Oroszország Ukrajna elleni inváziójáról a legrosszabb hírt tudom mondani: nem történt semmi különös. Mármint azon kívül, hogy patakokban folyik a vér, emberek halnak meg, egymást érik a háborús bűnök, és lassan erre érzéketlenné válunk. Sajnos kezdjük megszokni, ez benne a legrosszabb. Nem volna szabad.
Ma a harctéri hírek ismertetésén kívül – melyet szokás szerint az ISW napi jelentése alapján mutatok be – megpróbálok leírni néhány megdöbbentő részletet a bucsai gyilkosságokról és mutatok pár fotót a legújabb divatról Moszkvában – valóságos sovietpunk. Ha steampunk van, ilyen is van.
De lássuk előbb a harctéri híreket.
Ukrán katonai tisztviselők arról számoltak be, hogy a Harkiv környékéről kivont orosz csapatok egy részét május 19-én átcsoportosították a Donyecki Terület nyugat részére. Az ukrán vezérkar közölte, hogy 260 katona érkezett oda, hogy pótolják azokat a jelentős harci veszteségeket, amelyeket a 107. motorizált lövészzászlóalj szenvedett el Donyeck városától mintegy 20 km-re délnyugatra. Az ukrán katonai igazgatóság (GUR) elfogta egy orosz katona hívását, amely arra utal, hogy a Harkiv tengelyéből a Donbász más területére érkezett 400 katona közül néhányat sokkolt az ottani harcok intenzitása ahhoz képest, amit Harkiv területen tapasztaltak.
Az orosz erők továbbra is hiányt szenvednek utánpótlásban, ami arra készteti az orosz katonai parancsnokságot, hogy a megfogyatkozott taktikai zászlóaljcsoportokat (BTG) összevonja. Egy meg nem nevezett amerikai védelmi tisztviselő arról számolt be, hogy az orosz erők még mindig 106 BTG-t működtetnek Ukrajnában, de a veszteségek kompenzálása érdekében néhányat fel kellett oszlatniuk és egyesíteniük kellett. Az ukrán vezérkari főműveleti főnökhelyettes, Olekszij Gromov arról számolt be, hogy az orosz erők a csendes-óceáni és az északi flotta egységeit egyesítik a 40. különálló tengerészgyalogos dandár, illetve a 200. különálló motorizált lövészdandár állandó állomáshelyein. Gromov hozzátette, hogy az orosz erők a 49. Összevont Hadsereg egységeinek feltöltése érdekében Krasznodarban katonákat képeznek ki, és megpróbálják helyreállítani a megszállt Krímben a harctérről kivont orosz egységek harci képességeit.
Ismeretlen orosz elkövetők májusban országszerte Molotov-koktélos támadássorozatot hajtottak végre orosz katonai parancsnokságok ellen, valószínűleg a titkos mozgósítás elleni tiltakozásul. Az orosz média és a helyi Telegram-csatornák három Moszkva környéki terület – Omszk, Volgográd, Rjazanyi terület és Hanti-Manszi autonóm körzet – három településén lévő katonai komisszariátusok elleni szándékos gyújtogatásokról számoltak be május 4. és május 18. között. Az ukrán vezérkar műveleti főnökének helyettese, Olekszij Gromov elmondta, hogy összesen legalább 12 esetben történt szándékos gyújtogatás katonai komisszariátusok ellen, ebből öt a múlt héten. Orosz tisztviselők két 16 éves fiatalt értek tetten az egyik Moszkvai terület településén, ami arra utal, hogy valószínűleg orosz állampolgárok felelősek a támadásokért.
Erről ejtettem pár szót a minap: nézetem hogy igen bölcs, Oroszországot ismerő lépés felégetni az archívumokat, mert ahol nincs dokument, ott nincs sorozás sem. Okos pedig éjjel tenni, hogy emberben ne essen kár, de papírban annál inkább.
Általában elmondható, hogy az orosz erők fokozzák a Popasznától északra és nyugatra történő előrenyomulást a Szeverodonyeck felé irányuló offenzíva előkészítéseként.
