Az Ukrajna elleni orosz invázió kezd túllépni az állóháború, a stagnálás időszakán, mozdulnak a frontok, ha lassan és bizonytalanul is: Moszkvában még mindig Luhanszk teljes megszállását ünneplik, zuhognak a kitüntetések, de Délen, Herszon környékén mintha mozdulna valami, konkrétan egy ukrán áttörés… meglátjuk, mi lesz belőle.
Ma szokás szerint beszámolok a harctéri hírekről az ISW napi jelentése alapján majd szóba kerül, miért kínozták halálra a megszállók a Zaporizzsjai Atomerőmű egyik búvárját, hogyan toborozza a Wagner-csoport a rabokat ágyútölteléknek és végül elmesélem, miképpen fedezte fel Kadirov a szegény ember deepfake-jét.
De mindenekelőtt lássuk a harctéri híreket.
Vlagyimir Putyin orosz elnök megünnepelte Liszicsanszk elfoglalását és a teljes Luhanszki Terület orosz megszállását, ám úgy tűnik, utasította az orosz hadsereget, hogy tartson hadműveleti szünetet. Putyin július 4-én találkozott Szergej Sojgu orosz védelmi miniszterrel, hogy megvitassák a Luhanszki Területen elért újabb orosz győzelmeket, és átadta Alekszandr Lapin vezérezredesnek és Esedulla Abacsev vezérőrnagynak az „Oroszország Hőse” kitüntetést a liszicsanszki hadművelet során tanúsított vezetői teljesítményükért. Putyin és Sojgu az orosz erők nagy ukrajnai győzelmeként mutatta be Liszicsanszk és a Luhanszki Terület elfoglalását. Putyin azt is kijelentette, hogy a liszicsanszki csatában részt vevő orosz egységeknek pihenniük kell, hogy növeljék harci képességeiket.
Putyin nyilvános megjegyzésével valószínűleg azt akarta jelezni, hogy aggódik csapatai jólétéért, tekintettel az orosz katonákkal való bánásmóddal kapcsolatos rendszeres oroszországi panaszokra. A megjegyzése valószínűleg pontos is volt – a Szeverodonyeckben és Liszicsanszkban harcoló orosz csapatoknak minden bizonnyal valóban szükségük van egy jelentős pihenési és feltöltődési időszakra, mielőtt folytatják a nagyszabású támadó műveleteket. Nem egyértelmű azonban, hogy az orosz hadsereg vállalja-e a kockázatot, hogy elég hosszú műveleti szünetet tartson ahhoz, hogy ezek a végletekig kimerült erők újra erőre kapjanak.
Igor Girkin volt orosz katonai parancsnok, a lelkes orosz nacionalista, aki a 2014-es donbásszi háború során harcosokat irányított (három hónapig donyecki hadügyminiszter is volt), Telegram-csatornáján éles kritikát írt a Kremlhez a háború kezeléséről, és megkérdőjelezte Liszicsanszk elfoglalásának jelentőségét. Azt sugallta, hogy az orosz hadsereg túl nagy árat fizetett a korlátozott nyereségért. A Putyin és Sojgu július 4-i találkozója előtt közzétett Telegram-posztok sorozatában Girkin közel 400 000 feliratkozója előtt arról panaszkodott, hogy az orosz erők nem teljesítették a „különleges művelet második szakaszának” (a Kijevből való orosz visszavonulást követő kelet-ukrajnai műveletek) meghirdetett céljait.
Girkin megjegyezte, hogy Liszicsanszk ukrán védelmét szándékosan úgy tervezték, hogy maximális károkat okozzanak az orosz csapatoknak, felőröljék az orosz állományt és felszerelést. Határozottan azt sugallta, hogy az ukránok feltételeinek elfogadása a harcban az orosz vezetés jelentős hibája volt. Girkin kijelentette (mielőtt Putyin megjegyzései nyilvánosságra kerültek), hogy az orosz csapatoknak időre van szükségük a pihenéshez és a feltöltődéshez, hogy visszanyerjék támadó potenciáljukat, és megjegyezte, hogy az egyéni katonacsere módszere és az egységváltások hiánya súlyosan rontja a morált. Figyelmeztetett azonban arra, hogy ha időt szánnak a támadó képesség helyreállítására, az ukrán csapatoknak lehetővé tenné, hogy átvegyék a kezdeményezést, és tovább veszélyeztetnék az orosz előnyöket. Girkin emellett azt állította, hogy az orosz erőknek korlátozottak az esélyei arra, hogy Ukrajnában máshol előrenyomuljanak az ukrán személyi és felszerelési fölény miatt.
