Oroszország Ukrajna elleni inváziója fontos pontjához látszik érkezni, ha nem is okvetlenül a napokban pecsételődik meg a háború sorsa, de sok minden változhat most Szeverodonyecknél, az pedig, hogy ott hogyan és mi történik, Moszkvában, Kijevben és Washingtonban dől el.
Ma épp ezért az ISW kicsit hosszabb elemzést közölt, és én is követem példáját, aztán szót kerítek az ukrán oldalra rövidesen érkező amerikai M31 GMLRS rakéta-sorozatvetőkről, megemlítem Kadirov elvtárs legújabb vízióit, a tervezett orosz–kínai holdbázist és végül egy kis krimi következik, a lehető legoroszosabb stílusban, a Fekete Macska bandája ugyanis a fasorban sincs az orosz hadsereghez képest.
De mindenekelőtt lássuk a harctéri eseményeket, melyek ma különösen fontosak.
Az ISW elemezésének első mondata mindent elmond az általános helyzetről:
„Vlagyimir Putyin orosz elnök kimondhatatlan szenvedést okoz az ukránoknak, és szörnyű áldozatokat követel saját népétől egy olyan város elfoglalásáért, amely még neki sem éri meg ezt az árat.”
Igen, ezt láttuk Mariupolnál és ezt látjuk Szeverodonyecknél is: még maga Julius Caesar is csak egy alesiai ostromot engedhetett meg magának, ha az után támadt volna gall földön még egy Vercingetorix egy erős bázissal, Caesar haza kellett volna menjen Rómába, sosem írja meg a galliai háború történetét, sőt, valószínűleg még el is ítélik mindenféle anyagi visszaélések miatt. De Putyint nem a Caesarok fájából faragták.
Az Ukrajna elleni orosz invázió, amelynek szándéka az egész ország elfoglalása és megszállása volt, mára egy kétségbeesett és véres offenzívává vált, amelynek célja egyetlen város elfoglalása volt keleten, miközben fontos, de korlátozott előnyöket védett meg délen és keleten. Ukrajna kétszer is arra kényszerítette Putyint, hogy megváltoztassa katonai céljait. Ukrajna legyőzte Oroszországot a kijevi csatában, ami arra kényszerítette Putyint, hogy a későbbi katonai célkitűzéseit a kelet-ukrajnai Donyeck és Luhanszk megyék elfoglalására korlátozza. Ukrajna megakadályozta őt abban, hogy ezt a célt is elérje, és arra kényszerítette, hogy egyedül a Luhanszki Terület elfoglalásának befejezésére összpontosítson. Putyin most aránytalanul nagy erőket vet be az említett terület utolsó megmaradt nagyobb lakosságú központja, Szeverodonyeck ellen, mintha annak elfoglalása megnyerné a háborút a Kreml számára. Téved. Amikor a szeverodonyecki csata véget ér, függetlenül attól, hogy melyik fél tartja meg a várost, az orosz offenzíva hadműveleti és stratégiai szinten valószínűleg tetőfokára hág, ami lehetőséget ad Ukrajnának, hogy újraindítsa hadműveleti szintű ellentámadásait az orosz erők visszaszorítására.
Az orosz erők annak ellenére is támadják Szeverdonyecket, hogy még nem kerítették be. Területi előnyökre tesznek szert, és sikerülhet bevenniük a várost és a nyugatabbra fekvő területeket. Az ukrán hadsereg az Azovsztal körülzárása óta a legkomolyabb kihívással néz szembe, és az elkövetkező napokban jelentős taktikai vereséget szenvedhet, ha Szeverodonyeck elesik, bár ez korántsem biztos – az orosz támadások ismét megtorpanhatnak.
