Sorsdöntő fordulatról ma sem számolhatok be az ukrajnai orosz invázióval kapcsolatban, a háború malmai őrölnek, lassan, de biztosan, értelmetlenül, halálos pontossággal – elég valószínűnek látszik, hogy szeptemberig nem lesz semmiféle béke, és addig is a donbásszi területek lesznek a legfontosabb hadszínterek.
Ugyanis szeptember 11-én (milyen ominózus dátum) tartják az orosz regionális választásokat, és ezekkel egy időben kívánják megrendezni azt a népszavazási színjátékot, aminek keretében az akkor már vagy még megszállás alatt álló területek kérik a felvételüket az Oroszországi Föderációba. Ez Donyeck és Luhanszk esetében nem lesz probléma (bár elég csalódott most már az ottani lakosság, úgy felszabadították őket, hogy szó szerint arról koldulnak), Mariupolban még az is kérdéses, hogy a járványok miatt lehet-e népszavazást rendezni, bár ha az orosz megszálló hatóságok úgy kívánják, mindent lehet, Herszonban pedig erősen kétesélyes a vállalkozás: ott nagyon aktív ukrán partizántevékenység folyik. De egyelőre mindkét fél eddig a terminusig próbál a lehető legtöbb területi előnyhöz jutni: a „népszavazások” után már minden visszafoglalási kísérlet támadásnak minősül az Oroszországi Föderáció területi szuverenitása ellen, és ez esetben az orosz doktrína lehetővé teszi nukleáris fegyverek bevetését is. Tehát nem lesznek ilyen kísérletek: az marad Ukrajnáé, amit addig vissza tud szerezni saját területéből. Persze több, mint két hónap alatt még nagyon sok minden történhet, ez csak a várható események egyik forgatókönyve.
Ma szokás szerint bemutatom a harctéri helyzetet az ISW napi jelentése alapján, majd beszámolok arról, hogy komoly Windows-problémák kezdenek felmerülni Oroszországban, bemutatom a BBC nyomán a lopott ukrán gabona útját, végül pedig idézem Jonathan Littel író néhány mondatát, melyek elég pontosan jellemzik a kialakult helyzetet.
De mindenekelőtt lássuk a harctéri híreket.
Az orosz erők június 26-án komoly rakétacsapást mértek Kijev Sevcsenkivszkij kerületére, valószínűleg szándékosan a G7-országok vezetőinek Bajorországban zajló, folyamatban lévő csúcstalálkozójával egy időben. Ez az első ilyen nagyszabású csapás Kijev ellen április vége óta, és valószínűleg közvetlen válasz arra, hogy a nyugati vezetők a folyamatban lévő G7-csúcstalálkozón az Ukrajnának nyújtandó segélyekről tárgyalnak, hasonlóan az előző, április 29-i csapáshoz, amely Antonio Guterres ENSZ-főtitkár kijevi látogatása idején történt. Ukrán kormányzati források arról számoltak be, hogy az orosz erők a Kaszpi-tenger felett Tu–95-ös és Tu–160-as bombázókról kilőtt H–101-es rakétákkal vették célba a Sevcsenkivszkij körzet infrastruktúráját, és megjegyezték, hogy az oroszok a támadással „demonstrálni” akarták képességeiket. A GeoConfirmed nyílt forráskódú Twitter-fiók szerint a csapások az Artem State Joint-Stock Holding Company általános környékét célozták, amely levegő-levegő rakétákat, automatizált levegő-föld irányított rakéták kiképzési és karbantartási rendszereit, páncéltörő irányított rakétákat és repülőgép-felszereléseket gyárt. A GeoConfirmed megjegyezte, hogy az orosz erők valószínűleg a lehető legnagyobb hatótávolságról lőtték ki a rakétákat, ami megzavarta a GPS és a radar korrelációját, és azt eredményezte, hogy a csapás civil infrastruktúrát ért, továbbá feltételezte, hogy a rakéták egy részét az oroszok által megszállt Dél-Ukrajnából lőhették ki. Az Artem üzemet valószínűleg a G7-csúcstalálkozó idején az Ukrajnának nyújtott nyugati katonai segítséggel szembeni tiltakozásként vették célba, és további másodlagos károkat okoztak a lakóépületek infrastruktúrájában.