Girkin kritikája figyelemre méltó példája annak, hogy az orosz katonai bloggerek és militaristák kiábrándultak a Kreml ukrajnai hadműveletek kezeléséből és végrehajtásából, különösen a május eleji drámai sikertelen bilohorivkai folyami átkelési kísérlet után. Girkin kijelentései közvetlenül aláássák a Kreml azon erőfeszítéseit, hogy Liszicsanszkot jelentős győzelemnek vagy fordulópontnak állítsa be, és azt mutatják, hogy az orosz információs tér ultranacionalista elemeinek kiábrándultsága továbbra is mély. Girkin értékelése az orosz katonai kudarcokról figyelemre méltóan egybecseng az ISW (és más nyugati ügynökségek és szakértők) elemzéseinek nagy részével, ami arra utal, hogy ő és néhány más katonai blogger továbbra is a Kreml vonalától független helyzetértékeléseket és előrejelzéseket készít és tesz közzé.
Girkin valószínűleg azt reméli, hogy a 2014-es donbászi háború egykori prominens résztvevőjeként elért státuszát felhasználhatja arra, hogy meggyőzze Putyint bizonyos intézkedések megtételéről, hogy biztosítsa az orosz sikert egy olyan háborúban, amelyet Girkin még mindig indokoltnak és szükségesnek tart – konkrétan az orosz lakosság mozgósítását egy sokkal nagyobb léptékű háborúra. Girkin, az orosz nacionalista bloggertér más tagjaival együtt, valószínűleg továbbra is kritikákat fog megfogalmazni a Kreml ukrajnai műveletekkel kapcsolatos vonalával kapcsolatban, hogy az általános mozgósítás és egy hozzáértőbb orosz katonai vezetés mellett szálljon síkra.
Az ukrán hadsereg egyre inkább az orosz katonai infrastruktúrát veszi célba közvetett tűzzel és az Egyesült Államok által biztosított HIMARS-rendszerekkel a megszállt terület mélyén. Az ukrán erők a jelentések szerint július 4-én a Harkivi Területen található Dibrivnében (közel a frontvonalhoz) és július 3-4-én éjszaka a Donyecki Területen található Sznyizsnében (kb. 75 km-re a frontvonaltól) lévő orosz lőszerraktárakra mértek csapást, miután július 3-án a Melitopolban lévő négy orosz lőszerraktár egyikére mértek csapást. Az ukrán vezérkar július 4-én közzétett egy videót is, amelyen egy ukrán HIMARS (nagy mozgékonyságú tüzérségi rakétarendszer) működik a Zaporizzsjai Terület egy meg nem határozott helyszínén. Az ukrán erők megnövekedett képessége, hogy a nyugatiak által biztosított HIMARS-okkal kritikus orosz katonai létesítményeket célba vegyenek, jól mutatja, hogy a nyugati katonai támogatás új és szükséges katonai képességeket biztosít Ukrajnának.
A legfontosabb hírek röviden:
-
-
- Az orosz vezetés Liszicsanszk és a Luhanszki terület határának elfoglalását követően talán egy műveleti szünet feltételeit teremti meg.
- Az orosz erők megszilárdítják a területi és adminisztratív ellenőrzést Szeverodonyeck és Liszicsanszk felett.
- Az orosz csapatok folytatták az offenzív műveleteket Bakhmuttól keletre, hogy előkészítsék a Bakhmut és Sziverszk elleni előrenyomulást.
- Az orosz hadsereg folytatta korlátozott és sikertelen támadásait Harkiv városától északra.
- Ukrán partizántevékenység célba vette az orosz vasútvonalakat Melitopol és Tokmak környékén.
- Az orosz vezetés valószínűleg megteremti a megszállt területeken élő ukrán állampolgárok besorozásának lehetőségét.
