Sokadik napja ez Oroszország Ukrajna elleni inváziójának, de meglehet, utolsó napja a háború kezdeti szakaszának – a világ bénult balsejtelmek közepette várja, mit mond holnap Putyin elnök a győzelemnapi parádén, mit jelent be.
Ma először szokás szerint ismertetem a harctéri híreket, aztán a sajtó problémáit, előveszem Putyin „üdvözlő táviratát”, mely vagy tanulságos, vagy sem, szót ejtek a legújabb Kígyó-szigeti harcokról és végül bemutatom az orosz dadaizmus legújabb gyöngyszemét, ami irodalmi magasságokba emeli a halandzsát „a „Z” betű jelképes szentségéről”.
Szóval, nem fogunk unatkozni, bár olyan nagyon jól szórakozni sem, nem igazán mulatságosak ezek a témák. Kezdjük a hadmozdulatokkal, mint mindig, az Institue for the Study of War elemzése alapján.
Az ukrán ellentámadás Harkivtól északkeletre jelentős előrehaladást mutat, és az elkövetkező napokban vagy hetekben valószínűleg az orosz határig fog előrenyomulni. Az orosz erők a sikeres ukrán támadásokkal szemben korlátozott visszavonulást hajthatnak végre, és a jelentések szerint három hidat romboltak le, hogy lassítsák az ukrán előrenyomulást. A hadseregek általában csak akkor rombolnak le hidakat, ha már nagyrészt eldöntötték, hogy a közeljövőben nem próbálnak meg átkelni a folyón a másik irányba; az orosz erők ezért valószínűleg nem indítanak hadműveleteket az ukrán erők által felszabadított Harkiv északkeleti külvárosának visszafoglalására a közeljövőben. Az orosz erők korábban egyébként több hidat is leromboltak a Csernyihivi Területről való visszavonulásuk során – ahogy a háború első napjaiban az orosz offenzívával szemben visszavonuló ukrán erők is tették ezt.
Az ukrán offenzíva célja valószínűleg az orosz erők kiszorítása Harkiv város tüzérségi hatótávolságából, és az oroszországi Belgorodi Terület határáig való visszavetése. Az ukrán ellentámadás arra kényszeríti a máshol bevetésre szánt orosz egységeket, hogy alakulatokat csoportosítsanak át a harkivi frontra. Az ukrán előrenyomulás jelenlegi ütemét tekintve az orosz erők valószínűleg még további erősítésekkel sem lesznek képesek megakadályozni, hogy az ukrán csapatok elérjék az orosz határt. Az ukrán erők nem fenyegetik közvetlenül az Izyum felé vezető orosz kommunikációs vonalakat, de az ukrán ellentámadás ígéretes képességekről tanúskodik, és megteremtheti a feltételeket a további támadó műveletekhez a Harkivi Terület északkeleti részén.
Minden jel arra utal, hogy az orosz erők a közeljövőben bejelentik a Herszoni Népköztársaság létrehozását vagy esetleg erőszakosan annektálják a Herszoni Területet, és szigorítják a megszállással járó intézkedéseket Mariupolban. A jelentések szerint növelik biztonsági jelenlétüket mind Herszonban, mind Mariupolban, beleértve a személyzet kivonását a frontvonalbeli harci egységekből, hogy megvédjék a Mariupolban tartózkodó orosz vezetőket. A Donyecki Népköztársaság (DNK) vezetője, Denis Pusilin május 6-án érkezett Herszonba, majd a helyi megszálló tisztviselők kijelentették, hogy a régió „arra fog törekedni, hogy Oroszország alárendeltségébe kerüljön”, és „a fejlődés ütemét tekintve a Krímhez fog hasonlítani”, visszhangozva Oroszország korábbi kelet-ukrajnai ügynökei által régóta használt retorikát. A Kreml valószínűleg illegális proxy köztársaságokat fog létrehozni vagy közvetlenül annektálni fogja Dél- és Kelet-Ukrajna megszállt területeit, hogy megszálló közigazgatását megszilárdítsa, és megpróbálja Ukrajnát ezektől a területektől véglegesen megfosztani.
