Oroszország ukrajnai inváziója látszólag sziesztázik, pihen, az orosz haderő úgy tesz, mintha erőt gyűjtene, de a „kisebb” akciói is épp elég civil életet követelnek – közben a hátországokban zajlik az élet, a Kreml egyre szorosabbra tekeri a prést a civil társadalmon, valóságos hiperaktivitás mutatkozik az Állami Dumában.
Egyet mondok: ha az orosz nép túléli a most formálódó politikai rendszert, akkor mindent túlél: de hát nem is a népnek kéne belegebedni, hanem a vezetőinek. Nos, ma először, mint mindig ismertetem a harctéri-katonai vonatkozású híreket az ISW napi jelentése alapján, bár ebbe is bele fogok morgolódni, mint tegnap tettem, aztán megmutatom, hogyan kell ezeket a híreket olvasni, mert nem egyszerű dolog az sem, szót ejtek a néhány perce beterjesztésre került, szó szerint homofób törvényjavaslatról, végül pedig elmesélem, hogy be akarják tiltani az Orosz Újságírók és Tömegmédia-munkások Szövetségét. Be is fogják.
De mindenekelőtt lássuk a harctéri-katonai híreket.
Az orosz erők az egész hadszíntérre kiterjedő műveleti szünetet tartanak Ukrajnában. Ezt a műveleti szünetet nagyrészt az orosz csapatok átcsoportosítása jellemzi, hogy pihenjenek, feltöltődjenek és újjáépüljenek; heves tüzérségi tűz a kritikus területeken, hogy megteremtsék a feltételeket a jövőbeli szárazföldi előrenyomuláshoz; és korlátozott szondázó támadások az ukrán gyenge pontok azonosítása és a megfelelő taktikai válaszok kialakítása érdekében. Amint azt az ISW korábban megjegyezte, a műveleti szünet nem jelenti a harcok teljes beszüntetését, inkább azt, hogy a folyamatban lévő hadműveletek többnyire előkészítő jellegűek.
A Rybar orosz katonai Telegram-csatorna további bizonyítékokat szolgáltatott az orosz katonai vezetés és az orosz haditudósítók közötti feszültségekről. Az orosz haditudósítók közé tartoznak a frontvonalakon tevékenykedő újságírók és a nyílt forrásból elérhető (és valószínűleg a katonaságnál dolgozó ismerősöktől is merített) információkat kommentáló orosz katonai bloggerek. A Rybar megjegyezte, hogy a háborús információs műveletekért felelős orosz katonai parancsnokok megpróbálják elhallgattatni az orosz katonai bloggereket és haditudósítókat, hogy elfedjék az orosz hadsereg baklövéseit az ukrajnai invázió során.
A Rybar kijelentette, hogy az orosz védelmi minisztérium és esetleg az elnöki adminisztráción belüli szereplők aktívan próbálják elhallgattatni az ukrajnai orosz háborúról szóló nem hivatalos tudósításokat. A csatorna támogatását fejezte ki a Donyecki Népköztársaság (DNK) információs miniszterhelyettesének (és militarista bloggerének), Daniil Bezsonovnak egy Telegram-cikkével kapcsolatban, amely bírálta a Kreml nyilvánvaló erőfeszítéseit, hogy a haditudósítók öncenzúráját elősegítse. Azt is megjegyezte, hogy az orosz védelmi miniszter tanácsadója, Andrej Ilnyickij május 26-án ilyen öncenzúrára szólított fel, és arra biztatta az orosz haditudósítókat, hogy csak ideológiai szempontból tudósítsanak a háborúról anélkül, hogy belemennének a hadműveleti részletekbe. Rybar azt feltételezte, hogy az elnöki adminisztráció vagy más orosz tisztviselők utasították Ilnyickijt, hogy támogassa a cenzúrát a haditudósítók körében, akik valós időben, a frontvonalról szóló híreket közölnek.