-
Az orosz erők július 4-én intézkedéseket hoztak az elfoglalt területek ellenőrzésének megszilárdítására Szeverodonyeck és Liszicsanszk körül. Az orosz védelmi minisztérium bejelentette, hogy az orosz erők Luhanszk területének elfoglalásával befejezték a Luhanszki Terület elfoglalását. Az ukrán vezérkar arról számolt be, hogy az orosz csapatok megerősítik állásaikat Liszicsanszk és Bilohorivka körül. Szeverodonyeck polgármestere, Oleksandr Sztrjuk azt is megjegyezte, hogy az orosz erők megpróbálnak adminisztratív jelenlétet kialakítani Szeverodonyeckben, és létrehoztak egy parancsnoki hivatalt a helyi önkormányzat helyettesítésére. Az orosz erők valószínűleg megkezdik az adminisztratív megszállási ellenőrzés bevezetését Szeverodonyeck és Liszicsanszk felett.
Az orosz haderő július 4-én folytatta a támadó hadműveleteket Bakhmuttól keletre, hogy előkészítse a későbbi támadó hadműveleteket Bakhmut és Sziverszk felé. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz egységek erőteljes felderítést végeztek Beresztove külterületén, és támadó hadműveleteket hajtottak végre a Vuhledar erőmű, Vasziljevka, Spirne, Klinove és Majorszk környékén. Az orosz erők valószínűleg folytatják a T1302-es Bakhmut-Liszicsanszk autópályától nyugatra irányuló erőfeszítéseket, hogy végül Bakhmut és Sziverszk felé nyomuljanak, bár kérdéses, hogy képesek-e erre sikeresen, a Liszicsanszk bevétele során elszenvedett veszteségek után. A NASA Fire Information for Resource Management System (FIRMS) távérzékelt adatai július 4-én Spirne, Klinove és a Vuhledar erőmű közelében tüzeket mutattak ki, ami összhangban van az ukrán vezérkar jelentéseivel.
Az orosz erők korlátozott szárazföldi támadásokat hajtottak végre Donyeck várostól délnyugatra, hogy július 4-én javítsák taktikai helyzetüket Donyeck város-Avdiivka térségében. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz csapatok támadásokat hajtottak végre Pobeda és Mariinka irányában, Donyeck várostól délnyugatra. Az orosz alakulatok a jelentések szerint elfoglalták a Novoselivka Druha (10 km-re északkeletre Avdijivkától) körüli domináns magaslatokat, és ezt a pozíciót arra használják, hogy tűzkontrollt gyakoroljanak Avdijivka felett.
Az orosz csapatok folytatták a Szlovjanszktól északnyugatra, a Harkiv-Donyecki terület határa közelében zajló offenzív műveleteket, és július 4-én fokozatos előnyökre tettek szert. Az ukrán vezérkar szerint az orosz erők „részleges sikert” értek el a Szlovjanszktól mintegy 20 km-re északnyugatra fekvő Mazanivkában, és harcoltak Bohorodicsnénél és Dolynánál. Az orosz hadsereg a jelentések szerint átcsoportosított egy taktikai zászlóaljcsoportot (BTG) is Izjumból Sznyizskivkába – közvetlenül Izjumtól délre, Barvinkove irányába, ami arra utalhat, hogy az orosz erők újabb offenzívákra készülnek Izjumtól délkeletre, Barvinkove felé. A NASA FIRMS július 4-i adatai hőanomáliák nagy koncentrációit mutatták az Izjumtól délkeletre fekvő erdős területeken, amelyek az orosz közvetett tűz és az ukrán ellentüzek valószínűsíthető helyeit jelzik.
Az orosz csapatok július 4-én nem értek el területi előnyöket Harkiv város tengelyén. Ukrán források arról számoltak be, hogy az ukrán erők visszaverték az orosz támadásokat Prudjanka településen a T2117-es autópálya mentén és Szosznivka településen, kevesebb mint 10 km-re az orosz határtól. Az orosz erők folytatták a légi-, tüzérségi- és rakétacsapásokat az ukrán katonai infrastruktúra és települések ellen Harkiv városától északra, északkeletre és keletre. A Rybar orosz Telegram csatorna azt állította, hogy az ukrán csapatok romboló célú támadásokat, valószínűleg kisebb felderítő hadműveleteket hajtottak végre orosz állások ellen Kozacsa Lopany közelében, Uditól keletre. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az orosz szárazföldi erők légi támogatással Harkiv város tengelyén arra összpontosítanak, hogy visszatartsanak minden ukrán támadó műveletet. Az orosz védelmi minisztérium állítása szerint az orosz erők megsemmisítették az ukrán 92. gépesített és 40. tüzérdandár ideiglenes felvonulási pontjait Harkiv városban.