Mariupolban az orosz és a proxy hatóságok küzdenek azért, hogy egységes adminisztratív ellenőrzést alakítsanak ki a város felett.
Az orosz erők a jelentések szerint megpróbálták visszaszerezni az ukrán ellentámadás során elvesztett települések ellenőrzését Harkivtól északra.
Az orosz erők megerősítik tengeri jelenlétüket a Kígyósziget körül, hogy megerősítsék a szigeten lévő csoportosulásukat.
Részletesebben kitérve a dél-harkivi-donyecki-luhanszki harctér eseményeire, annyi tudunk elmondani, hogy az orosz erők sikertelenül próbálták meg újraindítani a támadó műveleteket Izjumtól délnyugatra, és május 19-én nem haladtak előre Szlovjanszk vagy Liman irányába. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz erők jelentős veszteségeket szenvedtek és visszavonultak az Izjumtól mintegy 23 km-re délnyugatra lévő Velika Komisuvakha elleni sikertelen támadás után. Az ukrán vezérkari műveleti főnök helyettese, Olekszij Gromov elmondta, hogy az orosz erők a támadó képességek elvesztése ellenére folytatják a szlavjanszki offenzívát. Az ukrán tüzérség május 18-án Izyumtól 7 km-re orosz elektronikai hadviselési (EW) berendezésekre csapott le.
Az orosz erők fokozták a Popasznától északra és nyugatra történő előrenyomulást a szeverodonyecki csata előkészítéseként. Ukrán tisztviselők arról számoltak be, hogy az orosz erők több sikertelen támadást hajtottak végre a Popaszna melletti Liszicsanszk és Bakhmut autópályákhoz vezető településeken. A Luhanszki Népköztársaság (LNK) azt állította, hogy bekerítette az ukrán csapatokat Zoloteban és Hirskeben, Popasznától mintegy 12, illetve 14 km-re északkeletre. Az orosz erők Avdijivkától nyugatra és keletre is megkísérelték áttörni az ukrán védelmet, sikertelenül, és továbbra is heves tüzérségi aktivitást folytattak a térségben.
Az orosz csapatok az amerikai tisztviselők szerint a BTG-k szintje helyett inkább század-szinten kezdtek el tevékenykedni, hogy konkrét falvak elfoglalására összpontosítsanak Donbászban. Egy meg nem nevezett amerikai védelmi tisztviselő azt is megjegyezte, hogy az orosz erőknek még mindig kihívást jelent a parancsnokok közötti kommunikáció összehangolása és a tüzérségi tűz összehangolása a szárazföldi támadások támogatásában. Egyes orosz katonai bloggerek bírálták az orosz felderítési-csapásmérő komplexumot a tüzérségi tűz túlzottan központosított engedélyezési rendszere miatt. Egy oroszbarát katonai Telegram-csatorna bírálta a jelenlegi orosz stratégiát, azt állítva, hogy az orosz erők „stratégiai zsákutcába” kerülnek, és jelentős veszteségeket szenvednek, miközben különböző irányokban lévő kis falvakat próbálnak lassan elfoglalni.
Az orosz erők a Harkivtól északra lévő állásaik megtartására összpontosítottak, hogy megakadályozzák a további ukrán előrenyomulást május 19-én. Az ukrán vezérkar megjegyezte, hogy az orosz csapatok sikertelen ellentámadásokat hajtottak végre, hogy megpróbálják helyreállítani az elveszített pozíciókat Harkiv körül. Az ukrán vezérkar fő műveleti főosztályának helyettes vezetője, Olekszij Gromov dandártábornok arról számolt be, hogy az ukrán ellentámadás Harkiv megye északi részén május 5. óta 23 települést szabadított fel, de nem nevezte meg a településeket. Az orosz csapatok továbbra is tüzérségi támadásokat folytattak ukrán állások és a Harkiv körüli külvárosi települések ellen.
