Ma sem állt be döntő fordulat az Ukrajna elleni orosz invázióban, igaz, Liszicsanszkot állítólag bekerítették, de az is igaz, hogy Ramzan Kadirov szerint, aki már Szeverodonyecket is háromszor foglalta el, szóval kéretik ezt a hírt fenntartásokkal kezelni, Kadirov szeret nagyokat mondani. Egyébként folynak a hadműveletek, szokás szerint.
Elég rossz dolog, hogy ez a szokás, de ha ez a helyzet, erről számol be az ember. Másról nem is nagyon lehet: ma először ismertetem a harctéri helyzetet, szokás szerint az ISW napi jelentése alapján, aztán kicsit visszatérünk a Kígyó-szigetre, szóba kerül az új orosz százrubeles, mint problémaforrás, végül pedig kicsit könnyedebb hír következik, mert bemutatom a nagy orosz–ukrán borscsháborút, melyet a propaganda szintjén ugyan, de teljesen komolyan vívtak (minden orosz nyelvű forrás tele van vele, mintha egyéb harcok nem is lennének) és amelyben ma egyértelműen győzött az ukrán fél.
De mindenekelőtt lássuk a harctéri híreket.
A Kreml valószínűleg az orosz gazdaság kriptomobilizálásának feltételeit teremti meg egy elhúzódó ukrajnai háború előkészítéseként. Az orosz kormány június 30-án az orosz fegyveres erők ellátási ügyeiről szóló szövetségi törvények módosítását javasolta az orosz Állami Dumának, amely „különleges intézkedéseket vezetne be a gazdasági szférában”. Ezek köteleznék az orosz vállalkozásokat (tulajdoni formától függetlenül) az orosz különleges katonai és terrorellenes műveletek ellátására. A módosítás megtiltaná az orosz vállalkozásoknak, hogy megtagadják a különleges katonai műveletekre vonatkozó állami megrendelések elfogadását, és lehetővé tenné a Kreml számára, hogy megváltoztassa az alkalmazottak szerződéseit és munkafeltételeit, például éjszakai vagy szövetségi ünnepnapokon való munkára kényszerítse a munkavállalókat. A Kreml a módosítás leírásában megjegyezte, hogy az Ukrajnában zajló különleges katonai művelet miatt ellátási hiányokra, különösen a katonai felszerelések javításához szükséges anyagok hiányára derült fény, és kijelentette, hogy az orosz tisztviselőknek „a gazdaság bizonyos ágazataira kell összpontosítaniuk erőfeszítéseiket”. Vlagyimir Putyin orosz elnök valószínűleg mozgósítja az orosz gazdaságot és ipart a folyamatban lévő háborús erőfeszítések fenntartására, de egyelőre nem hozott párhuzamos intézkedéseket az orosz munkaerő nagyarányú mozgósítására.
Az orosz hatóságok valószínűleg intézkedéseket tesznek a zaporizzsjai atomerőmű közvetlen integrálására az orosz energiarendszerbe, ami ellentmond a korábbi orosz nyilatkozatoknak, amelyek szerint az erőmű áramot adna el Ukrajnának. Olga Kosharna, az atomenergia független szakértője június 30-án kijelentette, hogy az orosz Roszatom alkalmazottai intézkedéseket hoztak a Zaporizzsjai Atomerőműben, hogy annak termelését az orosz energiahálózatba irányítsák. Kosharna hozzátette, hogy orosz erők dolgoznak Csonhardban (a déli Herszon területen) a Krímbe vezető fő energiaátviteli vezeték javításán, amelyet az ukrán erők 2015-ben tönkretettek, miután Oroszország a Krím 2014-es annektálása után elfoglalta a vezetéket. Az ukrán Ukrenergo villamosenergia-átviteli szolgáltató képviselői még május végén kijelentették, hogy Oroszország számára fizikailag lehetetlen lenne az ukrán villamos energia Oroszországba történő átirányítása az említett távvezetékek lerombolása után. Az orosz erők valószínűleg arra törekszenek, hogy biztosítsák az átviteli vonalakhoz való fizikai hozzáférést, hogy támogassák az ukrán energia közvetlen áramlását Oroszországba, ami megmagyarázhatja az elmúlt hetekben megfigyelt katonai tevékenységeket a Zaporizzsjai terület Oroszország által megszállt részein.