A Kreml továbbra is manipulálja az orosz jogszabályokat, hogy „rejtett mozgósítást” hajtson végre az ukrajnai műveletek támogatására, teljes mozgósítás nélkül. Az orosz Állami Duma június 28-án bejelentette, hogy tervezi a katonai szolgálatról szóló törvény módosításának felülvizsgálatát, amely lehetővé tenné a katonai tisztviselők számára, hogy a „nagykorúvá válás” vagy a középiskola elvégzése után azonnal szerződést kínáljanak fiatal férfiaknak, megkerülve ezzel a sorkatonai szolgálat teljesítésének szükségességét.
Az Ukrán Hírszerzési Főigazgatóság (GUR) vezetője, Kyrylo Budanov június 25-én kijelentette, hogy a Kreml „burkolt mozgósítást” folytat, és hogy a folyamatos orosz mozgósítási erőfeszítések miatt az ukrán erők nem várhatják meg, hogy az oroszok kimerítsék támadási lehetőségeiket, mielőtt ellentámadást indítanának. Budanov megjegyezte, hogy a Kreml már 330 000 fős személyi állományt szerződtetett a háborúra, ami az orosz fegyveres erők összlétszámának több mint egyharmadát teszi ki, és hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök jelentős belpolitikai és társadalmi ellenállásba ütközik, ha ezt a létszámot általános (nem pedig rejtett) mozgósítással növeli.
Valószínűleg Genagyij Zsidko vezérezredes, az orosz katonai-politikai igazgatóság jelenlegi igazgatója az ukrajnai orosz erők általános parancsnoka. Zsidko az ukrajnai orosz szárazföldi erők június 26-i ellenőrzése során Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter mellett ült és vele tanácskozott, bár Zsidko névtábláját az orosz védelmi minisztérium feltűnően eltakarta, és pozícióját hivatalosan nem erősítették meg, ellentétben Oroszország két ukrajnai haderőcsoportjának parancsnokaival. A Conflict Intelligence Team korábban, május 26-án jelentette, hogy Zsidko váltotta fel Alekszandr Dvornikovot, a Déli Katonai Körzet parancsnokát az ukrajnai összhaderőnemi parancsnokságon. A június 21-i jelentések Dvornikov menesztéséről és Zsidko által elfoglalt, kiemelt helyről Soigu június 26-i látogatásán megerősítik ezt a változást.
Ezeken kívül a legfontosabb hírek, röviden:
– Az orosz hadsereg folytatta a támadásokat Liszicsanszk déli külvárosa ellen, és megszilárdították az ellenőrzést Szeverodonyeck, valamint a környező települések felett.
– Az orosz erők hadműveleteket folytatnak Bakhmuttól keletre, hogy fenntartsák a T1302 Bakhmut-Liszicsanszk autópálya ellenőrzését.
– Az orosz csapatok sikertelen szárazföldi támadásokat hajtottak végre Szlovjanszktól északnyugatra.
– Az orosz tüzérség fokozta az ukrán állások elleni csapásokat a déli tengely mentén.
– Az orosz megszálló hatóságok fokozzák az ukrán partizántevékenység megfékezésére irányuló intézkedéseket a megszállt területeken a fokozott szűrési intézkedések és a civilek elrablása révén.
