A Kígyó-sziget tegnapi elhagyása óta hasonló horderejű események nem történtek Oroszország ukrajnai inváziója során, mintha a meleg a harcokat is lelassította volna, bár ez csak a látszat: mindenesetre attól még zajlik az élet – főként a politikai – hogy kánikula van minden érintett területen.
Sőt, nálunk is. De ettől még készül a krónika, rendíthetetlenül: ma is, mint minden nap, előbb a harctéri híreket ismertetem az ISW napi jelentése alapján, aztán ejtek pár szót arról az okos Duma-képviselőről, aki vagy nem szerzett tudomást arról, hogy az orosz alakulatok elhagyták a Kígyó-szigetet, vagy nem akarja elhinni azt, amit már Konasenkov vezérőrnagy, a védelmi minisztérium szóvivője is bevallott (csak finoman fogalmazva „nem bontotta ki az igazság minden részletét”), utána beszélnem kell Lavrov és Putyin legutóbbi, nem is kicsit hajmeresztő nyilatkozatairól, végül pedig szó lesz egy igen csúnya, besúgással kapcsolatos történetről, mely bizony a közösségi oldalakon zajló párbeszédek körül forog.
De mindenekelőtt lássuk a harctéri híreket.
Az orosz erők június 30-án vonultak vissza a Kígyó-szigetről egy ukrán rakéta- és tüzérségi támadást követően. Az orosz védelmi minisztérium a visszavonulást „jószándékú lépésnek” állította be. A minisztérium azt állította, hogy a Kreml nem avatkozik bele az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) azon erőfeszítéseibe, hogy humanitárius folyosót szervezzenek az Ukrajnából történő mezőgazdasági export számára, viszont nem ismerte el az ukrán tüzérségi- és rakétatámadásokat, amelyek valójában a visszavonulást okozták. Az ukrán Déli Operatív Parancsnokság június 21-én jelentette be ennek a hadműveletnek a megindítását. Az orosz védelmi minisztérium azt állította, hogy az orosz erők a visszavonuláshoz vezető összes ukrán drón- és rakétatámadást legyőzték, annak ellenére, hogy jelentős bizonyítékok szólnak az ellenkezőjéről. A Kígyó-szigeten elszenvedett orosz vereség némileg enyhíti az ukrán partok előtti nyomást, mivel az orosz légvédelmi és hajó elleni rakétarendszereket eltávolítják a szigetről. Maga a visszavonulás azonban nem fogja megszüntetni a tengeri blokádot, mivel az orosz erők hozzáférnek a Krímben és a nyugati Herszon területen lévő szárazföldi hajóelhárító rendszerekhez, amelyek továbbra is célba vehetik az ukrán szállítmányokat, és a Fekete-tengeri Flotta megmaradt hajói is harcra készek.
Az orosz katonai bloggerek túlnyomórészt megvédték az orosz döntést, hogy csapatokat és felszerelést vonnak ki a szigetről, azt állítva, hogy az orosz erők a „Donbássz felszabadítását” helyezik előtérbe. Egyesek szerint az oroszoknak nincs elég kapacitásuk az ukrán parti csapatok megsemmisítésére, mások pedig azt állították, hogy az orosz alakulatok sikeresebbek lesznek az ukránok elleni csapásoknál, amikor azok megpróbálják saját csapataikat a szigetre telepíteni. A katonai bloggerek korábban bírálták az orosz katonai vezetést, amiért nem vonult vissza, hogy megspórolja a felszerelést és az embereket, és valószínűleg elégedettek a Kígyó-szigetről való orosz visszavonulással. A bloggerek a Kreml vonalát követve nem ismerték el, hogy a sziget elleni ukrán csapások milyen szerepet játszottak abban, hogy az orosz erők visszavonulásra kényszerültek.