Az orosz erők nem hajtottak végre megerősített előrenyomulást a déli tengelyen. Az orosz erők tüzérségi támadásokat hajtottak végre Herszon, Zaporizzsja, Dnyipropetrovszk és Mikolajiv megyék ellen. Azonosítatlan partizánok állítólag felrobbantottak egy orosz páncélvonatot Melitopolban, és megrongáltak két vasúti pályát, valamint egy mozdonyt tíz üzemanyagtartállyal. Az orosz erők két flottaegységgel és cirkálórakétákkal tovább erősítik a Kígyószigeten lévő csoportosulásukat. A helyzet a Dnyeszteren túl változatlan.
Kezdjük azzal, hogy Bucsában elég rendszeresek lehettek a csapatmozgások. A tömeggyilkosságok egy részét például a távol-keleti 64-es gépesített lövészdandár 51460-as alegysége követte el, Aztabek Orunbekov parancsnoksága alatt, a dandár állandó állomáshelye az Amur folyó és Habarovszk városa közelében található Knyaze-Volkonszkoje településen van, a személyi állomány túlnyomó része mandszu származású. Ámde a ma nyilvánosságra került kivégzésekért nem ők felelősek, hanem a pszkovi állomáshelyű 104-es és 234-es VDV-ezred tagjai. A VDV légideszant-fegyvernemet jelent, általában magasabb morált, valamint erőnlétet várnak el ezektől az alakulattoktól, mint a gyalogsági állománytól. Persze, attól függ, mit nevezünk morálnak.
A Bucsába bevonuló VDV-alakulatokat egy rajtaütés megzavarta – most még a háború elején vagyunk, március 4-én, a 64-esek még a közelben sincsenek – melynek során némely veszteségeket szenvedtek. Ez háború idején előfordul, főként megszálló csapatok bevonulása idején. A helyi biztonsági kamerák felvételei kétségtelenné teszik, hogy a bevonulás során olyan harcjárműveket látunk – például BMD–2, BMD–3 és BMD–4 típusúakat – amelyeket a Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete és a Royal United Services Institute szakértői szerint szinte kizárólag az orosz légideszant erők használnak.
A rajtaütés után a deszantegységek tagja házról házra járva kutatták át a környéket, és a bázisuktól, mely a Jablunszka utca 144-ben volt, alig háromszáz méterre felfedeztek egy területvédelmi egységet (voltaképpen hatukra jutott összesen egy kézigránát, egy golyóálló mellény és egy puska). Hozzájuk tartozott Ivan Skyba 43 éves építőmester és Valera Kotenko, a ház tulajdonosa, ahol elbújtak, valamint csatlakozott az alakulathoz védelmet keresve Andrij Dvornikov és Denisz Rudenko, mindketten fegyvertelen, helyi polgárok.
A házat ostrom alá vették. Rudenko március 4-én reggel egy üzenetében azt írta:
„Körül vagyunk véve. Egyelőre bujkálunk. Páncélozott járművekből, nagy kaliberű fegyverekkel lőnek ránk.”
Ugyanekkor Dvornikov, aki futárként dolgozott, 10 óra 20 perckor felhívta feleségét, Yulia Trubát, aki a The Timesnak elmondta. „Nem tudunk kijutni. Majd hívlak, ha hívlak” – mondta, mielőtt azt mondta neki, hogy törölje az összes üzenetüket, és készüljenek fel az evakuálásra. „Szeretlek” – mondta.
Körülbelül egy órával később a házkutatást végző orosz katonák megtalálták a férfiakat, és mind a kilencüket, köztük a háztulajdonost, fegyverrel kényszerítették ki a házból. A katonák átkutatták a férfiakat katonai hovatartozásra utaló tetoválások után kutatva, és néhányuknak le kellett venniük a télikabátjukat és a cipőjüket. Ezután elkísérték őket a Jablunszka utca 144. szám alatti orosz bázisra.
