Oroszország Ukrajna elleni inváziójának kilencvenkilencedik napját írjuk, annak ellenére, hogy eleinte úgy nézett ki: nem tart ez az agresszió még kilenc napig sem. De most úgy néz ki, még jó ideig tartani fognak a harcok, és minden jel arra mutat, hogy igen véresek lesznek.
Ma is, mint mindig, az ISW elemzése alapján összeállított harctéri hírekkel kezdek, aztán kitérünk egy kis szolid, családias fenyegetőzésre, aminek kapcsán mindenkit megnyugtatok: rosszul hangzik, de nem veszélyes. Elemezni fogom Ramzan Kadirov legújabb hazugságát, és a végén megtekintünk egy érdekes javaslatot Alekszandr Dugin köreiből, mely a NATO-t zarándok szerzetesrenddé kívánja alakítani.
De először lássuk, mi újság a frontokon.
Úgy tűnik, az ukrán ellentámadás a Herszoni Területen felkeltette a térségben lévő orosz erők figyelmét, és az oroszok igyekeznek biztosítani a létfontosságú földi kommunikációs vonalat (GLOC), amelyet az ukránok fenyegetnek. Az ukrán erők szervezett ellentámadások sorozatát hajtották végre az Inhulec folyó keleti partján lévő települések ellen, amelyek nagyon közel vannak az északabbra lévő orosz erőket támogató kulcsfontosságú autópályához. Az oroszok válaszul lerombolták az ukránok által az egyik ellentámadás során használt hidat és a folyón átívelő más hidakat is, hogy így próbálják tartani a vonalukat a várhatóan folytatódó ukrán ellentámadásokkal szemben. Az ukrán erők valószínűleg még mindig elég közel vannak az autópályához ahhoz, hogy megzavarják annak fő utánpótlási útvonalként való használatát, ami alááshatja az oroszok azon képességét, hogy ellenálljanak az északról érkező ukrán ellentámadásoknak.
Az orosz katonai bloggerek egyre nagyobb aggodalmukat fejeznek ki az ukrán ellentámadások veszélye miatt azokon a területeken, amelyeket az orosz erők a Szeverodonyeckre való összpontosítás során háttérbe szorítottak. Az bloggerek egyre inkább az ukrán ellentámadások ütemének nyomon követésére összpontosítottak május végén. Az oroszbarát „Dmitrijev” Telegram-csatorna (több mint 100 000 követő) arról számolt be, hogy az ukrán erők teljes mértékben képesek „fájdalmas és súlyos csapásokat” mérni az orosz GLOC-kra Herszon, Harkiv és Zaporizzsja területeken július-augusztusban, mivel a területeken nincsenek megfelelő orosz védelmi erők. Igor Girkin, az Orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) volt tisztje aki jelenleg blogger azt állította, hogy az ukrán erők „tapogatózni fognak a gyenge pontok után” az orosz védelemben a Herszoni Területen. Az orosz bloggerek gyakorlatilag bírálják az orosz katonai vezetést, amiért a donbásszi offenzív művelet ilyen nagymértékű előtérbe helyezésével veszélyeztetik az orosz területi nyereségeket más tengelyeken.
Az orosz hatóságok valószínűleg számolnak az ukrán partizántevékenységgel a Luhanszki Területen. Az Ukrán Hírszerzési Főigazgatóság (GUR) június 1-jén bejelentette a „luhanszki partizán” projekt elindítását, hogy felkeltse az ellenállást a terület feletti ellenőrzés megszilárdítására irányuló orosz kísérletekkel szemben. Egy orosz Telegram csatorna arról számolt be, hogy az orosz belügyminisztérium „szabadságra” küld egy speciális különítményt a Luhanszki Népköztársaságba (LNK), ami valószínűleg kísérlet az orosz adminisztratív jelenlét megerősítésére az LNK-ban a növekvő belső elégedetlenséggel szemben. Az ukrán vezérkar ezen felül közölte, hogy az orosz erők egy taktikai zászlóaljcsoportot (BTG) helyeztek át Kupjanszkba, egy orosz ellenőrzés alatt álló városba a keleti Harkivi területen a P07-es autópálya mentén, 30 kilométerre a Luhanszki Terület közigazgatási határától. Kupjanszk messze van a frontvonaltól, és nincs nyilvánvaló veszélye a közvetlen ukrán támadásnak. A belügyminisztériumi alkalmazottak és egy BTG jelentett telepítése együttesen arra utal, hogy az orosz erők számítanak a partizánok ellenállására a Luhanszki terület ellenőrzésének megszerzésére irányuló kísérleteikkel szemben.
