Oroszország csapatai továbbra is megszállva tartják Ukrajna egy – napról napra kisebb, de azért így is elég nagy – részét, aminek vannak katonai következményei, világpolitikai következményei, hírszerzési következményei és remélem lesznek majd büntetőjogi következményei is.
Ma ennek a sok következménynek a kiváltó okait tárgyalom, nagyjából ebben a sorrendben. Először vegyük elő, mint minden nap, az Institute for the Study of War napi elemzését és lássuk, mi történik a harctereken.
Eszerint az ukrán ellentámadás Harkiv városától északra védekezésre kényszerítette az orosz csapatokat, és sikeresen enyhítette a Harkivra nehezedő tüzérségi nyomást.
Az orosz erők folytatták az ukrán állások bekerítésére irányuló erőfeszítéseket Szeverodonyeck-Rubizsnye-Liszicsanszk térségében, de nem értek el jelentős eredményt.
Az orosz alakulatok Popaszna elfoglalása után újabb előrenyomulást kezdeményezhetnek Bakhmut felé, hogy biztosítsák az autópálya-hozzáférést északra, Szlovjanszk felé.
Az orosz erők megpróbálják megszilárdítani állásaikat a Herszoni Terület nyugati részén, hogy benyomulhassanak a Mikolajivi Területre.
Oroszbarát Telegram-források szerint az ukrán erők ellentámadást indíthatnak 40 km-re északra Izjumtól, hogy elvágják az orosz egységeket ebben a kulcsfontosságú városban.
Pontosabban: az orosz erők lőtték az ukrán állásokat Izjum környékén, de május 11-én nem hajtottak végre megerősített előrenyomulást. Az ukrán vezérkar közölte, hogy az orosz légideszant erők (VDV), az 1. páncélos gárdahadsereg, a 20., 29., 35. és 36. egyesített hadsereg, valamint a 68. hadtest elemei arra összpontosítottak, hogy minél nagyobb kárt okozzanak az Izjum körüli ukrán csapatoknak. Az ukrán vezérkar fő műveleti főosztályának helyettes vezetője, Olekszij Gromov dandártábornok emellett kijelentette, hogy az orosz erők védelmi és elrettentő akciókra tértek át Izjum körül a sikeres ukrán védelem miatt. Az oroszbarát Readkova médium megjegyezte, hogy az ukrán erők megpróbálnak átkelni a Szeverszkij Donyec folyón Csepilnél (Izjumtól mintegy 40 kilométerre északnyugatra), hogy elvágják az Izjumba vezető orosz szárazföldi utánpótlási vonalakat.
Az orosz erők május 11-én folytatták a szárazföldi offenzívákat nyugat felé Donyeck és Luhanszk megyékben. Az orosz csapatok folytatták a Rubizhne-Szeverodonyeck-Liscsicsanszk térség bekerítésére tett kísérleteket, és ukrán források intenzív harcokról számoltak be Szeverodonyeck, Liszicsanszk, Rubizsnye, Bilohorivka, Vojevodivka, Nyizsnyij, Toshkivka és Orikhove térségében. A Luhanszki Regionális Államigazgatás vezetője, Szerhij Haidai kijelentette, hogy az orosz erők tűz alatt tartják a Liszicsanszk és Bakhmut között vezető utat, hogy feltartóztassák az ukrán csapatokat, ami összhangban van egy orosz haditudósító állításaival, miszerint az orosz erők offenzívára készülnek Bakhmut felé. Bakhmut Popasznától és a Donyeck-Luhanszki terület határától nyugatra fekszik, amelyet az orosz erők állítólag május 10-én léptek át. A Bakhmut felé irányuló lépés célja valószínűleg az M03-as autópályához való hozzáférés megszerzése és a Szlovjanszk felé történő északnyugati nyomulás folytatása. Az orosz erők folytatták a sikertelen szárazföldi támadásokat Donyeck város körül, ahogyan az elmúlt napokban is tették.