Az orosz erők június 26-án folytatták a támadásokat Liszicsanszk déli külvárosa ellen. Orosz források azt állították, hogy orosz csapatok harcolnak a Liszicsanszki Zselatingyár területén, valamint Bila Hora (közvetlenül Liszicsanszktól délkeletre) és Privillja (közvetlenül Liszicsanszktól északnyugatra) területén. Az orosz csapatok emellett megerősítették az újonnan ellenőrzött állásokat Szeverodonyeckben, Szirotyinban, Voronovében és Borivszkében, valamint folytatták az ukrán erők elleni tüzérségi támadásokat Szeverodonyeck-Liszicsanszk térségében és környékén. A liszicsanszki taktikai helyzet sajátosságaira vonatkozó információk valószínűleg egyre kétségesebbé válnak, ahogy az orosz erők megszilárdítják az ellenőrzést Szeverodonyeck felett, és folytatják az előrenyomulást Liszicsanszk felé.
Az orosz csapatok június 26-án folytatták a támadó hadműveleteket Bakhmuttól keletre a T1302 Bakhmut-Liszicsanszk autópálya mentén. A Rybar orosz Telegram-csatorna azt állította, hogy az orosz erők ellenőrzésük alá vonták a T1302 autópályát, és hogy az orosz hadműveletek ezen a területen valószínűleg egyre inkább az autópálya ellenőrzésének megtartására fognak irányulni, szemben az ukrán kommunikációs vonalak megszakításával. Az orosz tüzérség lőtta az ukrán állásokat a T1302-es út mentén Mykolaivka, Berestove, Pokrovske és Kodema térségében, és állítólag támadásokat hajtottak végre Beresztove, Bilohorivka, Klinove és Pokrovksze közelében. Orosz források emellett azt állították, hogy orosz csapatok pozícióharcokat folytattak Donyeck város környékén Kosztyantinivka és Niu York irányában, bár ukrán források szerint az oroszok nem hajtottak végre aktív akciókat ezen a területen. Az orosz csapatok támadásokat hajtottak végre Donyeck megye délnyugati részén, a Zaporizzsjai megye határának közelében, Pavlivka és Jehorivka közelében.
Az orosz alakulatok folytatták a támadásokat Szlovjanszk felé Izjumtól délkeletre, de június 26-án nem értek el megerősített előrenyomulást. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az ukrán erők visszaverték az orosz előrenyomulási kísérleteket Dolina, Kurulka és Mazanivka térségében, amelyek mind Szlovjanszktól északnyugatra, a Harkiv-Donyecki terület határa közelében fekszenek. A Readkova orosz Telegram-csatorna emellett azt állította, hogy orosz csapatok harcolnak Krasznopillja és Bohorodicsnye (Szlovjanszktól északnyugatra), valamint Prisib és Szidorove (Szlovjanszktól közvetlenül északra) körül.Az orosz erők továbbra is törekednek a Szlovjanszk felé irányuló műveletek folytatására Limantól nyugatra, és lőtték Majakit, mintegy 15 kilométerre közvetlenül északra Szlovjanszktól.
Az orosz csapatok folytatták a Harkiv várostól északra lévő állásaik megerősítésére tett kísérleteiket, és június 26-án korlátozott, sikertelen támadásokat hajtottak végre a vitatott frontvonalak mentén Harkiv Terület északkeleti részén. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az oroszok sikertelen támadást hajtottak végre Dementiivka ellen, amely körülbelül 20 kilométerre északra van Harkiv városától közvetlenül a Belgorodba vezető E105-ös autópálya mentén. A Readkova orosz Telegram-csatorna azt állította, hogy az orosz erők ezen felül Harkiv városától északra Udiban, Cupivkában és Vernij Szaltivban is harcolnak. Az orosz csapatok tüzérségi és légicsapásokat hajtottak végre a polgári infrastruktúra és az ukrán állások ellen Harkiv városban és környékén.
