Mára sem történt drámai változás Oroszország ukrajnai inváziójában, a harcok dúlnak, ki előrenyomul, ki visszavonul, aztán szerepcsere következik, az orosz erők az „adj, király, katonát” című gyermekjátékot gyakorolják a hátországban, de egyre kevésbé kapnak, az ukránok pedig a sebészi pontosságú céllövészetet gyakorolják a HIMARS segítségével.
Ezen kívül az orosz fél mintha felfedezte volna, hogy nem csak nyílt, fizikai erőszak létezik, hanem szellemi, diplomáciai, propagandisztikus módszerek is bevethetőek – azt nem mondom, hogy egy kicsit is lemondott volna a brutalitásról, ellenben kezdi előszedegetni a többi technikát is, mint majd látni fogjuk.
Ma is, mint mindig, először a harctéri híreket mutatom be az ISW napi jelentése alapján, majd kitérek az Antonov-híd elleni támadásra, melyet mintha patikamérlegen méricskélnének, az orosz imperialista eszme szép lassú és alattomos terjedésére, az északi tengeri útvonal ellenőrzése és a közeljövőben tartandó hadgyakorlat útján, végül pedig megtudjuk, mennyibe kerül Barnaulban egy emoji (spoiler: sokba).
De mindenekelőtt lássuk a harctéri és katonai vonatkozású híreket.
Az oroszok által támogatott proxy vezetés továbbra is határidőket ír elő további ukrán területek elfoglalására, valószínűleg azért, hogy támogassa az ezen területeknek az Oroszországi Föderációhoz való csatolásáról szóló népszavazás előkészítését. A Donyecki Népköztársaság (DNK) tájékoztatási miniszterhelyettese, Daniil Bezsonov július 25-én kijelentette, hogy a DNK augusztus végéig a teljes Donyecki Terület elfoglalására számít. Különböző orosz és nyugati források korábban arról számoltak be, hogy Oroszország a megszállt területeken szeptember első felében népszavazást kíván tartani, valószínűleg valamikor szeptember 11-e körül, amely az egységes szavazás napja az Oroszországi Föderációban. A proxy vezetés és az oroszok által támogatott megszálló hatóságok valószínűleg a katonai célkitűzésekre vonatkozó határidőket sürgetik, hogy támogassák a gyorsított annexiós célok feltételrendszerét, bár továbbra sem valószínű, hogy az orosz erők jelentős további területeket foglalnak el Ukrajnában az ősz eleji annexiós ütemterv előtt.
A legfontosabb hírek röviden:
-
-
- Az orosz proxy- és megszálló vezetés gyorsított határidőket hirdet az ukrán területek elfoglalására, hogy összehangolja a Kreml erőfeszítéseit a megszállt területek Orosz Föderációhoz való csatolásának előkészítésére.
- Az orosz hadsereg marginális területet szerzett Bakhmut északkeleti részén, és folytatja a harcot Bakhmuttól keletre és délre.
- Az orosz csapatok korlátozott támadást hajtottak végre Izjumtól északnyugatra, valószínűleg azért, hogy biztosítsák az orosz hátországot az Izjum-Szlovjanszk vonalon.
- Az orosz haderő korlátozott támadásokat hajtott végre Donyeck várostól délnyugatra, a Zaporizzsjai Terület határának közelében.
- Az orosz erők a megszállt vonalak védelmére összpontosítottak, és korlátozott szárazföldi támadást hajtottak végre az északnyugati Herszon területen.
- Az ukrán haderő folytatta az orosz logisztikai csomópontok támadását a Herszon területen.
- A Kreml továbbra is regionális önkéntes zászlóaljakat állít fel ukrajnai bevetésre.
- Az ukrán hírszerzés továbbra is kiszivárogtatja a Kremlnek a megszállt Ukrajnára vonatkozó annexiós terveit.