Az ukrán erők továbbra is visszaverték az orosz előrenyomulást Barvinkove felé, és az orosz erők valószínűleg felhagytak azokkal a törekvéseikkel, hogy közvetlenül délkeletre, Szlovjanszk felé haladjanak. Az orosz erők azt állították, hogy május 7-én elfoglalták Popasznát, de Kelet-Ukrajnában továbbra is nagyrészt megrekedtek.
Az ukrán kormány megerősítette, hogy május 7-én evakuálták az Azovsztal üzemben rekedt utolsó civileket, bár a fennmaradó ukrán védők valószínűleg nem adják meg magukat.
Az orosz erők az elmúlt napokban továbbra is cirkálórakéta-csapásokat mértek Odesszára, és álcázott támadásokat hajtottak végre Transznisztriában. Ukrajna déli műveleti parancsnoksága arról számolt be, hogy orosz repülőgépek május 7-én négy cirkálórakétát, május 6-án késő este pedig két rakétát lőttek ki Odessza területére, hogy „pszichológiai nyomást” gyakoroljanak a civilekre. Ukrán források arról számoltak be, hogy az orosz különleges szolgálatok továbbra is álcázott támadásokat hajtottak végre Dnyeszteren túli kulcsfontosságú helyszíneken, hogy megpróbálják befeketíteni az ukrán erőket, ám az ukrán Déli Operatív Parancsnokság szerint a moldovai-ukrán határt jól védik az ukrán szabotázsellenes csoportok. Ennek részeként bizonyos Dnyeszteren túli források hamisan állították, hogy ukrán drónok négy bombát dobtak le egy varancaui repülőtérre, a transznisztriai-ukrán határon május 6-7-én éjszaka.
Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz erők május 7-én sikertelen támadást indítottak Virnopillya (Izjumtól mintegy 25 km-re délnyugatra) ellen, és a közösségi médiában közzétett képek több megsemmisített orosz páncélozott járművet és harckocsit ábrázoltak. Az ukrán erők valószínűleg visszavertek egyes további orosz támadásokat közvetlenül Izjumtól nyugatra, Zavody és Velyka Komyshuvakha falvaknál, amint azt az ukrán erők által közzétett drónfelvételek bizonyítják. A műholdképek május 6-án tüzeket ábrázoltak Izyumtól északnyugatra, ami folyamatos harcra utalhat.
Az orosz erők folytatták a szárazföldi támadásokat ugyanazok ellen a városok ellen, amelyekre több hete támadó műveleteiket összpontosítják – Rubizsnye, Avdiivka, Oleksandrivka, Kreminna és Sandriholove –, valamint május 7-én valószínűleg elfoglalták Popasznát. A közösségi média felhasználói korábban arról számoltak be, hogy valószínűleg a 68. páncélos ezred (a 150. motorizált lövészhadosztály) alakulatai gyülekeztek Popasznától keletre május 6-án. Ha az orosz erők sikeresen elfoglalták Popasznát (vagy ezt megteszik az elkövetkező napokban), akkor valószínűleg megpróbálnak tovább nyomulni nyugat felé, Bakhmut felé, mielőtt északra, Sziverszk vagy Szlovjanszk felé fordulnának.