Az orosz erők továbbra is tönkreteszik az általuk elfoglalni próbált területek gazdasági létesítményeit. A jelentések szerint május 31-én csapást mértek a szeverodonyecki „Azot” műtrágyagyártó üzemre, és ennek következtében mérgező salétromsav füstje terjedt szét. A gyártóüzem gazdaságilag jelentős erőforrás volt Szeverodonyeck és a Luhanszki Terület számára, és az oroszok részéről bölcs dolog lett volna fenntartani és átvenni az üzem termelési kapacitását. Az orosz erők hasonlóképpen semmisítették meg a mariupoli Azovsztal acélgyárat, amely jelentős ipari jelentőséggel bírt Ukrajna számára, és amelyet az orosz megszállók gazdaságilag ki tudtak volna aknázni, ha nem pusztítják el. Bár a szeverodonyecki Azot üzem összességében kevésbé volt termelékeny, mint az Azovstal, a megsemmisítése része annak, hogy az orosz erők rendszerszintű kudarcot vallottak a megszállt területek gazdasági és ipari képességeinek hatékony ellenőrzésében. Az orosz erők valószínűleg továbbra is folytatni fogják a termelő infrastruktúra lerombolását, és folyamatosan aláássák azokat a gazdasági előnyöket, amelyeket a megszállt területekről remélhettek volna.
Itt köteles vagyok megemlíteni, hogy az Azot elleni támadás nem csak Luhanszk, hanem az egész világ számára gondokat fog okozni, ugyanis egy hatalmas vegyi gyárról van szó, melynek egyik fő terméke történetesen a műtrágya, aminek hiánya komoly szerepet játszik az egyre súlyosbodó, világszintű élelmiszer-válságban. Aminek a Bakhmut környéki gabonasilók tegnapi porig égetése sem tesz jót – azt is arra sétáló orosz alakulatok követték el játékos kedvükben.
De térjünk vissza a csapatmozgásokhoz.
Az orosz erők a jelentések szerint fokozatos előrenyomulást hajtottak végre Szlovjanszktól északra, de valószínűleg még nem tudták átvenni az ellenőrzést a Szlovjanszkba vezető út felett.
Az orosz alakulatok délről és nyugatról próbálnak Liszicsanszk felé előrenyomulni, hogy elkerüljék, hogy Szeverodonyeckből a Sziverszkij Donyec folyón át kelljen átkelniük, de eddig korlátozott sikereket értek el.
Az orosz csapatok Avdijivkától északra fokozatos előnyre tettek szert.
Az orosz csapatok a jelentések szerint az ukrán ellentámadásra válaszul ukrán lerombolták az Inhulec folyó felett átívelő, ukrán építésű hidakat Davidiv Brid közelében.
Tekintsük közelebbről Kelet-Ukrajnát. Az orosz erők megkíséreltek előrenyomulni Izjumtól délre, de június 1-jén nem tettek megerősített előrenyomulást. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az oroszok sikertelen támadásokat hajtottak végre Dibrovne és Dovhenke ellen, mindkettő Izjumtól 20 kilométerre délre fekszik. Egy orosz Telegram csatorna arról számolt be, hogy az orosz csapatok pozícióharcokat vívnak Izyumtól délnyugatra Kurulkában és Velika Komisuvakában.
Az orosz hadtestek állítólag előrenyomultak Szlovjanszktól északra, ellenőrzésük alá vonták Jarovát és Szvjatohirszket, és nyugati irányú offenzívákat folytatnak Limantól Szlovjanszk felé. Ahhoz azonban, hogy az orosz erők közúton bejussanak Szlovjanszkba, át kellene kelniük a Szivirszkij Donyec folyón Raihorodokon kívül, ami arra utal, hogy az orosz erők még nem ellenőrzik a Raihorodok-Szlovjanszk útvonalat.
