Na, végigfutottam fél füllel azt az ominózus beszédet. Nem elemzem ki, kivéve a szintén ominózus fajozást, amit most mindenki rágicsál, ki mint troll, azaz mint aki szeret úgy kunkorítani fölfelé, hogy az valamiben kilógjon minden sorból, leginkább abból, ahol kormányszempontból ő van, vagy kellene lennie, tehát ki mint troll, ki mint elítélő.
Azért nem elemzem ki, mert minden mondatában volt egy kis ungabunga, hol egy kis csúsztatás, hol egy nagy csúsztatás, hol egy ordenáré hazugság, hol meg egy két választási cikluson túlra vetített korteskedés. Még ez a legemészthetőbb, mert mit is akar a kedves, szárnyas, fekete-fehér kolléga?
Sokat. Aztán a többi a farkán múlik.
Alaptévedések (alapfélrevezetések) halmaza, igazságmorzsákba tekerve. Mert való igaz, hogy csak egy példát mondjak, ami a fajtalankodással egybevág, tehát való igaz, hogy a közeljövőben, vagy a távolabbi jövőben genetikailag teljesen át fog strukturálódni Európa. Amerika már így is eléggé vegyes felvágott, annak nincs mit átstrukturálódnia, ott más bajok lesznek, Ázsia maga a méhkas, ahonnét szétrajzanak a méhecskék, meg Afrika is az, csak ott egyelőre kevesebb méhecske van. Putyin barátunk azért tesz róla, hogy ők is elkezdjenek rajzani. Barátunk? Barátja a tambovi farkas. Pardon, tusványosi sertés.
Olyan jól esik néha egy kicsit sértegetni, abban a kevés időben, ameddig ez még megengedett. Sertegetni, ha úgy tetszik. Egyébként én kifejezetten szeretem a disznókat, a vadakat különösen, ergo ez nem is az, aminek látszik. Ez sem az.
Tehát a tusványosi sertés azt mondja, hogy Európa rossz úton jár, miközben az útépítő éppen az ő mentora. És ez még csak hasonlat, mert ugye van az ő háza és családfája tájékán valóságos útépítő is, valóságos dolomitból.
Persze Európa valóban rossz úton jár, bár nem ezért: ez most egy gyorsabb és gyorsított népvándorlás, ami soha nem szűnt meg, csak voltak lassabb periódusai is. Meg legalább ilyen gyorsak, például az íreké és a magyaroké, végül is egyazon okból, az éhínség elől, egyazon irányba, az Amerikai Egyesült Államok felé.
Kitántorogtak, a költő szavaival.
A tusványosi sertés azt sugallta, hogy mi kivételek leszünk (Oroszországot nem merte mellénk felzárkóztatni, ugyanazon okból, amiből Bástya elvtárs elsápadt A tanú végén), de mi sem leszünk kivételek. Senki sem marad örökké ott, ahova az ősei jöttek (mert mindenki jött valahonnan), és ha mégis ottmarad, akkor bizony az már nem ő, legfeljebb annyira, amennyire egy olasz antik római, vagy egy görög antik görög.
Már leírtam egyszer, leírom másodjára: nem tudom elképzelni, hogy ez az ember ne tudná, mi a faj, mi az alfaj, miféle zsargonban használták ezeket helytelenül, azaz keverve a rendszertani fajokkal és alfajokkal. Hogy ne tudná, hogy a jelenkori ember összes egyede egyetlen fajhoz, a homo sapienshez tartozik (ide tartozott még a neandervölgyi és gyenyiszovai ember is), ráadásul annak homo sapiens sapiens nevű alfajába (ide meg a cro-magnoni ember tartozott). A „rassz”, ha állatok volnánk, „alfaj” volna, de mivel nem vagyunk állatok, a rasszok speciális, emberre szabott rendszertani egységek, és a fajhoz-alfajhoz tartozást nem érintik.
Mindez közhely, tudom. Nem írom, hogy köztudott, mert láttam a mosolyogva helyeslő székely-magyar hallgatóságot, de nem szeretném feltételezni róluk, hogy akár csak fele olyan buták, mint amilyen arcot vágtak. Rosszul mondom: az értelmesség itt nem merült fel. Ez a rajongók napja volt. Meleg napja, de lesz még melegebb is. Akkor szerintem nem fognak annyira rajongani.
Vannak az Európán kívüli fajú micsodák, és vannak az europid fajú micsodák. Nem én mondom, csak idézem. Úgy idézem ráadásul, hogy jó okkal feltételezem, a tusványosi beszélő disznó (Moldovát plagizálom, béke poraira) pontosan tudta, mit mond, és kinek. A fasisztoid, nácizmussal kacérkodó, alapból anti- (szemita, cigány, néger, et cetera) híveinek (igen, cigány, mert a „rom” lováriul „ember”, kibővítve „cigány”, és igen, nem „fekete”, hanem néger, mert a néger a latin „niger”, ami magyarul annyit tesz, mint „fekete” – ráadásul soha, egyiket se szántam, szánom, vagy fogom szánni sértőnek) híveinek, vagy leendő híveinek, illetve azoknak, akik a másik oldalon már attól is felháborodnak, ha – akár a legnagyobb tisztelettel – egy nőt valaki nőként kezel. Férfit férfiként. Gyereket gyerekként, horribile dictu szexussal rendelkező gyerekként. Ide libahájjal kenegetés, oda egy kis hergelés.
Rágicsáljátok, gyerekek.
De hogy is állunk ezzel az Európán belüliséggel? Merthogy némi keveredést nekünk is engedélyezett a főnök, csak nem akárkikkel. Az Urál, Kaukázus, meg a tengerek. Innentől nyugodtan lehetek antiszemita is, mert Izrael ugyebár Ázsiában van. Nemnem, ő csíkszeműekre gondolt és feketékre. Barnákra, mert ugye, nem csak az arabok barnák, hanem a…. Mi szerencsére mindig európaiak voltunk.
Vagy ha nem, hát kisnyúl.
Akkor viszont érdekes helyzet áll elő. Viccbéli helyzet, noha a vicc csak viccként vicces. Például az in flagranti. Volt benne részem, és mint elkövetőnek se volt kedvem nevetni. Ez a vicc az úgynevezett hitleráj idején született, és a mindenáron való asszimilációs törekvést karikírozza ki. Hitler beszél, a német zsidók pedig bólogatnak: ja, hinaus mit uns. Kifelé velünk.
Ha nem vagyunk finnugorok (persze, hogy nem vagyunk, ez nem etnográfiai, hanem mindig nyelvészeti állítás volt), és dicső eleink, nagyvonalúan ide sorolva a hunokat is, mert miért ne, nagy az a sztyeppe, és ők nem voltak olyan finnyásak, mint a Tusványoson beszédet mondó testes ivadék, tehát dicső eleink legalább részben onnét jöttek, ahonnét, akkor bizony…
… hinaus mit uns, lieber Führer.