A Rybar jelezte azt is, hogy az orosz katonai vezetés és a haditudósítók közötti viszony különösen megromlott, miután Vlagyimir Putyin orosz elnök június 17-én a szentpétervári gazdasági fórumon találkozott a haditudósítókkal. Rybar azt állította, hogy két prominens haditudósító a zárt ajtók mögött zajló találkozón tájékoztatta Putyint a frontvonalakon uralkodó „zűrzavarról”, gyakorlatilag megkerülve az orosz védelmi minisztériumot, hogy negatív véleményüket közvetlenül a főparancsnok elé tárják. A Rybar által leírt esemény valószínűleg megtörtént: Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője június 12-én jelentette be, hogy Putyin nagyrészt zárt ajtók mögött tartott találkozót az orosz haditudósítókkal, és Margarita Szimonyan orosz propagandista megerősítette, hogy Putyin az esemény után „őszinte és hosszú beszélgetést folytatott a front újságíróival.” A Rybar észlelte, hogy az orosz védelmi minisztérium ezt a találkozót követően kezdte „fenyegetésként” azonosítani a haditudósítókat, míg korábban „rosszul kezelt problémának” tekintette őket.
Putyin valószínűleg azért tartotta a június 17-i találkozót, hogy enyhítse a katonai bloggerek elégedetlenségét, amely a május közepén Bilohorivkánál történt katasztrofálisan meghiúsult folyami átkelési kísérlet után vált nyilvánvalóvá és drámaivá. Ha ez volt a célja, akkor nem sikerült megnyernie őket, mivel a bloggerek azóta is kitartóan kritizálják az orosz főparancsnokság hadviselését. De az is lehet, hogy Putyin sokkal kendőzetlenebb képet kapott arról, hogy mi történik a frontvonalakon, mint amit a parancsnoki láncból kapott.
Az orosz információs tér jelentősen megváltozna, ha a védelmi minisztérium lecsapna a katonai bloggerekre, és megakadályozná az operatív tudósításokat. Az ISW napi szinten használja a milbloggereket és az orosz haditudósítókat az orosz állítások forrásaként, így a militarista bloggerek rendszeres, operatív tudósításainak megszüntetése nagy károkat okozna. Továbbra is figyelni fogják a bloggerek és haditudósítók viselkedését és beszámolnak róla: amint észlelik, jelezni fogják az orosz információs térben bekövetkező jelentős változásokat.
Az orosz katonai bloggerek egyre gyakrabban bírálják az orosz stratégiát és katonai vezetést, kihasználva az orosz elenőrzés alatt álló területek elleni közelmúltbeli sikeres ukrán csapásokat. Az orosz milblogger Voennyi Osvedomitel’ kiemelte a nyugatiak által biztosított nagy mobilitású tüzérségi rakétarendszer (HIMARS) jelentette fenyegetést, és egy július 9-i Telegram-bejegyzésben kijelentette, hogy a HIMARS megnehezíti az orosz logisztikát. A Voennyi Osvedomitel’ figyelmeztetett, hogy az orosz légvédelem egyre kevésbé lehet elégséges az ukrán csapásokkal szemben, és felszólította az orosz erőket, hogy javítsák a hírszerzés és a légi közlekedés közötti koordinációt a nyugatiak által biztosított fegyverrendszerek azonosítása és célba vétele érdekében.
Egy másik, kis számú követővel rendelkező blogger, Nam Pishut iz Yaniny arra panaszkodott, hogy az orosz katonai vezetés képtelennek bizonyul arra, hogy védekezzen az orosz állások ellen bevetett nyugati fegyverek ellen. Igor Girkin, az orosz nacionalista, aki korábban parancsnok volt a 2014-es donbászi hadműveletek során, említette az orosz hátországok elleni legutóbbi ukrán csapásokat, és bírálta az orosz csapatokat, amiért nem célozzák meg az ukrán földi kommunikációs vonalakat (GLOC), amelyek mentén a HIMARS és más nyugati fegyvereket szállítják. Girkin azt javasolta, hogy a jelenlegi műveleti szünet könnyen kihasználható orosz sebezhetőségeket tár fel, és felszólította az orosz csapatokat, hogy kezdjenek újra teljes erővel harcolni. Girkin és más bloggerek valószínűleg továbbra is hangot adnak majd az orosz katonai vezetéssel szembeni elégedetlenségüknek, ahogy az ukrán képességeket nyugati fegyverekkel és felszerelésekkel erősítik.