Részletesebben a harkivi frontról: az orosz erők védekező állásokba vonultak, hogy megakadályozzák a Harkiv város körül május 11-én folyamatban lévő ukrán ellentámadás további előrenyomulását északra az orosz határig. Az oroszbarát Readkova média arról számolt be, hogy az ukrán erők támadásra készülnek Kozacha Lopan és Tsupivka térségében, (mindkettő az államhatártól 10 kilométeren belül fekszik), megerősítve a május 10-i jelentéseket, amelyek szerint az ukrán erők az orosz határtól 10 kilométeren belülre nyomultak előre. A Harkivi Regionális Államigazgatás vezetője, Oleg Synegubov megjegyezte, hogy a Harkiv város északkeleti elővárosai elleni tüzérségi nyomás enyhült, ami azt jelzi, hogy az ukrán erők sikeresen kiszorították az orosz erőket Harkiv tüzérségi hatótávolságából.
Ami a Herszon környéki harcokat illeti: az orosz erők továbbra is lőtték az ukrán állásokat a déli tengely mentén, de május 11-én nem értek el eredményt. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az orosz erők megpróbálják átvenni az ellenőrzést Bruskinszke és Velyka Oleksandrivka felett, hogy javítsák taktikai pozíciójukat délen. Az Egyesült Királyság védelmi minisztériuma szerint az orosz csapatok valószínűleg megpróbálják megerősíteni az Odessza partjainál lévő Kígyó-szigeten lévő helyőrségüket, hogy jobban hozzáférjenek a Fekete-tenger északnyugati részéhez. A helyzet Dnyeszteren túli területen továbbra is feszült, de változatlan.
Drámai változás tehát nem állt be a hadszíntéren, nagyjából ugyanaz várható, mint a hét eddigi összes napján: az orosz erők egyes helyeken, így Harkiv környékén lassan visszaszorulnak, valószínűleg saját területükre is (jó kérdés, hogy akkor mihez kezdjen az ukrán hadsereg velük, mert ha tovább kergetik őket, az már határsértés és casus belli, bár önmagában az is casus belli, ahogy hadüzenet nélkül Ukrajnába kerültek: ha meg nem kergetik, a határtól pár méterre felállított orosz tüzérség még sok gondot okozhat nekik), más frontokon állóháború alakul ki – semmi jele a közelgő békének.
A világpolitikában viszont komoly fordulat következett be a mai napon, ugyanis Sauli Niinistö finn elnök és Sanna Marin miniszterelnök közös nyilatkozatot adott ki, amelyben kijelentették, hogy az országnak a lehető leghamarabb csatlakoznia kell a NATO-hoz. Mint fogalmaztak:
„A tavasz folyamán fontos vita zajlott Finnország lehetséges NATO-tagságáról. Időre volt szükség ahhoz, hogy a Parlament és az egész társadalom kialakíthassa álláspontját a kérdésben. Időre volt szükség a NATO-val és annak tagországaival, valamint Svédországgal való szoros nemzetközi kapcsolattartáshoz. Meg akartuk adni a vitának a szükséges teret.
Most, hogy közel a döntéshozatal pillanata, a parlamenti frakciók és pártok tájékoztatása céljából is kifejtjük egyenlő álláspontunkat. A NATO-tagság megerősítené Finnország biztonságát. A NATO tagjaként Finnország az egész védelmi szövetséget erősítené. Finnországnak haladéktalanul kérvényeznie kell a NATO-tagságot. Reméljük, hogy a döntéshez még szükséges lépések a következő napokban gyorsan lezajlanak.”
