Oroszország véres mérföldköveket hagy maga után ukrajnai inváziója során. Ilyen volt a mariupoli szülészet elleni rakétatámadás, a kramatorszki állomás elleni, a mariupoli színház bombázása, a bucsai (és általában: Kijev környéki) vérengzések, kínzások és tegnap óta ilyen a kremencsuki bevásárlóközpont elleni rakétacsapás is.
Civil célpontok, civil halottak tömege… lehetséges ilyen rémtettek után tárgyalóasztalhoz ülni az oroszokkal az ukránok számára? Hiszen Ukrajna népe csak eltökéltebb, elkeseredettebb lesz tőlük. A civil lakosság demoralizálása bomba- és rakétatámadások útján még soha, senkinek nem sikerült, de mintha nem is azzal próbálkoznának, hanem a tárgyalásos megoldást próbálnák lehetetlenné tenni. Mindenesetre most jó darabig szóba sem kerülhet semmiféle békeszerződés. Tűzszünet se nagyon.
Nem javít a helyzeten az a sértő és aljas hazugságáradat sem, amivel az orosz propagandaszervek elárasztják a világot (ráadásul meglehetősen koordinálatlanul teszik), tehát ma a harctéri hírek gyors ismertetése után, melyeket mint mindig, most is az ISW napi jelentése alapján összegzek, gyorsan bemutatok egy magyar vonatkozású hírt, mert nekünk mindig a legrosszabbkor kell szégyenbe kerülnünk, szót ejtek az orosz Fekete-tengeri Flotta új tengeralattjárójáról, mely annyira új, hogy a legrégebbi mind közül azon a vidéken (illetve a román „Delfinul” idősebb, mert 1985-ös), majd végre a Kremencsuk körül örvénylő hazugságoknak szentelhetjük a figyelmünket. Megnézhetjük, hogyan dolgozik az orosz propagandagépezet. Előre csak annyit mondanék: erőszakosan és pocsékul, de van, akinek ez is megfelel.
Akkor vágjunk bele, lássuk előbb a harctéri híreket.
Orosz rakétacsapás ért egy bevásárlóközpontot a Poltavai Területen fekvő Kremencsuk egyik lakónegyedében június 27-én, valószínűleg sok civil halálát okozva. Ukrán források szerint több mint 1000 civil tartózkodott a bevásárlóközpontban a csapás idején, bár a tisztviselők még tisztázzák az áldozatok számát. A kremencsuki csapás az ukrán infrastruktúra és polgári célpontok elleni orosz rakétatámadások szélesebb körű fokozódását követi az elmúlt napokban. Az ukrán belügyminisztérium tanácsadója, Vadym Denisenko június 26-án kijelentette, hogy az orosz erők tömeges és nagyrészt válogatás nélküli rakétacsapásokat indítottak ukrán városok ellen, ami megerősíti egy meg nem nevezett amerikai védelmi tisztviselő június 27-én tett kijelentéseit, miszerint az orosz erők egyre inkább a tüzérségi és rakétacsapásokra támaszkodnak az ukrajnai műveletek előmozdítása érdekében. Erről később bővebben is is szó lesz.
Az orosz katonai hatóságok továbbra is keresik a módját annak, hogy általános mozgósítás bejelentése nélkül feltöltsék az egyre inkább kimerülő haderejüket. Egy meg nem nevezett magas rangú amerikai védelmi tisztviselő június 27-én kijelentette, hogy az orosz erők valószínűleg kifogyóban vannak a magas rangú katonai vezetőkből, és egyre inkább a nyugdíjas tisztekre és a tartalékosokra támaszkodnak a tiszti veszteségek pótlására. Az Egyesült Királyság védelmi minisztériuma hasonlóképpen arról számolt be, hogy az orosz erők valószínűleg nagymértékben támaszkodnak a tartalékos szintekre, főként a harcoló hadsereg tartalékosaira (BARS) és az emberi erőforráoksra, hogy mozgósítsák az önkéntes támogatást és feltöltsék a taktikai zászlóaljcsoportokat (BTG) a reguláris (és kimerült) dandárokon belül. Az ilyen tartalékok valószínűleg nem fogják biztosítani az orosz erők számára a haderő képességeinek megfelelő regenerálását.