Az orosz erők a déli tengelyen folytatták a védelmi műveleteket, és június 26-án ukrán állásokat támadtak. Az ukrán vezérkar és az ukrán déli műveleti parancsnokság egyaránt jelezte, hogy az oroszok arra összpontosítanak, hogy megakadályozzák az ukrán csapatok átcsoportosítását a déli frontvonalak mentén. Az orosz alakulatok ismét sikertelenül próbáltak visszaszerezni egy elvesztett állást Potomkinében, Herszon terület északnyugati részén. Az oroszok fokozzák az ukrán állások elleni tüzérségi támadásokat, különösen a Herszon-Mikolajiv terület határa mentén, az Inhulec folyó nyugati partján, hogy visszaverjék az újabb ukrán ellentámadásokat. Az ukrán Déli Operatív Parancsnokság közölte, hogy az orosz erők 150%-kal fokozták a támadások mértékét, és szinte teljesen elpusztították az Inhulec folyó keleti partján lévő Davidiv Brid térségében lévő településeket. Az orosz csapatok tüzérségi- és rakétacsapásokat hajtottak végre a déli frontvonalon Zaporizzsja, Herszon, Mikolajiv és Dnyipropetrovszk megyék különböző területein. Az orosz hadsereg emellett tovább erősíti katonai jelenlétét az Odesszai Terület partjainál lévő Kígyó-szigeten, hogy kiterjessze ellenőrzését a Fekete-tenger délnyugati része felett.
Az orosz megszálló hatóságok erősítik a megszállt területek adminisztratív ellenőrzésének megszilárdítására irányuló intézkedéseket, hogy visszaszorítsák a közelmúltbeli ukrán partizántevékenység növekvő nyomását. Az ukrán vezérkar június 26-án arról számolt be, hogy az orosz hatóságok fokozták a szűrési intézkedéseket a megszállt területeken lévő ellenőrzőpontokon, és kémelhárítási akciókat hajtanak végre ezeken az ellenőrzőpontokon, valószínűleg ukrán partizánok azonosítása és célba vétele céljából. Ukrajna Déli Operatív Parancsnoksága emellett azt állította, hogy az oroszok ukrán katonák rokonait rabolják el Mikolajiv és Herszon területeken. Dmytro Orlov, Enerhodar ukrán polgármestere hasonlóképpen azt állította, hogy az orosz erők Enerhodarban állampolgárokat rabolnak el és kínoznak meg, hogy kényszerítéssel információkat szerezzenek bizonyos „illegális tevékenységekről” (feltehetően a partizánokhoz való tartozásról). Az emberrablásokról és az orosz hatóságok fokozott bűnüldözési intézkedéseiről szóló jelentések egybeesnek az ukrán partizánakciók fokozódásáról szóló jelentésekkel. Ukrajna déli operatív parancsnoksága közölte, hogy az ukrán ellenállás tagjai Herszon területen egyre gyakrabban veszik célba az oroszbarát kollaboránsokat.
Eddig a harctéri hírek, mint láthatjuk, nagy fordulat tegnap óta nem történt. De lássuk, mi a helyzet az orosz hátországban?
A helyzet rossz és reménytelen, de most még kínos is. Minden jel arra mutat, hogy a moszkvai vezetés előbb vagy utóbb, de hivatalosan is engedélyezni kényszerül az operációs rendszerek feltörését. Mint a Moscow Times írja:
„Az oroszországi internetes keresések a kalóz Microsoft termékek, köztük a Windows operációs rendszer után ugrásszerűen megnőttek, miután a vállalat leállította az országbeli eladásokat Moszkva ukrajnai inváziója miatt. A világszerte több mint 1 milliárd eszközön futó szoftver mögött álló amerikai techóriás a háború első napjaiban, márciusban jelentette be az új oroszországi eladások felfüggesztését. Júniusban a Microsoft közölte, hogy jelentősen leépíti tevékenységét.
A Kommerszant szerint a Windows 10 aktiválási módszereivel kapcsolatos Google-keresések az elmúlt három hónapban akár 250 százalékkal is megugrottak.
Az ingyenes Excel-táblázatok letöltésére irányuló lekérdezések csak júniusban 650%-kal nőttek.
Az elmúlt héten 47-szeresére nőtt a Windows 10 Media Creation Tools keresések száma, miután az oroszországi felhasználók hibaüzeneteket kaptak, amikor megpróbálták letölteni a Windows 10 és 11 telepítőfájljait a Microsoft hivatalos weboldaláról.