Itt következik az én közbemordulásom. Életem folyamán elég sok háborúval, konfliktussal, válsággal kellett szakmai szempontból foglalkozzak, távolról és kizárólag a végeredményét nézve mind egyforma volt, közelebbről nézvést mind különbözött. Újságírói szempontból pedig főleg nagy volt a különbség abban, hogyan jut az ember a helyszíni információkhoz, ha nem tud odamenni. Az első Öböl-háború kiválóan dokumentált volt, leginkább a televíziócsatornáknak köszönhetően, a délszláv konfliktus nehezebben áttekinthető, de hagyjuk most ezeket, régen zajlottak.
A legutóbbi évekből három fegyveres konfliktust emelnék ki: a burmai népirtást, az afgán válságot és a mostani háborút. Burmából általában vagy a magánemberek videói szivárogtak ki, vagy a kormánysajtó anyagai, vagy a kevés burmai ellenzéki orgánum híradásai, bár leginkább a menekült rohingyák beszámolóit volt érdemes figyelni, ha az ember a valóságra volt kíváncsi.
Az afganisztáni válságban nagyon speciális helyzet alakult ki: a korábban elfogadhatóan működő afgán média orgánumai egymás után hallgattak el, amint a tálib erők elérték a települést, ahol megjelentek. Egyedül a Tolo News maradt működőképes, mint objektív és országos hírforrás (bár ők is szenvedtek el atrocitásokat), tehát ha reális hírekre volt szüksége a külföldi sajtónak, azt vagy tőlük szedte, vagy a környező országok regionális, központilag nem ellenőrzött lapjaiból (erős forráskritikával, persze). Ott a helyzetet valóban a perzsa, indiai, pakisztáni sajtó mentette meg, és ne feledjük, hogy mivel az Egyesült Államok és Nagy-Britannia érdekelt volt az eseményekben, az ottani kollégák kiváló munkát végeztek, legyen szó akár a CNN-ről, akár a Sky Newsról vagy BBC-ről, akár a pótolhatatlan Defense One-ról.
A mostani háborúban más a helyzet, ez ugyanis európai környezetben zajlik, hozzánk közelálló habitusú nemzetek fiai vívják, és – a nyugati hírcsatornák most bizony nem működnek sem a leggyorsabban, sem a legpontosabban, manapság akárhányszor megesik, hogy én fél nappal-nappal előbb közlök egy ellenőrzött hírt, mint a CNN. No igen, a mi kertünk vége ég, mi figyelünk rá jobban. Mármost azt a szerepet, amit az afgán válság idején a környező országok sajtója játszott, sok szempontból ezek a katonai bloggerek vették át, akik – ne feledjük – többségükben tényleg orosz nacionalisták, rendszerint bőséges katonai tapasztalatokkal bírnak, és a Jóisten mentsen meg attól, hogy komoly közük legyen bármilyen hadvezetéshez. Azonban ez az „Oroszországért haragszom, nem ellene” mentalitásuk mérhetetlenül sok értékes információval gazdagítja a sajtót. Néha akadnak manipulált híradások is az írásaik között, de mivel ez egy inkoherens, szervezetlen és irányítatlan társaság, rendszerint ilyen esetben egymást leplezik le.
Természetesen nem venném őket egy kalap alá a hivatásos haditudósítókkal, de legalább annyira szükség van rájuk, mint másként nézve a Kreml sajtójára: sok kis részletből kell kirakni azt a nagy képet, azt a mozaikot, ami a legközelebb áll a valósághoz.
Ami az Ilnyickij tanácsadó által javasolt „ideológiai alapú tudósítást” illeti, arról csak annyit lehet mondani, hogy biztos, kikövezett utat jelent az orosz vereséghez, hiszen ha a parancsnoki lánc titkolja a baklövéseket, vereségeket, a sajtó szintén, az FSZB annyira korrupt, hogy Beszeda tábornokot és csapatát még le is csukták a hamis jelentéseik miatt, akkor honnan a csodából szerezzen tudomást az orosz hadvezetés a harctér eseményeiről? Akkor addig fognak papíron és elméletben győzni, míg egyszer csak be nem sétál Zelenszkij a Szpasszkaja-bástya kapuján, zsebre dugott kézzel, vígan fütyörészve. Szóval: nincs nagyobb ostobaság, mint amire most készülnek, de ők tudják. Térjünk vissza a napi jelentéshez.
A legfontosabb hírek röviden:
-
-
- Az orosz hadsereg az egész hadszíntérre kiterjedő műveleti szünetet tart Ukrajnában, és olyan műveletekben vesz részt, amelyekkel megteremti a feltételeket a jövőbeli offenzívákhoz.