A főbb hírek röviden, a már említetteken kívül:
-
- Az orosz erők fokozatos előrenyomulást hajtottak végre Liszicsanszktól délnyugatra, a T1302 Bakhmut-Liszicsanszk autópálya közelében, de nem szakították el teljesen az ukrán kommunikációs vonalakat Bakhmutba.
- Az orosz alakulatok a Bakhmuttól keletre folytatott támadó műveletek során mért előrehaladást hajtottak végre.
- Az ukrán erők visszaverték az orosz támadásokat Szlovjanszktól északra.
- Az orosz csapatok korlátozott és lokális támadásokat hajtottak végre a Harkiv város körüli vitatott frontvonalak mentén, de június 27-én nem haladtak előre.
- Az ukrán ellentámadások a déli tengely mentén továbbra is arra kényszerítik az orosz csapatokat, hogy az érintkezési vonal mentén a védelmi műveleteket helyezzék előtérbe.
- Az orosz megszálló hatóságok lépéseket tesznek a megszállt területek gazdasági ellenőrzésének megerősítésére és arra kényszerítik az ukrán civileket, hogy áttérjenek a rubel használatára.
Az orosz erők június 27-én minimális előrenyomulást hajtottak végre Liszicsanszktól délnyugatra, de még nem szakították el teljesen a városhoz vezető ukrán szárazföldi kommunikációs vonalakat (GLOC). Az ukrán vezérkar jelentése szerint az oroszok részben sikeres előrenyomulást hajtottak végre Vovcsojarivkától nyugatra, a T1302 Liszicsanszk-Bakhmut autópálya felé (mindössze 5 km-re délre Liszicsanszktól), de a június 27-i állapot szerint nem valószínű, hogy a T1302-es útvonalat ebben a térségben elérték volna a verhnokamjankai ukrán ellenállás miatt. Az orosz erők a liszicsanszki olajfinomító déli területén is állásokat építettek ki, és tüzérségi tüzet zúdítottak a liszicsanszki zselatinüzem körüli ukrán állásokra. Az ukrán erők a jelentések szerint visszaverték az orosz támadásokat a liszicsanszki zselatinüzemtől délre fekvő Pidlisznyetől északra. Szerhij Hajdaj, a Luhanszki Területi Adminisztráció vezetője felszólította a liszicsanszki lakosokat, hogy evakuálják a várost, ami azt jelzi, hogy az ukrán erők továbbra is ellenőrinek legalább néhány, a városba vezető GLOC-ot. Az orosz Telegram csatornák azonban továbbra is azt állítják, hogy az orosz erők „tűzfölényt” (ami valószínűleg az ukrán mozgások sikeres megakadályozását jelenti) értek el a Sziverszk-Bilohorivka útvonalon a liszicsanszki ukrán GLOC mentén.
Az ukrán csapatok június 27-én továbbra is ellenálltak az orosz előrenyomulásnak a T1302-es út felé, Bakhmuttól keletre. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az orosz erők sikertelen felderítési kísérleteket hajtottak végre Jakovlivka, Szpirnye és Beresztove környékén, melyek mind a T1302-es országút mentén, Bakhmuttól 30 km-re északkeletre hekszenek. Az orosz alakulatok továbbra is lőtték az ukrán állásokat Bilohorivkában, valószínűleg szintén azzal a céllal, hogy elvágják a GLOC-ot az ukrán erők T1302-es út mentén lévő településekről való kiszorításával. Orosz és ukrán források folyamatos harcokról számoltak be Klinovéból, ahol az orosz erők megpróbálnak megvetni lábukat az E40-es autópálya Szlovjanszk felé vezető szakaszán. Az ukrán csapatok a jelentések szerint visszaverték az orosz támadásokat Klinove-nál, de megerősítették, hogy az oroszok folytatták az előrenyomulást az E40-től nyugatra fekvő településeken. Az ukránok valószínűleg a közelmúltban az USA által biztosított HIMARS rakétatüzérségi rendszereket is bevetették egy orosz lőszerraktár megtámadására, mintegy 60 km-re keletre, a Luhanszki Terület orosz ellenőrzés alatt álló részén.