Ugyanakkor a Linux operációs rendszerre épülő orosz szoftverfejlesztők az elmúlt hónapokban enyhe forgalomnövekedésről számoltak be – számolt be a Kommerszant.
Az orosz kormányzati szervek állítólag elkezdtek átállni a Windowsról a Linuxra, amelyet az asztali számítógépek mintegy 2%-a használ, mivel a Microsoft felfüggesztette termékeinek technikai támogatását Oroszországban.”
Ne. Kérem, ne kezdjünk most bele az ősrégi „Windows vagy Linux” vitába, olyan az, mint a homousion és a homoiusion Madáchban: itt és most nem is az számít, hogy a felhasználó magánembernek melyik felel meg jobban (mikor melyik, géptől is függ, felhasználói igénytől is), hanem arról kell eltöprengeni, hogy a nagy adminisztrációs informatikai rendszerek miképpen fognak átállni egyikről a másikra? Az operációs rendszer nem egészen olyan termék, mint a kóla, hogy a olyanunk van, kikeverünk valami hasonló színű löttyöt, bőven megcukrozzuk és kóla-kompatibilis lesz, főleg, ha sokat mondjuk róla.
Ami az orosz adminisztrációs infrastruktúrában Windows-alapú volt, az előbb-utóbb leáll, a feltört Windows használata enyhén szólva sem életbiztosítás, tehát át kell állnia az egész ország összes hivatalának valamilyen Linux-alapú rendszerre. Főleg, hogy Vlagyimir Putyin március 30-i rendeletében, mely „Az Oroszországi Föderáció kritikus információs infrastruktúrája technológiai függetlenségének és biztonságának biztosítására irányuló intézkedésekről” címet viselte, elő is írta, hogy 2025-ig minden operációs rendszert át kell állítani a közhivataloknak is, a magánembereknek is orosz fejlesztésűre. Ami nem lehetetlen, vannak is orosz Linuxok, és egybevág azzal, hogy az orosz ipar finoman szólva is csak mérsékelt teljesítményű chipek (az Elbrus és a Baikal sorozat) gyártására képes, tehát el fogunk jutni odáig, hogy az orosz gép orosz operációs rendszerrel pont olyan lassú lesz, mint a nyugati gép Windows-alapon.
Ígértem, hogy beszámolok a Nagy Gabonarablásról. Ez valóban nem mindennapi történet: és maga az orosz hadsereg leplezte le benne saját magát. Szóval, már jó ideje halljuk az érintett ukrán területekről, főként a gazdáktól, hogy lopják az oroszok a gabonát. Nem magánemberként, hanem hadműveleti szinten, szervezetten, ipari mennyiségben lopják. Amit nem lopnak el, azért filléreket is alig fizetnek, a gazda meg nem meri megtagadni a szerződés aláírását, hiszen fegyvert fognak rá. Ezt az orosz fél természetesen tagadta, de most a BBC egy tényfeltáró riportja bemutatja a bizonyítékokat.
„A BBC több mint 200 olyan gazdával próbált kapcsolatba lépni, akiknek a földje most az oroszok által megszállt területen van. Dmytro – valódi nevét nem használjuk, hogy megvédjük a megtorlástól – egyike volt azon keveseknek, akik hajlandóak voltak találkozni velünk.
„Ellopták a gabonánkat. Lerombolták a telephelyeinket, tönkretették a felszerelésünket”.
Azt mondja, hogy az orosz erők jelenleg az általa művelt több tízezer hektár 80%-át birtokolják, és azzal vádolja őket, hogy ipari mennyiségű gabonát lopnak. A vállalat egyik telephelyének kamerája rögzítette az oroszok megérkezésének pillanatát. A gabonaszállító teherautókat is a gazdaságtól lopták el, és Dmytro szerint néhányuk GPS-nyomkövetővel volt felszerelve.”
