Az Ukrajna elleni orosz invázió zajlik, a fegyverek nem nyugszanak, bár az embernek az az érzése: az orosz hadsereget egy mazochistákból álló vezérkar irányítja, és nem nyugszanak, míg nem kapnak minden nap egy alapos verést. Ilyenből bőven jutott, nem panaszkodhatnak, ezen kívül szót ejtünk még néhány érdekesebb hírről – de ma sok nincs ezekből.
Talán jobb is így, legyen néha a háborúnak is vasárnapja.
Akkor lássuk a harctéri híreket, mint minden nap, az ISW elemzése alapján.
Egy orosz motorizált lövészdandár jelentős részének – amely még május 11-én próbált meg átkelni egy pontonhídon a Sziverszkij Donyec folyón – ukrán erők általi megsemmisítése sokkolta az ismertebb orosz militarista bloggereket. Ezek a bloggerek – szembefordulva eddigi álláspontjukkal – az orosz hadsereg alkalmatlanságát kezdték hirdetni több százezer követőjüknek. A folyón való átkelési kísérlet a taktikai érzék megdöbbentő hiányáról tanúskodott, mivel a műholdfelvételeken látható megsemmisült orosz járművek szorosan egymás mellett csoportosultak a szintén megsemmisült híd két végén, ami egyértelműen lehetővé tette az ukrán tüzérek számára, hogy koncentrált csapásokkal több száz járművet megrongáljanak és több tucatnyit megsemmisítsenek.
A történelem folyamán talán egy esetet tudnék mondani, ami távolról hasonlít erre: a stirlingi csatát, melynek során a skótok átengedték az angol sereg felét egy keskeny hídon, majd, mikor már félig átértek, rájuk támadtak és laposra is verték őket – az egyik felüket a folyó egyik oldalán, a másikat a másikon. De ez a csata is csak annyiban hasonlít a mostani esetre, hogy van benne folyó és híd, hiszen a stirlingi csata idején nem volt még tüzérsége egyik félnek sem.
Az eddig az orosz hadsereget éljenző katonai bloggerek bírálták az orosz fegyveres erők vezetését, amiért nem tanult a háborús tapasztalatokból. Emellett aggodalmuknak adtak hangot amiatt is, hogy az orosz propaganda állandó erőltetése miatt nehezen értik meg, mi is történik valójában.
A bloggerek hangnem- és diskurzusváltásának hatásai bizonytalanok, de hatásosak lehetnek. A szigorúan cenzúrázott rezsimekben élő emberek gyakran jobban bíznak a kormánytól függetlennek tűnő, de általában annak politikájához igazodó személyekben, mint a kormányukban (inkább, mint a demokratikus társadalmak polgárai). A széles körben olvasott militarista blogbejegyzések táplálhatják az Oroszországban felbukkanó kétségeket Oroszország kilátásaival kapcsolatban ebben a háborúban és az orosz katonai vezetők hozzáértésével kapcsolatban.
Részletesebben kifejtve: az történt, hogy az orosz erők jelentős taktikai hibákat követtek el a Sziverszkij Donyec folyó Kreminna felőli nagyszabású átkelési kísérlet során. Az orosz parancsnokság a 41. Összhaderőnemi Hadsereg 74. Motorizált Lövészdandárjának 550 katonáját küldte át a Sziverszkij Donyec folyón, hogy északnyugat felől bekerítse az ukrán erőket Rubizsnye közelében. Május 11-én az ukrán tüzérség megsemmisítette az orosz pontonhidakat és szorosan körülöttük összpontosított orosz csapatokat és felszerelést, aminek állítólag 485 sebesültje lett és több mint 80 harci járműben tett kárt. A 74. motorizált lövészdandár korábban már megkísérelt egy folyami átkelést (a Deszna folyón a Csernyihivi területen március 8-án) anélkül, hogy ilyen kudarcot szenvedett volna. Az egység parancsnoksága és személyzete talán nem ismerte fel a veszélyeket, amelyeket Ukrajna javuló tüzérségi képességei jelentettek, vagy egyszerűen csak alkalmatlan volt vagy – nem tudta irányítani saját csapatait.