Az orosz csapatok június 27-én sikertelen támadó hadműveleteket hajtottak végre Szlovjanszktól északra. Oleg Szinegubov, a Harkivi Terület közigazgatási vezetője arról számolt be, hogy az ukrán erők ellenálltak az orosz támadásoknak Mazanivkában és Dolinában az E40-es út mentén. Az orosz támadó műveletek nagyrészt elakadtak az Izjum-tengely körül, mióta az oroszok a Szeverodonyeck-Liszicsanszk térség biztosítására helyezték át a hangsúlyt.
Az Egyesült Királyság védelmi minisztériuma megjegyezte, hogy az Izjum körüli heves ágyúzás arra utalhat, hogy az oroszok megpróbálnak „visszanyerni a lendületet” ezen a tengelyen, de az orosz erőknek valószínűleg csökkenteniük kell a Luhanszki Területen történő előrenyomulást, hogy folytatni tudják a Szlovjanszktól északra folyó támadó műveleteket. Az orosz erők nem kíséreltek meg szárazföldi támadást indítani a Szlovjanszk vagy Sziverszk területén lévő települések ellen Limanból.
Az orosz csapatok helyi, ám sikertelen támadásokat hajtottak végre Harkiv városától északnyugatra és délkeletre fekvő települések ellen. Oleg Szinegubov, a Harkivi Területi Adminisztráció vezetője arról számolt be, hogy az orosz erők sikertelen támadásokat hajtottak végre Pitomnyik és Dementivka ellen, amelyek az E105 Harkiv-Belgorod város autópálya mentén találhatóak. Az ukrán vezérkar arról is beszámolt, hogy az ukránok visszaverték az orosz támadásokat Dovhalivkában és Zalimanban, Harkiv várostól mintegy 90 km-re délkeletre, Izjum irányában.
Az orosz alakulatok továbbá a jelentések szerint folytatták a távoli aknatüzet, a tüzérségi támadásokat és a rádiótechnikai felderítést a Harkiv város körüli településeken, valószínűleg azért, hogy megzavarjanak minden ukrán ellentámadási kísérletet. Igor Girkin (Sztrelkov), az Orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat volt tisztje és katonai blogger azt állította, hogy az orosz csapatoknak jelenleg nincs elég erejük vagy motivációjuk ahhoz, hogy támadó hadműveleteket indítsanak Harkiv terület északi és középső részén, de valószínűleg folytatják a megszállt állások védelmét, melyek „ugródeszkául” szolgálhatnak a Harkiv város elleni esetleges jövőbeli támadásokhoz.
Az orosz erők június 27-én továbbra is a déli tengely mentén folytatott védelmi műveletekre összpontosítottak. A folyamatban lévő ukrán ellentámadások a Herszon-Mikolajiv határ mentén valószínűleg sikeresen nyomást gyakorolnak az orosz védelemre. Egy meg nem nevezett amerikai védelmi tisztviselő kijelentette, hogy az ukrán csapatok a hétvégén több azonosítatlan települést is felszabadítottak a Herszoni Területen, ezen kívül az ukrán déli védelmi erők közös koordinációs sajtóközpontjának vezetője közölte, hogy az orosz erők folytatják a második és harmadik védelmi vonal előkészítését és megerősítését a Herszoni Területen a térségben folytatódó ukrán ellentámadások miatt.
Az orosz csapatok ismét sikertelenül próbálták visszaszerezni az elveszített pozícióikat Potomkinében, a Herszoni Terület északi részén. Az ukrán vezérkar emellett arról számolt be, hogy az oroszok támadó hadműveleteket hajthatnak végre meg nem határozott területeken annak érdekében, hogy elérjék a Herszoni Terület határát. Ez a kijelentés arra utal, hogy az orosz csapatok remélhetik, hogy végül ellensúlyozni tudják az ukrán előrenyomulást a déli tengelyen és visszaszerezhetnek egye előnyösebb pozíciókat, bár a sikerre vonatkozó kilátásaik végső soron nem egyértelműek, figyelembe véve az általánosan leépült erőik képességeit.
Az oroszok légicsapásokat hajtottak végre ukrán állások ellen a Herszoni Területen, tüzérségi csapásokat Dnyipropetrovszk és Mikolajiv területeken különböző helyszínek ellen, valamint rakétatámadást lakóépületek infrastruktúrája ellen az Odesszai Területen. Az ukránok továbbra is támadják a Kígyó-szigeten lévő orosz kontingenst, valószínűleg azért, hogy megnehezítsék az oroszok azon kísérleteit, hogy megszilárdítsák jelenlétüket és ellenőrzésüket a Fekete-tenger északnyugati részén.