-
Az orosz hadsereg július 26-án korlátozott támadásokat hajtott végre Szlovjanszktól északnyugatra, és lövedékekkel bombázott településeket Izjumtól délkeletre és délnyugatra. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz csapatok ismét sikertelen támadást hajtottak végre Bohorodicsnye közelében, Szlovjanszktól mintegy 20 km-re északnyugatra. Az ukrán vezérkar azt is megjegyezte, hogy az orosz egységek felderítő műveletet hajtottak végre Csepil közelében, Szlovjanszktól mintegy 60 km-re északnyugatra, Harkiv város és Izjum között. Ez a felderítési kísérlet arra utalhat, hogy az orosz erők az Izjum-Szlovjanszk vonalon folyó műveletek hátországát próbálják biztosítani. Az ISW továbbra is figyelemmel kíséri Csepil területét az Izjum-Szlovjanszk vonaltól északnyugatra lévő orosz hadműveletek jellegére vonatkozó jelek miatt. Az orosz hadsereg továbbra is lőtte a településeket a Harkiv-Donyecki terület határa mentén, Izjumtól délkeletre és az Izjumtól délnyugatra fekvő Barvinkove környékén.
Az ukrán vezérkar emellett azt állította, hogy az ukrán haderő visszaverte az orosz támadásokat a Szvjatij Hori Nemzeti Természeti Park területén, mintegy 20 km-re északkeletre Szlovjanszktól. A Szvjatij Hori parkot a Sziverszkij Donyec folyó keleti partja határolja, és nem valószínű, hogy az orosz erők még átjutottak volna a folyón, és délnyugat felé, Szlovjanszk felé nyomulnának előre. A vezérkari jelentés nyelvezete homályos, és erre utalhat:
Az orosz csapatok vagy átkeltek a Sziverszkij Donyeck folyón a park szélén (ami valószínűtlen, tekintve a korábbi kihívásokat, amelyekkel az orosz csapatoknak szembe kellett nézniük az ellentétes folyami átkelések során);
Az ukrán alakulatok átkeltek a Sziverszkij Donyeck folyón a park területére, és a területen orosz csapatokkal harcolnak, ami figyelemre méltó lenne, de nincs rá bizonyíték;
vagy hogy az orosz egységek egyszerűen csak nem részletezett támadó akciókat hajtottak végre valahol a park közelében és Szlovjanszktól északkeletre lévő általános területen.
Az ISW továbbra is figyelemmel fogja kísérni a fejleményeket és az orosz előrenyomulás lehetséges irányait a Szvjatij Hori térségéből.
Közbemordulás részemről: én is elnézést kérek a nehezen kibogozható mondatokért, az a helyzet, hogy ennek a résznek az eredeti szövegben sincs sok értelme, megnéztem, ahol csak lehetett – ezt vagy szándékosan fogalmazták ilyen kacskaringósan, vagy nem figyeltek rá oda kellőképpen. Mindenesetre a bonyolult hír is jobb annál, mintha nincs hír.
Az orosz haderő július 25. és 26. között fokozatos előnyökre tett szert Bakhmut északkeleti részén. Egy orosz katona által közzétett geolokációs felvételek, amelyeken egy orosz katona szabadon sétál a T1302 Bakhmut-Liscsicsanszk autópálya egy nagyon sérült szakaszán Beresztovéban (25 km-re északkeletre Bakhmuttól), azt mutatják, hogy az orosz csapatok július 25-én átvették Beresztove ellenőrzését. A felvételeken látható, hogy Beresztove lényegében a földdel egyenlővé vált az orosz tüzérség által és teljesen elhagyatott, ami arra utal, hogy az ukrán csapatok ellenőrzött visszavonulást hajtottak végre a területről. Az orosz egységek valószínűleg kihasználják ezt a pozíciót, hogy délnyugatra, a T1302-es út mentén Szoledar felé mozogjanak, és megpróbálják megtámadni Bakhmutot a Berestove-Szoledar vonalról. Az orosz erők magának Szoledarnak közelében is harcolnak.
Az orosz erők július 26-án folytatták a harcot Bakhmuttól délre. Több orosz forrás újabb megerősítést közölt arról, hogy az orosz csapatok, beleértve a Wagner-csoport zsoldosait is, ellenőrzésük alá vonták a Vuhlehirszka erőművet (néha Vuhledar erőműként is említik) Bakhmut-tól mintegy 25 km-re délkeletre. Az ukrán vezérkar közölte, hogy az orosz haderő Szemihirjában (a Vuhlehirszka erőműtől északnyugatra) harcol. július 25-én az ISW úgy értékelte, hogy az ukrán csapatok valószínűleg ellenőrzött visszavonulást hajtottak végre az erőműből Szemihirjába, és az orosz hadsereg valószínűleg folytatja a kísérleteket, hogy az erőmű területétől északra, Bakhmut felé nyomuljon.