Az orosz erők június 1-jén folytatták az előrenyomulást Szeverodonyeckben. Szerhij Hajdaj, a Luhanszki Regionális Államigazgatás vezetője kijelentette, hogy az orosz csapatok jelenleg a város több mint 70%-át ellenőrzik, és hogy az ukrán csapatok visszavonulnak a városközpontból. Az orosz Telegram-csatornák ezen felül jelezték, hogy az orosz csapatok Usztyinyivkában és Mirna Dolinában harcolnak, ami valószínűleg kísérlet arra, hogy északnyugatra, Liszicsanszk felé nyomuljanak anélkül, hogy Szeverodonyeckből át kellene kelniük a Sziverszij Donyec folyón. Az oroszok a jelentések szerint Bilohorivka (ahol május elején megkísérelték a Sziverszkij Donyec folyón való költséges és sikertelen átkelést) és Vrubivka ellenőrzéséért harcolnak, ami lehetővé tenné számukra, hogy nyugatról előrenyomuljanak Liszicsanszk felé. Az ukrán erők valószínűleg a Szeverodonyecktől délre fekvő Toskivkát tartják, miután jelentések szerint az orosz erők május 28-án elvesztették állásaikat Toskivkában. Az orosz alakulatok folytatták a szárazföldi és tüzérségi támadásokat Toskivka ellen, hogy megpróbálják visszaszerezni az elvesztett állásokat.
Az orosz erők folytatták a Donyecki terület elleni szárazföldi, légi és tüzérségi támadásokat június 1-jén. További harcokba bocsátkoztak Bakhmuttól keletre Komisuvakha, Beresztove, Nyirkove, Pilipcsatyne és Szvitlodarszk környékén, hogy hozzáférést nyerjenek a Bakhmuttól északkeletre vezető autópályákhoz, ami megkönnyítené a Szeverodonyeck-Liszicsanszk terület bekerítésére irányuló kísérleteket. Az ukrán vezérkar arról számolt be, hogy az Avidiivka körüli orosz csoportosulás tartja állásait a térségben, a Donyecki Népköztársaság (DNK) pedig azt állította, hogy a DNK csapatai bekerítették az ukrán csapatokat Avdiivkában. Az orosz erők állítólag elvágták a Donyeck város-Avdiivka-Konsztantyinivka autópályát. Az orosz erők egy ideje már elég közel vannak az autópályához ahhoz, hogy az ukrán erők ne támaszkodhassanak rá fő utánpótlási útvonalként. Ha azonban az oroszok képesek lennének biztosítani azt a bázisától (ahelyett, hogy egyszerűen elvágnák), akkor képesek lennének használni is arra, hogy észak felé, Konsztantyinivka, Kramatorszk és Szlovjanszk felé nyomuljanak előre. Az orosz csapatok Avdijivkától északra, Krasznohorivka közelében és Niu York déli külterületén harcolnak. (Újból jelzem: ez az ukrajnai Niu York, Manhattan és Brooklyn jelneleg biztonságban van).
Az orosz erők június 1-jén légi és tüzérségi csapásokat hajtottak végre Harkiv város és környéke ellen. Az Lőtték Harkiv város Kijevszkij kerületét, Ruszki Tyiszkijt, Zolocsivot, Derhacsijt és Cirkunyt, valamint légicsapásokat hajtottak végre Veszele és Ternova ellen.