Az ukrán erők jelentős előrehaladást érnek el, és az elkövetkező napokban valószínűleg az orosz határig fognak előrenyomulni, bár egyes jelentések szerint a Harkivtól 40 km-re északra történő előrenyomulás túlzónak tűnik. Az orosz védelmi minisztérium rendhagyó módon elismerte, hogy az ukrán erők visszafoglalták Cirkunyt (mivel az orosz katonai források ritkán ismernek el bármilyen visszavonulást), de tévesen azt állította, hogy az ukrán erők civileket használtak emberi pajzsként, hogy Borscsva külvárosáig nyomuljanak előre – valószínűleg az orosz visszavonulás igazolására tett kísérletként. Az oroszbarát Telegram-csatornák emellett arról számoltak be, hogy az orosz erők visszavonultak a Borshchva mellett fekvő, Harkiv központjától 40 km-re lévő Lipciig. Az ukrán vezérkar május 7-én jelentette, hogy az orosz erők további tartalékokat vonultatnak fel, hogy támogassák a 20. Összhaderőnemi Hadsereg és az 1. Páncélos Gárdahadsereg Harkiv körül harcoló alakulatait. Az ukrán előrenyomulás jelenlegi ütemét tekintve az orosz erők még további orosz erősítésekkel sem biztos, hogy képesek lesznek megakadályozni, hogy az ukrán erők elérjék az orosz határt.
Ne tegyük fel a szokásos kérdésünket, mely szerint „mi várható?”, ugyanis nagyjából az, mint tegnap.
Akkor hadd panaszkodjak kicsit arra, miért is nehéz erről a háborúról tudósítani még így is, hogy nem vagyok a harctéren. Én az egyszerűség kedvéért azt a húsz-harminc linket, amikre naponta szükség van ezekhez az írásokhoz – információforrásokról beszélek – egy zárt és titkos Facebook-csoportban tartom, oda gyűjtöm, mint egy jegyzettömbbe, egyszerűen a kényelem és a könnyebb szervezhetőség miatt. Persze ennek legalább a fele tökéletes hülyeség, hazugság, amit csak cáfolni lehet és érdemes, bár mondjuk kell is: de hát ilyen a háborús propaganda és kommunikáció.
Viszont a Faceboook algoritmusa nem olyan bonyolult lélek, mint az emberé, az csak annyit lát, hogy ott valami hazugság van, álhír, ami ellen küzdeni kell, és ha nálam van, akkor engem kell figyelmeztetni, miszerint baj eshet miatta, tán még a csoportot is törölhetik. Azt nem érti a rendszer, hogy az céltáblának van ott, hiszen nem cáfolhatok semmit, amit nem mutattam be előzőleg… hiszen akkor jogos lenne a kérdés, hogy mit cáfolok?
Mindenesetre így jártam a pár nappal ezelőtti írásom témájául elrakott RIA Novosztyi-anyag miatt, amit pedig meglehetősen kifiguráztam volt. Nyilván nem a lapot nézték álhír-terjesztőnek, csak az én kis témacsoportomat, a lap nincs veszélyben, de azért nem jó jel, ha a techóriás a cáfolatok készítését is akadályozza. Küldtek egy litván nyelvű tényellenőri munkát, mely szerint a „zein” szó az említett helyen nem „kardot, fegyvert”, hanem „férfi nemi szervet” jelent, azt ezen a helyen ismertetem is, a magam részéről annyit tennék hozzá, hogy Facebook, Facebook, igyi na huj…
Térjünk vissza még kicsit a harctérre: az ISW nem említi ugyan, de a Kígyó-sziget térségben komoly harcok dúlnak. Az ukrán erők már naponta semmisítenek meg mindent, amit az oroszok odaszállítanak, de van is rá okuk: a Transznisztriát ért támadások, szabotázs-akciók bázisa ez a kis sziget. Tegnap például két Raptor rohamcsónak, egy kisebb partraszálló hajó, valamint egy Tor légvédelmi rakétarendszer semmisült meg és nyolcvan orosz rohamosztagos vesztette életét az első támadásban, a másodikban pedig felkerült a veszteséglistára még egy helikopter és két cirkáló rakéta is. Túl jó célpont az a sziget, túl kopár… nagy kár, hogy Akhilleusz ott van eltemetve, sajnos a sírjának mostanra már nyoma sem maradhatott. A szelleme viszont a helyszínen kísért, amint látom.