Az orosz csapatok július 26-án korlátozott szárazföldi támadásokat hajtottak végre Donyeck városától délnyugatra. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz egységek megpróbálták megtámadni Blahodatne és Pavlivka településeket, mindkettőt Donyeck várostól mintegy 45 km-re délnyugatra. Blahodatne az ISW által ellenőrzött, orosz ellenőrzés alatt álló területen fekszik, és az ukrán vezérkar jelentése a közelében történt támadásról arra utalhat, hogy az ukrán csapatok korlátozott ellentámadásokat hajtottak végre Blahodatne közelében, ahogyan Pavlivka környékén is tették. Az orosz csapatok emellett továbbra is Avdiivka irányába összpontosították támadó műveleteiket, és tüzet nyitottak az Avdiivka-Donyeck város érintkezési vonal mentén.
Az orosz hadsereg nem hajtott végre támadást, és továbbra is a Harkiv várostól északra lévő védelmi vonalak fenntartására összpontosított, hogy megakadályozza az ukrán erők előrenyomulását az államhatár felé július 26-án. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz haderő július 26-án továbbra is légi és tüzérségi csapásokat hajtott végre a Harkiv város tengelye mentén. Az orosz hadsereg légicsapásokat mért Mospanove, Zaliman és Javirszke ellen, amelyek mind Harkiv városától délkeletre fekszenek, valamint csöves és rakétás tüzérségi csapásokat mértek Harkiv városára és a tőle északra, északkeletre és délkeletre fekvő településekre.
Az orosz hadsereg július 26-án folytatta a légi- és rakétahadjáratát az Odesszai és a Mikolajivi területek ellen. Jurij Ignat, az ukrán légierő parancsnokságának szóvivője arról számolt be, hogy orosz bombázók a Fekete-tenger felől 13 légi indítású rakétát lőttek ki a Dnyeszter torkolatától délre fekvő Zatoka parti településre és más, meg nem határozott területekre az Odesszai Területen. A közösségi médiában megjelenő jelentések szerint lakóépületek infrastruktúrája pusztult el. Vitalij Kim, a Mikolajivi Terület közigazgatási vezetője arról számolt be, hogy az orosz erők 18 rakétát lőttek ki a Mikolajivi Területre, és a rakéták mintegy fele egy használaton kívüli vasúti hidat, ipari területeket, lakóépületeket és kritikus infrastruktúrát talált el. Kim pontosította, hogy az orosz haderő hat H–59-es cirkálórakétát és 12 rakétát lőtt ki S–300-as légvédelmi rendszerekből. Az ukrán Déli Operatív Parancsnokság hozzátette, hogy az orosz egységek egy meg nem határozott kikötőt vettek célba a Mikolajivi Területen.
Az orosz csapatok továbbra is az elfoglalt állásaik védelmére összpontosítottak, és korlátozottan sikertelen támadást kíséreltek meg az északnyugati Herszon területen. Az ukrán Déli Hadműveleti Parancsnokság arról számolt be, hogy az orosz hadsereg július 25-én újabb sikertelen kísérletet tett arra, hogy az elfoglalt Iszcsenkából Bilohirka felé nyomuljon előre, valószínűleg az Inhulec folyó keleti partján lévő ukrán állások semlegesítésére törekedve. Az orosz erők légi és rakétacsapásokat is végrehajtottak az Inhulec folyó feletti ukrán hídfőállás körüli települések ellen.
Az ukrán csapatok a jelentések szerint továbbra is támadták az orosz lőszerraktárakat és a Herszon területen lévő katonai központokat, ami valószínűleg megnehezítette az orosz logisztikát a térségben. Az ukrán Déli Operatív Parancsnokság közölte, hogy az ukrán egységek július 25-én megsemmisítették a 11. Különleges Légitámadó Gárdadandár (székhelye Ulan Ude, Burjátföld) parancsnoki állását és lőszerraktárát Herszon terület északi részén. A Herszoni Területi Katonai Adminisztráció vezetőjének tanácsadója, Szerhij Hlan azt is megerősítette, hogy az orosz csapatok megpróbálnak egy pontonátkelőt létesíteni az Inhulec folyó felett Darivkában (kb. 24 km-re északkeletre Herszon városától), hogy újraindítsák a nehézgépek szállítását, miután az ukrán csapások megrongáltak egy hidat a térségben (ez az Antonov-híd, amiről később részletesebben is szó lesz).