A finnek nem kertelnek: két bekezdésben, nyolc mondatban mondták el a magukét, nemes egyszerűséggel. De ez a nyolc mondat Helsinkiből jobban fájhat Putyinnak, mint nyolcszáz Budapestről. Mellesleg arra a szerdán elhangzott kérdésre, hogy Finnország provokálná-e Oroszországot a NATO-csatlakozással, Niinistö azt mondta:
„A válaszom annyi, hogy Putyin tette ezt lehetővé. Nézzen a tükörbe”
A finn–orosz kapcsolatok mindig különösen kényesek voltak („Helsinki, az már Nyugat?”), és igazából a második világháború vége óta a legnagyobb óvatossággal kezelte őket egész Skandinávia – ugyanezt a Kremlről nem állítanám. A két országnak körülbelül 1300 kilométer közös határa van, és azt már Sztálin is megtanulta a téli háborúban, hogy Finnországot megtámadni nagyon-nagyon rossz ötlet, ugyanis elfoglalni nem tudta, csak egyezményekre kényszeríteni, ahogy egyébként azt is a tilsiti egyezmény tette korábban lehetővé, hogy orosz uralom alatt „Finn Nagyhercegség” néven a cári birodalom annektálja a területet 1807-től 1917-ig. A finn határ szó szerint ijesztően közel fekszik Szentpétervárhoz, nem is véletlen, hogy a mostani nyilatkozatra az orosz külügyminisztérium azonnal reagált, ebből idéznék:
„Niinistö elnök és Marin miniszterelnök mai nyilatkozata Finnország NATO-tagsága mellett radikális változást jelent Finnország külpolitikájában.
A katonai el nem köteleződés politikája évtizedek óta az északi régió stabilitásának alapja, amely megbízható biztonságot nyújt a finn állam számára, és szilárd alapot teremt az országaink közötti kölcsönösen előnyös együttműködéshez és partnerséghez, amelyben a katonai tényező szerepe nullára csökkent. (…) Helsinkinek azonban tisztában kell lennie egy ilyen lépés felelősségével és következményeivel. Finnország NATO-csatlakozása súlyosan károsítaná a finn–orosz kétoldalú kapcsolatokat, valamint a stabilitás és biztonság fenntartását az északi régióban. Oroszország kénytelen lesz kölcsönös katonai és technikai, valamint egyéb lépéseket tenni, hogy kezelje a nemzetbiztonságát fenyegető veszélyeket.
A NATO-hoz való csatlakozás Finnország nemzetközi jogi kötelezettségeinek közvetlen megsértését is jelentené, mindenekelőtt az 1947-es Párizsi Szerződését, amely kimondja, hogy egyik fél sem köt szövetséget vagy vesz részt koalícióban a másik ellen, valamint az Oroszország és Finnország közötti kapcsolatok alapjairól szóló 1992-es szerződést, amely kimondja, hogy a felek tartózkodnak a másik fél területi integritása vagy politikai függetlensége elleni fenyegetéstől vagy erő alkalmazásától, és nem alkalmaznak vagy engedélyezik erő alkalmazását a másik fél ellen. Tekintettel azonban a kollektív Nyugat jelenlegi közömbösségére a nemzetközi jog iránt, ez a magatartás normává vált.
A helyzetnek megfelelően fogunk reagálni.”
Kicsit unom ezt a „kollektív Nyugat” kifejezést, de az orosz külügyet Lavrov vezeti, akinek mostanság romlik a modora is, a stílusa is. Fenyegetőznek, persze diplomatikusan – bár a valódi diplomácia világában ez a válaszjegyzék már felér egy ordító és ökölrázó átkozódással – de ezek a „trópusok és figurák” nem feledtethetik a tényt, miszerint a Kremlnek most egy egészen új helyzettel kell szembenéznie: Putyin elérte, hogy újabb NATO-állammal legyen igen hosszú közös határa. Mintha az ellenkezőjére törekedett volna…
Nos, egyelőre ennyi történt a magas Északon, de Moszkvában szikra pattan, olthatatlan, ég a munka, forr a katlan, dolgoznak a szolgálatok boszorkánykonyhái!
Éspedig egyelőre egymást sütik-főzik bennük, de azt igen hatékonyan. Mint azt a Moscow Times titkosszolgálati téren legendássá vált szerzőpárosa, Andrej Szoldatov és Irina Borogan kiderítette (és korábbi írásaimban én is hasonlót sejtettem), az orosz szolgálatoknál súlyponti változás következett be: Vlagyimir Putyin kivonta Oroszország legnagyobb hírszerző ügynökségét, az FSZB-t az ukrajnai háború elsődleges hírszerzési szerepéből, és a katonai hírszerzés erősen militarizált ágára, a GRU-ra bízta a feladatot.