Az ukrán erők továbbra is fenyegették az orosz szárazföldi kommunikációs vonalakat (GLOC) Herszon Terület északkeleti részén, annak ellenére, hogy az orosz erők május 31-én és június 1-jén elhárították a további ukrán ellentámadásokat. Az ukrán Déli Operatív Parancsnokság jelentette, hogy az orosz erők lerombolták az Inhulec folyó feletti hidakat Davidiv Bridben, egy hadműveleti jelentőségű településen, amely az oroszok által ellenőrzött T2205-ös autópályán fekszik. Az orosz erők valószínűleg azért rombolták le a hidakat, hogy akadályozzák az ukrán erőfeszítéseket Daiydiv Brid elérésére május 31-én. Az ukrán erők valószínűleg még mindig megzavarhatják az orosz erőket abban, hogy az autópályát fő utánpótlási útvonalként használják, ha a folyó túloldalán maradnak, amely kevesebb mint egy kilométerre van az úttól és így számos taktikai rendszer hatósugarán belül lesznek. A T2205-ös út, mint elsődleges GLOC megzavarása alááshatja az orosz védelmet az ukrán ellentámadásokkal szemben az északi Herszon-Mikolajiv terület határán. Az orosz erők egy másik hidat is leromboltak Davidiv Bridtől északra, és fokozták a tüzérségi tüzet Észak-Herszonban, valószínűleg a folytatódó ukrán ellentámadásokra számítva. Az orosz erők június 1-jén sikertelenül megkísérelték az ukrán állások felderítését is csaták útján a Herszon-Mikolajiv zónában.
Az oroszok folytatták az állások megerősítését szerte Dél-Ukrajnában, hogy megpróbáljanak állandó ellenőrzést kialakítani a megszállt területek felett. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az orosz alakulatok nem hajtottak végre támadó műveleteket a Zaporizzsjai Területen, ehelyett a második védelmi vonalakhoz szükséges mérnöki munkálatokat végeztek. Az ukrán vezérkar hozzátette, hogy az orosz erők valószínűleg egy T–62-es harckocsizászlóaljat és egy motorizált lövészzászlóaljat helyeztek át Vasziljovkába, Zaporizzsja várostól mintegy 50 km-re délre.
Az ukrán Déli Operatív Parancsnokság közölte, hogy az orosz erők légvédelmi rakétarendszereket, elektronikus hadviselési eszközöket és rakéta-sorozatvetőket szállítanak a román partoknál lévő Kígyó-szigetre.
Néhány orosz katonai blogger továbbra is megkérdőjelezi az orosz politikát, ezúttal a megszállt területek státuszát illetően. Az orosz Állami Duma nemzetközi bizottságának vezetője, Leonyid Szluckij azt állította, hogy Oroszország már júliusban annektálhatja Herszon területét, valamint a Donyecki és Luhanszki Népköztársaságokat (DNK és LNK). A MoscowCalling nevű kis orosz Telegram-csatorna nevetségessé tette Szluckij bejelentését, megjegyezve, hogy az orosz erők nem biztosították még a zaporizzsjai területen keresztül a Krímbe vezető szárazföldi folyosót sem. A MoscowCalling azt is megjegyezte, hogy a Zaporizzsjai Terület feletti ellenőrzés nélkül az orosz erőknek nem lesz kapacitásuk a Kercsi-szoros hídján keresztül vezető kereskedelmi és közigazgatási útvonalak támogatására. Alekszandr Belov szentpétervári kormányzó és Konsztantyin Ivancsenko, Mariupol oroszok által kinevezett vezetője június 1-jén együttműködési megállapodást írt alá a két város között, de nem világos, hogy a Kreml döntött-e Mariupol teljes annektálásáról.
Eddig a friss hírek, a magam részéről úgy látom – bár könnyen tévedhetek – hogy pár napon belül a herszoni területen várható ukrán áttörés, de Szeverodonyeck elfoglalása sem az a legendás siker, amit a Kremlben pazar lakomával kéne ünnepelni: a tegnapi Novaja Gazeta Europa hosszú és alapos írásban elemzi, hogy Szeverodonyeckben nagyon komoly orosz főerők szorultak egy kifejezetten szűk, tíz kilométer széles frontra, ezzel szemben a közeli Liszicsanszkban öt hadosztálynyi amerikai M–777-es üteg áll, és személyzetük alig várja, hogy használhassák őket: ilyenformán a nagy orosz győzelemből könnyen válhat nagy orosz vereség is.