Őszintén szólva ezt az átkelést már csak úgy lehetett volna jobban elrontani, ha az orosz páncélosok hosszában próbálnak átkelni a folyón, nem keresztben – a veszteség hatalmas és valóban arra utal, hogy az, aki irányította, teljesen alkalmatlan a feladatára. Mindenképpen, a motorizált lövészalakulatok megsemmisítése súlyosan megzavarhatja az orosz erőfeszítéseket, hogy északról elszigeteljék Szeverodonyecket és Liszichanszkot. Az orosz csapatok az elmúlt 24 órában nem tettek újabb kísérletet arra, hogy előrenyomuljanak ezen a területen.
Délről azonban folytatták a szeverodonyecki csata feltételeit megteremtő műveleteket, és a Szeverodonyecktől nagyjából 30 km-re délre fekvő Zolote város felé nyomultak előre. Az orosz csapatok valószínűleg a Zolote és Szeverodonyeck közötti északi országutat igyekeznek biztosítani az előrenyomulásukhoz, de az is lehet, hogy a Szeverodonyecket Bakhmuton keresztül Ukrajna többi részével összekötő utolsó országutat is megpróbálják elvágni. Megpróbálhatnak a jelenlegi pozícióikból északnyugati irányban átcsapni az országon, hogy elvágják ezt az autópályát, amely közelebb van Liszicsanszkhoz és Szeverodonyeckhez. Rendkívül valószínűtlen, hogy képesek lennének bevenni Bakhmutot, de képesek lehetnek elvágni vagy használhatatlanná tenni a Bakhmut és Szeverodonyeck közötti autópályát, ha elég messzire tudnak előrenyomulni e lehetséges útvonalak valamelyikén.
Ukrán tisztviselők szerint az ukrán erők valószínűleg ellentámadást fognak indítani, hogy kiszorítsák az oroszokat Izjum környékéről. Valószínű, hogy az Izjum környékéről nyugatra irányuló orosz tüzérségi tűz célja inkább egy ilyen ellentámadás megzavarása, mint egy orosz támadás feltételeinek megteremtése. Az orosz erők nem hajtottak végre aktív támadó műveleteket Izjum körül, viszont továbbra is lövik és felderítik az ukrán állásokat a településtől délre és nyugatra. Oleg Synegubov, a Harkivi Terület közigazgatási vezetője május 14-én bejelentette, hogy az ukrán erők ellentámadást indítottak Izjumtól északnyugatra, és visszavonulásra kényszerítették az oroszokat néhány meg nem határozott területen. A jövőbeli ukrán ellentámadások Harkiv városából vagy nyugati irányból arra kényszeríthetik az oroszokat, hogy megállítsák a Szlovjanszk felé történő előrenyomulásukat az orosz földi kommunikációs vonalak (GLOC) védelme érdekében.
Az orosz erők folytatták a visszavonulást a Harkivi területről, de valószínűleg igyekeznek majd tartani a Vovcsanszktól keletre húzódó vonalat, hogy biztosítsák a Belgorodtól Vovcsanszkon át Izjumig tartó földi kommunikációs vonalat (GLOC). A terepviszonyok ezen a területen általában a védőknek kedveznek, és az oroszok rendelkeznek más GLOC-okkal, amelyekkel Izjumot elláthatják, így az ukránok jelenleg nem próbálhatnak meg sokkal keletebbre előrenyomulni.
Ugyancsak a szeverodonyecki csata előkészületeinek lehet része az orosz erők kísérlete egy előrenyomulásra Popasznától keletre. Szerhij Haidai, a Luhanszki Területi Adminisztráció vezetője arról számolt be, hogy az orosz erők május 13-án megpróbálták biztosítani a hozzáférést a T1303-as, Lysychansk felé vezető autópályához Popasznától keletre. Haidai megjegyezte, hogy az ukrán tüzérség továbbra is visszaveri az orosz előrenyomulást északról magára Severodonetsk felé, de megjegyezte, hogy az oroszok nagy mennyiségű felszerelést halmoztak fel a térségben, hogy megtörjék az ukrán ellenállást.