Az orosz hatóságok május 18-án jelezték, hogy míg a zaporizzsjai atomerőmű Oroszország számára működik, addig továbbra is energiát fog értékesíteni Ukrajnának, amint arról az ISW is beszámolt, azonban egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az orosz hatóságok intézkedéseket tesznek az ukrán gazdasági eszközök közvetlen integrálása érdekében az orosz gazdaságba. Azok a jelentések, amelyek szerint az orosz erők hamis zászlós provokációt készítenek elő a Zaporizzsjai Atomerőműnél, ennek az orosz erőfeszítésről szólhatnak – Moszkva egy ilyen hamis zászlós támadással vádolhatja az ukrán hatóságokat a nukleáris eszközökkel való rossz gazdálkodással, és igazolhatja, hogy teljes mértékben átvegye az ellenőrzést felettük és a termelésük felett.
A legfontosabb hírek röviden:
-
-
- Az orosz csapatok folytatták a Liszicsanszk bekerítésére irányuló erőfeszítéseket, és támadó hadműveleteket hajtottak végre a várostól délre és délnyugatra.
- Az orosz erők valószínűleg még nem érték el a T1302 Bakhmut-Liszicsanszk autópályát, de az út mentén fennmaradó ukrán állások elleni tüzérségi és légicsapások folytatásával megfosztják az ukrán erőket annak használatától.
- Az orosz haderő a Szlovjanszktól északra lévő taktikai pozícióinak átcsoportosítására és javítására összpontosított.
- Az orosz erők nem hajtottak végre megerősített szárazföldi támadásokat Harkiv északi részén, de folytatták az ukrán állások tüzérségi támadását Harkiv városától északra.
- Az orosz csapatok tüzérségi- és rakétacsapásokat hajtottak végre a déli tengely mentén.
- Az orosz hatóságok folytatják az Ukrajnában való harcra rendelkezésre álló újoncok körének bővítésére irányuló erőfeszítéseket.
-
Az orosz haderő július elsején folytatta a Liszicsanszktól délre és délnyugatra fekvő településeken a város bekerítésére és az ukrán logisztikai útvonalak elvágására irányuló támadó hadműveleteket. Szerhij Hajdaj, a Luhanszki Területi Adminisztráció vezetője arról számolt be, hogy az orosz erők folytatták a támadásokat a liszicsanszki olajfinomító ellen, sőt, biztosították állásaikat az üzem északnyugati és délkeleti részén. Az orosz védelmi minisztérium azt állította, hogy az orosz erők elfoglalták a liszicsanszki zselatingyárat, de ukrán tisztviselők azt állították, hogy az ukrán erők visszaverték az üzem elleni orosz támadást. Az orosz csapatok megtámadták Topolivkát, Vovcsojarivka északi részét és Malorjazancevét, és a Topolivka-Liszicsanszk út mentén megszakították az ukrán kommunikációs vonalakat. A Rybar orosz Telegram-csatorna azt állította, hogy harcok folynak Bila Hora településen, Liszicsanszktól délkeletre, ami, ha igaz, azt jelzi, hogy az ukrán erők továbbra is védik a Sziverszkij Donyec folyó nyugati partját. A Luhanszki Népköztársaság (LNK) oroszországi nagykövete, Rodion Miroshnik azt állította, hogy az orosz egységek hídfőállást létesítettek Szineckijtől a város északkeleti részén található liszicsanszki helikopterleszálló területén, és megkezdték az előrenyomulást délnyugat felé a városközpont irányában. Miroshnik emellett azt állította, hogy az orosz erők hadműveleteket folytatnak a város délkeleti részén található liszicsanszki gumigyár közelében. Orosz források továbbra is számos jelentést adtak ki egy sikeres orosz folyami átkelésről Kreminna közelében, de az ISW nem tudja függetlenül ellenőrizni ezeket az állításokat a rendelkezésre álló műholdképek alapján. Csecsen harcosok egy videót tettek közzé, amelyben azt állítják, hogy július 1-jén elfoglalták Privillját, és elérték Novodruzsenszket. Az ukrán vezérkar azonban ágyútűzről számolt be Privilljában.