Az oroszok olyan árat fizetnek a jelenlegi taktikai sikerükért, ami nincs arányban semmilyen valós operatív vagy stratégiai haszonnal, amelyet remélhetnek. Maga Szeverodonyeck a háború ezen szakaszában elsősorban azért fontos, mert ez az utolsó jelentős lakossági központ a Luhanszki területen, amelyet az oroszok nem ellenőriznek. A város elfoglalása lehetővé teszi Moszkva számára, hogy kijelentse, hogy teljes mértékben biztosította a Luhanszki Területet, de semmilyen más jelentős katonai vagy gazdasági előnyhöz nem juttatja Oroszországot. Ez különösen azért igaz, mert az orosz erők a várost támadás közben lerombolják, és ha elfoglalják, akkor a romjai felett fogják gyakorolni az ellenőrzést. Szeverodonyeck elfoglalása megnyithat egy orosz szárazföldi kommunikációs vonalat (GLOC) a nyugati hadműveletek támogatására, de az oroszok nem tudtak sokkal előnyösebb GLOC-ot biztosítani Izyumtól, részben azért, mert annyira Szeverodonyeckre koncentráltak.
Az oroszok eközben továbbra is rendkívül korlátozott előrelépéseket tesznek a Donyecki Terület még meg nem szállt területei feletti ellenőrzés megszerzésére irányuló erőfeszítéseikben. Az orosz csapatok hetek óta küszködnek azzal, hogy behatoljanak a február 24. előtti érintkezési vonalra, míg az Izjumtól délre induló orosz támadó műveletek nagyrészt megrekedtek. Szeverodonyeck elfoglalása csak akkor segíthetné a Donyecki Terület többi részének meghódítását, ha lendületet adna az oroszoknak, amelyre az egymást követő hadműveleteket építhetik, de a szeverodonyecki csata valószínűleg kizárja a további nagyszabású orosz támadó hadmozdulatokat.
A Szeverdonyeck körüli orosz előrehaladás nagyrészt annak köszönhető, hogy Moszkva az összes többi tengelyről elvont erőket, felszerelést és hadianyagot erre az egy célra összpontosította. Az orosz csapatok hetek óta nem tudtak más tengelyeken előrehaladást elérni, és nagyrészt meg sem próbálták ezt megtenni. Az ukrán védők még így is félelmetes veszteségeket okoztak az orosz támadóknak Szeverodonyeck környékén. Moszkva még akkor sem lesz képes nagy mennyiségű hatékony harci erőt visszanyerni, ha elfoglalja Szeverdonyecket, mert ezt a harci erőt könnyelműen a város elfoglalására fordítja.
Az ukrán erők is komoly veszteségeket szenvednek a szeverodonyecki csatában, ahogy az ukrán civilek és az infrastruktúra is. Az oroszok azonban a rendelkezésre álló támadó harci erejük sokkal nagyobb hányadát összpontosították Szeverodonyeck elfoglalására, mint az ukránok, ami általánosságban Kijev javára alakítja a lemorzsolódás arányát. Az ukránok továbbra is kapnak utánpótlást és hadianyagot a szövetségeseiktől, bármennyire is lassú és korlátozott ez az áramlás. Az oroszok ezzel szemben továbbra is egyértelmű jeleit mutatják annak, hogy a rendelkezésre álló emberi és anyagi tartalékaikat felemésztik, és nincs okuk arra, hogy az elkövetkező hónapokban a harcok enyhülésére vagy otthonról érkező erősítésre számítsanak.
