Oroszország Ukrajna elleni inváziója során beállt némi fordulat a harctéren, mindazonáltal nem becsülném túl a popasznai áttörés jelentőségét: hogy úgy mondjam, annak következményei egyelőre mind feltételes módban vannak, szóval nem érdemes az oroszbarátoknak pezsgőt bontani a hír hallatán.
Ma a harctéri hírek elemzése után – melyhez szokás szerint az ISW adatait használom fel – kicsit jogászkodni fogunk. Kicsit sokat, ugyanis a harcok kapcsán jogi eljárások is zajlanak és még fognak is zajlani, végül pedig bemutatom az orosz politológia polihisztorát, svájci bicskáját, ezermesterét, Elena Paninát, aki nem csak a Duma tagja az Egységes Oroszország Párt színeiben, de egyben a RUSSTRAT intézet igazgatója is, mely Oroszhon nemzetközi politikai és gazdasági stratégiáját határozza meg. Honlapjukon, a Politikán a hölgy ma egyszerre szakértette meg a Közel- és Távol-Keletet, én csak annyit mondok: kár volt sinológiára adnia a fejét.
De először lássuk, mi történt a frontokon.
Az orosz erők május 22-én csak minimális előnyre tettek szert Kelet-Ukrajnában. Újabb jelentések megerősítették, hogy az orosz csapatok korábban, május 19-én visszafoglalták a Harkivi Terület északi részén található Rubizsnye városát. Az orosz erők valószínűleg további erősítéseket vezényelnek a Sziverszkij Donyec folyó nyugati partján, Harkiv északi részén lévő állásaik megtartására – ahelyett, hogy a folyón átvonulva védelmi pozícióként használnák azt –, hogy megakadályozzák a további ukrán előrenyomulást észak vagy kelet felé, amely veszélyeztetné az orosz kommunikációs vonalakat az Izjum-tengely felé. Ukrán források ezen felül megerősítették a korábbi, orosz állításokban említett Popaszna körüli előrenyomulást, és az orosz erők valószínűleg arra törekednek, hogy Popasznától északra új előrenyomulási vonalat nyissanak, így befejezzék Szeverodonyeck bekerítését, miközben egyidejűleg nyugatra, Bakhmut felé haladnak, bár az orosz erők valószínűleg nem lesznek képesek egyszerre mindkét előrenyomulási vonal teljes erőforrását biztosítani.
Az orosz erők folytatták a felkészülést az Izjumtól délkeletre folytatott támadó műveletek folytatására, de május 22-én nem végeztek megerősített előrenyomulást. Az ukrán vezérkar megjegyezte, hogy az orosz erők Izjum körül megteremtik a feltételeket a Szlovjanszk felé irányuló támadó műveletek folytatásához. Az orosz csapatok lőtték az Izjumtól délkeletre és délnyugatra lévő front menti településeket, ami arra utal, hogy az oroszok továbbra is tervezik az Izjumtól délre, a Donyecki Terület közigazgatási határa felé történő előrenyomulást.
Az orosz erők folytatták a szárazföldi támadásokat Szeverodonyeck körül, de május 22-én nem hajtottak végre megerősített előrenyomulást ezen a területen. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz csapatok sikertelen támadó hadműveleteket hajtottak végre Oszkolonivka, Purdivka, Sedriscseve és Smoljanyinove körül, amelyek mindegyike Szeverodonyecktől keletre fekvő település. Ezek az offenzív műveletek valószínűleg arra irányultak, hogy keletről bekerítsék Szeverodonyecket, támogatva a város felé északról (Rubizsnyén keresztül), nyugatról (Bilohorivkán keresztül) és délről (Popasznán keresztül) történő korábbi előrenyomulást. Ukrán források ezen felül megerősítették az orosz állításokat, miszerint az orosz csapatok legalább május 20. óta korlátozott előrenyomulást biztosítottak Popasznától északra és nyugatra. Az ukrán vezérkar megerősítette, hogy harcok folynak Toskivka, Komisuvakha, Tripillja és Vasziljivka térségében – ezek mind olyan települések Popaszna környékén, ahol orosz források szerint május 21-én áttörték az ukrán védelmet. A Popasznától nyugatra fekvő Volodimirivkáról készült geolokációs harci felvételek tovább erősítik ezeket az állításokat. A Popasznából több irányból támadó orosz erők valószínűleg arra törekednek, hogy délről befejezzék Szeverodonyeck bekerítését, és Tripillján, Lipovén és Vasziljivkán keresztül nyugat felé nyomuljanak a Donyecki területen belül Bakhmut felé.
