Oroszország Ukrajna elleni inváziója több szempontból fordulóponthoz érkezett, és meg kell mondanom, a lehető legrosszabb jelek mutatkoznak. A megszállás eseményei ürügyként szolgálhatnak egy nyíltan véreskezű zsarnokállam kiépítéséhez, aminek már végképp nem lesz köze a világ többi részéhez. Ennek a jogi alapjai már formálódnak.
Ma először a harctéri eseményeket mutatom be – mint minden nap, most is az ISW elemzése alapján – aztán elővesszük kissé az új orosz csodafegyvert, majd a halálbüntetés bevezetésének kérdését elemzem, szót ejtek arról, hogy változhat az orosz lobogó és végül bemutatom a tábori becsüsöket, mint önálló fegyvernemet, szóval nem fogunk unatkozni.
Pedig szívesebben unatkoznék, de nincs mit tenni: reggel óta zuhognak a fontosnál fontosabb hírek. Kezdjük a harctéri jelentéssel.
Általánosságban tekintve elmondható, hogy az Azovsztal acélműben rekedt mariupoli védők valószínűleg megadták magukat, miután ukrán tisztviselők a Kremllel evakuálási intézkedésekről tárgyaltak. Az orosz erők május 16-án kezdték meg a sebesült ukrán erők evakuálását a Donyecki Terület oroszok által elfoglalt településeire, miután az orosz védelmi minisztérium korábban javaslatot tett a megállapodásra. Ukrán tisztviselők közölték, hogy fogolycsere keretében igyekeznek majd visszaszolgáltatni Ukrajnának a mariupoli védőket, és továbbra is megfelelő intézkedéseket tesznek az összes ukrán katona kimenekítésére az Azovsztalból.
A Kreml talán azért egyezett bele az Azovsztál védőinek feltételes átadásába, hogy felgyorsítsa, hogy Oroszország Mariupolt teljes mértékben ellenőrizhesse. Az Ukrán Katonai Hírszerző Igazgatóság (GUR) jelentése szerint az orosz védelmi minisztérium információs és tömegkommunikációs osztálya nagy erőkkel szervez egy sajtóutat külföldi újságírók számára a megszállt ukrajnai területeken május 18. és május 21. között A Kreml a győzelem biztosítása érdekében is beleegyezhetett egy ilyen alkuba, hogy elterelje a közösségi médiában a sikertelen orosz Sziverszkij Donyec-átkelés és az invázió általános lassúsága miatt megfogalmazott kritikákat.
A Kreml viszont el is utasíthatja a mariupoli védők cseréjét. Az orosz Állami Duma egyes tagjai petíciót nyújtottak be olyan törvények elfogadására, amelyek megtiltanák a fogolycserét „nácizmussal” vádolt személyek esetében. Vjacseszlav Volodin, az orosz Állami Duma elnöke azt állította, hogy a mariupoli védőket háborús bűnökkel kell megvádolni, és így nem lehet majd őket orosz hadifoglyokra cserélni. A Kreml figyelmen kívül hagyhatja az orosz Állami Duma aggályait, vagy felhasználhatja azokat az Ukrajnával folytatott tárgyalások szabotálására. (Erről a későbbiekben részletesen is lesz szó).
A megadási megállapodás némi felháborodást és zavart keltett az oroszbarát közösségi médiában, nem pedig Mariupol teljes kapitulációjának ünneplését, amire a Kreml valószínűleg számított – és ez valószínűleg aláássa az orosz információs műveleteket. Egyes orosz Telegram-csatornák gúnyolták az orosz védelmi minisztériumot, amiért ukrán „terroristákkal” és „nácikkal” tárgyal. Több orosz blogger a magukat megadó ukrán katonák bebörtönzését vagy meggyilkolását is követelte. Az orosz közönség valószínűleg azért elégedetlen a megadási megállapodással, mert azt várta, hogy az orosz erők megsemmisítik az ukrán védőket Azovstalnál. A Kreml nagy mennyiségű propaganda-videót készített, amely sikeres orosz támadásokat ábrázolt az Azovsztal ellen anélkül, hogy egyértelműen ismertették volna a reális helyzetet. Egyes oroszok számára nehéz lehet összeegyeztetni a diadalmas üzeneteket a megadáshoz vezető hirtelen megindult tárgyalásokkal.