Az orosz csapatok fenntartották a tüzérségi tüzet és légicsapásokat indítottak a T1302 Bakhmut-Liszicsanszk autópálya mentén, de július 1-jén még nem vágták el teljesen az utat. Hajdaj arról számolt be, hogy az orosz erők nem érték el a T1302-es utat a földön, valószínűleg az autópálya mentén lévő ukrán települések ellenállása miatt. Orosz és ukrán források egyaránt azt állították, hogy az orosz egységek ukrán állásokat lőttek Bakhmut közelében és a T1302-es út mentén. Az ukrán vezérkar arról számolt be, hogy az orosz csapatok sikertelenül próbálták taktikai pozícióikat javítani, hogy támogassák a Pokrovszke felé való előrenyomulást, és légicsapásokat mértek Pokrovszke és Klinove ellen. A Rybar azt állította, hogy a Wagner-csoport erői megpróbálták áttörni az ukrán védelmet Bakhmut irányában, de ukrán tisztviselők nem jelentettek aktív szárazföldi támadást a várostól keletre július elsején.
Az orosz erők július elsején nem hajtottak végre támadó műveleteket Szlovjanszktól északra, ehelyett a csapatok átcsoportosítására, a tüzérségi tűz fenntartására és taktikai pozícióik javítására összpontosítottak. Oleg Synegubov, a Harkivi Területi Adminisztráció vezetője kijelentette, hogy az orosz haderő átcsoportosítja az egységeket, valószínűleg azért, hogy folytassák a Szlovjanszk elleni támadást. Az ukrán vezérkar arról számolt be, hogy az orosz hadsereg fokozta a nem részletezett hadműveleteket a limani térségben, és lőtte Sziverszket, valószínűleg annak érdekében, hogy megzavarják az ukrán földi kommunikációs vonalakat (GLOC) Sziverszk térségében, amelyek Liszicsanszkba futnak. A geolokációs felvételek azt mutatták, hogy az ukrán erők csapást mértek az orosz légierő karbantartó bázisára Kunie közelében, amely Izjumtól 22 km-re északra fekszik, egy olyan összekötő út mellett, amely az orosz GLOC-okhoz vezet Izjumba. Más geolokációs felvételek külön ukrán csapásokat mutatnak az orosz utánpótlási raktárakra és járművekre ugyanezen a területen, Izjumtól északra.
Az orosz erők továbbra is lövik az ukrán állásokat Harkiv város körül, de július elsején nem hajtottak végre támadó műveleteket a várostól északra vagy északkeletre. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az orosz egységek a nyugati katonai körzet (WMD) alakulatait összpontosították Harkiv város körül, hogy megvédjék a korábban elfoglalt állásokat és szisztematikus tüzérségi tüzet tartsanak fenn. Az ukrán vezérkar hozzátette, hogy az oroszok légicsapást mértek a Harkiv várostól mintegy 55 km-re délkeletre fekvő Moszpanove városára, valószínűleg azért, hogy visszaszorítsák az ukrán ellentámadásokat a térségben. Oleg Synegubov, a Harkivi Területi Adminisztráció vezetője kijelentette, hogy az ukrán erők nem veszítettek felszabadított területeket Harkiv város körül a májusi felszabadításuk óta. Állítása valószínűleg nem igaz; az ISW értékelése szerint az orosz csapatok júniusban visszafoglalták Ternovát és Izbicskét.
