Szele Tamás: Az ellopott álhír esete

Oroszország Ukrajna elleni inváziójáról, melynek végét még távolról sem látni, nem is sejteni, egyet mindenképpen elmondhatunk: toxikus, szennyező folyamat, szó szerint is, fizikailag is, mentálisan is, amire ma alaposabban ki fogok térni.

A harctéri helyzet ismertetése után – melyhez, mint mindig, az ISW napi elemzését használom – először tehát részletesebben ismertetném az „üdülővárosnak” szánt, romokban heverő Mariupol helyzetét (környezeti katasztrófa fenyeget), bemutatom az ukrán lakosság rajongását Energodar oroszok által kinevezett polgármestere iránt, akinek szó szerint tűzijátékot rendeztek, az illető legaktívabb, személyes részvételével, majd bemutatom egy, az Azovsztal ostromáról szóló álhír tanulságos pályaívét.

Akkor lássuk, mi újság a harctereken?

Az összképet tekintve elmondható, hogy az orosz erők május 21-én fokozták a Szeverodonyeck bekerítésére és elfoglalására irányuló erőfeszítéseket, és valószínűleg folytatni fogják ezt a következő napokban is, miközben az előrenyomulás más tengelyein, köztük Izjumban az erőfeszítések nagyrészt megrekedtek. A Luhanszki Területen lévő orosz csapatok valószínűleg a Rubizsnye-Szeverodonyeck-Luhanszk-Popaszna ívben elért közelmúltbeli előnyökből kiindulva fogják bekeríteni és ostromolni Szeverodonyecket – az utolsó ukrán erősséget a Luhanszki Területen. Az orosz katonai bloggerek az orosz taktika sikerét feltételezik a térségben, és a szeverodonyecki csatának nevezték el, hangsúlyozva, hogy ez az előzetes erővonal a donbászi hadszíntéren.

Továbbá az orosz csapatok hadműveleteket hajtanak végre, hogy elvágják az ukrán szárazföldi kommunikációs vonalakat (GLOC) Szeverodonyeck és Liszicsanszk között a Sziverszkij Donyec folyón keresztül.

Mariupolban az elkövetkező hetekben az információs tér valószínűleg egyre ellenőrzöttebbé válik majd, mivel az orosz erők az Azovsztal acélmű elfoglalásának befejezéséről a város feletti megszállási ellenőrzés megszilárdítására helyezik át a hangsúlyt.

Az orosz csapatok valószínűleg megerősítik a Harkiv körüli csoportosulásukat, hogy megakadályozzák a további ukrán előrenyomulást az államhatár felé.

A kelet-ukrajnia harctérről kissé részletesebben: az orosz erők május 21-én kisebb előrenyomulást hajtottak végre Izjumtól délkeletre. A Donyecki Népköztársaság (DNK) által május 21-én közzétett felvételeken a DNK-csapatok egy lerombolt gátat vizsgálnak az Izjumtól mintegy 10 km-re délkeletre fekvő Oszkilben, ami arra utal, hogy az ukrán erők valószínűleg kivonultak az Oszkil folyó menti településről. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az Izjum környéki orosz erők arra készülnek, hogy folytassák az offenzívát Szlovjanszk irányába. Az orosz erők emellett lőtték az Izjumtól délnyugatra fekvő Velika Komiszuvakát és az Izjumtól délkeletre fekvő Dovehenkét, ami arra utal, hogy folytatni tervezik az offenzív műveleteket Izjumtól délre.

Az orosz erők előnyre tettek szert a Rubizsnye-Szeverodonyeck-Liszicsanszk térségben, és május 21-én fokozták a Szeverodonyeck elfoglalására irányuló erőfeszítéseket. Az orosz csapatok felrobbantottak egy hidat a Sziverszkij Donyec folyón Szeverodonyeck és Liszicsanszk között, megteremtve ezzel a feltételeket az ukrán szárazföldi kommunikációs vonalak (GLOC) elvágásához és Szeverodonyeck elfoglalásához. Az oroszbarát katonai bloggerek május 20-án a szeverodonyecki csata kezdetéről írtak, és azt állították, hogy az orosz erők észak, kelet és dél felől közelednek a terület felé. A bloggerek hangsúlyozták, hogy fontos megszakítani az ukrán GLOC-okat Liszicsanszk és Szeverodonyeck között, amelyet legalább két nagy híd könnyít meg a Sziverszkij Donyec folyón. Ha az orosz erők lerombolják a két város közötti két híd közül legalább az egyiket, az valószínűleg akadályozza az ukrán GLOC-okat Szeverodonyeck felé, és a város bekerítésére irányuló orosz erőfeszítést jelzi.