Moszkva fölött viszont felhők tornyosulnak, éspedig részben szó szerint – a meteorológusok csúnya, zivataros időt jósolnak, meglehet, a holnapi légiparádé még el is marad, bár a moszkvai olimpia (és a korábbi győzelemnapi parádék) idején még gondoskodtak ezüst-jodid segítségével a felhőoszlatásról, szóval ennek most sincs akadálya, de képletes értelemben is készül a vihar, gomolyognak a felhők, setétlik a láthatár és ezt már nem lehet mesterségesen eloszlatni: minden attól függ, mit jelent be Putyin holnap.
Ma egyelőre üdvözletét küldte Azerbajdzsán, Örményország, Fehéroroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Moldova, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Abházia, Dél-Oszétia, a Donyecki Népköztársaság, a Luhanszki Népköztársaság, valamint Grúzia és Ukrajna vezetőinek és polgárainak. Nehéz idézni, ugyanis a Kreml honlapja – és ebből következően az összes többi forrás is – ír az üzenetről, de nem közli annak szövegét, csak pár mondatot mutat belőle, ráadásul az is kiderül, hogy nem mindenki kapott egyforma szöveget. Ami szintén jelent valamit. De lássuk a közleményt!
„Oroszország elnöke köszöntőjében hangsúlyozta, hogy ezen a napon tisztelettel adózunk a hazai front katonái és munkásai előtt, akik mérhetetlen áldozatok és nehézségek árán leverték a nácizmust.
„Ma az a közös feladatunk, hogy megakadályozzuk a nácizmus újjáéledését, amely annyi szenvedést hozott a különböző országok népeinek. A háborús évek eseményeinek igazságát, a közös szellemi értékeket és a testvéri barátság hagyományait meg kell őrizni és tovább kell adni az utódoknak” – áll az üzenetben. Vlagyimir Putyin azt kívánta az új generációknak, hogy legyenek méltók apáik és nagyapáik emlékéhez.
A donyecki és luhanszki népköztársaságok vezetőinek küldött gratuláló táviratában az orosz államfő megjegyezte, hogy ma katonáink, akárcsak őseik, vállvetve harcolnak azért, hogy felszabadítsák szülőföldjüket a náci mocsoktól, és kifejezte bizalmát, hogy a győzelem, akárcsak 1945-ben, a miénk lesz.
Továbbá a Nagy Honvédő Háború veteránjaihoz és Ukrajna polgáraihoz intézett beszédében Oroszország elnöke hangsúlyozta, hogy a Nagy Honvédő Háborúban legyőzöttek ideológiai utódainak bosszúja megengedhetetlen.”
Arról, hogy mire készül, szót sem ejtett, tehát itt maradtunk, kétségek között. De már csak egyet kell aludni (és ha pechünk van, utána soha többé…), aztán megtudjuk, mit forral.
Addig viszont üssük el az időt egy kis eurázsiai misztikával. Ne tessék Eurázsiára földrajzi egységként gondolni, Alexandr Dugin, a Kreml főállású misztikus-filozófus-prófétája nevezi a saját ideológiáját „eurazsianizmusnak”. Nem ismertetném részletesen, az a lényege, hogy Európa is, Ázsia is orosz (a kínaiakat erről elmulasztották megkérdezni) és ezért jogos a Kreml minden lépése mindenkor, mely a földrész teljes meghódítását célozza, mert a Kreml meg a legoroszabb. Van ennek a gondolati iskolának egy közlönye, a Katehon, amire időnként érdemes ránézni, mert ha nem is mindig Dugin ír bele, a tanítványai is felhőtlen szórakozást biztosítanak a kritikus olvasónak. Ma például Rahim Volkov értekezik benne „A „Z” szimbólum szentsége” címmel.
Azért sokak számára nincs abban semmi szent, sőt, elrettentő vagy undorító inkább: az orosz katonai járművek egy részére meszelték ezt fel a háború elején. De lássuk, mit ír Rahim Volkov!