A helyzetet súlyosbítja, hogy az offenzíva valódi célpontja Szlavjanszk és Kramatorszk. Ott található az a tározórendszer, amely a Sziverszkij Donyecből a Donbássz-csatornán keresztül a Donyecki-hátságra pumpálja a vizet. Ez egy hatalmas szerkezet, 4 szivattyúállomással, 5 tartalék tározóval és 26 km hosszú csőhíddal, amely folyókon, vasútvonalakon és mély vízmosásokon vezet át. Ez az egyetlen vízforrás, ami az egész Donbásszt ellátja, Donyecktől Mariupolig. Enélkül a Donbássz lakhatatlan. A XVIII. században ezek a helyek elhagyatott sztyeppék voltak, ritka kozák falvakkal a tavak közelében. A víz Sztálinnal és az iparosítással érkezett ezekre a helyekre, és Donyeck csak azért volt ellátva vízzel mindvégig, mert onnan Mariupolba folyt a víz.
Nos, ez a kulcsfontosságú mérnöki mestermű teljesen megsemmisült. Bárki is foglalja el a Donbásszt, a kietlen sztyeppét és az ökológiai katasztrófa helyszínét veszi birtokba. Donyeckben már autókból osztják a vizet, és a hatóságok új trükköt találtak ki. Az emberek sorban állnak vízért, nem jön a vízszállító kocsi, sorban állnak – egyszer csak jönnek a milicisták, és minden alkalmas korú férfit berámolnak az „önkéntesek” közé ágyútölteléknek.
Ilyenformán az is kétséges, hogy egyáltalán miért harcolnak az oroszok – de harcolnak rendületlenül. Az önbizalmuk megingathatatlan, mint azt a Pravda.ru tegnapi írása is mutatja. Ebben egy bizonyos Igor Geraszimov nevű szakértő mond „bölcs” és fenyegető dolgokat, de inkább idézem:
„Ha olyan hagyományos rakétákról beszélünk, amelyek hatótávolsága körülbelül 70 km, mint az orosz Grad és Szmercs, akkor ez nem túl veszélyes. De ha az amerikaiak olyan rakétákat szállítanak, amelyek hatótávolsága 270-300 kilométeres, akkor az ilyen fegyverzet valós veszélyt jelentene Oroszország számára. Ha kiderül, hogy nem megfélemlítésről, hanem komoly szállítmányokról van szó, a szakértő nem zárta ki, hogy Oroszország taktikai atomfegyvereket vet be például Ukrajna nyugati régióiban – de csak akkor, ha a szállított rendszerek hatótávolsága 300 km, és csapásokat hajtanak végre Kurszk, Belgorod, Krím ellen.”
Cseréljünk pelenkát, és nézzük csak meg, miféle szakértő Geraszimov úr? Semmiféle. Ezen a néven nem található semmilyen néven nevezhető publikáció katonai vagy biztonságpolitikai témában. A háborúhoz tényleg volt köze két Geraszimovnak is (már csak egynek van), Vitalij Geraszimov tábornoknak, aki elesett március elején és Valerij Geraszimovnak, aki az orosz vezérkari főnök. Neki még lenne is beleszólása taktikai atomfegyverek bevetésébe, de Igor Geraszimov maga az Ismeretlen Katona: ugyanis mint katona, tökéletesen ismeretlen. Egyedül a Pravdánál szakértő (ott már tényleg többször megkérdezték mindenféléről), „egyedül Moszkvában világhírű”. Az elemzését tegyük vissza nyugodtan a polcra, valahova Nógrádi és Spöttle mester összes művei közé, ott a helyük, nem máshol.
Ellenben az valami gyönyörűséges lenne, ha ő elemezné Ramzan Kadirov kommunikációját. A csecsen elnök szabályosan belegabalyodott a saját hazugságaiba, és most nem tud okosat mondani. Bár okosat ő soha sem tudott mondani, de mégis beszél, folyamatosan. Most például merész legendával állt elő, melyet a TASZSZ ismertet:
„GROZNIJ, június 1. /TASZSZ/. A szerdai robbanásban, amely egy vegyszereket tartalmazó konténerben történt a szeverodonyecki Azot vegyi üzemben, mintegy 300 civil lehetett érintett, akiket korábban ukrán fegyveresek raboltak el – írta Ramzan Kadirov csecsenföldi államfő a Telegramon.