Az orosz erők az elmúlt hetekben fokozták a tüzérségi tüzet az ukrán határ menti településekre Csernyihiv és Szumi területen. Az ukrán Északi Operatív Parancsnokság jelentése szerint az orosz tüzérség május 17-én több mint 70 alkalommal lőtta a Szumi Terület és Oroszország közötti határt. Dmytro Zhyvytskyi, a Szumi terület közigazgatási vezetője szerint orosz szabotőrök május 17-én megpróbálták áttörni az ukrán határt, de nem jártak sikerrel.
Az orosz erők sikertelenül próbálták megerősíteni taktikai állásaikat Izjumtól délre, hogy folytathassák a támadó műveleteket abban a szektorban. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz erők csapatokat töltenek fel és tartalékokat halmoznak fel a Szlovjanszk felé való újbóli előrenyomulásukhoz. Az orosz erők valószínűleg nem biztosították a Dovhenketől keletre lévő országutat – egy Izjumtól mintegy 30 km-re délre fekvő falut –; ez az országút szükséges a Szlovjanszk felé való előrenyomulás folytatásához. Az orosz légierő ukrán állásokat támadott Izjum közelében, és a szárazföldi erők korlátozott területi előrenyomulást hajtottak végre a Liman-körzetben. Az ukrán tüzérség a jelentések szerint május 17-én Izjumtól mindössze 15 km-re északra megsemmisítette az orosz eszközöket.
Az orosz erők folytatták erőfeszítéseiket a délről Liszicsanszk, keletről pedig Bakhmut felé vezető autópályák biztosítására, jelentéktelen előrehaladás mellett. Popasznától északra kis távolságra nyomultak előre, hogy elérjék a Szeverodonyeck felé vezető főútvonalat. A Luhanszki Népköztársaság azt állította, hogy elfoglalta Novozvanivkát Popasznától délnyugatra, a Bakhmut-Liszicsanszk autópálya felé vezető úton, de valószínűleg nem hatoltak be a településre, tekintve az orosz lövöldözésekről szóló jelentéseket, amelyek arra utalnak, hogy az ukrán védők még mindig ott vannak. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz erők május 17-én sikertelen támadást intéztek egy Szeverodonyecktől 6 km-re délkeletre fekvő település ellen.
Az oroszok valószínűleg azért is erőltetik a szeverodonyecki csata megnyerését, hogy részben megelőzzék az orosz hadjáratról a hazai információs térben felmerülő kritikákat. Viktor Szoboljev, az orosz Állami Duma kommunista párti képviselője meglepődését fejezte ki a jelentős donbászi győzelmek hiánya miatt, szemben a 2014-ben lezajlott számos sikeres művelettel. Szoboljev szerint az orosz erőknek végre be kell fejezniük a „különleges katonai műveletet” a Donbásszban, és legalább Szeverodonyeckben győztes katlancsatát kell vívniuk. Szoboljev bírálta az orosz hadvezetést azért is, mert az ukrán csapásmérő képességek megsemmisítése nélkül indított nagyszabású támadó műveletet. Szerhij Haidai, a Luhanszki terület vezetője azt állította, hogy az orosz erők harci erejük nagy részét egy sekély bekerítésre fordítják, hogy megnyugtassák az orosz lakosságot az ukrajnai orosz sikerekkel kapcsolatban. Az oroszbarát Telegram csatornákon ünnepelni kezdték egy BMPT „Terminátor” városi harcjármű megérkezését Szeverodonyeck környékére, orosz csodafegyverként ábrázolva azt. (Később erről is lesz szó bővebben).
Az orosz erők május 17-én sikertelen gyalogsági támadások sorozatát is végrehajtották Donyeck megye nyugati részén. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz erők sikertelenül próbálták elfoglalni az N20-as autópálya Szlovjanszkba vezető szakaszát Avdijivkától keletre. Az orosz csapatok állítólag szintén megpróbáltak előrenyomulni az Avdijivkától keletre fekvő településeken, de nem értek el területi nyereséget. Lényegében véve sikertelenül próbálták áttörni az ukrán védelmet és elérni a Zaporizzsjára vezető N15-ös autópályát.