Az új felelős, Vlagyimir Alekszejev, a GRU első helyettes vezetője erősen érintett Putyin több, az elmúlt évtizedben a Nyugat ellen elkövetett legsúlyosabb támadásában. Az Egyesült Királyság és az Európai Unió őt vádolja a 2018-as salisbury novicsok-támadás irányításával. Alekszejev a különleges erők tapasztalt tisztje, akit az Egyesült Államok is szankcionál a 2016-os amerikai választásokba való közvetlen kibernetikai beavatkozás miatt.
A váltásról a közönség a múlt héten értesült, amikor a Kreml-barát „Cargrad” TV-csatorna levetített egy műsort „A győzelem tábornokai: ki vezeti az orosz különleges műveletet?” címmel. A program azt sugallta, hogy ezek az emberek biztosítják: az orosz hadsereg végül eléri céljait Ukrajnában.
A megnevezettek közül néhányan – például Alekszandr Dvornikov tábornok, aki a múlt hónapban kapta meg a művelet főparancsnokságát – ismerősek voltak a nézők számára, akárcsak több katonai körzet és nagyobb egység vezetője. De volt egy név, amelyik kilógott a sorból. Alekszejevet először azonosították, mint az Ukrajna elleni hírszerzésért felelős legfőbb tábornokot.
Alekszejev az orosz katonai hírszerzés tisztjeinek egy nagyon sajátos típusát képviseli. Karrierjét a különleges erőknél, a Szpecnaznál kezdte, nem pedig valamelyik nyugati nagykövetségen kapott előkelő és keresett beosztást. A GRU-nál a 14. igazgatóság felügyelete volt a feladata – a Szpecnaz, az ügynökség félkatonai részlegének vezetése –, 2011-ben pedig a GRU első helyettes vezetője lett. Részt vett katonai akciókban Szíriában és a donbászi konfliktusban. Tiszttársai brutálisnak és a vakmerőségig magabiztosnak tartják.
De mi van az elődjével, Beszeda tábornokkal? Azt pontosan nem tudni, ugyanis a meghamisított ukrajnai hangulatjelentések miatt – nem mert mást adni Putyinnak, csak olyasmit, amit az olvasni akart – leváltották és őrizetbe vették. Mindenki biztos volt benne, hogy Beszeda évekre magánzárkába kerül a Lefortovóban, ahol egykor Sztálin kegyvesztett segítőit tartották fogva. Két héttel ezelőtt azonban a Kreml-közeli média azt a hírt tette közzé, hogy Beszedát látták Nyikolaj Leonov KGB-tábornok temetésén. A beszámoló szerint Beszeda gyászbeszédet mondott. Az Ötödik Szolgálat megbízott vezetőjének nevezték (bár felvételeket nem közöltek róla.) A cél nyilvánvaló volt – cáfolni akarták a bukásáról szóló híreket. Sőt, Szoldatov egyes forrásai azt jelentették, hogy Beszedát látták bemenni az irodájába a Lubjanka épületében, az FSZB moszkvai neobarokk főhadiszállásán.
Mi állhat emögött? Szoldatov szerint:
„Putyin kitart amellett, hogy a háború „a terv szerint” zajlik, és valószínűleg ennek megfelelően cselekszik. A közönsége nem a nagyközönség, amely még mindig nagy mértékben a Kreml propagandájának befolyása alatt áll, hanem az orosz elit – a fővárosi és azon túli bürokrácia, beleértve a hadsereget és a titkosszolgálatokat is. Ők kérdőjelezték meg Putyin stratégiáját, bár csak egymás között, és ők azok, akiket Putyinnak meg kell győznie arról, hogy Ukrajnában minden az elgondolásai szerint történik.