Az orosz hatóságok június 27-én folytatták a megszállt területek orosz rendszerekbe való gazdasági integrációjának erősítésére irányuló intézkedéseket. Jurij Szobolevszkij, a Herszon Területi Tanács első helyettes vezetője június 26-án kijelentette, hogy az orosz hatóságok megnyitják az orosz állam által támogatott Promszvjaszbank első fiókját Herszon Területen. Szobolevszkij hozzátette, hogy az orosz hatóságok egyszeri 10 000 rubeles kifizetéseket osztanak szét „szinte mindenkinek”, hogy elősegítsék a gazdasági függőséget a rubelgazdaságtól. Az ukrán Déli Operatív Parancsnokság emellett arról is beszámolt, hogy az orosz hatóságok Herszon városában banki intézményeket foglalnak le, és orosz bérkártyákat adnak ki azoknak, akik az orosz megszálló hatóságok által kooptált vállalkozásokban dolgoznak. Az ilyen intézkedések célja valószínűleg az, hogy a megszállt területeket arra kényszerítsék, hogy egyre inkább a rubelre támaszkodjanak, ezzel ösztönözve a hosszú távú integrációt az orosz gazdaságba.
Eddig a harctéri hírek, és ezek alapján semmiféle döntő fordulatot nem várnék a közeljövőben – ha nem lenne a kremencsuki mészárlás. Az sok mindent megváltoztat, más megvilágításba helyez. Kivéve a magyar külügy álláspontját, melyet úgy foglalnék össze, hogy:
„Nekünk mindig a legrosszabbkor kell lenni, a legrosszabb helyen és a legkínosabb dolgokat kell mondani.”
Ez a magyar diplomáciai doktrína, és ennek tökéletesen meg is felelt Györkös Péter, Magyarország berlini nagykövete, akinek nyilatkozatát a TASZSZ hírügynökség anyagában vettem észre. Nem kiemelt helyen, annyira azért nem vagyunk fontosak, de nem is elrejtve a jelentéktelen információk közé – minden ilyen megnyilvánulásunk az orosz kormányt segíti. De hát mit mondott a nagykövet?
„BERLIN, június 28. /TASZSZ/. Magyarország nem tervez „radikális szankciókat” bevezetni Oroszországgal szemben, és nem akarja, hogy kioktassák a Moszkvával való kapcsolatáról – közölte az ország németországi nagykövete.
„Senki ne oktasson ki minket az Oroszországhoz fűződő kapcsolatainkról” – mondta Györkös Péter a Die Welt című lapnak adott interjújában. „Történelmünkből tudjuk, hogy egy közvetlen háborút Oroszországgal a területünkön minden lehetséges eszközzel el kell kerülni”.
Magyarország más országoknál jobban függ az orosz energiaellátástól – mondta a diplomata. „Nem fogunk radikális szankciókat bevezetni. Ellenezzük az energiaimport leállítását. Időre és pénzre van szükségünk ahhoz, hogy csökkentsük az Oroszországtól való függőséget” – mondta a német lapnak.
„Németország kritikája igazságtalan. Ukrajna kritikus megjegyzései irritálóak, hiszen Magyarország sokat tett Ukrajnáért” – mondta.”
Az excellenciás nagykövet úr azt felejti el, hogy Magyarország nem kizárólag az orosz gázszolgáltatásnak van (egyre csökkenő mértékben) kiszolgáltatva, hanem a német iparnak is, nem lenne a legjobb ötlet, ha Kecskeméten Mercedesek helyett Moszkvicsokat szerelnének össze, meg talán üzletnek sem volna túl nyereséges. Szóval, pont most, mikor az egész világ összevont szemöldökkel nézi Moszkvát a bevásárlóközpont elleni támadás miatt, talán nem kellett volna nyilvános hűségesküt tenni Putyinnak a német sajtóban. Beszélhetett volna másról is, másképp is, diplomatikusabban is, ha már arra a foglalkozásra adta a fejét, amit űz.