Az ukrán erők május 17-én tovább szorították a megmaradt orosz erőket Harkiv városától északkeletre. Oleg Szynegubov, a Harkivi Területi Adminisztráció vezetője arról számolt be, hogy az orosz erők megpróbálják visszaverni az ukrán ellentámadást Vovcsanszk irányában, amely egy határ menti település, mintegy 90 km-re északkeletre Harkiv városától. Az ukrán erők továbbra is fenyegetik az orosz földi kommunikációs vonalakat (GLOC) Izjum felé Vovcsanszkon keresztül. A Pentagon tisztviselői megjegyezték, hogy Oroszország még mindig tarthat fenn állásokat Harkiv város közelében, valószínűleg a Belgorod-Harkiv autópálya mentén északon lévő elfoglalt településeken. Az ukrán erők május 16-án lelőttek egy orosz harci helikoptert Harkivtól keletre.
Az orosz erők május 17-én nem hajtottak végre támadó műveleteket a déli tengelyen. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz erők folytatták a védelmi vonalak betonszerkezetekkel való megerősítését és lőtték az ukrán állásokat. Az orosz védelmi minisztérium állítása szerint az orosz erők megakadályoztak egy nagyszabású ukrán ellentámadást egy Donyeck és Dnyipropetrovszk megyéktől mintegy 30 km-re nyugatra fekvő településen, de ezek az állítások ellenőrizhetetlenek.
Az orosz erők továbbra is nyomást gyakorolnak az ukrán civilekre, hogy fogadják el az orosz megszállást Dél-Ukrajnában. A Zaporizzsjai Katonai Igazgatóság arról számolt be, hogy az orosz erők népszavazásra készülnek Enerhodarban. Az Ukrán Déli Operatív Parancsnokság közölte, hogy az orosz erők továbbra is információs feltételeket teremtenek egy proxy-köztársaság vagy egy orosz tartomány létrehozásának elősegítésére a megszállt Herszon és Mikolajiv megyék településein. Az Ukrán Ellenállási Központ arról számolt be, hogy a helyiek két orosz katonát találtak holtan Melitopolban, valószínűleg a területen folytatott ukrán partizántevékenység miatt.
Az orosz erők továbbra is rakéta- és légicsapásokat mértek Odessza és Mikolajiv területeire, hogy megzavarják a régió közlekedési infrastruktúráját. Az ukrán Déli Operatív Parancsnokság jelentése szerint az orosz erők két cirkálórakétát lőttek ki egy, a Dnyeszter torkolatán átívelő hídra május 17-én. A híd az Odesszai Területet köti össze a Romániába vezető autópályával, bár a jelentések szerint megsérült és több mint két hete nem működik. Az orosz erők valószínűleg arra törekednek, hogy a hidat a javítás lehetőségén túlmenően tönkretegyék, hogy megszakítsák a Romániából érkező ukrán utánpótlási vonalakat. Az ukrán Déli Operatív Parancsnokság arról is beszámolt, hogy az orosz erők a Mikolajivi területtől 70 km-re délnyugatra tengeri infrastruktúrára mértek csapást.
Eddig a harcterek hírei, jósolni sokat nem érdemes, ezt a háborút maximum propaganda-szinten nyerheti meg a Kreml, azzal is próbálkozik, érdeklődéssel várom az annyira erőltetett nagy szeverodonyecki katlancsatát, ugyanis az átkaroló hadműveletek az elmúlt hetekben egyre kisebb és kisebb területeket céloztak meg, nem kizárt, hogy a végén egy helyi kocsma mögött játsszák le a sorsdöntő ütközetet, ötször szto gram után, esetleg akkor is, ha az ukrán fél nem jön el.
De lássuk a csodafegyvert, a Terminátort!
