Mind többet olvasom ellenzéki oldalakon a NER dicséretét. Nem iróniából. Talán egyszerűen DIVAT lett (mert ez még nem volt), de mindegy.
Legutoljára tegnap olvastam: Orbán következő kormánya az eddigi legkvalifikáltabb lesz a négy közül, így mond. Européer, több nyelven beszélő, mérsékelt, többnyire párton kívüli értelmiségiekből áll majd, akik nem kompromittálták magukat semmiben, jól ismerik az Európai Uniót, et cetera, et cetera.
Csak két nevet írok le ide (Szijjártót meg se említem): Pintér Sándor és Rogán Antal. Közülük Orbán viszonylatában Pintér – Rogánnal ha nem is ellentétben, de sokkal markánsabban – átvitt értelemben minden valószínűség szerint a címben idézett nóta homoerotikus változatának mintapéldája, meg különben is már öreg, és…
De a többiek? Varga Judit például? Az újak? Itt már az a kérdés, hogy mit értünk „kompromittálódás” alatt. Nos, a Vezér nem finnyás: bármit. Egy ereszcsatorna ugyanúgy megteszi, mint (feltéve, de meg nem engedve) egy leszbikus kaland (két leszbikus kaland, három leszbikus kaland), valami kis egyéb félrelépés, persze a legjobb a mohóság és ennek anyagi vonzatai. Az immár közvetlenül a hűséges Hajdu tábornok (der treuer Johann) felügyelete alá rendelt Novák Katalin talán az egyedüli, akinek – valós hatalom hiányában – nincs szüksége ilyenre, bár sicher ist sicher, és a család megkísértetése ellenében itt sem fogadnék. Áder azért még csak-csak eljuttathatott (volna) egy ürgebőrbe varrt üzenetet látókörön kívülre, Novák ezt aligha teheti meg. Ha a névleges legfelső prominensekből mazsolázunk, a triász harmadik tagja, Kövér doktor marad, de őt saját regimentje védi, különben sem kormányszereplő.(A valódi triász persze nem ez volt: az Orbán-Simicska-Kövér hármasság, de ez jó ideje duóvá fogyott.)
Ollan tehát nincs, hogy egy kulcsszereplő ne kövessen el valamit, aminél fogva kézben lehet tartani. Ha férfi, fogni lehet a tökét, hölgyekről nem beszélünk, mert köt az udvariasság. De ha nem követett el! Akkor el fog követni. Hogy mit, az előbbiek szerint édes mindegy. Valamit. Meg kell hoznia például – ez a legszelídebb változat – egy olyan döntést, mint amiből mondjuk a Varga Juditnál megrekedt Pegazus-ügy lett. Elvégre Horthy Miklós sem adott közvetlen parancsot Bacsó Béla és Somogyi Béla meggyilkolására. A Gazprom vezetőinek feltételezett likvidálását illetően Putyinnal kapcsolatban ugyan olvastam hasonlót („elolvasás nélkül aláírta”), de ha volt esze, nem írt alá semmit, pláne elolvasás nélkül. Amennyiben mégis, ez már a hetven évnek és esetleges egyéb nyavalyáknak tudható be. A durvább történelmi párhuzamoktól most tartózkodunk, mert egyelőre még nem tartunk ott, bár ha a NATO-tagságig Svédországnak tervezett brit garanciákat nézzük, és visszagondolunk az 1914 nyara, illetve ’39 ősze előtti önkéntes kötelezvényekre…
Nem fogjuk az ördögöt a falra festeni. A britekről még annyit, hogy újkori történelmük során mindig a kontinens erőegyensúlyát priorizálták, azaz mindig azzal az országgal szemben léptek fel, amely ezt az egyensúlyt megbontani igyekezett (a császári Franciaország, a cári Oroszország, majd a porosz, később náci vezetésű Németország, innentől a fő semlegesítendő a kommunista Szovjetunió volt, amíg volt, most a prezidenciális Oroszország).
Ha már viszont a történelem eszünkbe jutott (mindig eszünkbe kellene jutnia), hadd idézzünk egy leginkább csak címéről ismert, patinás dolgozatból:
„… egy ilyen kitűnő társaságban senki sem akar a legbutább lenni, annál kevésbé, mert bizonyos körökben a becsületesség egyet jelent a butasággal. Így aztán, ha egy alapvetően becsületes ember kerül a parlamentbe, idővel kénytelen maga is együtt ordítani a farkasokkal. Már az az egy meggondolás, hogy egyetlen embernek az ellenzése az egészen mit sem változtat, megöl minden jóindulatú elhatározást. Lassanként bebeszéli magának, hogy ő személy szerint távolról sem a legrosszabb és, hogy az ő együttműködése talán sok rossz megakadályozását jelentheti.”
A dolgozat címe magyarul „Harcom”, és egy bizonyos Hitler Adolf jegyezte. Az ő regnálása idején ez – a szerző még ellenzéki háborgásai ellenére – úgy módosult, hogy kifejezetten törekedtek rá.
Akárcsak minden diktatórikus rezsimben. A Führerprinzip alapja a függés. Hogy aztán ez szellemi vagy jellemi függés-e, édes mindegy. A lényeg a kézbentarthatóság. A rendszer erre predesztinál.
Az 1917-es bolsevik hatalomátvétel utáni első szovjet-orosz kormány kora legkvalifikáltabb kormánya volt. Bolsevik értelmiségiek alkották a többségét, és akkor még nem volt doktrína az az értelmiségellenesség, ami mind a kommunista, mind a fasiszta/náci rezsimeket jellemezte a későbbiekben.
De nem sok időnek kellett eltelnie, hogy –
A buta, jellemtelen, vagy buta és jellemtelen ember a legkézbentarthatóbb. És ha már nem buta, a többiről gondoskodás történik.
Akkor már inkább buta legyen.