Az orosz csapatok május 22-én folytatták a tüzérségi támadásokat Lyman környékén, de nem végeztek megerősített szárazföldi előrenyomulást a térségben. A Donyecki Népköztársaság milíciája azt állította, hogy ellenőrzésük alá vonták Novoszelivka falut a Donyecki terület déli részén.
Az orosz erők május 22-én folytatták az Azovsztal acélmű területének megtisztítását. A megszálló erők Mariupolban folytatták a szigorú szűrési és deportálási eljárások végrehajtását. A Donyecki Népköztársaság (DNK) területvédelmi parancsnoksága azt állította, hogy Mariupolból 313 embert, köztük 55 gyermeket deportáltak egy Bezimmenében lévő szűrőtáborba. Petro Andrjusenko, Mariupol polgármesterének tanácsadója azt állította, hogy Mariupolból 70 embert, köztük 12 gyermeket toloncoltak erőszakkal Oroszországba a nyikolszki szűrőtáboron keresztül.
Az orosz erők a Harkiv várostól északra lévő állásaik fenntartására összpontosítottak, és május 22-én ukrán állásokat lőttek. Az ukrán vezérkar arról számolt be, hogy az orosz 6. Összhaderőnemi Hadsereg és a Balti Flotta csapatai azért harcolnak, hogy megakadályozzák az ukrán csapatok eljutását az államhatárra. A Luhanszki Népköztársaság (LNK) belügyminisztériuma ezen felül közölte, hogy állománya Kozacsa Lopan és Rubizsnye városokban tevékenykedik (ez a harkivi Rubizsnye, nem a luhanszki), megerősítve a korábbi értékelést, miszerint az orosz erők május 19-én visszafoglaltak bizonyos területeket, amelyeket korábban az ukrán erők foglaltak el. Az orosz alakulatok továbbra is tüzérségi károkat okoztak a Harkiv város körüli településeken.
Az orosz erők valószínűleg folytatták az előkészületeket a déli tengelyen május 22-én folytatódó újabb offenzívákra. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz csapatok ezen a tengelyen a másodlagos védelmi vonalak kiépítésére, a légvédelmi rendszerek megerősítésére, felderítésre és ukrán állások támadására összpontosítanak, ami mind arra utal, hogy megteremtik a feltételeket a későbbi offenzívához. Az orosz erők folytatták a rakéta- és tüzérségi csapásokat Zaporizzsja, Herszon, Dnyipropetrovszk és Mikolajiv területeken. Az Ukrán Ellenállási Központ emellett ukrán partizántevékenységről számolt be, amely az együttműködés tisztviselőit és az orosz tüzérségi rendszereket vette célba Enerhodarban és Melitopolban, ami arra utal, hogy az ukrán ellenállás folytatódik és alaposan szervezett a megszállt területeken.
Ezek a részletes hírek, és ezeknek fényében elég különösen hat mondjuk a Pesti Srácok főcíme, mely szerint:
„Az oroszok újabb brutális támadásra készülnek a déli területeken”
mert egyfelől azt ők tudják, mire készülnek (szerintem egy offenzívára Zaporizzsja ellen, annak lenne értelme az ő szempontjukból és talán némi realitása is), de hogy nem ma és nem holnap indulnak el, az is erősen valószínűsíthető. Kevésbé marasztalnám el azokat a véleményeket, mely szerint a popasznai áttörés lehetővé tette az orosz alakulatoknak, hogy elérjék Luhanszk megye határát, ugyanis nekik tényleg ez volt a céljuk – most egy szakaszon elérték, ott vannak, sto gyélaty? Amint a múlt heti esetnek, mely során az ukrán erők érték el az államhatárt, úgy ennek is csak szimbolikus jelentősége van, hadászati szempontból ez a szeverodonyecki bekerítés egyik epizódja, nem több.
Akkor lássuk azokat a beígért jogi eseteket. Az Interfaksz hírügynökség jelenti (a teljes orosz sajtóval együtt):
„Moszkva. Május 23. INTERFAX.RU – Az összes ukrán foglyot, aki megadta magát Azovsztalnál, a DNK területén tartják fogva – közölte az Interfaxszal Denisz Pusilin, a köztársaság vezetője.
„A tervek szerint a köztársaság területén nemzetközi bíróságot fognak szervezni” – mondta Pusilin.