Az orosz hatóságok továbbra is mozgósítják a proxy szereplők támogatását az erőfejlesztő erőfeszítések támogatása érdekében. Ramzan Kadirov csecsen vezető június 29-én bejelentette, hogy sikeresen megalakult egy újabb speciális alakulat, a Vosztok-Akhmat zászlóalj, mely rövidesen az állandó állomáshelyére költözik és megkezdi aktív szolgálatát. Amint arról az ISW június 28-án beszámolt, Kadirov kijelentette, hogy négy új speciális Akhmat-zászlóaljat kíván létrehozni, és a hét elején bejelentette a Zapad-Akhmat zászlóalj megalakulását.
Oroszul nem beszélők kedvééért: a „vosztok” „keletet” jelent, a „zapad” „nyugatot”, tehát ha összesen négy ilyen zászlóalj alakul, nem kell hozzá nagy ész, hogy kitaláljuk: a maradék kettő meg északi és déli lesz. Persze azzal már a Zóna is foglalkozott, hogy ezekbe a csecsen alakulatokba kevesen lépnek be önként, ám sokan „hatósági meggyőzés” miatt: érdekes lesz, ha Csecsenföldön megromlik a közhangulat, mármint, az eddiginél is inkább.
A legfontosabb hírek röviden:
– Az orosz csapatok korlátozott előnyöket értek el a liszicsanszki olajfinomítóban és Liszicsanszk környékén.
– Az orosz haderő folytatta a támadó hadműveleteket Bakhmuttól délre és keletre, valamint Szlovjanszktól északra.
– Az orosz egységek folytatták a Harkiv várostól északra fekvő települések ellenőrzésének visszaszerzésére irányuló erőfeszítéseket.
– Az ukrán ellentámadások továbbra is arra kényszerítik az orosz csapatokat a déli tengelyen, hogy a védelmi műveleteket helyezzék előtérbe.
– Az orosz megszálló hatóságok intézkedéseket tettek a megszállt területek további gazdasági és pénzügyi integrációjának biztosítására az orosz rendszerbe.
Az orosz haderő korlátozott eredményeket ért el a liszicsanszki olajfinomító területén belül, és június 30-án folytatta az offenzív műveleteket Liszicsanszkban és környékén. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz erők „részleges sikert” értek el a liszicsanszki olajfinomító területén, és ellenőrzik a finomító északnyugati és délkeleti részét. Az orosz RIA Novosztyi által közzétett geolokációs felvételeken orosz és a Luhanszki Népköztársaság (LNK) proxy erői láthatóak az üzemen belül. Az orosz csapatok valószínűleg a finomító északkeleti sarkán próbálnak áthatolni, hogy a finomítóból magába Liszicsanszkba nyomuljanak be. Ramzan Kadirov, a Csecsen Köztársaság vezetője azt is állította, hogy a csecsen Akhmat különleges erők és az LNK 2. hadteste északnyugat felől Liszicsanszk felé nyomultak előre, és Kreminna. valamint Sztara Krasznyanka környékén, (mindkettő 10 km-re, északnyugatra fekszik Liszicsanszktól) átkeltek a Sziverszkij Donyeck folyón. Kadirov azt állította, hogy az orosz és a proxy erők ellenőrzik Privillja felét, és ezekből az északnyugati pozíciókból Novodruzseszken keresztül folytatják a Liszicsanszk elleni előrenyomulásra irányuló erőfeszítéseket.
Az orosz csapatok június 30-án folytatták az offenzív műveleteket Bakhmuttól keletre. Az ukrán vezérkar fő műveleti főosztályának helyettes vezetője, Oleksiy Gromov dandártábornok megjegyezte, hogy az orosz erők Bakhmut körül egyértelmű erő- és eszközelőnnyel rendelkeznek.[15] Gromov kijelentette, hogy az orosz hadsereg a Bakhmuttól északkeletre, a T0513-as Bakhmut-Sziverszk országút mentén fekvő Szoledar felé folytat műveleteket, és arra utal, hogy az orosz csapatok emellett a T0513-as út mentén igyekeznek megszakítani az ukrán kommunikációs vonalakat. Az orosz egységek sikertelenül harcoltak a Bakhmuttól délkeletre fekvő Klinove és Novoluhanszke ellenőrzéséért is. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az ukrán hadsereg visszavert egy sor orosz támadást a Mikolajivka-Spirne, Volodimirivka-Pokrovszke vonalakon Bakhmuttól északkeletre, valamint Dolomitne és a Vuhledar erőmű körül Bakhmuttól délre. Ezek a Bakhmut körüli korlátozott nyereségek azt jelezhetik, hogy az orosz erők hamarosan megpróbálhatják megteremteni a feltételeket egy támadó művelethez magára Bakhmut felé, bár rövid távon valószínűleg inkább a Bakhmutból kiinduló kommunikációs vonalak elzárására és ellenőrzésére összpontosítanak.