„Amióta Putyin elnök február 24-én bejelentette a különleges katonai műveletet Ukrajnában, a „Z” és a „V” jelképek a nyugati mainstream médiában találgatások célpontjává váltak. A harctéren ezek a szimbólumok jól láthatók az orosz lőszerszállító járművekre és tankokra festve. Sok nyugati elemző még arra is kísérletet tett, hogy ezeket a szimbólumokat összeesküvésre utalónak tekintse, ami még inkább felkeltette a hétköznapi tömegek figyelmét szerte a világon. Egyes kommentátorok például a „Z” szimbólumot a Z világháború kezdetének tekintették, míg mások „Ground zero”-nak nevezték. Azonban egyik kommentátor sem volt képes egyértelműen megcáfolni ezeket a szent szimbólumokat, amelyeket Oroszország szándékosan választott az ukrajnai különleges katonai művelethez.”
Mármost írtam én annak idején erről, egy másik lapba, de nem akartam eldönteni a kérdést, ami azóta különben megoldódott: a különböző országrészekből érkező és különböző fegyvernemekhez tartozó magasabb katonai egységek megkülönböztető jelzéseit láttuk, viszont legalább ötszázan hülyéztek le kommentben az írás miatt és ismertették saját elméleteiket, egészen pontosan ötszáz félét. De a Kreml ideológusai ezt a katonai jelzést nagyon hamar a háború szimbólumává tették, használják mindenhol, Szent György-szalaggal is, anélkül is, a Meduza már komoly tanulmányokat szentelt a jelenségnek, más források meg egyenesen a horogkereszthez hasonlítják – csak erről a jelek szerint Rahim Volkov mind nem tud, mert mással magyarázza a „Z” használatát:
„Az egész geopolitikai és metafizikai területen a „Z” és a „V” betűnek megszentelt jelentősége van. Az eurázsianizmus ontológiai szemszögéből nézve a „Z” szimbólum a Behemót és a Leviatán közötti döntő csatára hasonlít, ami mind geopolitikai, mind spirituális téren nagy fontosságú. Továbbá az eurázsiai eszmerendszer szerint Oroszország azért harcol, hogy megvédje és megtisztítsa lelkét Ukrajnában a nyugati betolakodók fenyegetésétől.”
Erre mondta volna Arany János, hogy „Gondolta a fene”. Tud még ilyen cifrákat az úr? Tud.
„Kronológiailag a „Z” és „X” szimbólumok szentségének megértéséhez a társadalmi, kulturális, metafizikai, civilizációs és geopolitikai szférákban kell meghatározni őket. Pontosabban, a „Z” szó az orosz civilizáció felszabadulásához és az eurázsiai civilizációban lévő nagy gyökereinek érvényesítéséhez hasonlít. A „Z” szimbólum használatával Oroszország újjáéleszti elveszett eurázsiai örökségét, és megerősíti központi helyét a nagy eurázsiai övezetben. Ezért a „Z” nyíltan megvallja, hogy Oroszország Eurázsia, Eurázsia pedig Oroszország – tehát Eurázsia lelkét és különlegességét mindenáron meg kell védeni.”
Erős fű terem abban az Eurázsiában, annyit mondhatok. Főleg, hogy tudjuk a választ a kérdésre, és az katonai, nem misztikus. Most már csak arra vagyok kíváncsi, ha engem lehülyéztek ötszázan annak idején, akad-e egyetlen kommentelő is, aki Rahim Volkovot illeti ezzel a jelzővel. De nem fog akadni: a honi szerzőt rugdalni nagyobb élvezet, mint egy vélhetően nagy hatalmú (a valóságban nem az) moszkovita ideológust, aki ráadásul most eltalálta szarva közt a tőgyét.
Mára ennyi hír jutott, ha úgy veszem, kevés, ha amúgy, még sok is: holnap folytatom.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!