Az orosz erők a jelentések szerint támadásokat hajtottak végre több Popaszna környéki város ellen, ami lehetővé teheti számukra, hogy észak felé, Szeverodonyeck felé nyomuljanak. A Popaszna környéki térnyerésükről szóló orosz állításokat nyílt források nem erősítették meg.

Az orosz erők a Liman körüli támadó hadműveletekre összpontosítottak, de május 21-én nem tettek semmilyen megerősített előrenyomulást. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az orosz csapatok Lipove, Vasziljivka, Marinka és Novomihajlivka környékén légi és tüzérségi támogatással harcolnak, és hogy az orosz erők azt tervezik, hogy a Sziverszkij Donyec folyón átkelve újraindítják a hadműveleteket Jampil-Sziverszk térségében (Limantól keletre). Liman térségében a fő orosz erőfeszítés valószínűleg a nyugati irányú előrenyomulásra fog összpontosítani, hogy elérje a Donyeck-Harkiv terület közigazgatási határát, és egyesüljön az Izjumtól délre folyó hadműveletekkel.

Mariupolról egyelőre annyit, hogy az orosz alakulatok a jelentések szerint megkezdték az üzem területének aknamentesítését és Mariupol kikötőjének helyreállítását, ám ezzel egy időben fokozzák a „szűrési” tevékenységüket, hogy megszilárdítsák Mariupol ellenőrzését. Ljudmila Deniszova ukrán ombudsman kijelentette, hogy Mariupol lakói közül akár 4000 férfi is lehet a városon kívüli szűrőtáborokban, Petro Andriuscsenko, Mariupol polgármesterének tanácsadója pedig azt állította, hogy a csecsen Roszgvargyija csapatai veszik át a szűrési pontok irányítását, miközben a DNK erői más területekre vonulnak át. A város kétségbeejtő helyzetére visszatérek bővebben is a továbbiakban.

Harkiv környékén az orosz erők fenntartották állásaikat, hogy megakadályozzák a további ukrán előrenyomulást az orosz határ felé, és május 21-én légi és tüzérségi csapásokat hajtottak végre Harkiv várostól északra. Az ukrán vezérkar megjegyezte, hogy Oroszország az 1. Páncélos Gárdahadsereggel kívánja megerősíteni a Harkiv város körüli csoportosulását. A Luhanszki Népköztársaság (LNK) belügyminisztere emellett azt állította, hogy erőik személyi állománya Vovcsanszkban, az északi Harkivi területen tevékenykedik. Ezek a jelentések arra utalnak, hogy az orosz erők megerősítik jelenlétüket Harkivtól északra, hogy megtartsák jelenlegi pozícióikat, valamint visszaszorítsák az esetleges ukrán előrenyomulást északabbra a nemzetközi határ felé és keletre az Izyum felé tartó orosz GLOC-ok felé.

Herszon vidékén az orosz alakulatok támadásra készülhetnek: a Herszoni Terület fennmaradó, északi részének elfoglalására és a Zaporizzsja város felé való nyomulásra annak ellenére, hogy május 21-én nem történt megerősített előrenyomulás a déli tengelyen. A Herszon területi állami közigazgatás közölte, hogy az orosz csapatok feltöltik az állományukat Viszokopiljában és Arhangelszkében, a Herszon-Mikolajiv terület határának térségében várható fokozott harci tevékenységre számítva. A Zaporizzsjai Regionális Katonai Parancsnokság megjegyezte, hogy a Huljajpolétól délre fekvő Inzsenernében magas az orosz erők koncentrációja, ami arra utal, hogy az orosz csapatok potenciálisan további offenzívákra készülnek Huljajpole felé. Ugyancsak ők jelentik, hogy a megszálló erők Melitopolban transzparenseket függesztettek ki a Taurida kormányzóság megalapítása 220. évfordulójának megünneplésére, ami arra utalhat, hogy az orosz erők a megszállt területeket Herszonban és Zaporizzsjában kvázi.köztársasággá kívánják tenni, mint az LNK vagy a DNK, de a jelentés hangsúlyozza a megszállási agendák kezelésének következetlenségét is Ukrajna-szerte. Az orosz erők emellett bombázták és rakétacsapásokkal támadták Mikolajiv, Odessza, Zaporizzsja és Herszon területét.

Az ukrán hatóságok a jelentések szerint megerősítik a határbiztonságot Ukrajna és Dnyeszteren túli terület között. A helyi ukrán határőrség különítménye új korlátozásokat jelentett be, amelyek megtiltják a drónok, éjjellátó berendezések polgári használatát és a kishajók közlekedését a térségben. Az ukrán vezérkar arról számolt be, hogy az ukrán erők védik a határt és szabotázsellenes intézkedéseket hajtanak végre.