A Kreml folytatta az intézkedéseket további önkéntes zászlóaljak toborzására, hogy támogassák Oroszország ukrajnai invázióját. A regionális média arról számolt be, hogy a Jaroszlavli terület július 26-án 20 és 50 év közötti, korábbi katonai tapasztalattal rendelkező önkénteseket toboroz a „Fjodor Tolbuhin marsall” önkéntes zászlóaljba. A regionális jelentések megjegyezték, hogy több mint 100 jaroszlavli lakos már csatlakozott a zászlóaljhoz, a regionális tisztviselők egyszeri 120 000 rubeles (körülbelül 2000 dollár) fizetést ajánlottak fel a bevonulásért. Az újoncok a jelentések szerint 36 000 rubel (kb. 600 dollár) kezdő havi „juttatást” is kapnak, amely 150 000 rubelre (kb. 2500 dollár) emelkedik, amint belépnek a harci zónákba. Az ukrán katonai hírszerzés főigazgatósága (GUR) arról számolt be, hogy az orosz erők közép-ázsiai bevándorlókat toboroznak a moszkvai székhelyű „Szobjanyinszkij Polk” önkéntes ezredhez magas fizetés és orosz állampolgárság ellenében ahelyett, hogy a moszkvai terület lakosait toboroznák. A kirgiz YouTube-csatorna MediaHub szintén arról számolt be, hogy az orosz erők kirgiz férfiakat toboroznak, csalárd módon állást kínálva nekik biztonsági szakterületen.
Az orosz haderő valószínűleg katonai kiképzők hiánya miatt különböző régiókból származó önkéntes zászlóaljakat képez ki válogatott kiképzőtáborokban. Ramzan Kadirov csecsen vezető arról számolt be, hogy a különböző orosz régiókból származó újoncok gyorsított kiképzésen vesznek részt a csecsenföldi SZPECNAZ Egyetemen, és július 25-én felvételeket tett közzé meg nem nevezett csecsen harcosokról, akik a grozniji repülőtérről a Donbásszba települnek. Kadirov korábban már beszámolt meg nem nevezett önkéntes elemek bevetéséről július folyamán, és a csecsen egységek valószínűleg kisebb csoportokban, nem pedig teljesen összeállított zászlóaljakban fognak Ukrajnába települni a SZPECNAZ Egyetem korlátozott képzési kapacitása miatt.
Az ukrán hírszerzés kiszivárogtatásai továbbra is részletezik a Kreml azon terveit, hogy a megszállt ukrán területeket manipulált népszavazásokon keresztül Oroszországhoz csatolja. Az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SBU) július 26-án jelentette, hogy orosz tisztviselők azt tervezik, hogy a „Donyecki Köztársaság” szervezet aktivista tagjaira támaszkodnak a csatlakozási népszavazás mellett való kiállásban és a szavazók mozgósításában az egész megszállt ukrán területen, Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon területeken. A Donyecki Köztársaság szervezet a Donyecki Népköztársaság kormányzati struktúráinak orosz proxy elődje, amely 2005 óta támogatja Donbász orosz annexióját. Az SBU jelentése szerint a szervezet valószínűleg átnevezi magát „Nagy-Oroszország”-ra, és nemcsak a Donbássz, hanem az egész megszállt Ukrajna orosz annektálását fogja szorgalmazni, demonstrálva a Kreml egyre bővülő területi céljait. Az ukrán hírszerzés kiszivárogtatott olyan pólóterveket, amelyek Oroszország és Ukrajna egységes körvonalát mutatják, és amelyek az amerikai Alaszka államot is a „Nagy-Oroszország” részeként tartalmazzák. Az ukrán hírszerzés előre megírt leveleket is kiszivárogtatott, állítólag a szervezet tagjaitól, amelyekben a DNK vezetőjéhez, Denis Pusilinhez fordulnak népszavazás megtartására. A leveleket kézzel aláírták, és 2022. augusztus 1-jén és 9-én keltezték.