Az orosz haderő június 30-án folytatta a kísérleteket arra, hogy a Harkiv-Donyecki terület határától délkeletre, Szlovjanszk felé nyomuljon. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz erők sikertelenül próbáltak Dovhenke felől Mazanivka felé előrenyomulni, ami az ISW korábbi értékelése szerint egy valószínűsíthető kísérlet arra, hogy az E40-es autópályával párhuzamosan futó víztározók nyugati oldaláról nyomuljanak Szlovjanszk felé. Az orosz csapatok emellett harcoltak Bohorodicsnyénél és Krasznopilljánál (mindkettő Szlovjanszktól északnyugatra, az E40-es autópálya mentén fekszik). Az orosz erők légicsapást mértek Tetyanivkára, 20 km-re közvetlenül északra Szlovjanszktól, és célba vették a polgári infrastruktúrát magában Szlovjanszkban, hogy megteremtsék a feltételeket a Szlovjanszk elleni további offenzívához.
Az orosz és ukrán csapatok a jelentések szerint összecsaptak az államhatár közelében, és Udi, Prudjanka, Pityomnyik, Cupivka és Velki Prokhodi ellenőrzéséért harcoltak. Az orosz erők emellett légi, tüzérségi és rakétacsapásokat mértek ukrán állások és polgári infrastruktúra ellen az egész északi Harkivi Területen.
Az orosz csapatok június 30-án továbbra is a déli tengely mentén folytatták a védelmi műveleteket. Az ukrán Déli Operatív Parancsnokság közölte, hogy az ukrán erők visszaállították az ellenőrzést Potemkine (Herszon terület északnyugati része) felett, és hogy az ukrán csapatok folytatják a fokozatos előrenyomulást és nyomást gyakorolnak az orosz erőkre a védelmi vonalak fenntartása érdekében. A Zaporizzsjában lévő orosz haderő hasonlóan a védelmi műveletekre összpontosított, és a frontvonal mentén lévő ukrán állásokat lőtte Zaporizzsjában. Az orosz erők rakéta-, tüzérségi és légicsapások sorozatát hajtották végre a Mikolajivi, Dnyipropetrovszki és Odesszai Területeken. Az orosz védelmi minisztérium azt állította, hogy a Kígyó-szigeten lévő orosz alakulat június 30-án a nemzetközi közösség felé tett „jóakaratú” gesztusként vonult vissza.
Az Ukrán Hírszerzési Főigazgatóság (GUR) arról számolt be, hogy az orosz erők széles körű „agitációt” folytatnak a katonai szerződések aláírására hajlandó férfiak toborzására Transznisztriában. A GUR szerint az orosz szereplők a katonai szerződések aláírására vonatkozó információkat terjesztik a dnyeszteren túli médián, postai brosúrákon és közterületi hirdetéseken keresztül, valamint ipari és mezőgazdasági vállalatok alkalmazottaival tartott találkozókon. Az orosz hatóságok valószínűleg azt remélik, hogy a transznisztriai oroszbarát hangulatot kihasználva támogathatják a „rejtett mozgósítási” erőfeszítéseket.