Egyre több a bizonyíték arra, hogy az orosz tisztikarban nagy mértékben erodálódik a katonai-szakmai felelősség. Az Ukrán Katonai Hírszerzési Igazgatóság (GUR) jelentése szerint az orosz parancsnokok megpróbálják megóvni a katonai felszerelést azzal, hogy megtiltják a sofőröknek, hogy sebesült katonákat evakuáljanak, vagy ellátást biztosítsanak a túlságosan előrehaladott egységeknek. Az ilyen magatartás komoly hatással lehet a morálra és a katonák hajlandóságára, hogy harcoljanak és kockáztassák, hogy a saját védelmi vonalaikon kívül is megsérüljenek. Alexander Zsicskovszkij orosz katonai blogger bírálta az orosz katonai vezetés magatartását a tartalékosokkal szemben a depriorizált zaporizzsjai fronton. Zsicskovszkij arról számolt be, hogy az orosz parancsnokok jelentős tüzérségi támogatás nélkül csapdába vezették a gyengén felszerelt gyalogsági egységeket az intenzív ukrán tüzérségi tűz által érintett területeken, és nem rotáltak át más egységeket ezekre a területekre, hogy leváltsák őket. Zsicskovszkij megjegyezte, hogy az orosz parancsnokok felelősek a nagyarányú veszteségekért és a katonák elmebajának, idegösszeroppanásának egyre gyakrabban előforduló eseteiért. Egy másik blogger, Alekszandr Hodarkovszkij szerint az orosz parancsnokok nem küldenek időben erősítést, ami megakadályozza, hogy az orosz erők pihenjenek a szárazföldi támadások között.
Az orosz tisztek hanyatló professzionalizmusa lehetőséget jelenthet az ukrán erőknek. Az amúgy is alacsony orosz morál tovább csökkenhet, ha ez a viselkedés széles körben elterjed és folytatódik. Ha a másodlagos tengelyeken rekedt orosz csapatok elveszítik harci kedvüket, miközben a Szeverdonyeckért folytatott csata felemészti a rendelkezésre álló orosz támadó harci erő nagy részét, Ukrajnának esélye nyílhat arra, hogy jelentős ellentámadásokat indítson, amelyek jó eséllyel sikeresek lehetnek. Ez a kilátás bizonytalan, és lehet, hogy Ukrajna nem lesz képes kihasználni a lehetőséget, még akkor sem, ha az adódik, de az orosz hadműveletek jelenlegi mintája komoly sebezhetőségeket generál, amelyeket Kijev valószínűleg megpróbál majd kihasználni.
Egyelőre azonban azt látjuk, hogy az orosz erők folytatták a szárazföldi támadást Szeverodonyeck és környéke ellen, és korlátozott előnyöket értek el.
A harkivi orosz erők továbbra is arra összpontosítják erőfeszítéseiket, hogy megakadályozzák, hogy az ukrán ellentámadás elérje a Harkiv és Belgorod közötti államhatárt.
Az ukrán erők ellentámadást indítottak a Herszon-Mikolajiv közelében fekvő fronton, Herszon várostól mintegy 70 km-re északkeletre, amely valószínűleg átlépte az Inhulec folyót.
Az, hogy Oroszország a déli tengelyen régen eltárolt T–62-es harckocsikat használ, jelzi Oroszország folyamatos hadianyag-előállítási problémáit.
Az ukrán partizántevékenység továbbra is nagy nehézségeket okoz az orosz megszálló erőknek a Herszoni és Zaporizzsjai Területen.
Kelet-Ukrajna hadszínterein az az újság, hogy az orosz erők sikertelenül kíséreltek meg egy támadó hadműveletet Izjumtól délkeletre, valószínűleg a Szlovjanszk vagy Sziverszk felé való előrenyomulás érdekében. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz erők visszavonultak, miután megpróbáltak előrenyomulni az Izjumtól mintegy 20 km-re délkeletre fekvő Pasikáig. Az orosz Telegram-csatornák arról számoltak be, hogy az orosz erők május 28-án sikeresen elfoglalták Pasikát, de ezt az állítást nem lehet megerősíteni. Az orosz erők nem próbáltak közvetlenül Izjumtól délre előrenyomulni, és valószínűleg a Limantól északra történő előrenyomulást helyezik előtérbe. Az ukrán vezérkar azt is megjegyezte, hogy az orosz erők továbbra is légi és tüzérségi csapásokat mértek a Szeverodonyecktől mintegy 30 km-re nyugatra fekvő Sziverszk melletti településekre. Az Izjumból érkező orosz erők csatlakozhatnak a limani egységekhez, hogy támadást folytassanak Sziverszk ellen, vagy külön hadműveletet folytassanak Szlovjanszk ellen. Az orosz erők a jelentések szerint további tüzérséget és katonai felszerelést is szállítanak Kupjanszkon keresztül, az Oroszország és a Harkivi Terület határától mintegy 40 km-re nyugatra.