Az orosz erők folytatták a támadásokat Avdijivka közelében, hogy áttörjék az ukrán védelmet a térségben. Az ukrán vezérkar arról számolt be, hogy az orosz erők részben sikerrel jártak egy Avdijivka környéki támadás során. A Donyecki Népköztársaság azt is állította, hogy az orosz gyalogság az Avdijivka környéki ukrán állások továbbított koordinátáit felhasználva tovább haladt előre. Avdijivka közösségi média-felhasználói arról számoltak be, hogy az oroszok nem hatoltak be Avdijivkába, de május 13-án észak felől megpróbáltak előrenyomulni, és aknavető-tüzet zúdítottak a településre.
Herszon környékéről jelentik: az orosz csapatok nem hajtottak végre támadó műveleteket a déli tengely mentén, de folytatták a tüzérségi tüzet az ukrán állásokra a régió egész területén. A Zaporizzsjai Területi Katonai Igazgatóság jelentette, hogy az orosz erők árkokat ástak Zaporizzsja terület északnyugati részén, mintegy 20 kilométerre a Zaporizzsja városába vezető autópályától. Az orosz erők vagy további támadó műveletekre készülhetnek Zaporizzsja városa ellen, ami nem valószínű, vagy tovább erősíthetik a Herszoni Területhez való hozzáférésüket északról és keletről. Az ukrán erők a jelentések szerint megsemmisítettek egy orosz tábori laktanyát Polohij közelében, mintegy 45 kilométerre a Donyecki Terület határától.
Az orosz erők megkezdték a légvédelmi rendszerek megerősítését a román partoknál található Kígyó-szigeten, válaszul a szigetet ért ukrán támadásokra. A GUR (az ukrán katonai hírszerzés) arról számolt be, hogy a közelmúltbeli ukrán támadások 32 katonát sebesítettek meg vagy öltek meg a Kígyó-szigeten. Az orosz hajók valószínűleg nem tudták időben evakuálni az orosz katonákat az ukrán rakéta- és drónfenyegetés miatt, ami hozzájárult a magas veszteségekhez. A jelentések szerint két orosz hajó május 14-én elhagyta a Kígyó-szigetet.
Az ukrán vezérkar azt is megjegyezte, hogy a Dnyeszteren túli erők feladták a készenlétet, míg az orosz erők továbbra is magas készültségben maradtak, ami az önhatalmúlag kikiáltott Dnyeszteren túli kormány és Oroszország közötti nézeteltérésekre utalhat.
Ebben a helyzetben meg sem érdemes próbálkozni azzal, hogy megjósoljuk, mi várható: talán csak annyit mondhatunk el teljes bizonyossággal, hogy igen nagy csata lehet az elkövetkező napokban Szeverodonyeck térségében, de már a kimenetelére nem érdemes fogadni: a döntő szerep a tüzérségnek jut majd benne, és minden attól függ, a kis létszámú, ám pontosabb és korszerűbb ukrán tüzérség ér-e majd el többet, vagy a nagy létszámú, de pontatlan orosz.
A politika világában maximum nagy orosz sértődöttségről tudok beszámolni. A valamikor pengeéles elméjű, csiszolt modorú (bár tárgyalópartnernek igen kellemetlen) Lavrov külügyminiszter már olyan modorban fakadt ki a „kollektív” Nyugat ellen, amit egy jobbfajta késdobálóban is szankcionálnának:
„MOSZKVA, május 14. /TASZSZ/. A Nyugatot már nem a szabadság és a demokrácia példaképének tekintik, és rablógazdálkodásukkal a nyugati államok megfosztották magukat megbízható partneri hírnevüktől – jelentette ki szombaton Szergej Lavrov orosz külügyminiszter.
„A Nyugatot, amely – ahogyan elnökünk fogalmazott – a hazugság birodalmává vált, már régóta nem a demokrácia, a szabadság és a jólét valamiféle példaképének tekintik” – jegyezte meg a miniszter. „A nyugati államok teljesen aláásták a kiszámítható és tárgyalóképes hírnevüket”.