Elmondása szerint „a bíróság alapokmányának kidolgozása jelenleg folyamatban van”. (hogy ez mit akar jelenteni, azt csak ő tudja – Sz.T. megjegyzése)
Május 20-án az orosz védelmi minisztérium videofelvételt tett közzé arról, hogy az Azovsztal kombinát utolsó ukrán katonákból álló csoportja Mariupolban megadta magát.
Az ukrán Azov-ezred és az ukrán fegyveres erők katonái közül május 16. óta összesen 2439-en adták meg magukat a mariupoli Azovsztal kombinátban – közölte Igor Konasenkov, az orosz védelmi minisztérium szóvivője.
Az orosz védelmi minisztérium közölte, hogy az Azovsztal gyárat és a földalatti létesítményeket teljes egészében elfoglalta az orosz hadsereg.
Május 21-én Pusilin pontosította, hogy a 2439 azovsztali fogoly közül 78 nő volt. A Szolovjov Live műsorában elmondta, hogy az előzetes adatok szerint az őrizetbe vettek között külföldiek is voltak.”
A kérdés érdekes, Pusilin valószínűleg arra célzott rejtélyes szavaival a nemzetközi bíróság „alapokmányának kidolgozásáról”, hogy egyáltalán keresik a (kirakat)per megindításának jogi lehetőségét. Először is tisztázni kell, milyen jog érvényes esetükben, mármint azon kívül, hogy egyáltalán történt-e bűncselekmény. Ugyanis az ukrán jog szerint, mely területileg hatályos volna Mariupolban, nem történt. Rendben van, azonban Pusilin és katonái úgy tekintik, hogy Mariupol nem Ukrajna, hanem a DNK felségterületéhez tartozik. Csakhogy önálló donyecki jogrendszer meg nem létezik, sőt, még az a kérdés is eldöntésre vár (egy rövidesen megtartandó népszavazás útján), hogy a Donyecki Népköztársaság nem tartozik-e mindenestől, tehát Mariupollal együtt az Oroszországi Föderációhoz? Ez csak részletkérdés, arra vonatkozik, hogy melyik joghatóság alá tartozik az ügy, viszont az benne az érdekes, hogy ennek a joggyakorlata még nem alakult ki teljesen. Hétköznapi jogsértés esetén ugyanis a területileg illetékes jogrendszer a hatályos, ha én jegy nélkül próbálok utazni a buszon Koppenhágában, a dán törvények alapján büntetnek meg. Itt azonban ha és amennyiben történt bűncselekmény, úgy a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság lenne illetékes, azonban ha a dolgok úgy alakulnak, hogy Donyeck az Oroszországi Föderáció részévé válik, akkor mégsem, mert Oroszország még 2016-ban kilépett a Római Statútumból, amelynek aláírói elfogadják ennek a bíróságnak a határozatait.
Azt tehát nem kétlem, hogy jó pénzért akadnak majd bírók, akár ukránok, akár oroszok, akár más nemzetiségűek, akikből színleg meg lehet alakítani egy úgynevezett „nemzetközi bíróságot”, de az nem lesz illetékes semmiféle ügyben, és a per elindítása is a jelenlegi harcok végeredményétől függ.
Lássuk azonban a másik, ennél sokkal tisztább bírósági hírt! Azt írja a fél világsajtó (én a Meduzát idézem), hogy:
„Egy kijevi bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte Vagyim Sisimarin orosz katonát, amiért megölte Alekszandr Selipov fegyvertelen Szumi régióbeli lakost.
A háborús törvények és szokások megsértésével és előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkossággal vádolták.
A bíróságon Sisimarin bűnösnek vallotta magát, és bocsánatot kért az elhunyt özvegyétől. Kijelentette, hogy nem állt szándékában megölni Selipovot, és kizárólag parancsnoka felszólítására lőtt rá. Az ügyvéd a vádlott felmentését kérte.
A bíróságon elhangzott bizonyítékok szerint február 28-án a konvoj, amelyhez Sisimarin tartozott, tűz alá került. Menekülés közben több más katonával együtt eltérített egy személygépkocsit. Útközben megláttak egy férfit az út szélén, aki telefonált. Abban a hitben, hogy jelentheti őket az ukrán hadseregnek, az őket vezető tiszt megparancsolta Sisimarinak, hogy ölje meg, mire ő a kocsi ablakából egy gépkarabéllyal lelőtte.