Az orosz hadsereg tegnap tüzérségi és rakétacsapásokat hajtott végre a déli tengelyen. Ukrajna Déli Operatív Parancsnoksága jelentette, hogy orosz Tu–22-es repülőgépek három H–22-es cirkálórakétát lőttek ki az Odesszai terület Bilhorod-Dnyisztrovszkij körzetében lévő Szerhijivka üdülőfalura, és egy lakónegyedbe csapódtak, 16 ember meghalt és 38 megsebesült (más források húsz halottról tudnak). Az orosz csapatok tüzérségi csapásokat mértek továbbá Herszon, Mikolajiv, Zaporizzsja és Dnyipropetrovszk megyék különböző területeire. Vitalij Kim, a Mikolajiv megyei közigazgatás vezetője arról számolt be, hogy július 1-jén az orosz egységek a nap folyamán 12 rakétát lőttek ki Mikolajiv területére.
Az orosz katonai vezetés folytatta az Ukrajnában folytatott harcra rendelkezésre álló haderőállomány bővítésére irányuló erőfeszítéseket. Az ukrán vezérkar arról számolt be, hogy az orosz keleti katonai körzet „aktív sorozási kampányt” folytat, és „mozgósítási tartalékosok toborzóközpontját” nyitotta meg az 5. Összhaderőnemi Hadsereg 127. Motorizált Lövészdandárjának állandó állomáshelyein, Vlagyivosztokban és Szergejevkában. Nem világos, hogy az ukrán vezérkar önkéntes toborzási kampányra, a sorkatonák behívására vagy a tartalékosok behívására utal. A Donyecki Népköztársaság (DNK) hatóságai állítólag a DNK Belügyminisztériumának Akadémiáján frissen végzetteket toboroznak azonnali bevetésre a szükséges okmányok nélkül. Ivan Fedorov, Melitopol polgármestere ezen felül azt állította, hogy szíriai csapatok állomásoznak Melitopolban az orosz megszálló alakulatok mellett, ami arra utal, hogy az orosz hatóságok továbbra is külföldi harci tartalékokat használnak fel.
Az orosz hatóságok július 1-jén folytatták a megszállt területek orosz rendszerbe való gazdasági és jogi integrációjának feltételeinek megteremtését. Az Ukrán Ellenállási Központ arról számolt be, hogy az orosz hatóságok bezárták az Ukrposzta (az ukrán nemzeti posta) herszoni fiókját, annak az általános erőfeszítésnek a részeként, hogy a megszállt területeken működő ukrán vállalkozásokat a rubelre való átállásra kényszerítsék. Ivan Fedorov, Melitopol polgármestere hasonlóképpen kijelentette, hogy az orosz hatóságok „szórják” a rubelt Melitopolban, hogy megkönnyítsék a vállalkozások gazdasági annektálását. Az orosz hatóságok folytatják a „paszportálási” intézkedéseket Melitopolban és a Luhanszki Területen is.
Az orosz hatóságok intézkedéseket tesznek az orosz jogrendszer és a megszállt területek törvényhozó szervei közötti együttműködés ésszerűsítésére is. Arkagyij Gosztyev, az Orosz Szövetségi Büntetés-végrehajtási Szolgálat igazgatója egyetértési megállapodást írt alá a Luhanszki Népköztársaság (LNK) első belügyminiszter-helyettesével, Roman Vedmegyenkóval, amely megkönnyíti az LNK további integrációját az orosz büntetőjogba és büntetés-végrehajtási rendszerbe. Az ilyen intézkedések az orosz hatóságok szélesebb körű kampányának részét képezik, amelynek célja a megszállt ukrán területek és az orosz politikai tényezők közötti együttműködés kereteinek kialakítása annak érdekében, hogy a megszállt területek fejlődését az orosz struktúrákhoz hasonló, a közvetlen integrációt elősegítő módon alakítsák.