„Alapvetően senki sincs biztonságban a kisajátítástól, az állami kalózkodástól, ezért nemcsak Oroszország, hanem sok más állam is csökkenti az amerikai dollártól, a nyugati technológiáktól és piacoktól való függőségét” – folytatta a miniszter. „Biztos vagyok benne, hogy a világgazdaság fokozatos monopólium-mentesítésének nincs komoly jövője”.
A külügyminiszter sürgette a nyugati politikusokat, hogy végre ismerjék be, hogy az Oroszország elszigetelésére irányuló erőfeszítéseik kudarcra vannak ítélve.”
Egyelőre emlékeim szerint épp Oroszországban sajátítják ki a kivonuló nyugati vállalatok tulajdonát és adják állami kezelésbe, bár lehet, hogy Lavrovnak erről nincs tudomása.
Az „orosz világot”, vagyis a putyini rendszert lassan csak a propaganda tartja össze, de már az is egyre gyengébben. A The Insider írása szerint lázadoznak a tévések, rádiósok, szabadulnának a propagandista-szereptől.
„Az orosz televíziósok mindössze 10%-a támogatja az ukrajnai háborút, és gondolja úgy, hogy Oroszország „nácítlanít” ott. Az egyik nagy orosz tévécsatorna névtelenséget kérő vezetője a The Insidernek elmondta, hogy ha bármelyik ország „elfogadható feltételeket és perspektívákat” tudna kínálni az újságíróknak, akkor az állami média munkatársainak felmondási és azt követő kivándorlási hulláma az eddiginek sokszorosára nőne.
A propagandisták tömeges felmondásai azután kezdődtek, hogy Marina Ovszjannikova, az Egyes Csatorna szerkesztője élő adásban egy háborúellenes transzparenssel berontott a stúdióba, és nyilvánosan bejelentették az NTV műsorvezetőjének, Lilia Gildejevának a távozását is, aki 2006 óta dolgozott a csatornánál. Az állami tulajdonú és állami ellenőrzés alatt álló televíziós csatornák néhány alkalmazottja (valójában csak azokat a csatornákat nem zárták be) nem mondott fel, de megtagadták, hogy tudósítsanak az ukrajnai háborúról.”
Összefoglalva a hosszú írást: a legtöbb szakember szabotálja a propagandamunkát, hiába néznek ki Nyugatról a rendszer cinkosainak, voltaképpen túszoknak érzik magukat – a magyar viszonyokhoz szokott olvasó mondhatja rájuk, hogy „akkor menjenek el szövőnőnek vagy bolti árufeltöltőnek”, de az orosz viszonyok ismeretében valószínűbb, hogy tömeges felmondások esetén büntetés is várna rájuk.
És hogy mi az, amihez már nem akarják adni a nevüket? A végére hagytam a legundorítóbb propagandatrükköt, amivel az utóbbi héten találkoztam. Az UNIAN számol be arról, hogy a Mariupolt megszálló orosz erők megkezdték a romeltakarítást az általuk lebombázott drámai színház területén. Ami alatt az óvóhelyen – ha még emlékeznek – legalább hatszáz asszony és gyermek vesztette életét a bombatámadásban, holott több méteres betűk hirdették az épület előtt is, mögötte is: „Itt gyermekek vannak”.
A romeltakarításból nem a végtisztesség megadása lett – ha már a mentési munkálatokat megakadályozták a folyamatos tűzzel. De nem ám. Az Orosz Föderáció Nyomozó Bizottsága az orosz kormánysajtó munkatársainak jelenlétében bejelentette: „Katonai nyomozóink… átvizsgálták a Mariupolban lerombolt Drámai Színház épületét”, és ott kizárólag azovisták holttestét találták, belőlük is keveset. Hogy mivel magyarázzák a környéket hosszú ideig belengő elviselhetetlen hullaszagot? Cinikus módon azt mondták: „Ez a megromlott ételek szaga. Sok hal lehetett az élelmiszerraktárban.”
Finoman próbálok fogalmazni: úgy látom, az Oroszországi Föderáció jelenlegi vezetése nincs tekintettel sem a halottak, sem az élők méltóságára.
Mára ennyi hír jutott, holnap folytatom a beszámolókat.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!