Ezek a jövőre datált dokumentumok azt bizonyítják, hogy a Kreml ütemezett kommunikációs műveletet tervezett a megszállt ukrán területek Oroszországi Föderációhoz való csatolásának és integrálásának támogatására. Ez a művelet már megkezdődött. Az első fázisok során orosz megbízottak orosz beavatkozásra szólítottak fel, az orosz erők elfoglalták és megszállták Dél- és Kelet-Ukrajna területeit, az orosz megszálló tisztviselők pedig az ukrán azonosító okmányokat, a távközlést, a valutát és a helyi kormányzást helyettesítették orosz alternatívákkal. A proxy tisztviselők most is kérni fogják az annexiót, arra hivatkozva, hogy állításuk szerint népi, alulról szerveződő kampányt folytatnak, amely a csatlakozási népszavazásra szólít fel.
A következő fázisban a megszállt területeken a civileket állítólagosan alulról szerveződő csoportok valószínűleg bevonják vagy megfélemlítik a civileket, a megszálló tisztviselők pedig egyre inkább az annexiós népszavazásokon való „helyes” választási részvételhez kötik a humanitárius segélyt. Az SBU arról számolt be, hogy a Donyecki Köztársaság tagjai már 200 000 polgárral léptek kapcsolatba a megszállt területeken, arra ösztönözve őket, hogy csatlakozzanak a szervezethez és támogassák a megszállást és az annexiót. Miután augusztus elején közzétették „alulról jövő felhívásaikat”, és a hónap folyamán fokozták propagandakibocsátásukat, a Kreml megbízottjai valószínűleg azt fogják állítani, hogy a nép akarata az, hogy a népszavazásokat szeptember 11-re tűzzék ki, ugyanarra a napra, amikor Oroszország-szerte a helyi és kormányzói választásokat tartják.
A „Nagy-Oroszország” szervezet bejelentett célkitűzései azt mutatják, hogy a Kreml már kidolgozta a csatlakozás utáni lakosságkontroll terveit is. A csoport által felsorolt célok között szerepel a területi integráció, a humanitárius segítségnyújtás, a „civil kezdeményezések támogatása a helyszínen”, a „társadalmi feszültségek megszüntetése” és a „területek gazdasági potenciáljának fejlesztése”.
Az orosz és proxy-tervek ismételt ukrán hírszerzési kiszivárogtatásai arra kényszeríthetik a Kremlt, hogy megváltoztassa vagy lemondjon a tervezett annexiós kampány egyes elemeiről, ahogyan az orosz hamis zászlós kísérletek amerikai és szövetséges „előzetes lebuktatása” arra kényszerítette a Kremlt, hogy lemondjon Ukrajna 2022. februári inváziójának számos tervezett indoklásáról. Az ukrán ellentámadások szintén kikényszeríthetik a Kreml annexiós menetrendjének megváltoztatását.
Mondanám, hogy ennyit tudunk a harctéri hírekről, de nem mondanék igazat: ígértem, hogy beszámolok a Herszon melletti Antonov-híd állapotáról. Gárdonyit kicsit átírva azt kell mondanom: „olyan már az a híd, mint a rosta”. Éspedig nem véletlenül olyan. Arról van szó, mint a Meduza írja, hogy:
„A Dnyeper folyón átívelő Antonovszkij hidat Herszon közelében teljesen lezárták a forgalom elől, miután az ukrán csapatok lőtték. Ezt július 27-én reggel jelentette be a Herszon régió oroszbarát ideiglenes közigazgatásának helyettes vezetője, Kiril Sztremouszov.
Sztremouszov szerint néhány óra alatt több mint 10 rakétát lőttek ki a hídra – ezek egy részét a légvédelem elfogta, de néhány eltalálta a hidat. Az aktivista azonban azt állítja, hogy az építmény nem semmisült meg teljesen. Mint Sztremouszov megjegyezte, a csapásokat HIMARS rakétavetőkből hajtották végre.
Július 26-án este az ukrán távirati csatornákon olyan videók jelentek meg, amelyeken állítólag a hídba csapódó rakéták voltak láthatók. Azt is állították, hogy a híd elpusztult. Sztremouszov ezután azt állította, hogy a híd egyáltalán nem szenvedett kárt.
Az Antonov-híd egyike a Dnyeper folyón átívelő három, az orosz hadsereg által ellenőrzött hídnak. A folyó jobb partján lévő orosz csoportosulás ellátására szolgál.