Az orosz haderő július 4-én az elvesztett állások visszaszerzésére összpontosított az északkeleti Herszon területen. Az ukrán vezérkar jelentette az Ivanivka, Potemkine és Myrne elleni orosz támadásokat. Az orosz erők a jelentések szerint 17 vasúti kocsi lőszert szállítottak a Krímből az északi Herszon területre, valószínűleg az orosz tüzérségi egységek ellátására. A NASA FIRMS adatai július 4-én szokatlanul sok tüzet mutattak a Mikolajiv-Herszon terület frontvonala mentén, ami intenzív közvetett tüzérségi támadásokra utal. Az orosz és ukrán csapatok július 4-én is folytatták a tűzharcot a teljes déli tengely mentén az érintkezési vonalon.
Egy ukrán partizánhadjárat célba vehette az orosz vasútvonalakat a Zaporizzsjai Területen fekvő Melitopol közelében. Az Ukrán Ellenállási Központ arról számolt be, hogy ukrán partizánok július 3-án felrobbantottak egy vasúti hidat a megszállt Ljubimivka közelében, Melitopol és Tokmak között, zaporizzsjai területen, valószínűleg akadályozva az orosz utánpótlási erőfeszítéseket a Krímből a Zaporizzsjai terület frontvonalára. Ukrán partizánok július 2-án Melitopol közelében kisiklattak egy lőszert szállító különleges orosz páncélvonatot. Ukrán partizánok korábban április végén és május közepén orosz páncélvonatokat és mozdonyokat támadtak meg Melitopolban. Ez a tevékenységsorozat az orosz vasútvonalak ellen irányuló összehangolt partizánkampányra utalhat.
Az orosz vezetők a megszállt területeken élő ukrán állampolgárok mozgósítására készülhetnek. Az ukrán elnök krími képviselője július 3-án kijelentette, hogy a krími orosz adminisztráció rendeletet adott ki, amelyben létrehozta a „krími állampolgárok mozgósítására szolgáló sorozási bizottságot”, ami lehetővé tenné az orosz hatóságok számára, hogy erőszakkal mozgósítsák a krími lakosokat az Ukrajna elleni harcra. Bár a Krím státusza az Orosz Föderáció törvényei szerint (de nem az ukrán vagy a nemzetközi jog szerint) különbözik Kelet- és Dél-Ukrajna február 24-e óta megszállt területeitől, ez a rendelet belső orosz precedenst teremthet az orosz hatóságok számára, hogy az elkövetkező hónapokban Ukrajna megszállt részein erőszakos mozgósítási kampányokat kezdjenek a haderő létrehozására irányuló erőfeszítések támogatására.
Az orosz hatóságok július 4-én folytatták a különböző annexiós forgatókönyvek feltételeinek meghatározását. Az ukrán hírszerzési főigazgatóság (GUR) igazgatója, Kyrylo Budanov kijelentette, hogy Oroszország több annexiós forgatókönyvet készít elő szeptember 11-e előtt, amely az ukrán területek Oroszországi Föderációhoz való csatolásának javasolt időpontja. Budanov azt állította, hogy Oroszország az ukrán területek Oroszországhoz való csatolására, egyetlen nagy „népköztársaság” létrehozására, vagy egyes területek Oroszországhoz csatolására készülhet. Az egységes, nagy „népköztársaság” felvetése újszerű, és eddig sem az ukrán, sem az orosz hatóságok nem tárgyalták meg. Az egyetlen „népköztársaság” terve valószínűleg azt jelzi, hogy a Kremlnek továbbra is vannak területi törekvései a Donbásszon túl.