„Apty Alaudinov csecsen vezető biztonsági segédje egy fogolytól megtudta, hogy néhány nappal ezelőtt az Aidar nacionalista zászlóalj harcosai mintegy 300 civilt vittek az üzembe. Feltételezem, hogy a fegyveresek élő pajzsként akarják őket használni. A fogoly azt is elmondta, hogy robbanóanyaggal teli ládákat szállítottak oda. Szerinte itt történhetett tegnap a robbanás” – mondta Kadirov, hozzátéve, hogy ilyen fejlemények lehetségesek, tekintve a nacionalisták által alkalmazott módszereket.
A Luhanszki Népköztársaság oroszországi nagykövete, Rodion Mirosznyik korábban azt mondta, hogy az Azot üzemben, amelyet még mindig az ukrán hadsereg ellenőriz, egy vegyianyag-tartályt robbantottak fel. Az LNK védelmi minisztériuma visszautasította az ukrán média azon állításait, miszerint az LNK népi milíciájának köze lett volna a robbantáshoz.”
Akkor nézzük meg alaposabban, mit is állít Kadirov? Azt, hogy:
-
-
- Az Aidan zászlóalj 300 civilt ejtett túszul, akiket élő pajzsként akartak használni.
- Ezeket magukkal vitték az Azot vegyi üzembe, melyet az orosz erők tartanak tűz alatt.
- Majd gondosan végeztek túszaikkal és saját embereik egy részével is, éspedig úgy, hogy magukra robbantottak egy salétromsav-tartályt.
- Az egészhez semmi köze az ellenséges tűzhöz, ugyan már, főleg és elsősorban nincs köze sem a csecsen alakulatokéhoz, sem a luhanszki milíciáéhoz, de az egyéb orosz csapatokhoz sem, ők ott sem voltak, együtt szedtek virágot a nyírfásban, aztán Volga-dalokat énekeltek, körtáncot járva, pionírbecsszóra így volt, a Grisa is megmondja!
- Ellenben az Aidan zászlóalj az ő beavatkozásuk nélkül, azt úgyszólván teljesen mellőzve parázs harcokat vív saját maga ellen, némely civilek elleni háborús bűnöket is elkövetve.
- Pusztán azért, hogy a jólelkű, pacifista orosz és csecsen harcosoknak rossz hírét keltse.
-
Kevéssé érzem valószínűnek ezt a változatot. Inkább hinném, hogy a harc közben eltévedt lövedék érte azt a szerencsétlen tartályt, ami felrobbant, és mivel az Aidan belülről lőtt kifelé, az ellenfeleik meg kívülről befelé, nyilván orosz oldalról érkezett, csak most kenik a felelősséget a védőkre. De ki az az őrült, aki egy vegyi gyárban lövöldözni kezd?
Közeli rokona lehet azoknak az orosz katonáknak, akik május 19-én ammónium-nitrátos zsákokból épített fedezéket hagytak hátra maguk után, mikor visszavonultak Ruszkaja Lozovából. Amit ugyan műtrágyaként szokás használni, de annyira robbanásveszélyes, hogy például ez robbantotta fel nem túl régen az egész bejrúti kikötőt, mikor szikrát fogott. Sőt, használatos rakéta-hajtóanyagként is. Még szerencse, hogy lövés nélkül vonultak vissza…
Az az orosz alakulat is jelesre vizsgázott vakmerőségből és elégtelenre fizikából, amelyik beásta magát Csernobil mellett a Vörös Erdőben, a világ radioaktivitás szempontjából legszennyezettebb területén, és heteket töltöttek a sugárzó lövészárkokban. Legalább a tisztjeik rájöhettek volna, hol járnak.
Tehát ott tartunk, hogy oroszbarát körök szerint semmi szükség az orosz hadseregre Ukrajnában, az ukrán erők nélkülük is kiirtják magukat, ukránbarát szempontból meg az ukrán hadseregre nincs nagy szükség, mert az oroszok képzettsége, intelligenciája és az általuk alkalmazott kreatív megoldások átsegítik az orosz fegyveres erőket harc nélkül is az örök vadászmezőkre.