Az orosz erők folytatták a szárazföldi támadásokat Szeverodonyeck északi negyedei ellen, bár nyugat felől nem vették teljesen körül a várost. Szerhij Hajdaj, a Luhanszki Terület közigazgatási vezetője arról számolt be, hogy az orosz erők május 27-én elfoglaltak egy szállodát és előrenyomultak Szeverodonyeck buszpályaudvarához, május 28-án pedig folytatták a harcokat a térségben lévő ukrán védőkkel. Hajdaj hangsúlyozta, hogy az orosz erők nem szigetelték el a várost, annak ellenére, hogy megrongáltak egy hidat a Liszicsanszk-Szeverodonyeck út mentén. Haidai jelezte, hogy az ukrán erők visszavonulhatnak a területről, hogy elkerüljék a bekerítést. Alekszandr Szladkov oroszbarát katonai blogger (akinek 850 000 követője van) bírálta az orosz katonai parancsnokokat, amiért az ukrán csapatok teljes bekerítése előtt megkezdték a szeverodonyecki csatát. Szladkov azt is bírálta, hogy az orosz parancsnokok között nincs egységes támadási taktika, a Liman körüli sikereik ellenére.
Az orosz erők szárazföldi támadásokat indítottak Popasznától nyugatra és keletre, de nem jutottak be sem a Liszicsanszk-Bakhmut, sem a Liszicsanszk-Hirske autópályára. Az orosz Telegram-csatornák arról számoltak be, hogy a Popasznától mintegy 8 km-re keletre fekvő Komisuvakha felett folytatódtak a harcok, azzal a céllal, hogy az oroszok támadást indíthassanak Zolote ellen, és biztosítsák a Liszicsanszkba vezető T1303-as országutat. Hajdaj arról számolt be, hogy az ukrán erők állásokat biztosítottak egy településen a T1303-as országút mentén, valószínűleg azért, hogy akadályozzák az oroszok Szeverodonyeck felé irányuló hadmozdulatait. Hajdaj azt is megjegyezte, hogy az orosz erőknek még nem sikerült elfoglalniuk a Bakhmutból Liszicsanszkba vezető T1302-es országutat, annak ellenére, hogy többször is megpróbálták biztosítani az utat a Popasznától északkeletre lévő állásokból. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az orosz erők megpróbáltak előrenyomulni Bakhmut felé a Popasznától mintegy 25 km-re délnyugatra lévő településekről. Az orosz erők valószínűleg folytatják a támadó műveleteket Bakhmut, valamint a T1302-es és T1303-as országutakon, hogy elszigeteljék az ukrán erőket a Severodonyeck-Liszicsanszk térségben.
Az orosz erők május 28-án nem hajtottak végre támadó műveleteket a Donyecki Terület nyugati részén. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz erők folytatták az Avdijivka melletti tüzérségi támadásokat. A Donyecki Népköztársaság (DNK) azt állította, hogy 1,5 km-t haladtak előre Avdijivka térségében, de ezt az állítást semmi sem erősíti meg.
Az orosz erők nem hajtottak végre támadó műveleteket Harkiv városától északra, hanem május 28-án továbbra is fenntartották állásaikat az ukrán–orosz határ mentén. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy orosz műszaki alakulatok javították állásaikat Kozacsa Lopan közelében, Harkiv városától mintegy 36 km-re északnyugatra. Az orosz erők továbbra is lőtték Harkiv várost és a tőle északra fekvő településeket. Az orosz erők valószínűleg azért tartják fenn állásaikat a térségben, hogy megvédjék Belgorodot az ukrán tüzérségtől. Igor Girkin orosz katonai blogger és volt orosz proxy parancsnok (más néven Igor Sztrelkov) megjegyezte, hogy az orosz erők a hatékonyabb drónok helyett „régimódi módszerekre”, például a tüzérségre támaszkodnak az ukrán–orosz határ védelmében.