Az ukrajnai kémfőnök börtönbe zárása éppen az ellenkezőjét mondta, és egyértelművé tette, hogy Ukrajnában valóban jelentős hírszerzési kudarc történt. Putyin üzenete tehát most az, hogy tegyenek úgy, mintha Beszedával soha semmi sem történt volna.
De Beszeda visszahelyezése az irodájába nem jelenti azt, hogy Putyin bízik az FSZB-ben.”
Elképzelem, ahogy Putyin és Beszeda összefutnak a Lubjanka valamelyik folyosóján:
– Nahát, tábornok elvtárs, maga él?
– Igen, elnök elvtárs, élek és virulok, szolgálatára!
– Azt maga csak hiszi, kedves Beszeda, azt maga csak hiszi…
Végül egy olyan esetről kell szót ejtenem, ami már a büntetőjog kategóriájába tartozik. A Kreml propagandája nem győzi elégszer ismételni, hogy az orosz alakulatok kizárólag katonai célpontokat támadnak meg, sosem lőnek civilekre, a fosztogatás is kizárt, a nemi erőszak meg eszük ágába sem jut. Minden ilyen vád szerintük rágalom, ahol tömegmészárlás történt, ott csakis az ukránok gyilkolhatták le saját magukat mély oroszgyűlöletükben. Bucsától Mariupolig minden hazugság. Tessék bebizonyítani.
Aztán mikor valaki bebizonyítja, hogy mégis voltak tömegmészárlások, azt mondják, hogy nem hisznek neki, és ezzel el is van intézve részükről az ügy. Hát, most nem lesz könnyű dolguk, ugyanis a CNN birtokába (sőt, adásba is) kerültek egy Kijevhez közeli autókereskedés biztonsági kameráinak felvételei, melyeken világosan látszik, hogyan lőnek hátba két civilt.
Az egyik felvételen egy V betűs jármű látható, amint egy „Kerékpárbolt” (más források szerint „Autókereskedés”) feliratú épület elé hajt. A tévécsatorna jelentése szerint öt orosz katona szállt ki a járműből, majd a zárakra és az ablakokra lövöldözve próbáltak bejutni az épületbe.
Ezzel egy időben Leonyid Pljatz biztonsági őr és a szalon tulajdonosa a katonasághoz indul. Egy másik kamera felvétele azt mutatja, hogy a katonák átkutatják a férfiakat, beszélnek velük valamiről, majd elengedik őket. Amikor Pljatz és a szalontulajdonos visszatérnek a biztonsági őrhelyre, két katona hátba lövi őket.
Az incidens után Pljatznak bekötött lábbal sikerült eljutnia a biztonsági őrhelyre, és telefonon felhívnia az ukrán önkénteseket. Az önkéntes osztag parancsnoka a CNN-nek elmondta, hogy megpróbálták elérni az őrséget, és lövöldözésbe keveredtek az orosz katonákkal. Pljatzot végül kivitték az épületből, de belehalt a vérveszteségbe.
A CNN egy olyan videót is közzétett, amelyen a kereskedésben lévő kamerák felvételei mutatják, hogy három orosz katona szekrényeket és íróasztalokat kutat át az épületben, és iszik. Az ukrán ügyészség a CNN-nek elmondta, hogy háborús bűncselekményként vizsgálja az incidenst. Az orosz védelmi minisztérium nem is válaszolt az újságírók megkeresésére.
Ezt már igen nehéz lesz letagadni. A felvételek több kameraállásból készültek, egy időben, jól adatolhatóak, vágatlanok. Ezt bizony már csak letagadhatják, makacsul, gyerekesen hazudozva, ahogy szokták, ha megszorulnak: és megint ott tartunk majd, ahol eddig, hogy aki hinni akar nekik, azt is el fogja hinni, hogy kétszer kettő huszonhárom, aki meg nem, az elfogadja a felvételeket hitelesnek.
Ebből az a tanulság orosz katonák számára, hogy a huszonegyedik században lakott területen nem érdemes háborús bűnöket elkövetni, mert nagy eséllyel kiderülnek.
Mára ennyi hír jutott, holnap folytatom az események krónikáját.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!