Eddig a harctéri hírek, és ennyiből is érezhető, hogy mintha a hangsúly Délre helyeződne át, ahol azonban az ukrán fél komoly előnyben van az oroszhoz képest: a Luhanszkban kimerült alakulatokat most pihentetni kell, egyes jelentések szerint ukrán felderítőket láttak már Herszon határától egy kilométerre is, ami valószínűsíthet egy nagy, déli ukrán áttörési kísérletet – de majd meglátjuk.
A megszállt területeken viszont nagyon rossz a helyzet. A The Insider számol be egy hátborzongató esetről, amelynek célja valószínűleg a Zaporizzsjai Atomerőmű teljes kisajátítása orosz részről, de az eszközei méltóak a spanyol inkvizícióhoz is.
Andrij Honcsaruk, a jelenleg orosz erők által ellenőrzött Zaporizzsjai Atomerőmű búvára az orosz megszállók kínzása következtében halt meg, akik megpróbálták rávenni, hogy „igazolja a hűtőtavak víztelenítésének szükségességét” – jelenti az Energoatom, az ukrán atomerőmű üzemeltetője. Mint Dmitrij Orlov, az enerhodari városi közigazgatás vezetője a Telegramon írta, a lakók azt követelték, hogy Honcsaruk merüljön bele az atomerőmű hűtőtavába, és miután ezt megtagadta, megverték. Ez a tó egy nyitott tározó, amely a külső keringető hűtőkör részét képezi. Mindenesetre a mai hivatalos közlemény szerint:
„Június 29-én Andrij Honcsarukot többszörös sérülésekkel, kómában szállították be egy enerhodari kórházba. Sajnos sérülései végzetesek voltak, és a mai napon eszméletének visszanyerése nélkül elhunyt”
Korábban az Energoatom közölte: az orosz csapatok arra kényszerítették a Zaporizzsjai Atomerőmű dolgozóit, hogy víztelenítsék a hűtőtavakat. Az üzemeltető ragaszkodik ahhoz, hogy provokáció készül: az oroszok azzal akarják megvádolni Ukrajnát, hogy fegyvereket rejteget az erőmű területén. Ennek érdekében a megszállók több alkalmazottat elfogtak, és kínozzák őket, hogy bevallják, robbanóanyagot vagy lőszert rejtettek el a hűtőtavak alján még márciusban.
Az orosz parancsnokok ezt ürügyként használják fel a hűtőmedencék víztelenítésére és a tározók ellenőrzésére, ami a blokkok biztonsági rendszereit vízzel ellátó szivattyúk leállításával jár – figyelmeztet az Energoatom. Ennek következtében leállhat Európa legnagyobb atomerőművének hűtőrendszere, ami komoly veszélyt jelent.
De úgy tűnik, annyira kell Oroszországnak az az erőmű, hogy inkább kockáztat – majd megvádolja az ukrán kezelőket az atomerőmű kontár kezelésével és átveszi az egészet.
Azonban a mozgósítással tényleg lassan haladhatnak, mert nagyon meglepő helyen bukkantak fel a Wagner-csoport toborzótisztjei: a szentpétervári börtön-kolóniákban. Volt ilyen a Nagy Honvédő Háború idején is, abból lett később a gulágokon a „szukaháború”, ugyanis akkor Sztálin kegyelmet ígért azoknak a raboknak, akik önként jelentkeznek a Vörös Hadseregbe. Volt, aki megtette, volt aki azt mondta, a valódi blatnoj nem közösködik az állammal, és maradt – akik jelentkeztek, azok szó szerint fegyver és kiképzés nélkül kerültek a frontra, de az igazi meglepetés a háború végén érte közülük azokat, akik életben maradtak: vissza kellett menni a börtönbe, gulágra, leülni a fennmaradó éveket… és ott várták őket a valamikori rabtársak, akik nem bocsátották meg az árulást. Majdnem mindegyikükkel végeztek.