Az ukrán erők a jelentések szerint május 28-án ellentámadást indítottak a Herszoni Terület északi részén. Az ukrán vezérkar különös hangú jelentést adott ki arról, hogy az ukrán védők „kedvezőtlen határvonalakra” szorították az orosz erőket három településen a Mikolajiv-Herszon terület határa mentén, körülbelül 70 km-re északkeletre Herszon városától. Ukrán katonai források nem pontosították, hogy az ukrán erők felszabadítottak-e elfoglalt településeket. Az ukrán vezérkar jelentése alátámaszthatja azokat a meg nem erősített közösségi médiajelentéseket, amelyek szerint az ukrán erők május 27-én átlépték az Inhulec folyót, mivel a három falu a folyó keleti partján fekszik.
Az orosz erők folytatták állásaik megerősítését és felszerelését egész Dél-Ukrajnában, annak érdekében, hogy megőrizzék a terület feletti állandó ellenőrzést. Oleksandr Sztarukh, a Zaporizzsjai terület közigazgatási vezetője arról számolt be, hogy az orosz erők nagyszámú régi T–62-es harckocsit halmoztak fel Melitopolban, mióta május 25-én kivonták őket a raktárakból. Starukh megjegyezte, hogy az orosz erők a harckocsikat a zaporizzsjai területen lévő lőállásokban fogják lekötni ahelyett, hogy az elavult harckocsikat a területen folyó harcokban vetnék be. Az ukrán vezérkar szerint azonban az orosz erők T–62-esekkel pótolják a felszerelésveszteségeket a Herszoni Terület északi részén, annak ellenére, hogy a harckocsi sebezhető a modern hadviselésben. Az orosz erők folytatták a légvédelmi rendszerek telepítését Dél-Ukrajnában.
A Zaporizzsjai Területi Katonai Parancsnokság arról számolt be, hogy az orosz erők 35 kollaboránssal átalakítottak egy melitopoli rendőrőrsöt a „Népi Milícia” irodájává. A Zaporizzsjai Területi Katonai Parancsnokság arról is beszámolt, hogy teljesen felfegyverzett orosz katonák betörtek két melitopoli egyetemre, és azt követelték, hogy a professzorok pályázzanak újra a betöltött pozícióikra, vagy mondjanak le. Az orosz erők valószínűleg tudatában vannak annak, hogy nem ellenőrzik a megszállt herszoni és zaporizzsjai területeket, és tartanak az ukrán polgári ellenállástól. Az orosz erők május 28-án lezárták az ukrán ellenőrzés alatt álló területek közelében lévő Herszon terület összes határát, valószínűleg ukrán ellentámadásra vagy partizántevékenységre számítva. Az Ukrán Ellenállási Központ arról számolt be, hogy az orosz kollaboráns (Enerhodar új polgármestere), Ruszlan Kirpicsev megerősítette lakásának bejáratát a növekvő partizántevékenység miatt.
Az orosz erők valószínűleg Mariupol és a Zaporizzsjai Terület elfoglalt ipari létesítményeit szándékoznak kifosztani. A Donyecki Népköztársaság (DNK) vezetője, Denisz Pusilin május 28-án arról számolt be, hogy a megszálló erők ökológiai okokból nem fogják helyreállítani az Azovsztal acélgyárat. Az orosz erők megkezdték a fém exportját Mariupol kikötőjéből Oroszországba. Pusilin megjegyezte, hogy az Azovmash gépgyártó üzem újraindítja működését, annak ellenére, hogy az üzem több mint tíz éve súlyos pénzügyi problémákkal küzd, és valószínűleg nem fog nyereséget termelni. A Zaporizzsjai Területi Katonai Adminisztráció arról számolt be, hogy az orosz erők most kezdték meg a melitopoli traktoralkatrész-üzem működtetését, miután elkobozták azt a jogos tulajdonostól.