Ígértem egy rövid hírt az új orosz tengeralattjáróról. Ami olyan vén, mint az ország útja. Ezt a hírt is a TASZSZ-ban találtam, de megfogalmazása miatt átvezet a kremencsuki esethez, mert bizony ez is propaganda a javából.
„SZEVASZTOPOL, június 27. /TASZSZ/. A Fekete-tengeri Flotta legrégebbi tengeralattjárója, az Alrosa az elmúlt nyolc év javításai és korszerűsítése után először fog tengeri próbaútra indulni – közölte a Fekete-tengeri Flotta 13. hajójavító üzeme a TASZSZ-szal.
Korábban egy szevasztopoli katonai forrás azt mondta, hogy a tengeralattjárót Kalibr cirkálórakéták hordozására korszerűsítették.
„A tengeralattjáró teljesen készen áll a hamarosan esedékes tengeri próbákra” – mondta a forrás.
Az Alrosa Gorkij (jelenleg Nyizsnyij Novgorod) városában, a Krasznoj Szormovo hajógyárban épült nem sokkal a Szovjetunió összeomlása előtt. Ez volt a 877-es kísérleti projekt. A tengeralattjáró a megszokott, hátsó propelleres meghajtás helyett vízsugárral volt felszerelve, ami nagyon csendessé és nehezen észrevehetővé tette. Emiatt a vízsugaras meghajtású tengeralattjárókat „fekete lyuknak” nevezik. Nem sokkal a Szovjetunió összeomlása után az Alrosa maradt Oroszország egyetlen harcképes tengeralattjárója a Fekete-tengeren.
Május elején jelentették, hogy a tengeralattjáró javításai befejeződtek. Az Alrosa új harci és műszaki képességeket szerzett, amelyek egyenrangúvá tették a Fekete-tengeri Flottához az elmúlt években csatlakozott hat tengeralattjáróval.”
Hát, izé. Elnézve a történetét, azt kell mondanom: nagy idők tanúja az Alrosa, volt ez egy ideig még ukrán tengeralattjáró is 1992 és 1997 között, szóval nem lehetetlen, hogy akad most az ukrán haditengerészet veteránjai között olyan, aki ismeri, mint a tenyerét. Különben Kilo osztályú dízel-elektromos tengeralattjáró, tulajdonképpen arra jó, hogy felmerül valahol, elindítja a Kalibrokat, aztán lemerül és reméli, hogy nem vették észre. Az a hírben a propaganda, hogy ezt a nagy múltú, harminchárom esztendős, sokat látott egységet flottafejlesztésnek állítják be.
De lássuk az igazi, aljas propagandagépezetet. Nézzük először, mi történt Kremencsukban, a legutolsó mai összefoglaló szerint.
„Egy kremencsuki bevásárlóközpont elleni rakétatámadásban legalább 20 ember meghalt – közölte Kijlo Timosenko, az ukrán elnöki hivatal helyettes vezetője egy tájékoztatón. Elmondása szerint 59 ember megsérült és további 40 eltűnt.
Reggel az ukrán belügyminisztérium és a poltavai területi hatóságok 18 halottról és 36 eltűntről számoltak be. Az áldozatok számának becslése egybeesett az elnöki hivatal becslésével.
Június 27-én tűz ütött ki a kremencsuki Amstor bevásárlóközpontban. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Oroszországot tette felelőssé a bevásárlóközpontot ért rakétacsapásért. Az ukrán hadsereg közölte, hogy a Kremencsuk elleni csapást két H–22-es rakétával hajtották végre a Kurszki Területről érkező Tu–22 M3-as nagy hatótávolságú bombázókról.”
Az első órákban többre becsülték az áldozatok számát (különben a korábbi, kramatorszki támadás tanulságai alapján: lehet is, lesz is még több), de mindenkit megrázott az eset, Zelenszkij elnök különösen ékes szavakat használt, mikor értékelte a helyzetet. Ami egy ukrán államelnök részéről tökéletesen érthető. Az is kézenfekvő, hogy azonnal kérte a támadás miatt az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását: összetéveszthetetlenül civil épületet ért a támadás. Mit válaszolt erre Dmitrij Poljanszkij, Oroszország első helyettes állandó ENSZ-képviselője?