Az orosz hatóságok június 29-én folytatták a megszállt területek gazdasági és pénzügyi integrációját elősegítő intézkedéseket. Marat Husznullin orosz miniszterelnök-helyettes találkozott a donbásszi területekkel kapcsolatokat létesítő orosz területek kormányzóival, és megvitatták a különböző infrastrukturális projektek előkészítését. Husznullin arról számolt be, hogy az orosz hatóságok folytatják a mariupoli kikötő újbóli megnyitásának előkészítését, és hogy az orosz hatóságok már 7000 tonna ukrán gabonát exportáltak a berdjanszki kikötőn keresztül. Dmytro Orlov, Enerhodar polgármestere ezen kívül kijelentette, hogy az orosz hatóságok Enerhodarban hamis információkat terjesztenek arról, miszerint a készpénz nélküli fizetési rendszerek többé nem fognak hrivnyás fizetéseket teljesíteni, hogy a lakosokat nagy mennyiségű hrivnya kivonására ösztönözzék.
Ennyi történt mostanság a harctereken, illetve be kell számolnom még egy tragikus rakétacsapásról: újból Tu–22-esekről indított H–22-es rakétákkal támadtak az Odesszai terület Belgorod-Dnyisztrovszkij körzetében lévő Szerhejevka falura. Három H–22-es rakéta csapódott be egy 9 emeletes lakóépületbe és két pihenőhelyre. A támadásnak 19 halálos áldozata van (közöttük egy gyermek) és 38 sebesültje. Az odesszai regionális hatóságok július 2-át gyásznappá nyilvánították a halottak emlékére.
Itt jegyezném meg, hogy a H–22-es rakétát nem földi célpontok, hanem repülőgép-hordozók és flottacsoportok ellen fejlesztették ki évtizedekkel ezelőtt, és a találati pontossága 500 méter, vagyis ennyit képes tévedni: ezt az ócskavasat a lehető legnagyobb hazugság „precíziós fegyvernek” hívni.
Akkor lássuk, hogyan reagált Alekszej Csernyak, a krími régió Állami Duma-képviselője arra, amikor megkérdezte tőle a RIA Novosztyi, hogy mit gondol a Kígyó-szigeti helyzetről? Csernyak felfújta magát és nagy garral válaszolt:
„Az Orosz Fegyveres Erők különleges műveleti erőinek harcosai felszabadították a Kígyószigetet az ukrán nacionalistáktól, visszavertek több támadást, ukrán partraszálló csapatok leszállási kísérleteit, és jelentős számú repülőgépet és drónt lőttek le. A sziget ezután rakétáink, haditengerészetünk és légierőnk ellenőrzése alá került.”
De hát akkor most miért nincsenek ott?
„A katonai műveletek során a taktika eltérő lehet. Egy katonai művelet során Oroszország elsősorban arra gondol, hogy megmentse katonái életét.”
Ja, vagy úgy. Orosz föld az, egy kis darab Rogyina, csak most nincsenek ott orosz erők, mert nagyon kellemetlen hely, magas a levegő repesztartalma, és féltik a hős orosz katonák életét. Hát nem is elpazarolni való az, de ilyen logika szerint ki lehetne vonulni egész Ukrajnából is, azzal még sokkal több életet mentenének meg.
Jó, hát Csernyak tényleg nem a legélesebb kés sem a fiókban, sem a Dumában. De mintha a nála jobban kifent, mívesebb vagy erősebb pengék is kezdenének csorbulni. Lássuk, mit mondott ma Putyin elnök egy videokonferencián, melyet „Oroszország és Fehéroroszország régióinak IX. fóruma” címmel tartottak?
„Az úgynevezett kollektív Nyugat példátlan politikai és szankciós nyomása arra kényszerít bennünket, hogy felgyorsítsuk az egyesülési folyamatokat. Végül is, együtt könnyebb minimalizálni az elfogadott illegális szankciókból származó károkat, könnyebb elsajátítani a keresett termékek előállítását, új kompetenciákat fejleszteni és kiterjeszteni az együttműködést a baráti országokkal.”