Eddig a harctéri hírek, mint láthatjuk, nagy dolgok nem történtek. Ellenben félig-meddig harctéri hírnek számít, hogy az Ukrán Fegyveres Erők főparancsnoka, Valerij Zaluzsnij közölte, hogy az orosz hadsereg július elsején két légicsapást hajtott végre foszforbombákkal a Kígyó-szigeten, miután az orosz védelmi minisztérium közölte, hogy az orosz hadsereg „jó szándékból” elhagyta a szigetet. A Telegram-csatornáján videót is mutatott a csapásokról.
Hát nem bizonyítja ez a jó szándékot? Ki is vonulnak minden holmijukkal együtt, miután elmentek, még rendeznek egy tűzijátékot is. Az mondjuk tény, hogy a pilóták nem állhattak a helyzet magaslatán, elvégre egy akkora, mozdulatlan célpontot kellett eltalálniuk, meglehetősen közelről, mint a Margitsziget kétszer, és még így is sikerült az első két bombát a tengerbe juttatni, de valószínűleg remegett a kezük, úgy meghatódtak a jószolgálati feladattól, amivel megbízták őket.
Legyünk komolyak: inkább arról lehet szó, hogy a menekülő orosz alakulatnak nem sikerült mindent magával vinnie, maradhatott a szigeten olyan fegyver-rendszer, olyan dokumentáció, alkatrész, bármi, amivel kapcsolatban nem szerették volna, ha ukrán kézre jut, az ukrán kézből esetleg a NATO-hoz. Inkább kiégették a célpontot mindenestől.
Civilebb eset az új százrubelesé. Mint a Moscow Times írja, igen szép, igen biztonságos, csak épp használni nem lehet. Mi a baj a bankjeggyel? Azzal semmi, az ATM-ekkel van a gond. Miattuk nem kerülhet forgalomba.
Szóval, az orosz központi bank csütörtökön vezette be az új 100 rubeles bankjegyet – amelynek előlapján a Kreml Szpasszkaja tornya, hátoldalán pedig az orosz katona rzsevi emlékműve látható – nagyobb tartóssággal és korszerűsített biztonsági jegyekkel. Nehéz lesz hamisítani, de legalább nem is lesz érdemes. Az új bankjegy forgalomba hozatalával kapcsolatos aggodalmak azután merültek fel, hogy az NCR és a Diebold Nixdorf vezető amerikai ATM- és POS-terminálgyártók – az ukrajnai invázió miatt – elhagyták Oroszországot. Mielőtt bevágták maguk mögött az ajtót, arra azért figyelmeztették az illetékeseket, hogy az új bankjegyeket lehetetlen lesz használni, mert nem fognak frissítéseket kiadni hozzájuk.
Miféle frissítés kell egy bankjegynek? Annak semmiféle: de az ATM-nek, ami kiadja, nagyon is kell, hogy egyáltalán bankjegyként felismerje, elfogadja. Lehet írni házilag frissítést, csak nem megy hamar: Szergej Belov, a jegybank helyettes vezetője szerint hat hónap és egy év közötti időt vesz igénybe, amíg az orosz ATM-eken és pénztárgépeken frissítik az új bankjegyeket felismerő szoftvert. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a szövetség becslése szerint az orosz ATM-ek 60 százaléka és az összes pénztárgép importált, nem biztos, hogy okos dolog buherálni őket (bár abban hatalmas tehetséget mutatnak az oroszok).
Szóval, az új százrubeles egyelőre erősen csökkentett mértékben forog majd. Már ez is rossz hír, de semmi ahhoz képest, hogy Oroszhon elveszítette a borcsháborút! Aki még nem találkozott volna a borscsal: ez egy millió változatban, mindig egyéni módon készülő céklaleves, ami egyaránt kedvelt Ukrajnában, Oroszországban, Litvániában, Lengyelországban és a világ összes többi részein, már persze azok számára, akik kedvelik, és sokan vannak ilyenek, fájdalom, én a cékla miatt nem tartozom közéjük. Cékla nélkül meg nincs borscs. Tesznek bele mindent, húst, krumplit, káposztát, még vargányát is. Tudomásunk szerint még a Kijevi Rusz idejéből származik – ezt kutatások is bebizonyították – szóval nyugodtan mondható, hogy az ukrán kulturális örökség része.