Ami ezután történt, arról Skyba és hét civil szemtanú számolt be a Times munkatársainak, akiket az orosz katonák a szomszédos házakból is összetereltek, és a fogságban lévő harcosoktól egy külön csoportban, néhány méterrel távolabb tartottak. A szemtanúk elmondták, hogy látták a foglyok csoportját az orosz bázis előtti parkolóban, fejükre húzott ingekkel. Az 57 éves Jura Razhik, aki az irodaépület előtt lakik, azt mondta, hogy néhányuknak meg volt kötve a keze. Az orosz katonák térdre kényszerítették őket, majd az egyik férfit, a 28 éves Vitalij Karpenkót szinte azonnal lelőtték. Skybát és egy másik foglyot, Andrij Verbovijt ezután bevitték az épületbe, ahol kihallgatták és megverték őket, mielőtt Verbovijt kivégezték. A katonák megvitatták, hogy mit tegyenek a megmaradt foglyokkal. „Szabaduljunk meg tőlük, de ne itt, hogy a holttestük ne heverjen szanaszét” – mondta az egyikük.
Két orosz katona elvitte őket az épület melletti udvarra, ahol Skyba elmondása szerint már egy másik halott férfi holtteste feküdt. A The Times azonosította ezt a férfit a 37 éves Andriy Matviychukkal, egy másik harcossal, aki egy nappal korábban tűnt el. A halotti bizonyítványa szerint fejlövést kapott. Skyba nem kapott halálos lövést, de holtnak tette magát (valószínűleg ennek köszönheti az életét), míg a VDV-sek több sortüzet adtak le a foglyokra. Skybának sikerült később elmenekülnie, később az orosz katonák a parkolóban és az épületben megölt férfiak holttestét az udvarra vitték, és a hat másik áldozattal együtt közel egy hónapig feküdtek ott.
Miután az orosz alakulatok elhagyták Bucsát, a NYT munkatársai megvizsgálták a kivégzések helyszínét. Az épület falát és lépcsőit golyó ütötte lyukak borították. Az udvar másik oldalán, néhány méterre a holttestek helyétől, elszórtan 7,62×54R töltényhüvelyek hevertek, amelyeket a szovjet tervezésű PK sorozatú gépfegyverekben és Dragunov mesterlövészpuskákban használnak. Az oroszok által hátrahagyott egyéb bizonyítékok két konkrét ejtőernyős egységre utalnak, amelyek elfoglalhatták az épületet. A fegyvereket és lőszereket tartalmazó ládák csomagolócéduláin a 32515-ös és a 74268-as egység szerepel, amelyek a 104. és a 234. légideszant támadóezrednek felelnek meg. Mindkét egység veszteségeket szenvedett az oroszok februári első bucsai bevonulási kísérlete során.
Tulajdonképpen úgy derült ki az elhunytak személyazonossága, hogy a családtagjaik kétségbeesetten keresték őket a közösségi oldalakon. Képzelhető a megrendülésük, mikor nyilvánosságra kerültek a biztonsági kamerák felvételei: ugyanis ezek végig be voltak kapcsolva, a magasan képzett VDV-alakulatnak eszébe sem jutott, hogy minden lépésüket, mozdulatukat rögzítik!
Ez bizony háborús bűn volt a javából. De amint a később tömeggyilkosságokat elkövető 64-esek is kitüntetést kaptak büntetés helyett (még később pedig a legveszélyesebb harci helyzetekben vetették be őket, hogy az utolsó emberig felmorzsolódjanak), úgy a 104-esek és a 234-esek sem kell nagyon féljenek a hadbíróságtól egyelőre. Azért, ha meg is úsznák, reméljük, a Pokol tárt kapukkal várja majd őket.
Mindeközben a békés Moszkva új divatnak hódol. Minden a harmincas évek kora-sztálini szovjet pompájába öltözik, és a háború mintha csak távoli mese volna, ami arra jó, hogy a hősök kitüntetéseket kapjanak – valahol egy sírban már fészkelődik Joszif Visszárionovics, pipára gyújt és lassan kilép a hantból. Búcsúzóul pár ilyen képet mutatnék be.
Ennyi hír jutott mára, holnap folytatódnak a híradások.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!