Ennyit tudunk a front híreiről egyelőre, jósolgatni ezek alapján nem érdemes: annyi biztosnak tűnik, hogy Kelet-Ukrajnában az oroszok minden áron véres, „döntő csatát” akarnak kierőszakolni, valószínűleg Szeverodonyecknél. Aztán ezt vagy megtartják, vagy nem és megnyeri, aki megnyeri.

Tekintsük azonban Mariupol állapotát, mert bizony siralmas. Az Ukrinform írása borzalmas helyzetről beszél, és nagyon reálisnak tűnik. De hát mi baj lehet, hiszen az Azovsztal ostromának is vége már?


Röviden: csak baj van ott.

Környezeti katasztrófa fenyeget. Hogy néz ki a város ma? Lakóházak romjai, szétvert infrastruktúra, megrongált víz- és gázvezetékek, tönkrement transzformátor-alállomások, szivattyúk, villanyvezetékek, elszakadt vezetékek… Nincs normális víz-, áram- és gázellátás, nem működik a csatornázás. De szinte minden udvaron ott vannak a két hónapos blokád alatt megölt civilek sírjai. Hamarosan itt a nyár, ami az Azovi-tenger partján komoly hőséggel jár. Makszim Borodin – a Mariupoli Városi Tanács tagja, a mariupoli környezetvédelmi mozgalom ismert vezetője, aki mindig is szemben állt a vállalati szennyezőkkel – szerint Oroszország Ukrajna elleni nyílt támadása előtt a város fő környezeti problémája a két kohászati óriás – az Azovstal és az Iljics vas- és acélművek – kibocsátása volt. Most azonban, miután az orosz bombák szinte teljesen tönkretették a város infrastruktúráját és iparát, még veszélyesebb problémák merülnek fel, amelyek hamarosan valódi katasztrófát okozhatnak.

Az első probléma, hogy a holttestekben fejlődő mérgező anyagok és kórokozók bekerülhetnek a városi vízhálózatba, a földalatti forrásokba, a folyókba és a tengerbe. Sok, a támadások során életét vesztett áldozatot közvetlenül a házak melletti udvarokban, a vízellátó- és csatornarendszer mellett temettek el. A sírok pedig többnyire sekélyen, szinte a felszínen vannak. Most, amikor a megszállók megpróbálják újraindítani a vízellátó rendszert, a víz nagy része elönti az utcákat a csövek sérülése miatt és kimossa a mérgeket, kórokozókat a sírokból. Ez a szennyezett víz közvetlen veszélyt jelent mind azokra, akik a vízellátó rendszert tervezik használni (ha az működik majd egyáltalán), mind pedig azokra, akik nyáron a tengerben szeretnének úszni.


Ráadásul a várható hőség Mariupolban a holttestek – nemcsak a házak közelében eltemetett, hanem a lerombolt házak romjai alatt maradt holttestek – felgyorsuló bomlásával is jár. A várható esőzések miatt pedig az áradások mértéke hatalmas lesz, és minden ártalmas anyag bekerül a talajvízbe és a tengerbe is. A legtöbb szennyvíz-szivattyútelepet a megszállók Mariupol bekerítésének első napjaitól kezdve céltudatosan megsemmisítették. Ráadásul az áram hiánya lehetetlenné tette azon szivattyúk működését is, amelyek csodával határos módon sértetlenül megmaradtak. Most a szennyvíz egy része a gravitáció miatt elárasztja az alsó pontokat, ahová gravitációsan áramlik, és ahol a szivattyúk vannak. A vízellátás helyreállítására tett kísérletek során a víz a sérült csövek miatt elkezd keveredni a fekáliás hulladékkal, majd a már szennyezett víz továbbjut a fogyasztókhoz.

A mai napig nem gyűjtik a szemetet a városban, hanem egyszerűen kidobják a házak közelében. A szemét egy részét már elöntötte a sérült csövekből és az esővízből származó víz. Ez a szemétben kórokozó baktériumok elszaporodásához vezet, amelyek aztán a talajvízbe, a folyókba és a tengerbe is bekerülnek. Azonban a legnagyobb veszélyt nem ez jelenti.

Hanem az, ha megsérül az Azovsztal salakhegye körüli védőgát, amely megakadályozta, hogy a vegyi üledéktartályban lévő, kémiailag szennyezett ammóniás-kénhidrogénes víz a tengerbe kerüljön. Jelenleg nincsenek objektív adatok a gát állapotáról.