Innentől kezdve gyerekjáték volt a gabonaszállító konvoj útját nyomon követni. Nem kellett volna a lopott áruhoz a kocsit is lopni… kicsit emlékeztet a történet arra, amikor csecsen alakulatok korszerű mezőgazdasági gépeket zsákmányoltak olyan két hónapja, haza is küldték őket, csak épp nem indultak el, mert a tulajdonosok műholdon keresztül inaktiválták őket. Ez a sorsa a huszonegyedik században az ebül szerzett jószágnak. Akkor lássuk, merre járt Dmytro gazda gabonája?
„A GPS-adatok alapján mindkét teherautó megállt a krími Oktyabrske városában lévő – gabonát kirakodó és tároló helyként azonosított – raktár közelében.
Egy idén június 14-én készült műholdas felvételen a létesítmény melletti úton teherautók sora látható.
Láthatjuk, hogy a tároló létesítmény egy vasútvonal mellett van, amelyen keresztül a gabonát vagy Oroszországba, vagy a Krím déli részén lévő kikötőkbe lehet szállítani.”
„Nagyon nehéz nyomon követni az ellopott gabona egyes szállítmányait, de sok bizonyíték van arra, hogy a gabona nagy része először a Krímbe kerül. Két kulcsfontosságú belépési ponton – Csonharban és Armianszkban – műholdképek készültek, amelyeken látható, hogy járművek torlódnak fel, amelyekkel gabonát és más termékeket szállíthatnak.
A június 17-én a csonhári belépési pontról készült felvételen több mint 5 km (három mérföld) hosszú teherautó-sor látható.
A Krímbe irányuló ilyen mértékű közúti forgalom szokatlan, mivel Ukrajnának azóta nincs hozzáférése a területhez, amióta Oroszország 2014-ben annektálta, és máshonnan exportál gabonát és más termékeket.
A krími Dzsankoj városáról készült műholdfelvételeken a gabonaraktár melletti úton és a hozzá kapcsolódó vasútállomás közelében várakozó teherautók láthatók.
A képeken tehervonatok – a gabona és más termékek szállítására használt vagonokkal – láthatók a raktár melletti állomáson.
A Dzsankojból induló vonatok összeköttetésben állnak Szevasztopol és Kercs kikötőivel, ahonnan a termékeket Oroszországba vagy külföldre lehet szállítani.
„Először az elcsatolt Krímbe viszik a gabonát, ahonnan Kercs vagy Szevasztopol [kikötőibe] szállítják, majd az ukrán gabonát orosz hajókra rakodják, és a Kercsi-szorosba mennek” – mondja Andrij Klimenko, a kijevi Fekete-tengeri Stratégiai Tanulmányok Intézetének szakértője, aki rendszeresen figyeli a hajók mozgását a Krím körül.
„Ott, a Kercsi-szorosban (a Krím és Oroszország között) ukrán gabonát raknak át kis hajókról ömlesztett áruszállító hajókra, ahol azt összekeverik az Oroszországból származó gabonával – vagy egyes esetekben csak azért hajóznak erre a területre, hogy azt a látszatot keltsék, hogy orosz gabonát rakodnak”.
Hozzáteszi, hogy ezt aztán orosz bizonyítványokkal exportálják, mondván, hogy ez orosz gabona.”
Aztán már akárhová eljuthat az áru, Törökországon vagy Szírián keresztül, bár Egyiptom például a múltkor elutasított egy ilyen szállítmányt. Aljas, gonosz, rabló háború ez, de legalább – hála a modern technikának – még a lopások is dokumentálhatóak.
Ettől még hallatszanak olyan hangok, amelyek Nyugaton egyre inkább a háború okozta gazdasági válságra összpontosítanak, nem pedig arra, hogyan lehetne megállítani az orosz agressziót. Sőt, Henry Kissinger nemrégiben még azt is pedzegette, hogy Ukrajna „bele kell nyugodjon némi területi veszteségbe” a béke kedvéért. Én ebben nem értettem vele egyet, ugyanis nekem nézetem, hogy akármekkora területi áldozatot is hozna Kijev, a béke csak időleges volna: de hát nem vagyok én Kissinger, nem is engem kérdeztek az ügyben.