- Az orosz csapatok korlátozott szondázó műveleteket hajtottak végre Szlovjanszktól északnyugatra.
- Az orosz alakulatok valószínűleg fokozzák a tüzérségi és rakétacsapásokat Bakhmut nyugati részén, hogy elszigeteljék a várost a kritikus földi kommunikációs vonalaktól (GLOC).
- Az orosz haderő korlátozott és sikertelen szárazföldi támadást hajtott végre Donyeck várostól északra.
- Az orosz katonai vezetés továbbra is ad hoc önkéntes egységeket és részben idősebb férfiakból és bűnözőkből álló magán katonai társaságok harci szervezeteit alakítja az ukrajnai műveletek támogatására.
-
Az orosz csapatok július 10-én korlátozott szondázó műveleteket hajtottak végre Szlovjanszktól északnyugatra, a Harkiv-Donyecki terület határának közelében. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az orosz csapatok sikertelen felderítő hadműveleteket hajtottak végre Dolina és Mazanivka településeken, mindkettő 20 km-en belül északnyugatra Szlovjanszktól. Az orosz erők tüzérségi csapásokat mértek Izjumtól délkeletre és Barvinkove környékén is. A brit védelmi minisztérium közölte, hogy az orosz haderő tüzérségi tüzet összpontosít az E40-es Izjum-Szlovjanszk országút mentén, hogy biztosítsák a Donyecki területen átvezető földi kommunikációs vonalakat (GLOC).
Az orosz csapatok július 10-én folytatták a tüzérségi csapásokat Sziverszk közelében, de nem kíséreltek meg szárazföldi támadást ezen a területen. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az orosz haderő csapatokat összpontosít Bilohorivka térségében, valószínűleg azért, hogy megszilárdítsák a Luhanszki Terület határának ellenőrzését és felkészüljenek a nyugati előrenyomulásra. Az orosz erők Sziverszk mellett Hrihorivkát, Verhmokamjanszkét, Szerebrjankát, Bilohorivkát, Pereiznét, Vjimkát és Ivano-Darivkát is lőtték.
Az orosz hadsereg fokozta a tüzérségi- és rakétacsapásokat Bakhmuttól nyugatra, de július 10-én nem hajtottak végre megerősített támadást Bakhmut közelében. Az orosz erők rakétacsapást mértek a Bakhmuttól 10 km-re nyugatra, közvetlenül a T0504-es autópálya mentén fekvő Csasziv Jar egyik lakónegyedére. Az orosz tüzérség korábban, július 9-én lőtt egy vasútállomást Csasziv Jarban, ami arra utal, hogy a Bakhmut körüli közlekedési infrastruktúrát célozzák. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az oroszok lőtték Kurdjumivkát és Sumijt is, mindkettőt Bakhmuttól 25 km-re délnyugatra, a városba vezető kritikus útvonalak közelében. Az orosz egységek valószínűleg arra törekszenek, hogy elszigeteljék Bakhmutot az ukrán kommunikációs vonalaktól nyugatra és délre, támogatva az E40-es autópálya bakhmuti szakasza mentén az ukrán kommunikációs vonalak megszakítására irányuló folyamatos erőfeszítéseiket.
A Csasziv Jar-i támadást jegyezzük meg, arról még szó lesz később.
Az orosz haderő július 10-én korlátozott támadást hajtott végre Donyeck városától északra. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az orosz csapatok megpróbálták taktikai pozíciójukat javítani Novoszelivka Druhában, Donyeck várostól mintegy 25 km-re északra. Az orosz csapatok folytatták a tüzelést az Avdiivka-Donyeck város térségében húzódó érintkezési vonal mentén.
Az orosz csapatok július 10-én nem hajtottak végre földi támadást Harkiv városától északra, ehelyett folytatták a légi, tüzérségi és rakétacsapásokat Harkiv város és a környező települések ellen. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz erők továbbra is arra összpontosítanak, hogy visszatartsák az ukrán támadásokat a frontvonalon.