Az Azovsztal bombázása során speciális foszfor-gyújtólövedékeket is használtak. Az acélmű iszaptárolójába kerülve ezek a vegyi anyagok valószínűleg a tengerbe kerülnek.

Ezenkívül mindkét vállalat területén nagy mennyiségű, a technológiai folyamatokhoz szükséges vegyszer – savak, ammónia és más egyéb – található.

Egy gátsérülés esetén majdnem biztosan állítható, hogy kipusztulhat az Azovi-tenger teljes élővilága, és ha ez el is maradna, a járványveszély miatt a város evakuálására lenne szükség, majd teljes környezetvédelmi rehabilitációra.

Így néz ki az az „üdülőváros”, amit a Donyecki Népköztársaság vezetése az iparváros helyére tervez: és bizony, pont ők okozták a közelgő katasztrófát.

Enerhodarban viszont merényletet követtek el az oroszok által kinevezett új polgármester ellen. Maga a település kulcsfontosságú a közeli atomerőmű miatt, ilyen helyen még a választások paródiáját sem rendezik meg a megszállók, egyszerűen kinevezték az általuk megbízhatónak ítélt, kollaboráns Andrej Sevcsiket polgármesternek – vagyis ő nevezte ki saját magát, az oroszok csak helyben hagyták ezt az állapotot. A városnak különben van igazi, választott, ukrán polgármestere is, Dmitrij Orlov, akinek azonban el kellett menekülnie – mindenesetre Sevcsik mester ellen olyan ügyesen követték el a bombamerényletet, hogy rajta és testőrein kívül senki sem sérült meg a robbanástól, ők viszont mind egy szálig kórházba kerültek. Ukrajnában a jelek szerint nem szeretik a kollaboránsokat.


Végül bemutatnék egy magyar álhírt, mely nagyon érdekesen jött létre. Az ukrajnai helyzettel kapcsolatban annyi álhír érkezik, amennyi még soha és semmiről nem jött, leginkább közvetlenül vagy közvetve, de orosz, manipulatív forrásokból. A legtöbb álhír és konteó különben már legalább egy évtizede tőlük érkezik, de most csúcsra járatják az ipart.

És a magyar álhírsajtó képes volt ezt is felülírni!

Látom ugyanis a maivilag.com című, magyar nyelven készülő, de kizárólag orosz propagandát terítő álhírlapban az állítást, miszerint

Oroszország elfogta Eric Olson amerikai admirálist az Azovsztalban?”

Mondjuk nem fogta el, Olson admirális hetven éves, több, mint tíz éve nyugalomba vonult, a mostani hadifoglyok között állítólag őt ábrázoló kép április 14-én készült, nem Mariupolban, hanem Luhanszkban, a szerzője is ismert: Alekszej Majsev volt a fotós.


Szóval szemenszedett hazugság, mint minden orosz propaganda. Nem is ezért veszem elő, más oka van a megkülönböztetett figyelemnek. A magyar álhírlap szerkesztése.

A nagyeszű szerkesztő ugyanis arra ügyelt, hogy gondosan írásvédetté tegye az oldalát, de arra nem, hogy az alul, kis betűkkel megjelölt „Forrás” linkje mire mutat. Történetesen a valódi forrására, ami nem egyéb, mint a hír cáfolata, a TechARP című oldalról. A tényellenőrzés.

Emberünk kimásolta az első pár sort, amiben ismertették, mit cáfolnak, és ezt dobta be egy gyenge fordítóprogramba, aztán, mivel úgy gondolta, ha ő nem tud angolul, más sem tud, megadta forrásként a tényellenőrző oldalt. Rajta a saját maga által közölt hazugság cáfolatával.

Ekkora hülye nincs. Nem tudom elhinni, hogy az orosz szolgálatok ennyire ostoba embereket alkalmaznak, még ha kulimunkára is.

De hát látom, hogy van… azt tudom elképzelni, hogy már ki se adják a központi forrásból az embereiknek az álhíreket, csak elvárják tőlük a napi aktivitást. Vagy pedig ezt az izét egy lelkes önkéntes szerkeszti, aki még minimális intelligencia-hányadossal sem rendelkezik.

Komolyan mondom, ilyent még nem láttam: kilopják a cáfolatból az álhírt!

Reciklálják a szemétdombról.

És megadják forrásként a cáfolatot.

Azt hiszem, én ma nem tudok ennél többet mondani, ezt már nem lehet fokozni, inkább folytatom holnap.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!


Oszd meg másokkal is!