Egyelőre tehát itt tartunk. Az orosz hadvezetés – nyilvánvalóan Vlagyimir Putyin utasítására – foggal-körömmel kapaszkodik Szeverodonyeck elfoglalásához, jobban mondva földdel egyenlővé tételéhez, aminek sok haszna ugyan stratégiai szempontból nincs, ellenben jól mutatna a győzelmi jelentés róla – ha sikerülne.
Már miért ne sikerülne?
Azért, mert egyfelől túl korán láttak neki, másfelől napokon belül megérkeznek az amerikai M31 GMLRS rakéta-sorozatvetők az ukrán oldalra, melyeknek hetven kilométeres hatótávolsága és találati pontossága messze meghalad mindent, amire ugyanezen a téren az orosz fegyverek képesek. A Biden-kormány tegnap délután engedélyezte ezek szállítását annak dacára, hogy az orosz fél hevesen tiltakozott még az ötlet ellen is, mondván, így orosz települések, sőt, városok kerülhetnek az ukrán rakétatüzérség hatókörébe. Ami szentigaz, és érv is lenne, ha – nem állnának ukrán települések százai az orosz rakétatüzérség Gradjainak és Uraganjainak hatókörében, sőt, minden napos tüzében. Így viszont hiába sértődik meg Oroszország Washingtonban akkreditált nagykövete, Anatolij Antonov, senkit sem hat meg.
Persze van, aki már meg is nyerte a szeverodonyecki csatát, minden veszteség nélkül, pusztán a szájával. Igen, kitalálták, Háry János csecsen hangja, Ramzan Kadirov mondott megint nagyot, nagyobbat, mint Szekszárd dicső fia a maga idejében. A TASZSZ szerint bejelentette, hogy mindent megoldott.
„GROZNY, május 28. /TASS/. Oroszország ellenőrzése alá vonta a Luhanszki Népköztársaságban (LNK) lévő Szeverodonyeck városát – közölte szombaton Ramzan Kadirov, az oroszországi Csecsen Köztársaság vezetője.
„Szeverodonyeck teljesen az ellenőrzésünk alatt áll. A várost felszabadítottuk. A lakosok megnyugodhatnak. Mostantól nincsenek veszélyben” – írta Kadirov a Telegram-csatornáján.
Kadirov szerint arra számítottak, hogy egy hét múlva veszik át az ellenőrzést a város felett, de a célt gyorsabban sikerült elérni.
„Az eredeti terv az volt, hogy egy hét alatt szabadítjuk fel Szeverodonyecket, de ma korrigáltam, és azt a feladatot tűztem ki, hogy három nap alatt vegyük át a város feletti ellenőrzést. Ennek eredményeként katonáink még gyorsabban – három óra alatt – teljesítették a feladatot” – tette hozzá Kadirov.”
Csak azt nem tudom, ha így van, akkor még ki lövöldözhet ott és miért? Nem szóltak a csecsenek az oroszoknak, hogy már győztek? Esküszöm, ennek a borzalomnak a végén a háborús bűnösök perében egy vádlottat fognak felmenteni: Kadirovot. Őt is kizárólag elmeállapotára való tekintettel.
Érdekesebb TASZSZ-hír az, ami a közös orosz-kínai holdbázisról szól. Azt mondja:
„MOSZKVA, május 28. /TASZSZ/. Az Oroszország és Kína által a Nemzetközi Holdkutató Állomás létrehozásáról szóló kormányközi megállapodás már majdnem készen áll az aláírásra – közölte Dmitrij Rogozin, a Roszkozmosz főigazgatója. Tavaly júniusban a Roszkozmosz és a CNSA a Globális Űrkutatási Konferencia (GLEX 2021) keretében bemutatta a Nemzetközi Holdkutató Állomás útitervét. Eszerint az állomás építésének 2035-re kell teljesen befejeződnie.”