A hidat néhány nappal ezelőtt már megrongálták a lövések. Abban az időben a forgalmat részben korlátozták.”
Akkor most azért lövik azt a hidat, hogy ne dőljön össze? Igen, azért. Mint Natalia Humeniuk, a „Pivden” műveleti parancsnokság szóvivője elmagyarázta, az az ukrán erők szándéka, hogy annyira megrongálják ugyan az építményt, hogy nehéz fegyverzettel, harckocsikkal, rohamlövegekkel vagy akár muníciószállító teherautókkal ne lehessen rá felhajtani, de annyira mégse legyen romos, hogy a város ellátása megszakadjon. Szóval, most valahol egy HIMARS-üteg körül ül egy csomó statikus és építész, a híd tervrajzaival és erősen vakarják a fejüket, mert nem könnyű a feladatuk. Különben épp ebben a percben érkezett a hír, hogy az Antonov-híddal párhuzamos vasúti hidat viszont megsemmisítették, szóval ez az egy út maradt a Dnyeperen keresztül.
Nem tudom, mitől van az az érzésem, hogy valaki sokat nézhette az egyik vagy másik parancsnokságon a Kelly hőseit…
„Óh, jajj. Ne bombázz negatív hullámokkal már kora reggel. Gondold erősen, hogy ott lesz a híd, és akkor biztosan ott lesz. Ez egy álomszép vasúti híd, ami biztosan ott lesz. (…) Látod mit tettél a negatív hullámaiddal Moriarty?”
Hát, a vasúti híd már nincs ott, és erről a negatív hullámok tehetnek. Ja, nem, a HIMARS-ok. Mindenesetre aki félreteszi a negatív gondolkodást és mer nagyot álmodni, az mondhat egészen érdekes dolgokat is a hiperlojális Cárgrád televízióban, amint azt Konstantin Sztrelbitszkij, a moszkvai Flottatörténeti Klub igazgatótanácsának elnöke, hadtörténész tette. Arról beszélt, hogy felmerült az ötlet: Oroszország szabályozza az északi tengeri útvonal közlekedését. Természetesen a saját szája íze szerint, vagy a műsor szóhasználatával: „ahogy egy birodalomhoz illik”.
A sarkvidék már elég régóta nemzetközi felügyelet alatt áll, melyet az Északi-sarki Tanács gyakorol. Ennek tagállamai Kanada, Dánia, Finnország, Izland, Norvégia, Svédország és az Egyesült Államok. Oroszország is tagja volt, de márciusban felfüggesztették az agresszió miatt. Válaszul a Kreml jelezte, hogy – ha nem is ennyire nyíltan kimondva, viszont de facto – sajátjának tekinti az egész északi sarkvidéket, azon az alapon, hogy a partvonal több, mint ötven százaléka orosz terület. Ha belegondolunk azonban, hogy a globális felmelegedés miatt az eddig jeges óceán nagy része hajózhatóvá válik, beláthatjuk: nagyon nem mindegy, kié ez a térség. A mostani felvetés szerint:
„Az orosz védelmi minisztérium javasolta, hogy szigorítsák a külföldi katonai és polgári hajóknak az Északi tengeri útvonal (NSR) vizeire való belépésére vonatkozó szövetségi törvényt. A minisztérium javaslata szerint a „saját felségvizekről” szóló szövetségi törvényt ki lehet egészíteni egy olyan rendelkezéssel, amely szerint a külföldi hajóknak 90 nappal a belépés előtt diplomáciai csatornákon keresztül értesíteniük kell az orosz hatóságokat.
A minisztérium kezdeményezései alapján a hatóságok a biztonság érdekében felfüggeszthetik a külföldi hajók érkezését a vízterületre. Ezek a követelmények a tengeri forgalom növekedésével és a különböző államok haditengerészeti tevékenységeinek aktiválásával magyarázhatók.
Különböző források szerint a saját felségvizekről szóló szövetségi törvény módosításait a jogalkotási tevékenységgel foglalkozó kormánybizottság, a Külügyminisztérium, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat és a Közlekedési Minisztérium jóváhagyta.”
Ezt másképpen nyílt tengeri kalózkodásnak is hívjuk, hiszen elvileg nemzetközi vizeken zajlik, de ha eszünkbe jut az ISW jelentésében említett ukrajnai oroszbarát propaganda-póló, melyen már Alaszka is Nagy-Oroszország része, kezd világossá válni, miért is kell annyira a sarkvidék Moszkvának.