Ukranikum, ahogy van sok hungarikum is.
Igen ám, de az oroszok is magukénak vallják, annyira, hogy április nyolcadikán a szépszavú Mria Zakharova külügyminisztériumi szóvivő (a rossz nyelvek szerint már nem túl szomjasan, de kamerák előtt) közölte is, hogy a háború egyik valódi oka az, miszerint az ukrán állam kérte az UNESCO-t, hogy nyilvánítsák ukránnak a borscsot.
A másik ok szerinte – mint ebben a nevezetes megszólalásában kifejtette – az, hogy a Chanel kivonult az orosz piacról, ha véletlenül igazat mondott, akkor a harcoknak sosem lesz vége, mert a Chanel még visszajöhet, de az ukránok sosem fogják orosznak elismerni a nemzeti ételüket. De az oroszok sem hagyják magukat: Zakharova az említett felszólalásában azt állította:
„Még a borscs receptjét tartalmazó szakácskönyveket is betiltották. Hogy csak egyetlen nemzeté legyen. (…) Nem akarnak kompromisszumot kötni. Tehát erről van szó – idegengyűlöletről, nácizmusról, mindenféle szélsőségességről.”
Hát lehet, hogy külügyi szóvivő, de úgy látom, azt nem tudja, mi a kulturális örökség. Ha egy étel rákerül, attól még lehet főzni máshol is, csak nem ipari méretekben és nem saját címke, név alatt. De főzni is, enni is szabad – szép is volna, ha nem főznének máshol gulyást, csak Hunniában, pusztán, mert hungarikum. Még pálinkát is főznek, az igaz, mindig vita van a névhasználat miatt (abban viszont nem ismerek tréfát, hogy a bihari a legjobb).
Hanem hát ezért van ma gyásznap, fekete lobogó lóg a Szpasszkaja-bástyán, mindjárt kiakasztanak mellé egy üresen árválkodó, kormos kondért is: Ukrajna ma hivatalosan is megnyerte a „háborút a borscsért”, miután az UNESCO ukrán ételként ismerte el a levest, és felvette a sürgős védelmet igénylő szellemi kulturális örökség listájára. A döntést Olekszandr Tkacsenko ukrán kulturális miniszter jelentette be Facebook-oldalán.
„A borscsért folytatott háborúban a miénk a győzelem! (…) A borscsért folytatott harc már jóval a háború előtt elkezdődött. Akárhányszor is bizonygatja Marija Zakharova, hogy „a szakácskönyveket betiltották, a receptet titokban tartották, és a főzése tilos volt”, és hogy az ukrán borscs „a szélsőségesség és a nácizmus megnyilvánulása”, az étel hivatalosan ukrán, és az UNESCO hivatalos védelme alá került. Szeretném, ha egy dolgot nem felejtenének el: legyenek biztosak abban, hogy ezt a háborút ugyanúgy meg fogjuk nyerni, ahogyan a borscsért folytatott háborút is megnyertük.”
Erre már Marija is csak annyit tudott válaszolni:
„Az ukrán borscsot azonnal védendő immateriális értékként ismerik el? Kár, régen csak ették. A mi orosz borscsunk nem szorul védelemre, hanem amint a tányérba kerül, azonnal és teljesen megsemmisül.”
Mint látható, nagyon sok értelme volt és van ennek a borscsháborúnak, majdnem annyi, mint Ukrajna megtámadásának volt. Reméljük, csak megjön a tisztelt harcoló felek esze.
Mára ennyi hír jutott, holnap folytatom a munkát.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!