Vagyim Sisimarin később megadta magát.”
Hát, itt nincsenek olyan kétségek, hogy melyik jog érvényes: az ukrán. A cselekmény egyértelműen háborús bűn, tanú van rá elég, a vádlott töredelmes megbánást tanúsított, bocsánatot is kért, és bizonyítottan parancsra cselekedett – ha nem lő, őt lövik főbe. A büntetés szigorú, de eltekinteni nem lehet tőle, nem lehet felmenteni Sisimarint, viszont a megbánás miatt valószínűleg jogosult lehet majd enyhítésre a későbbiekben. Ha nem is sokra. Vagyim Sisimarin ennek a háborúnak az egyik vesztese, csakhogy – az áldozata még inkább, ő ugyanis életét vesztette.
Mindazonáltal sok ilyen per lesz még – az ukrán ügyészség minden esetet feljegyzett, mely tudomására jutott – és amennyiben Ukrajna lesz a győztes, felmerül egy valódi nemzetközi bíróság létrehozásának igénye. Erről értekezik Konsztatntin Krivenko ügyvéd az Unian hasábjain és arra jut, hogy:
„Egy létrehozott bíróságnak történelmi szerepe lenne a nemzetközi büntetőjogban, ezért összetételének kifogástalan hírnévvel kell rendelkeznie a nemzetközi közösségben, és semmiképpen sem leeht vádolható elfogultsággal vagy részrehajlással. Ennek érdekében megfontolandó lenne, hogy a bíróságot független, szakmai téren elismert nemzetközi szakemberek alkossák.”
Azért ennek a testületnek a létrehozása is a harcok kimenetelétől függ.
Viszont lássuk az orosz geopolitika svájci bicskáját, csodaszampóját, mindent járó malmocskáját (majdnem „j”-t írtam az „l” helyett…), Elena Paninát, aki ma Kína- és Izrael-specialistaként mutatkozott be lapja hasábjain!
Hogy Izrael állam mit szól vad eszmefuttatásaihoz jelen geopolitikai helyzethez, azt csak ők tudják, én esélyt látok arra, hogy bölcsen úgy tesznek majd, mintha elkerülték volna a figyelmüket a fantazmagóriák, épp ezért nem is ismertetem őket. De Pekinggel más a helyzet, Kína hatalmas és nagyon sértődékeny, ők nem szeretik, ha mások mondják meg nekik, mit is gondolnak bizonyos ügyekről. Elena Panina mai elemzésében először jelzi:
„A Kínai Népköztársaság eddig a semlegesség elvét követte az ukrajnai válsággal kapcsolatban, és nem tett egyebet, minthogy megvédte saját vállalatainak és piacának érdekeit. Feltételezhető, hogy ez a vonal folytatódik. Kína mindenesetre nagyon óvatos azzal kapcsolatban, hogy segítsen hazánknak kijátszani a szankciókat.”
Ez szentigaz. A baj ott kezdődik, amikor idézi Gao Desheng független közgazdász állítólag három nappal ezelőtti írását a Huanqiu Shibao című lapból. Annak van ugyan nyugati neve is, Global Times, és a Kínai Kommunista Párt külföldnek szóló orgánuma, de ez az írás három nappal ezelőtt nem jelent meg benne. Főleg azért nem, mert május 11-én jelent meg a lapban. A cím fordítása még pontos Paninánál:
„A Nyugat legújabb szankciói gyengíteni fogják hegemóniáját”
de ami utána következik az kissé szabad értelmezése az eredetinek. Azt mondja ugyanis Panina, hogy Gao Desheng szerint:
„A Nyugatnak nincs tapasztalata és tudása egy olyan kiterjedt globális kapcsolatokkal rendelkező gazdasági nagyhatalom elleni szankciók alkalmazásáról, mint amilyen Oroszországnak van. Olaj- és gáztartalékai, erős katonai-ipari komplexuma és diverzifikált exportja megkérdőjelezi a szankciók sikerét.”
Ellenben mit ír Desheng?
„A Nyugat hozzászokott ahhoz, hogy kis országokkal szemben alacsony költséggel szankciókat alkalmazzon, de korlátozott tapasztalattal és megértéssel rendelkezik egy erős globális kapcsolatokkal rendelkező nagy gazdasági hatalom szankcionálásával kapcsolatban. A Nyugat kísérlete, hogy elszigeteljen egy olyan G20-as gazdaságot, amely nagy olaj- és gázkészletekkel, összetett katonai-ipari komplexummal és diverzifikált exporttal rendelkezik, felmérhetetlen következményekkel jár Oroszország számára, és elkerülhetetlenül kudarcba fog fulladni.”