Egyfelől mindenkinek az jut eszébe, hogy a Holdról remekül el lehetne találni megfelelő ICBM-ekkel (interkontinentális ballisztikus rakéta) a Föld szó szerint bármely pontját, a Hold egy kilőhetetlen támaszpont. Másfelől viszont nyugodjunk meg: azoknak az ICBM-eknek valahogy oda is kéne jutni, ami az űrliftek megépítéséig (de még azután is) technikailag kivihetetlen a tömegük és a méreteik miatt, és az is erősen kétséges, hogy nehéz munkagépek híján hogyan építenének – akár még egyhatod gravitáció mellett is – silókat vagy indítóállványokat a Hold felszínén. Különben is, a kínai fél nem ragadtatná magát ilyen tapintatlanságra: ők tudják, hogy a Hold lakott, még ha egyetlen lakója is van csupán, Csang-O istennő, a mesteríjász Hou-ji volt felesége, aki ellopta a férjétől a halhatatlanság elixírjét, a Holdra szökött vele és most ott él, időtlen idők óta a palotájában, magányosan, bár unalmában háromlábú békává változott és egy mozsárban az említett elixírt őrli. Kínai ember ebben őt megzavarni nem fogja. Még a férje, a mitikus Hou-ji sem – hát miért akarna ő házaséletet élni egy háromlábú békával? (És ha akarna: hogyan tenné?)
A végére hagytam a szkíta arany abszurd történetét, ami krimi ugyan, de földrajzilag nem krími, hanem melitopoli, bár az a város sem esik messze a félszigettől. Egy ottani múzeumból tűnt el pár hete az Ukrinform szerint a legendás szkíta aranykincs. Ivan Fedorov, Melitopol polgármestere akkor úgy közölte a hírt, hogy:
„Az orkok megszerezték a szkíta aranyunkat. Ez az egyik legnagyobb és legdrágább gyűjtemény Ukrajnában, és ma még nem tudjuk, hová vitték, elrejtették-e vagy ellopták. Nem tudunk a sorsáról, de természetesen ezt az aranyat ellopták a közösségünktől, és remélem, hogy vissza tudjuk majd szerezni.”
Polgármester úr, van egy jó hírem, és egy rossz, A jó, hogy megvan az arany, a rossz, hogy bizony az orkoknál. A TASZSZ ma közölte (https://tass.com/world/1457401)
„MOSZKVA, május 29. /TASZSZ/. A Zaporozsjei terület hatóságai és bűnüldöző szervei megakadályozták a szkíta aranygyűjteménynek a melitopoli regionális múzeumból Európába való csempészését – közölte a TASZSZ-nek adott interjújában Vlagyimir Rogov, a Zaporozsjei terület polgári-katonai közigazgatás főtanácsának tagja.
„A közelmúltban megakadályoztunk egy kísérletet arra, hogy ellopják és nem FÁK-országokba szállítsák ki – minden jel szerint a megrendelők az Európai Unió valamelyik országából érkeztek – a melitopoli regionális múzeumból ellopott legendás szkíta aranyat, amelyet aztán elrejtettek, hogy ösvényeken, rejtett útvonalakon, csempészés útján közvetlenül az Európai Unióba szállítsák” – mondta Rogov.”
Tehát azt azért nem mondta, hogy hol van a kincs, de majd megmondom én: orosz földön. Éspedig azért lopták el, hogy el ne lophassa más, mondjuk a rejtélyes megrendelők az Európai Unióból, akiket ugyan senki se látott, de biztos léteznek, ott laknak Csang-O szomszédságában, a Holdon. Nincs az a járásbíróság, amelyik szét ne esne a röhögéstől, ha egy lótolvaj azzal védekezne, hogy azért lopott, hogy a tündérek vagy a boszorkányok el ne kössék azt a szép paripát. Mert olyan szép, hogy ha hagyja, hát biztos elviszik ők. Inkább magához vette.
Idáig tartottak a mai hírek, holnap folytatódik a krónika.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!