Az én álláspontomon van azonban – pedig nem beszéltünk össze – Jonathan Littell író, aki erről a kérdésről szenvedélyes hangú publicisztikát írt, mely megjelent a Corriere della Serában, a Meduzán és több más európai orgánumban (most meg a Zóna idézi). Littell úgy gondolja:
„Ahogy egy Kremlhez közel álló orosz milliárdos nemrég Catherine Belton brit újságírónak nyilatkozta, Putyin „meg van győződve arról, hogy a Nyugat kimerül… és hogy hosszú távon ő fog győzni”.
A kapitulációnk felgyorsítása érdekében minden rendelkezésre álló eszközt bevet: az olaj- és gázszállítások gondosan kiszámított, és rendkívül feszült helyzetet teremt az iparágban; a Balkán destabilizálását; az élelmiszerhiánnyal való zsarolást, amely gyorsan katasztrófához vezethet Afrikában, és egy új migrációs válsággal fenyeget. Nem is beszélve a nukleáris fegyverekkel való fenyegetésről, amelyre Putyin rendszeresen visszatér, mintha valóban kész lenne az egész világ és Oroszország egyidejű elpusztításával fizetni ambícióiért és személyes biztonságáért.
Miután a Nyugat azonnali és összehangolt reakciója az ukrajnai invázióra való kezdeti meglepetése elmúlt, Putyin ismét hosszú távra, Európa belső ellentmondásaira és mindenekelőtt a mi gyengeségünkre és az orosz birodalmi tudat teljes értetlenségére fogadott, legalábbis Nyugat-Európában.
Putyin, akárcsak minisztere, Lavrov, hazugságra van kiképezve, és a hazugság a természetes fegyvere. Számára a párbeszéd csak egy módja annak, hogy előnyre tegyen szert, és előrébb jusson, mielőtt szükség esetén erőszakhoz folyamodna. A tárgyalások vagy megállapodások – mint például a 2015-ös minszki megállapodások, amelyek a donbásszi konfliktus lezárását hivatottak szolgálni – csak lehetőséget nyújtanak a megszerzett előnyök megszilárdítására, amíg nem nyílik lehetőség újabbakra. Ez így működik. Kissingerhez hasonlóan azt gondolni, hogy vissza lehet térni a status quo ante-hoz, tévhit. Nevetséges azt gondolni, hogy Putyint őszinte tárgyalásokra lehet kényszeríteni, és hogy (végre!) tiszteletben fogja tartani a megállapodások feltételeit. Ha nem lettünk volna olyan tehetetlenek, olyan rémültek, olyan vakok, ha már 2015-ben segítettünk volna Ukrajnát felfegyverezni, vagy NATO-kontingenst állomásoztattunk volna a területén, még ha csak oktatóként is, Putyin – aki egyetlen törvényt, az erősebb jogát tartja tiszteletben – soha nem kockáztatta volna meg, hogy kirobbantja ezt a háborút. (…) A háború kezdete óta az olaj- és gázexport már 93 milliárd eurót hozott Oroszországnak, amelynek nagy részét az Európai Uniótól kapta. Ez két és félszerese annak a 37 milliárd eurónak, amelyet az Egyesült Államok ígért Ukrajnának. Most sírunk, hogy a benzin több mint két euróba kerül, és keressük a kiutat ebből a helyzetből. Ez felháborító és szégyenletes. Ukrajnában is drága a benzin és végtelen sorok állnak a benzinkutaknál. De senki sem panaszkodik. Az ukránok nem olcsó benzint akarnak, hanem fegyvereket és lőszert, hogy visszaverjék a megszállókat, felszabadítsák városaikat és visszaszerezzék elvesztett területeiket. És igazuk van.”
Ez a helyzet, kérem, csak a vak nem látja. Csak egyet tudok érteni a szerzővel (aki ezzel sokra ugyan nem megy, de hátha többen is így gondoljuk, és az azért már jelentene valamit).
Mára ennyi hír jutott, holnap folytatom a munkát.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!