Hát, annyira nem csodafegyver az sem. Az csak egy harckocsi-támogató „városi páncélos”, amit speciálisan helységharcra fejlesztettek (igen, a harckocsik (MBT) többnyire rosszul teljesítenek városokon belül, nagy, sík mezők, szabad terek kellenének nekik). Megengedem, hogy kicsit különösen néznek ki ezek a Terminátorok, ugyanis a toronyban nincs kezelőszemélyzet, a legénység öt tagja a páncéltestben helyezkedik el, de az alváz bizony a régi, leselejtezett T–72-eseké (létezik T–80-as vagy T–90-es alvázra épített változat is). Szóval, nem újítja meg forradalmi mértékben a harcászatot ez az eszköz, ráadásul a nemzetközi szaksajtó szerint nagyon kevés is van belőle. És akárhogyan is néz ki – tényleg elég szokatlan, kicsit tudományos-fantasztikus külseje van – annyi mindent látott már az ukrán hadsereg az utóbbi időben, hogy szemük sem fog rebbenni tőle, ha birodalmi lépegetőket küldenének ellenük, azt is ugyanúgy megkínálnák a Javelinnel, mint a Terminátort vagy a T72B3M-et. Tulajdonképpen még hadizsákmánynak sem kívánatos, mert nincs benne olyan különleges technológia, amit a világ csak így ismerhetne meg.
Térjünk rá viszont a halálbüntetés ügyére, ugyanis az borzalmas perspektívákat nyit meg. Az a helyzet, hogy túlmutat a kérdés az Azovsztal védőinek sorsán is, azzal együtt, hogy a kivégzésük gyáva és aljas háborús bűn lenne – hiszen megadták magukat. Viszont emlékezzünk: a háború kitörése után egy nappal, február 25-én felfüggesztette az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága az Ukrajna elleni fegyveres támadás miatt Oroszország képviseleti jogát. Oroszország büszkén közölte Lavrov külügyminiszter útján, hogy erről szó sem lehet, kilép magától, semmi szüksége az Európa Tanácsra, ők így szállnak le a bicikliről. Nem fogadják el a továbbiakban az Emberi Jogok Európai Bíróságának határozatait (addig se sokat törődtek velük) és felmondják az Emberi Jogok Európai Egyezményét is. Ennek a Hatodik Kiegészítő Jegyzőkönyvében szerepel a halálbüntetés tilalma, az első és a második cikkben. Íme:
„1. CIKK:
Halálbüntetés eltörlése
A halálbüntetést el kell törölni. Senkit sem lehet halálbüntetésre ítélni, sem kivégezni.
2. CIKK
Halálbüntetés háború idején
Egy állam törvényhozása rendelkezhet halálbüntetésről háború idején vagy háború közvetlen veszélye idején; a halálbüntetést ez esetben is csak e törvényhozás által megszabott esetekben és előírt rendelkezéseknek megfelelően lehet alkalmazni. Ez az állam köteles az Európa Tanács Főtitkárával jogszabályainak vonatkozó rendelkezéseit közölni.”
No, de szó sincs hivatalosan háborúról, csak „különleges katonai műveletről”, specoperacijáról, tehát nem véletlenül mondta akkoriban Dmitrij Medvegyev, miszerint:
„A tagság felfüggesztése jó lehetőség számos fontos intézmény visszaállítására, hogy megakadályozzuk a különösen súlyos bűncselekményeket az országban – például a halálbüntetésé.”
Tehát azt akarták, hogy legyen halálbüntetés békeidőben is. Nos, az Azovsztal-ügy aktuálissá tette ezt az igényt, most már a Duma előtt van a törvénymódosítás, mi több: Fehéroroszországban, a Kreml kísérleti laboratóriumában be is vezették mától! Nem hittem a szememnek, mikor megláttam a hírt a Meduzán:
„Alekszandr Lukasenka aláírta azt a törvényt, amely lehetővé teszi a halálbüntetés kiszabását terrortámadás kísérlete esetén. A dokumentumot a nemzeti jogi internetes portálon tették közzé. Az Interfax szerint a módosítások 10 nappal a hivatalos közzétételük után lépnek hatályba.