Ölelni készül a medve, feledni a Belavezsai Megállapodást (igaz, azt már rég el is felejtette, ez az egyezmény garantálta ugyanis Belarusz és Ukrajna függetlenségét). Lukasenka erre csak hápogni tudott és kissé elszólta magát, mikor válaszul megjegyezte:
„A volt Szovjetuniónak őszintén érdekeltnek kell lennie a közeledésben Oroszország és Fehéroroszország uniós államával, ha a belépő államok meg akarják őrizni szuverenitásukat és függetlenségüket.”
Akkor hát tényleg a teljes posztszovjet térséget akarják összeterelni. Hát, Tokajevvel nem lesz könnyű dolguk…
De Lavrov külügyminiszter is egymás után mondja a kardcsörtető beszédeket. Tegnap este „új vasfüggönyről” fantáziált, ma a NATO ellen kelt ki – lássunk csodát, épp a Belarusz Állami Egyetem diákjaival és tanáraival tartott találkozón. Mint a TASZSZ jelenti, arról beszélt, hogy:
„Nemrég a Fehér Ház egyik képviselője ismét megismételte, hogy Oroszországnak nem kell félnie a NATO-tól, és egyáltalán senkinek sem kell félnie tőle, mert a NATO egy védelmi szövetség. De már az is nevetséges, hogy felnőttek ilyen nyilvánvaló ostobaságokat mondanak. Azt mondanám, hogy egyszerűen szégyenletes. Amikor két szövetség volt – a Varsói Szerződés és a NATO –, egyértelmű volt, hogy a NATO kitől védekezik. Hasonlóképpen, a Varsói Szerződés Szervezete a NATO-tól védte magát. E két katonai-politikai tömb között világos határvonal húzódott. A Varsói Szerződés Szervezete és a Szovjetunió már nem létezik. A NATO ötször mozdult kelet felé. Azt állítják, hogy mindvégig védelmi szövetség maradtak. Akkor kitől védekeztek? Amikor valaki előrenyomul, ellenőrzés alá von területeket, és oda fegyveres erőket és katonai infrastruktúrát telepít, azt nem éppen védekezésnek nevezik. Éppen az ellenkezője.”
Ebben sem volt igaza, abban sem, amikor a beszéde hátralévő részében azokat a bizonyítékokat emlegette, amelyeket tavaly december 24. – Putyin ultimátuma – óta már mindenki ezerszer megcáfolt. A „Nyugat” vagy inkább a NATO soha nem adott írásos garanciát arra, hogy nem fognak keleti irányban terjeszkedni. Ha lenne ilyen irat, már arany keretben lógna a falon, Putyin dolgozószobájában, hogy mindig kéznél legyen, elő lehessen venni és meg lehessen mutatni. Csak hát ilyen papír nincs, egyszerűen azért, mert soha nem is volt. Ami mégis elhangzott, szóban, azok jelentéktelen és már elfeledett német politikusok ígéretei voltak a keletnémet csatlakozást megelőző választások kampányában. De írásba ők sem adták, ahogy senki sem.
Végezetül egy szomorkás szentpétervári esetről számolnék be – az benne a szomorkás, hogy megeshetett. A minap Szentpéterváron a biztonsági szolgálatok emberei berúgták Oleg Belouszov amatőr régész lakásának ajtaját, átkutatták a helyiségeket és őrizetbe vették. A „berúgták” most majdnem pontos kifejezés, egyáltalán nem képes beszéd: szó szerint szétverték az ajtót, még ki is kapták a helyéről. Van róla videofelvétel is, csak az nem nyilvános, én tehát nem közölhetem – viszont aki akarja, megnézheti forrásom, a The Insider írásában, innentől övék a közlés felelőssége.
Nem árt tudni, hogy Belouszov mester egyedül neveli fogyatékos fiát, és azért látogatták meg, mert ellenzi a háborút. Kritizálta Vlagyimir Putyint és az orosz csapatokat, és tiltakozott az ukrajnai harcok ellen a Vkontakte egyik helyi chatjén. Egy „barátja” feljelentette őt a hatóságoknál, és hozzáférést biztosított a saját közösségi média-fiókjához a szélsőségesség elleni küzdelemmel foglalkozó központ tisztviselőinek, akik figyelték a chatet, háborúellenes üzenetek után kutatva.