Az orosz haderő július 10-én légi, tüzérségi és rakétacsapásokat hajtott végre a déli tengely mentén. Bombázták az északnyugati Herszon terület és a keleti Mikolajiv terület pontjait, és Ka–52-es helikopterrel csapást mértek Plotnyickére, egy kis településre Herszon területen, Davidiv Brid közelében. Az orosz erők Kalibr rakétákkal támadták a Krivij Rih régiót is. Ukrajna Déli Operatív Parancsnoksága konkrétan azt állította, hogy az orosz erők Sz–300-as légvédelmi rakétákkal nagy erejű csapást hajtottak végre földi célpontok ellen Mikolajiv és Herszon Területeken. A légvédelmi rakéták ilyen módon történő alkalmazása nem hatékony, mivel ezek a rakéták kis hasznos terhet hordoznak, és inkább repülőgépek megsemmisítésére vannak optimalizálva, mint földi célpontok elleni bevetésre. Az S–300-as rakéták földi támadó szerepkörben való állítólagos orosz alkalmazása azért is figyelemre méltó, mert a jelentések és jelek szerint az oroszok nehezen védekeznek az ukrán pilóta nélküli légi műveletek és rakétacsapások ellen a déli tengely térségében. Az a döntés, hogy ilyen körülmények között az S–300-as rakétákat ebben a szerepkörben használják, arra utalhat, hogy Oroszország kifogyóban van a föld-föld rakétákból, vagy a rakéták föld-levegő irányítási vagy kommunikációs rendszereihez szükséges alkatrészekből.
Az orosz katonai vezetés július 10-én folytatta a haderőgenerálási erőfeszítéseket támogató toborzási intézkedések fokozását. Az ukrán hírszerzési főigazgatóság (GUR) arról számolt be, hogy a katonai magáncégek (PMC-k) fokozzák a toborzási törekvéseket, hogy kompenzálják az Ukrajnában harcoló hagyományos erők személyzeti veszteségeit. A GUR megjegyezte, hogy a PMC-k aktívan toboroznak foglyokat más önkéntesek hiányában, ami összhangban van korábbi jelentésekkel, amelyek szerint a Wagner-csoport PMC foglyokat toboroz a szentpétervári IK–7 Jablonevka és IK–6 Obukhovo büntetőtelepekről. A GUR azt állította, hogy a PMC-k foglyokat toboroznak, függetlenül a bűneik jellegétől, cserébe teljes amnesztiáért a fronton letöltött idő után.
Az oroszországi Primorszki Terület kormányzója, Oleg Kozhemkayo július 9-én bejelentette, hogy Oroszország megalakítja a „Tigr” önkéntes haditengerészeti gyalogos zászlóaljat, hogy részt vegyen az ukrajnai harcokban. Kozhemkayo elmondta, hogy nem minden önkéntes rendelkezik előzetes harci tapasztalattal, és hogy a bevetés előtt 30 napos kiképzésen fognak részt venni. A közösségi média felhasználói megjegyezték, hogy a „Tigr” zászlóaljról készült felvételeken látszik, hogy az újoncok idősebbek a hagyományos katonai életkornál, és valószínűleg az ötvenes és hatvanas éveikben járnak. Az ISW korábban arról számolt be, hogy az orosz katonai vezetés továbbra is ilyen ad hoc, területi és regionális alapú önkéntes egységeket fog létrehozni, ahogy a hivatásos csapatok között a veszteségek növekednek.
Nos, nem szeretnék rosszmájú lenni, de leszek: a címképen mellékelt ábra mutatja, milyen daliákból áll a Tigr, szép orosz vitézek, köszvényes leventék, hogyha én is, én is köztetek lehetnék, úgy elmenekülnék még a környékről is, hogy a görbe botjaitokkal üthetnétek a nyomomat…
Az ISW nem tud az elmúlt nap folyamán partizántevékenységről, de tudok én: tegnap este merényletet kíséreltek meg a megszállt Melitopol oroszbarát önkormányzatának helyettes vezetője ellen, mely nem járt sikerrel, a hivatalos orosz források először azt közölték, hogy „azonosították” a merénylőt, majd órákkal később azt, hogy „ellenszegült a letartóztatásnak és életét vesztette”, ezt én úgy értelmezem, hogy az azonosításba halhatott bele.
Ígértem azonban, hogy bemutatom a hírelemzés művészetét, ami van olyan bonyolult, mint a háborúé. Vegyük a korábban említett Csasziv Jar-i támadást. Mit ír erről a TASZSZ?
„Az Ukrán Fegyveres Erők 118. területvédelmi dandárjának ideiglenes állomáshelye megsemmisült.