Valami hasonló zajlik most is. A Vazsnije Isztorii (Fontos Történetek) tudta meg, miszerint a Wagner-csoport szentpétervári kolóniákról toboroz foglyokat Donbásszba, „hogy az élcsapatban meneteljenek, segítsenek a nácik felderítésében”. Hat hónapos szolgálatért 200 000 rubelt és szabadságot (amnesztiát) ígérnek nekik. Erről a 7. számú „Jablonyevka” és a 6. számú „Obuhovo” büntetés-végrehajtási intézetben büntetésüket töltő elítéltek hozzátartozói számoltak be. Egyikük szerint ezt mondták a toborzótisztek:
„A nácikat ott nagyon nehéz felderíteni, és nagyon jól képzettek. Az élcsapatban lennél, segítenél felderíteni a nácikat, így nem mindenki jönne vissza. Sőt, szinte senki sem fog visszatérni. Aki túléli, annak 200 ezer rubel jutalmat és amnesztiát adunk. És ha meghaltok, ígérjük, hogy 5 millió rubelt fizetünk a családotoknak.”
Először azt mondták nekik, hogy csak azok jöhetnek számításba, akik szolgáltak már a hadseregben vagy van harci tapasztalatuk. Néhány óra múlva azonban kiderült, hogy minden jelentkező felkerült a listára. Körülbelül 200 ember akart beiratkozni, de végül körülbelül 40-en jelentkeztek ténylegesen – őket még poligráfos vizsgálatnak is alávetették.
Hogy ennek mennyi haszna és értelme van, azt nem tudni egyelőre, de ne feledjük, először a Wagner-csoport követelte az erősítést, még áprilisban, és akkor meg is jelölték, hogy minimum hatszázezer emberre lenne szükségük. Annyi rab viszont nincs egész Oroszországban: inkább a kapkodás jelének érzem ezt a próbálkozást.
Ramzan Kadirov viszont nem tagadhatja meg önmagát akkor sem, ha igyekszik haladni a korral. Nem, nem süt Váncza sütőporral, de felfedezte a deepfake-et, mint eszközt, csak hát sajnos, hogy úgy mondjam, a maga technikai szintjén valósította meg, így még a putyinita nézők is komoly szekunder szégyent éreznek a legújabb videója láttán.
Arról van szó, hogy július 4-én Ramzan Kadirov csecsenföldi államfő Telegram-csatornáján közzétett egy rövid, „Sürgős!” jelzésű videót, amelyet állítólag az ukrán elnök hivatalában rögzítettek.
A videóban a Vlagyimir Zelenszkijnek öltözött színész a „tisztelt polgárokhoz” fordul, és bejelenti, hogy beleegyezett a teljes megadásba. A hamis Zelenszkij bal vállán fekszik valakinek a keze, amely időnként megszorítja.
A színész azt mondja, hogy Ukrajna „demilitarizálása és denazifikálása” egy hónapon belül megtörténik, majd halkan hozzáteszi: „És végül: Akhmat egy erő, igaz? Ugye?” A nézőnek Ramzan Kadirovot mutatják – ő az, aki a férfi vállán tartja a tenyerét. „Ezt bebizonyítottuk” – mondja Kadirov. – „Persze, hogy így van, Akhmat egy erő, Don.” Ezután a hamis Zelenszkij aláírja a megadásról szóló dokumentumot „Akhmat az erő” szavakkal, és aláírása helyett egy „Z”-t firkant a papírra. („Akhmat” néven emlegetik a csecsen Roszgvargyija zászlóaljait).
Persze, hogy Zelenszkijnek semmi köze a dologhoz, ez nem is kérdés. Az ő szerepét Max Komikadze blogger alakítottam tegyük hozzá: borzalmasan, maga a produkció Vlagyimir Kuznyecov (Vovan) és Alekszej Sztoljarov (Lexus) kormánypárti „humoristák” fejéből pattanhatott ki, de valami végtelenül kínos, csikorgó, erőltetett – szerencsétlen Kadirov nem tudta, hogy a deepfake nem az, amikor színésszel játszatnak el valakit, hanem az, amikor szoftverrel? Olcsó, ócska, kulisszahasogató ripacskodás lett a produkcióból, szerintem még a legelhagyatottabb csecsen falvakban is szégyellik.
De ilyen ennek a háborúnak a propagandája: olcsó, ócska, harsány, velejéig hazug és csak a bolond hiszi el. Bár ezek szerint sok bolond él közöttünk.
Mára ennyi hír jutott, holnap folytatom.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!