Sőt, házkutatást is tartottak Belouszovnál, melynek során a jelentés szerint többek között „náci német korabeli heraldikai emblémákat, öt darab második világháborús töltényt és egy kést” találtak. Mondjuk kevés az olyan háztartás, amiben ne lenne legalább egy kés, a töltény se sok mindenre jó, ha nincs miből kilőni, de mik ezek az emblémák? A feljelentő volt olyan öntelt, hogy nyilatkozott a sajtónak, és ennek alapján már világosabb a helyzet.
Ez a két ember a háború előtt barátságban volt, összekötötte őket a közös szenvedély, vagyis a fémdetektoros régészet. Belouszov a detektorát a feljelentőtől, Szergej Csmikuntól vette, és mindketten aktív tagjai voltak a helyi fémdetektoros chat-csoportnak. Amikor a háború elkezdődött, Belouszov elkezdte kritizálni Putyint, és a chatben hangot adott a háborúval szembeni ellenérzésének. Ahogy Csmikun megosztotta az újságírókkal, a háborús bűnökről szóló viták és az olyan üzenetek, mint „Putler egy kopaszodó fattyú”, kikészítették őt. „Át akarta nevelni” Oleget, és rávenni, hogy „térjen észhez”.
Nem kímélte az energiát, hogy megpróbálja meggyőzni Belouszovot arról, hogy a bucsai mészárlást ukránok rendezték, és hogy az orosz katonák soha senkit nem erőszakoltak meg.
Csmikun álláspontja sajnos elég általános a mai Oroszországban és nagyon egyszerű is, idézném:
„Az, hogy korábban ellenezte a kormányt és Putyint, politikai kérdés volt. Ha nem tetszik az Egységes Oroszország, menjen és tiltakozzon, nem nagy ügy. De mostanában ez már nem is vlaszovizmus, hanem egyenesen árulás!”
Hát igen, a háború leegyszerűsíti sokak számára a helyzetet: „a mi szeretett vezérünk velünk van, mi ővele, aki pedig őt nem szereti, csak ellenünk lehet!”
A második világháborús szimbólumokat értem. Szentpéterváron vagyunk, ha ott a város határában elkezd keresgélni az ember egy fémdetektorral, csupa ilyesmit fog találni: több évig tartott az akkor Leningrádnak nevezett város ostroma, 1941. szeptember 8-tól 1944. január 27-ig. Nagy létszámú német sereg állt ott, nagyon hosszú ideig, sokan ott is hagyták a fogukat, képzelhető, hogy tele lehet a föld mondjuk az egyenruháik gombjaival, a rangjelzéseik maradványaival. Nem fasiszta Belouszov, hanem amatőr fémdetektoros régész.
Csmikun viszont feljelentette, aktív segítséget nyújtott a hatóságoknak a nyomozásban, és most azzal dicsekszik, hogy a chat-csoportban is sikerült elhallgattasson minden ellenzéki hangot. Persze, hogy sikerült: nem bolondok ott beszélni, ahol tudják, hogy állandóan figyel egy besúgó. Belouszovot most ötmillió rubeles bírság vagy hosszú börtönbüntetés fenyegeti, ami nem hatja meg Csmikunt: valószínű különben, hogy inkább irigység mozgathatta a spiont, mintsem hazafiság, csak így tudott megszabadulni a nála feltehetően sikeresebb vetélytárstól.
Mindenesetre Belouszov csúnyán megjárta, csak remélni lehet, hogy nem csukják be: az ügyvédje annyit elárult, hogy mivel a „jelképes” pitykegombokat nem mutogatta a nyilvánosságnak, azokért nem büntethető – viszont tiltott lőszertartásért és háborúellenes kijelentésekért igen.
Ebből az a tanulság, hogy nézzük meg, kivel barátkozunk, főleg a világhálón legyünk különösen gyanakvóak. Még a régi ismeretség sem jelent garanciát semmire.
Mára ennyi hír jutott, holnap folytatom a Végenincs Krónikát.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!