvégre őket verték meg, de miért nem látjuk az ukrán forrásokban?

Azért, mert látjuk. Csak épp nagyon röviden foglalkozott vele az Ukrinform tegnap este, de még videót is adtak mellé. Azt mondja a szűkszavú tudósítás:

Az ukrán fegyveres erők Bayraktar drónokkal támadták az orosz megszállók által korábban elfoglalt Zmiinyi (Kígyó) szigetet, és megsemmisítették az ellenség parancsnoki állását.A közlemény szerint az ukrán hadsereg Bayraktar drónokkal csapást mért egy lőszerraktárra és egy parancsnoki állásra.

Május 2-án kora reggel az ukrán védők megsemmisítettek két ellenséges hajót a Zmiiny-sziget közelében.

Április 30-án az ukrán erők ellenséges célpontokat támadtak Zmiiny szigeténél, megsemmisítve három légvédelmi ágyút, egy Sztrela–10 légvédelmi rakétarendszert és egy kommunikációs járművet.”

Akkor ebből mégsem lesz partraszállás és a hír igaz. De miért nem foglalták el egy füst alatt az ukránok a szigetet? Mert nem ment el az eszük. Ha elfoglalnák, már nekik kéne védeniük a kiválóan támadható szirtet, így viszont csak annyi a dolguk, hogy ahányszor az orosz erők megtelepülnek rajta, miszlikbe lövik őket, és utána várják a következő próbálkozást.

Hiába, a háborúhoz nem árt egy kis ész is.


Most olyan dologgal kell foglalkoznom, amihez semmi kedvem, mély és őszinte undort érzek iránta, de egy tisztességes krónikából ez se maradhat ki. Szóval, jeleztem volt, hogy minden politikus megbolondult, Orbán Viktor a pápának játszotta a Moszkvában bennfentes habitüét, mikor azt mondta neki, hogy „biztosan tudja, miszerint május kilencedikén vége a háborúnak” – annyira tudhat biztosat efelől, mint bármelyikünk, kicsiny gyalog ő a Kreml nagy sakktábláján, Putyin nem fogja külön informálni a terveiről.

De még ez sem volt akkora hülyeség, mint Lavrov antiszemita megnyilvánulásai.

Ahol az antiszemitizmus megjelenik, onnan befogott orral menekül az ész, értelem, ráció és bizony a diplomácia is: Lavrov nyílt provokációt követett el Izrael állam és a világon élő összes zsidó ember ellen, mikor „Hitler zsidó származásáról” fecsegett ezerszer megcáfolt, egyébként is háborús bűnös által kitalált összeesküvés-elméleteket. Értem én, hogy neki semmi sem drága, ha ártani tud egy kicsit, de ez volt az a hiba, amiről sosem gondoltam volna, hogy elköveti. Ugyanis az orosz diplomácia trojkáján nincs se fék, se hátramenet.


A lavrovi sértést még megoldhatta volna egy gyors – inkább azonnali – bocsánatkérés, el nem felejtették volna, ám lehetett volna úgy tenni, mintha nem lenne fontos (de, az). Viszont egy bocsánatkérés elképzelhetetlen az orosz külpolitikában, tehát elkezdték tetézni a dolgot!

Első körben az orosz külügyminisztérium adott ki egy hosszú és velejéig romlott jegyzéket arról, hogyan is kell érteni ezt az egészet, aminek az volt a veleje – itt van oroszul is, akit érdekel, elolvashatja – miszerint:

Az izraeli külügyminiszter, Jair Lapid történelemellenes kijelentései, amelyek nagyrészt a jelenlegi izraeli kormánynak a kijevi neonáci rezsim támogatására irányuló irányvonalát magyarázzák, felkeltették a közfigyelmet. Az izraeli miniszter szó szerint a következőket mondta: „A zsidók nem saját magukat pusztították el a holokauszt során. A zsidókat antiszemitizmussal vádolni a zsidókkal szembeni rasszizmus nyilvánvaló jele”.





Ezek után példákat (összesen kettőt) hoznak fel a vészkorszakból néhány esetre, melynek során egyes zsidó emberek együttműködtek a német megszállókkal – ne tagadjuk volt ilyen is, bár ritkán fordult elő. Jómagam meglehetősen járatos vagyok az Ótestamentumban, de sehol sem emlékszem benne olyan állításra, miszerint zsidó nem lehet jellemtelen vagy bűnöző – ahogy olyanra sem, hogy ilyesfélének kéne lennie. Zsidók között is akad áruló, pont olyan arányban, mint minden más embercsoportban. De ez a két példa nem igazolja Lavrov vérlázító kijelentését, mely szerint „a zsidók a legnagyobb antiszemiták”. Mondjuk valami olyasmit követett el az orosz külügyminisztérium ezzel a jegyzékkel, mintha azt írták volna: „A zsidók tehetnek az antiszemitizmus jelenségéről, mert ha nem lennének, antiszemitizmus sem volna.”

Lehet ezt még fokozni?

Lehet!

Maria Zakharova külügyminisztériumi szóvivő ma délelőtt képes volt rá:

Marija Zakharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője azt állította, hogy „valójában izraeli zsoldosok állnak Ukrajnában az Azov harcosai mellett”.

Zakharova szerint „videókat, tényszerű információkat és anyagokat” látott, amelyek ezt megerősítik. Ezekkel az anyagokkal kapcsolatban nem közölt részleteket.

Hozzátette, hogy ezt az információt „valószínűleg nem fogják meghallani” az izraeli politikusok, akik „most felfújták a tájékoztató kampányt”.”





Mit látott maga, nénémasszony? Ja, azt nem mondja, főleg nem mutatja meg. Így könnyű.

És nem fog tudni kiszállni az orosz külpolitika ebből a mókuskerékből, öngerjesztő folyamat vette kezdetét, antiszemita hecckampány, ami csak azért egyedi a történelemben, mert az eddig megszokott, ósdi rágalmak helyett – antiszemitizmussal vádolja Izrael népét. Ami azért nem hétköznapi teljesítmény. Nem tehetek róla, egy régi vicc jut az eszembe.

– Brezsnyev elvtárs, rossz hírem van, elhunyt a moszkvai főrabbi.

– Akkor nevezzük ki az utódját. Kik a jelöltek?

– Az első egy nagyon megbízható személy, 1917-es párttag, csak sajnos nem tud héberül.

– Ő nem fog megfelelni, majd kinevezzük máshová. Ki a második?

– Ő is feltétlenül megbízható személy, ráadásul kiválóan beszél héberül, de vele is van egy kis baj: nem párttag.

– Az baj, nagy baj… más nincs?

– Hát, lenne egy harmadik jelölt is, aki párttag is, héberül is tud, rabbiképzőt is végzett…

– Fel van véve! Vagy vele is van valami baj?

– Van bizony, Brezsnyev elvtárs. Sajnos zsidó.

Szóval van egy ilyen igazán oroszos hangulata az egésznek, és ha lenne fék a Kreml politikáján, most kéne tövig nyomni, de hát – nincs. Rükverc sincs azon a trojkán. Csak gyorsítani és/vagy felborulni képes.

Mára ennyi hír jutott, holnap folytatom ezt az egyre kínosabb és reménytelenebb történetet.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!


Oszd meg másokkal is!