És már Desheng is a Foreign Affairst idézi itt. Mindenesetre csak látszólag azonos a két szöveg: a kínai szerző is a szankciók kudarcát emlegeti, de nem hallgatja el azok „felmérhetetlen következményeit” sem, ami a moszkvai orgánumban elmarad. Lássunk egy másik példát. Paninánál:
„Oroszország képesnek bizonyul arra, hogy aránytalan ellenkárokat okozzon a Nyugatnak. A rubel adósság- és gázfizetésre való használata semmissé tette a szankciók hatását, és arra kényszerítette az EU-t, hogy manipulációval megkerülje azokat.”
Gao Deshengnél szó sincs „ellenkárokról”, ő szikáran megállapítja:
„A rubel használata a külföldi adósságok kiegyenlítésére, gyorsan stabilizálta a rubel árfolyamát, és a rubel értéke mára visszatért a szankciók előtti szintre. Mivel a szankciókban érintett országok gázszállításait rubelben számolják el, ez elrettentő hatással van az Egyesült Államokra és Európára, mivel az EU nagymértékben támaszkodik az orosz olaj- és gázexportra.”
Végigmehetnénk Panina teljes írásán, az általa feldolgozott öt pont ugyanis Desheng cikkének összesen egy bekezdése, és mondom elég érdekesen fordít, mert az orosz változatban van „élelmiszerhiány”, a kínai eredetiben csak a búza és a műtrágya exportjának tilalma szerepel, de vegyük inkább Panina végkövetkeztetését:
„A nyugati próbálkozások, amelyek szankciókkal válaszolnak Moszkva kihívására, szinte biztosan kudarcra vannak ítélve. Ráadásul a szankciók nem lesznek monolitikusak, ami a nyugati egységet fogja sújtani. És ez a megosztottság már most is megfigyelhető. (…) Végül pedig Peking maga is „határozottan ellenez minden illegális egyoldalú szankciót”, és nem hajlandó emiatt megszakítani virágzó kapcsolatait Moszkvával.”
Gao Deshengnél ugyanez:
„Az Egyesült Államok és Európa által Oroszországgal szemben bevezetett szigorú szankciók valójában az USA és a Nyugat kétségbeesett lépése, mivel nem tudnak előnyt szerezni a nagyhatalmak játékában a legitim és ésszerű versenyben, ami pontosan tükrözi az USA és a Nyugat hanyatlását. (…) Az USA arroganciája a szankciókkal való játékban arra kényszerít, hogy egyre több ország csatlakozzon a „dollármentesítés” elvéhez, és a világ gyorsuló ütemben lép be a dollár utáni korszakba.”
Izé. Szó nincs a Nyugat megosztottságáról az eredetiben, az is propagandaszöveg nyilván, csakhogy kínai propagandaszöveg, nem orosz. A kínai szerző az Egyesült Államokat nem szereti és ennek megfelelő következtetéseket von le, az orosz változat már az egész Nyugat végét jósolja. Tegyük hozzá mindehhez, hogy ma május 23-a van (Panina írása mai) és az eredeti cikk majdnem két héttel ezelőtti állapotokról szól. Desheng – akkor – dollár nélküli világot jósolt, ebből Panina most Nyugat nélküli világot olvasott ki.
Sőt: írt. Mármost Peking nem szokta szeretni, ha olyasmit tulajdonítanak neki, ami nem a véleménye. És Kínának fontosak a piacai, fontosabbak, mint egy rosszul álló európai háború finanszírozása. Azért se rajong ha össze akarják ugrasztani a vásárlóival: szóval Elena Panina most nem cselekedett a legbölcsebben, mikor azt hitte, ha ő nem tud kínaiul, akkor más sem. Sőt, talán még naguk a kínaiak sem… ha nem egy geostratégiai intézet vezetője lenne, sajtószakmai fiaskónak lehetne nevezne a tendenciózus félrefordítást, de sajnos neki komoly (lenne) a felelőssége az orosz külkapcsolatokért.
No mindegy, csak jelezni akartam, hogy még a különböző országok propagandája sem teljesen csereszabatos egymás között.
Ennyi hír jutott mára, holnap folytatódik a krónika.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!