Moszkva, július 11. /TASZSZ/. Az orosz fegyveres erők nagy pontosságú szárazföldi fegyverekkel megsemmisítették az Ukrán Fegyveres Erők 118. területvédelmi dandárjának ideiglenes telepítési pontját a Donyecki Népköztársaságban (DNR), több mint 300 nacionalistát likvidálva.
Igor Konasenkov altábornagy, az orosz védelmi minisztérium hivatalos szóvivője hétfőn közölte.
„A Donyecki Népköztársaságban található Csasziv Jar település közelében nagy pontosságú földi fegyverek útján megsemmisítették az Ukrán Fegyveres Erők118. területvédelmi brigádjának ideiglenes telepítési pontját. A csapás eredményeként több mint 300 nacionalistát semmisítettek meg” – mondta.”
Járt Konasenkov Csaszij Jarban? Nyilván nem, járt viszont a Moscow Times munkatársa, aki erősen mást látott a helyszínen, nem azt, amit a Kreml hírügynöksége adott közre:
„Ukrán mentők hétfőn abban reménykedtek, hogy túlélőket találnak egy lakóház romjai alatt, amelyet egy orosz rakétacsapás ért, és amely legalább 19 ember halálát okozta, miközben Moszkva erői igyekeznek megszilárdítani ellenőrzésüket a Donbássz régió felett.
„Tizenkilenc halottat találtak, a romok közül nyolc embert mentettek ki élve Csasziv Jar városában” – közölte a helyi mentőszolgálat hétfőn a Facebookon.
„Legalább harmincan vannak még a romok alatt” a négyemeletes épületben, miután azt egy orosz Uragan rakéta eltalálta – közölte korábban Pavlo Kijrilenko donyecki területi kormányzó a Telegramon.”
Akkor most mi az igazság? Lehet hinni egyik félnek is, másiknak is, csak a hit kicsit sem foglalkozik az objektív tényekkel, márpedig minket azok érdekelnek. Konasnekov verzióját közli a teljes orosz kormánysajtó, igaz, sokat levon a hitelességéből, hogy szó szerint mindenhol ugyanúgy. A másik változatot erősíti meg a Reuters, az AFP, a Meduza és a Novaja Gazeta, az AFP helyszíni tudósítót is küldött Csasziv Jarba: akkor pedig ez lesz az igazság.
Nem háromszáz nacionalista, hanem civilek, nem „precíziós fegyverek”, hanem Uragan rakéta-sorozatvető, ami maximum egy földrengéshez képest precíziós, és még véletlenül sem háború, hanem „specoperacija”… megszokhattuk már.
Az viszont nagyobb vihart fog kavarni, hogy a törvényesített orosz állami homofóbia ma levette az álarcát és nyíltan lépett a színre. Már nem hivatkoznak a gyermekvédelemre sem. Lássuk a TASZSZ hírét!
„MOSZKVA, július 11. /TASZSZ/. Az Állami Duma információs politikával, információs technológiákkal és kommunikációval foglalkozó bizottsága javasolta, hogy a médiában, az interneten és a filmekben tiltsák be a nem hagyományos szexuális kapcsolatok propagálását, függetlenül a közönség korától – közölte hétfőn Alekszandr Hszinsztein, a bizottság vezetője.
„Teljes mértékben támogatom Vjacseszlav Volodin (az Állami Duma elnöke) álláspontját a nem hagyományos értékek propagandájának betiltásáról. Korábban az Állami Duma információs politikával foglalkozó bizottsága már megkezdte a megfelelő kezdeményezések kidolgozását” – írta Telegram-csatornáján.
„Javasoljuk: általánosságban, a közönség életkorától függetlenül vezessük be az ilyen propaganda betiltását (offline, a médiában, az interneten, a közösségi hálózatokon, valamint az online mozikban)” – tette hozzá. A jogalkotó szerint a bizottság azt is javasolta, hogy vezessék be az ilyen propagandáért való közigazgatási felelősségre vonást, kibővítve a közigazgatási bűncselekményekről szóló törvénykönyv 6.21. cikkelyét, amely jelenleg csak a nem hagyományos szexuális kapcsolatok kiskorúak körében történő propagálását rendeli büntetni.”