És az orosz imperializmus tovább döngeti hordómellét a féltéglával, csak úgy döng, tán még Pekingben is hallani – a Kreml védelmi minisztériuma tegnap bejelentette, miszerint augusztus 30. és szeptember 5. között rendezik meg a Vosztok–2022 stratégiai parancsnoksági gyakorlatot a Keleti Katonai Körzetben. A gyakorlatot az Orosz Föderáció fegyveres erőinek vezérkari főnöke vezeti majd, és a manővereken „más államok katonai kontingensei” is részt vesznek. (Itt valószínűleg a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének tagállamaira gondoltak). A gyakorlat középpontjában a csapatok (erők) csoportosításának alkalmazása áll a keleti régió katonai biztonságának szavatolása érdekében. A Keleti Katonai Körzet csapatain (erőin) kívül a Légideszant Erők, a távolsági repülés és a katonai szállítórepülés egyes erői is részt vesznek ezekben a manőverekben. A gyakorlatokat a keleti katonai körzet 13 gyakorlóterén tartják – közölte a védelmi minisztérium anélkül, hogy pontosította volna, hányan vesznek részt a gyakorlaton.
Ahogyan a teljes hírt elnézem, a gyakorlatnak több célja is van. Az első, hogy jelezze: „van még katonánk Ukrajnán kívül is”, ugyanis szerepel benne egy érdekes mondat:
„Az orosz fegyveres erőknek csak egy része vesz részt a különleges katonai műveletben, amelynek létszáma teljesen elegendő a legfőbb főparancsnok által meghatározott összes feladat végrehajtásához.”
Vagy van, vagy nincs: mivel a gyakorlat adatai titkosak, az életben nem fogja megtudni a nagyvilág, hányan vettek részt rajta. A másik cél már katonapolitikai-diplomáciai lehet. Azért ne feledjük, ez a mostani háború vagy specoperacija is hadgyakorlatnak indult eredetileg. Képzelhető, mennyire kényelmesen érzi magát az orosz dominancia ellen időnként már nyíltan is lázadó Kazahsztán, vagy Kína, Oroszország „vonakodó menyasszonya”, mely ország egyáltalán nem adta meg Moszkvának a tőle elvárt, sőt, követelt segítséget – annak hallatán, hogy a határaik közelében nagy orosz hadgyakorlat készülődik. Ez is a zsarolás egy formája, más kérdés, hogy biztos vagyok benne: ebből a hadgyakorlatból Kínával semmiképpen sem lesz konfliktus, Kazahsztánra viszont nem vennék mérget… Tokajev elnöknek nem lehet mostanság nyugodt az álma.
Mára már csak egy hír maradt, az emoji áráról szóló. Bizony, Barnaulban nem olcsó játék az emoji, de így mulat egy orosz filozófiatanár. Történt ugyanis a The Insider szerint, hogy Alekszej Argunov barnauli filozófia- és történelemprofesszort megbírságolták, mert a közösségi médiában emojikkal reagált háborúellenes posztokra. A Sibir.realii beszámolója szerint ez az első eset, hogy az „orosz fegyveres erők lejáratásáról” szóló cikket egy „szomorú emoji” és nem egy publikáció vagy egy megosztás miatt alkalmazták. Argunov tulajdonképpen csak annyit tett, hogy nyomott egy szomorú fejet egy cikk alatt, egy másik alatt meg egy vidámat és már benne is volt a pácban: behívatták a rendőrségre, írhatta a magyarázó nyilatkozatot (személyes véleménye szerint maguk a rendőrök sem tekintették bűncselekménynek, ami művelt), azt hitte, megússza ennyivel, de peche volt: bíróság elé került az ügye, ahol harmincezer rubel pénzbüntetésre ítélték. Szakiskolai tanárként ennek alig több, mint a felét keresi havonta, de kesernyés humorát megőrizte – mint a Novaja Gazeta Evropának megjegyezte:
„Az sem jó, ha egyáltalán nem fáj az élet… Orosz ember vagyok, Dosztojevszkij, meg ilyesmik.”
Azért fájhatna kevésbé neki is, másnak is.
Mindegy, mára ennyi hír jutott, holnap folytatódik a munka.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!