„Úgy tűnik, hogy egy újabb ukrán provokációval állunk szemben, a bucsai esethez hasonlóan. Meg kell várnunk a védelmi minisztériumunk nyilatkozatát, de már most túl sok a kirívó ellentmondás. Pontosan erre van szüksége a kijevi rezsimnek, hogy a NATO-csúcstalálkozó előtt a figyelem Ukrajnára irányuljon.”
Bucsát sem vallották be máig – Katyńt is ötven évig tagadták – de ezzel azt akarja állítani Poljanszkij, hogy Ukrajna saját maga lőtte saját polgárait? Igen, azt mondja. És azt mondja a RIA Novosztyi is, ami uszító hangvételeben tetézi a képtelen, szemtelen, hazug vádat:
„Kijev a jelek szerint ugyanazt a módszert követi a kremencsuki bevásárlóközpont elleni támadással, mint a korábbi ukrán provokációnál, Bucsában – mondta Vitalij Kiszelev, az LNK belügyminiszterének egyik helyettese. – Tehát most ezt a hamisítványt fogják terjeszteni, azt mondják majd, hogy az orosz csapatokat rakétatalálata volt, hogy egymillió ember halt meg. A háború még el sem kezdődött, csak egy különleges művelet van folyamatban, és máris összeszarják magukat. Sebaj, lássuk, hová vezet ez a komédia.”
Poljanszkij gyanította, a RIA Novosztyi – Kiszelev alapján – már tényként tálalaja ezt a képtelenséget. De orosz földön ezt is lehet fokozni. Éspedig oly módon, hogy a moszkvai hadügyben nem olvasnak újságot és nem egyeztetik a hazugságaikat senkivel, így hivatalosan egészen más magyarázatot adtak a történtekre, mint az várható lett volna:
„Az orosz védelmi minisztérium azt állítja, hogy nem egy bevásárlóközpontot bombázott Kremencsukban, hanem amerikai fegyvereket tartalmazó hangárokat
Az orosz légierő június 27-én nagy pontosságú rakétákkal csapást mért Kremencsukban „amerikai és európai országokból származó fegyvereket és lőszereket tartalmazó hangárokra”. Ezek a hangárok a kremencsuki közúti járműgyár közelében voltak – közölte az ügynökség egy tájékoztatóban.
A nagy pontosságú csapás következtében a Donbaszban lévő ukrán csapatoknak történő további szállításra szánt, nyugati gyártmányú fegyvereket és lőszereket találták el a raktárban. A tárolt nyugati fegyvertartalmú lőszerek felrobbanása tüzet okozott az üzem területe mellett található, nem működő bevásárlóközpontban.”
És így teljes a káosz, tökéletes az őrület. Hacsek és Sajó-jelenetnek tudom elképzelni műfaji szempontból:
– Akkor mégis az oroszok lőttek?
– Nem, az ukránok lőttek!
– A bevásárlóközpontra lőttek az ukránok?
– Nem, a hangárokra lőttek az ukránok.
– Miért lőttek az ukránok a hangárokra?
– Hogy megsemmisítsék a saját nyugati fegyvereiket és civil lakosságukat!
– Miért akarták megsemmisíteni a saját nyugati fegyvereiket és lakosaikat?
– Hogy kapjanak fegyvereket Nyugatról.
– És akkor mit talált el az orosz rakéta?
– A hangárokat!
– Amiket az ukránok találtak el?
– Maga semmit sem ért?
– Nem. Miért, maga érti?
– Én sem. De én hiszem!
Szóval, már megint sikerült össze-vissza hazudozni, de így is lesz, aki inkább hiszi az önmaguknak is ellentmondó orosz rágalmakat, mint az egyszerű tényt: az orosz légierő nehezen megmondható, miért, de nyilvánvalóan parancsra rommá lőtt egy civilekkel teli bevásárlóközpontot. Erre nincs sem bocsánat, sem magyarázat.
De a szemtelenség csúcsa az, hogy utólag úgy hazudoznak az esetről, mint a vásárban lebukott zsebtolvaj az idegen pénztárcáról, amit megtaláltak nála.
Ez a felháborító, és ez az, amit soha, senki nem fog elfelejteni.
Meg ezt az egész háborút sem, mindenestől, a maga véres mérföldköveivel, melyek mindegyike egy-egy civilek ellen elkövetett tömegmészárlást jelent.
Ennyi hír jutott mára, hagyjunk holnapra is munkát.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!