Hszinsteinről annyit érdemes tudni, hogy ő volt Alekszej Gorinov önkormányzati képviselő egyik feljelentője is, akit a minap ítéltek hét évre, mert háborúnak merte nevezni a háborút. Most viszont olyan törvényt javasol, ami nem kicsit megdöbbentő. Egyrészt: eddigi életem folyamán úgy vettem észre, hogy a „nem hagyományos szexuális kapcsolatok” nem propaganda útján terjednek. Akinek már propagálni kell bármilyen szexuális kapcsolatot, azt biztos, hogy nem érdekli a dolog. Tehát nem a „propagandát” kívánják betiltani, az ilyen formában nem is létezik, hanem az ilyen kapcsolatok létezését, bemutatását a nyilvánosságban.
Automatikusan adja magát a második kérdés: mely kapcsolat vagy érintkezési mód nem hagyományos, mármint a misszionáriuspozíción kívül? A homoszexualitás például? Annak komoly, antik hagyományai vannak. Esetleg az orális játékok férfi és nő között beleférnek? Vagy, vagy sem, mert azok sem alkalmasak gyermeknemzésre. És a többi? Javaslom, hogy hívjanak össze ez ügyben egy szinódust Kirill pátriárka vezetésével, aki tapasztalt ember, sokat látott már, majd ő dönt… félretéve a tréfát, ez valóban az intézményesített, törvényesített homofóbia egy tömeggyilkos rezsimben.
Hogy még rózsásabb legyen az összkép, betiltják az egyik orosz sajtószakszervezetet is. Ma délelőtti a Vedomosztyi híre, miszerint:
„A moszkvai ügyészség kérte a moszkvai városi bíróságtól az Újságírók és Tömegmédia-munkások Szakszervezetének felszámolását. Ez a szervezet felszámolásával kapcsolatos közigazgatási eljárás megindításáról szóló, június 16-án kelt bírósági határozatból következik. A felügyeleti szerv bírósághoz fordulásának okait nem részletezték.
A szakszervezet működésének az ügyészség által kért felfüggesztéséről szóló július 4-i határozatban az áll, hogy a felfüggesztésre a közigazgatási törvénykönyv 1. részének 20.3.3. cikke (az orosz fegyveres erők lejáratására irányuló nyilvános akciók) szerinti közigazgatási eljárás megindítása miatt került sor. Meghatározza, hogy a szakszervezet munkájának felfüggesztését az indokolta, hogy „a szervezet honlapján egy olyan kiadványt tettek közzé, amely félrevezető információkat tartalmazott a DNK és az LNK védelmét szolgáló különleges katonai művelet menetéről, amelynek célja az orosz fegyveres erők alkalmazásának lejáratása volt”.
A moszkvai városi bíróság helyt adott a felügyeleti szerv e kérésének, mielőtt érdemben megvizsgálta volna a szervezet elleni felszámolási ügyet.”
Annyit tudni kell, hogy Oroszországban – ahogy nálunk is – több média-szakszervezet létezik, ezt újságírók egy csoportja hozta létre 2016 márciusában, és 2017-ben jegyezte be az Igazságügyi Minisztérium. A szövetségnek több mint 600 újságíró tagja van 40 orosz régióból. Tagja az Újságírók Nemzetközi Szövetségének (IFJ) és az Európai Újságíró Szövetségnek (EFJ). Az Orosz Újságírók Szövetsége szintén tagja az IFJ-nek. Csak épp a szóban forgó, most megszüntetendő szervezet hatszáz tagja között valahogy az ellenzéki sajtómunkások voltak többségben, végső soron az RBC, a Novaja Gazeta, a Slon.ru, a Mediazona és számos más kiadvány munkatársai alapították.
Mindenesetre az a legszebb, hogy a bírósághoz fordulás okát az ügyészség nem indokolta. Minek is indokolta volna? Hát nem elég, hogy ezek valódi sajtót műveltek? Ott van a „hadsereg lejáratásának” vádja, csak azzal az a gond, hogy az idevágó, ezt szabályozó cikkely csak a háború elindítása után néhány nappal került be a közigazgatási szabálysértések közé, így nincs orosz földön olyan sajtótermék, amelyik ne sértette volna meg – előzőleg. Hogy olyan törvény nincs, ami visszamenőleg hatályos? Tessék csak megkérdezni Orbán Viktort!
Ennyi hír jutott mára, egy sem jó közülük, holnap folytatom.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!