Kivételes büntetésként a halálbüntetés a fehérorosz törvénykönyv 124. cikkének (2) bekezdésében, 126. cikkének (3) bekezdésében, 289. cikkének (3) bekezdésében és 359. cikkének (2) bekezdésében meghatározott bűncselekményekért, illetve súlyosbító körülmények között elkövetett szándékos életfosztásért, egyes egyéb különösen súlyos bűncselekményekért megengedett.
Fehéroroszországban a 289. cikk (Terrorcselekmények) alapján büntetőeljárást indítottak az ellenzék néhány tagja ellen, köztük Szvetlana Tihanovszkaja, Lukasenko riválisa ellen a legutóbbi elnökválasztáson.
Korábban Fehéroroszországban nem lehetett halálbüntetést kiszabni bűncselekmények előkészületeire. Április végén a fehérorosz parlament alsóháza, május elején pedig a Köztársasági Tanács hagyta jóvá a vonatkozó módosításokat.
Fehéroroszország az egyetlen olyan ország Európában, ahol alkalmazzák a halálbüntetést.”
És ha Minszkben ezt meg lehet tenni, meg lehet Moszkvában is. Azonban az állam, az ügyészség mondja meg, micsoda minősül terrorcselekmény előkészítésének vagy terrorcselekménynek, így tehát – a legutóbbi idők joggyakorlatát tekintve – egy tüntetésben való részvételért is járhat golyó. Most „csak” tizenöt év jár(hat) ugyanis. Aki pedig Molotov-koktéllal védekezik a sorozás ellen, mint az éjjel tette pár pacifista polgár, annak egy lyukas kopejkát sem ér az élete. Hogy is volt ez a kis gyújtogatás?
„Két Molotov-koktélt dobtak egy katonai nyilvántartási és sorozási irodába a moszkvai területhez tartozó Scselkovo városában május 18-án késő este – írja a Baza és az Osztrozsno Novosztyi.
A gyújtogatás következtében az épület két irodája megrongálódott, köztük a komisszárium archívuma. A helyszínen tűzoltók, rendőrök és az Orosz Nyomozó Bizottság emberei dolgoznak.
A gyújtogatót állítólag keresik, de azt nem tudni, hogy a rendőrségnek vannak-e konkrét gyanúsítottjai.
A Baza becslése szerint ez a 12. kísérlet arra, hogy felgyújtsanak egy katonai sorozóhivatalt különböző orosz régiókban azóta, hogy Oroszország megszállta Ukrajnát.”
A dologban van logika, mert ahol nincs archívum, névsor, sorozási nyilvántartás, ott sorozás sincs, és hol nincs ilyesmi? Ahol leégett. Azért gyújtogatnak éjszaka, hogy emberéletben azért ne essen kár, csak a papírban, de abban minél nagyobb. Hát, ilyesmiért rövidesen járhat kivégzés…
De ne panaszkodjunk, a Duma elé más, izgalmas törvényjavaslatot is beterjesztettek. Mint a RIA Novosztyi írja:
„SZIMFEROPOL, május 18. – RIA Novosztyi. Mihail Sheremet, a krími régió állami dumai képviselője azt javasolta, hogy a Győzelmi zászlót ismerjék el Oroszország új nemzeti lobogójaként.
„Ma a nyugati országok tulajdonképpen hadat üzentek a győzelmi zászlónak, és mindenhol betiltották. Félnek ettől a szimbólumtól, mivel a vörös győzelmi zászló népünk nagyságára és nagy győzelmünkre emlékezteti őket. Azt hiszem, itt az ideje, hogy a Győzelmi zászlót nemzeti zászlónknak ismerjük el. E zászló alatt harcoltak nagyapáink a Nagy Honvédő Háborúban, és e zászló alatt lép fel ma hadseregünk az Ukrajnában újjáéledt és a nyugati országokban évek óta ügyesen álcázott neonácik ellen” – mondta Sheremet a RIA Novosztyinak.
A képviselő hangsúlyozta, hogy büszke az orosz trikolórra, de Oroszország fejlődésének jelenlegi szakaszában szerinte a győzelmi zászló mint az újjáéledő nagyhatalom szimbóluma aktuálisabb, mint valaha.”