No mindegy, Kadirov is csak annyira okos, mint a katonái. Ellenben meglepő javaslat jelent meg az Alekszandr Dugin eurazsianista ideológiájával foglalkozó, azt népszerűsítő Katehon című közlönyben. A szerző, Walt Garlington megoldja a mai világ összes katonai és politikai problémáját egyetlen huszárvágással: miután elmagyarázza, hogy a NATO alapvetően egy fasiszta szervezet (annak alapján, hogy Németország is tagja), érdekes gondolatra jut. Idézem:
„Mindezek alapján azt javasolnánk, hogy a NATO-t fokozatosan szüntessük meg, és helyette a Vándorló Szent Brendan Ligája jöjjön létre, egy valódi baráti liga az észak-atlanti népek között, Szent Brendan védnöksége alatt, amely egyesítené a CSTO (a posztszovjet védelmi szövetség) és az Egy Öv, Egy Út kezdeményezés néhány gazdasági és politikai jellemzőjét, egy nagy civilizációs tér, amelyben az ortodox hit ismét az elsődleges kulturális erő lenne, amely az országait a teózis igazi Paradicsoma felé irányítja, nem pedig a transzneműség, a transzhumanizmus stb. hamis utánzatai felé.
És ortodox szellemisége miatt képes lenne legyőzni a tengeri fókusza és Oroszország szárazföldi hatalma közötti dialektikus ellentétet:
„Érdekes módon Alekszandr Shabanov főpap, aki az oroszországi Tver városában lévő Istenanya Védőfátylának és Tveri Szent Arszenyijnek szentelt templomban szolgál, néhány könyvét a Brit-szigetek és Írország schizma előtti szentjeinek szentelte, köztük az utazó Szent Brendannak. „Szent Brendan a hajós, az ígéret szigetének keresése” és „Szent Brendan hajói” című műveiben (mindkettő orosz nyelven) alapos kutatásokat végzett a „Navigatio” több szempontból, megpróbálta nyomon követni a valóság és a fikció elemeit és a középkori mondák különböző hatásait Szent Brendan utazásaiban. Munkája végén azt találgatja, hogy Szent Brendan és társai/követői Skandinávián, a Balti-tengeren keresztül, a Kola-félszigetig eljutva járhattak, meglátogatva a mai Északnyugat-Oroszország egyes területeit, különösen a Ladoga-tó, az Ilmen-tó és a Volhov folyó melletti vidékeket. A továbbiakban feltételezi, hogy Oroszország megkeresztelése nem zajlott le a kelták (az írek) részvétele nélkül, akik az említett területeken, sőt Novgorodban és Kijevben is építhettek néhány templomot és állíthattak kelta „álló kereszteket” (azt a hipotézist is felveti, hogy a XI. századi Kijevben az első kolostor ír volt!). Bár ezt semmi sem bizonyítja, egyes korabeli történészek feltételezik, hogy egyes ír misszionáriusok egészen Oroszország északi részéig, keletre is eljutottak. Ez nem lehetetlen.”
Ez tehát a mi jövőképünk és reményünk: A NATO-szövetségnek, ahogyan eddig ismertük, vége, és helyébe egy ortodox észak-atlanti baráti szövetség lép, amely Észak-Amerikától Európán át húzódik, és átöleli Oroszországot is.
Isten hozza ezt létre és áldja meg Szent Brendan, az Utazó imái által.”
Hát nem mondom, erős füvet szívhatott, ha a NATO-t egy ortodox szerzetesrenddé kívánja alakítani, mely leginkább zarándoklatokkal foglalkozik. Szent Toirdealbach kegyelmezzen a szerzőnek is, a dealerének is: ez az ötlet már valami nagyon vicces kemikália sokszoros túladagolása útján születhetett. Kérek mindenkit, óvakodjon az ilyesmitől, a fenti példából is láthatjuk, mit művelnek a drogok a jobb sorsra érdemes elmével.
Bár az is lehet, egyszerűen Dugint adagolta túl az illető.
Mára ennyi hír jutott, holnapra is hagyjunk valamit.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!