Gyengébbek kedvéért: a Győzelmi zászló vörös, rajta sarló és kalapács, és cirill betűs felirat, melyből megtudhatjuk, hogy a lobogót eredetileg a másodosztályú Kutuzov-renddel kitüntetett Idritsa hadosztály 79. lövészhadteste tűzte ki a Reichstagra a 3. lövészhadseregből, mely az 1. fehérorosz fronthoz tartozott. Ez jelképezi a győzelmet a második világháború végén, csakhogy – mint a sarló és a kalapács mutatja is – a szovjet győzelmet jelképezi, nem az oroszt. Mindenesetre ez a kérdés orosz belügy, ők döntik el, mit használnak nemzeti lobogónak, mi viszont azt döntjük el, mi jut róla eszünkbe.
Örömmel jelenthetem viszont, hogy az orosz hadak tudományos és kulturális érdeklődése kicsit sem lanyhul. Nincs az a múzeum vagy tudományos intézmény, amit elkerülnének, és visznek mindent, ami mozdítható, bár az értékesebb holmikat szervezetten szólítják magukhoz. Ami értéktelennek tűnik, azt meg elpusztítják. Így járt az Insider híradása alapján egy bombatámadás révén Harkivban Ukrajna legnagyobb növényi génbankja is.
„Harkiv bombázása következtében megrongálódott Ukrajna egyetlen növénygenetikai erőforrás-bankja, amely a világ egyik legnagyobbja – jelentette Szerhij Avramenko, az agrártudományok doktora, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Jurijev Növényipari Intézetének vezető kutatója. Elmondása szerint az intézet épületében soha nem tartózkodott az ukrán hadsereg, egy tudományos intézmény volt a célpont.
A bankban több mint 160 ezer növényfajtát és hibridet tároltak a világ minden tájáról.
„Minden hamuvá vált – több tízezer minta-vetőmaganyag! Több száz éves, ősi fajták is, amelyeket már nem lehet helyreállítani. Minden elégett” – mondta a tudós.
Elmondása szerint a nemesítők a világ minden tájáról, köztük Oroszországból is rendeltek mintákat a génállományból, hogy saját fajtákat hozzanak létre.”
Hogy most miket gondolnak a hős orosz katonákról a mezőgazdászok, azt talán nem részletezném, de cifrákat. Sok értelme volt lebombázni egy vetőmag-bankot, nem mondom… Viszont az ukrán katonai elhárítás szerint a múzeumokat meg fosztogatják. Nem csak úgy, amatőr szinten, mondhatni hirtelen felindulásból, hanem szervezetten, erre alakított osztagokkal. Mint a jelentés írja:
„A megszállók múzeumokat és magángyűjteményeket fosztogatnak a Herszon régióban, a lopott javakat a megszállt Krímbe viszik. Január 12. óta az orosz csapatok célzott rajtaütéseket hajtottak végre a helyi művészettörténészek, gyűjtők és antikváriumok ellen. A gyűjtemények elérhetőségéről tájékoztatták az együttműködők között lévő úgynevezett „civil szakértőket”. Előzetes értékbecslést adnak a kiállítási tárgyak értékéről.
A szemtanúk szerint az orosz fegyveres erők képviselői, akik részt vettek a rajtaütésekben, nem úgy néztek ki, mint a hétköznapi katonák. Nyugati stílusú ruházatot hordanak, és Toyota gépjárműveket vezetnek. Ugyanakkor orosz gyártmányú páncélzatot viselnek. Az értéktárgyakat kis furgonokban szállítják el.”
Azért elképzelem a jelenetet a sorozóbizottság előtt:
– Igor Vasziljevics, egyetemista, általános testi gyengeség… mit is tanulsz te azon az egyetemen?
– Én, kérem, művészettörténetet.
– Akkor alkalmas! A Rogyinának szüksége van rád!
– De hát mi leszek én a seregben?
– Tábori becsüs, a mindenségit annak az esztéta fejednek!
És így jelent meg a tábori értékbecslő hadtest, mint önálló fegyvernem, a martalóc- és haramiaalakulatok kiszolgáló egysége.
Mára ennyi hír jutott, egy se jó – holnap folytatom a történetet.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!