A háború a harcterektől távol is zajlik, és meggyőződésem, hogy nem szabad csakis és kizárólag harci cselekmények összességeként tekinteni: ha nem látjuk a hátterében álló társadalmakat, azok állapotát, elképzelésünk sem lehet az események okairól és az aktuálisan is zajló folyamatokról.
Ma csupa olyan hírt veszek elő, amelyek a hátteret mutatják, mintegy „képbe helyezik” a harcokat – és azokat, akik részt vesznek bennük. Igyekszem megkímélni az olvasókat a gyomorforgató részektől, remélem, sikerülni fog: de tény, hogy nem lesz gyermekeknek való olvasmány a következő pár oldal, gyengébb idegzetűek hagyják is abba az olvasást, nem akarom senki hétvégéjét elrontani.
Kezdjük Jevgenyij Prigozsinnal, „Putyin séfjével”, vagyis bizalmi emberével, a Wagner-csoport tulajdonosával és az olginói trollfarm megalapítójával. Prigozsin még valamikor március elején eltűnt, körülbelül akkor, amikor a valaha vele legalább egyenlő befolyással bíró Szurkov főideológust letartóztatták (róla azóta se hallani), és egy ideig elképzelhetőnek látszott, hogy ő is rács mögé került. Bizonyos értelemben valóban így van, börtönben járt, csak nem, mint fogoly. Fogoly korábban volt, a kilencvenes évek elején, mikor még egyszerű, kétkezi bűnözőként kereste a kaviárra valót, aztán lecsukták, és ült pár évet mindenféle dolgokért – most toborozni ment a „kolóniákra”. A Mediazona két foglyot is talált, akik a legapróbb részletességgel írták le ennek a menetét, és eskü alatt vallják: kolóniáikat meglátogatta egy alacsony, kopasz férfi, aki a mellkasán az Oroszországi Föderáció Hősének csillagát viselte. Jevgenyij Prigozsinak nevezte magát, szabadságot és pénzt ajánlott az Ukrajna elleni háborúban való részvételért cserébe. Lássuk, mit mondtak még!
Prigozsin nem egyedül érkezett. Egy fehér kisbusz hajtott be a területre, és nyolc civil ruhás férfi szállt ki belőle. Négyen táskákkal és hátizsákokkal a távolban maradtak, míg a másik négy kiment a felvonulási téren felsorakozott elítéltekhez. A robosztus férfiak közül hárman (a kolónia területén!) a fegyverüket a párnázott pisztolytáskájukban tartották. A negyedik idősebb volt, kopasz, alacsony, és egy „Oroszországi Föderáció Hőse” csillag volt a mellkasán – ő volt Prigozsin. Azt mondta:
– Mi nem a fegyveres erők vagyunk, hanem a nagyon is valóságos félkatonai szervezet. Az embereim afrikai országokba mennek, és két nap alatt irtják ki kőket – senkiit sem hagynak életben. Most ugyanígy járnak el az ukrajnai ellenségeinkkel szemben is. A döntés, hogy a Wagnerben szolgálsz, alkut jelent az ördöggel. Ha kisétálsz innen velem, vagy szabad emberként térsz vissza, vagy meghalsz. Meg kell ölnöd az ellenséget, és követned kell a vezetőid parancsait. Aki visszafordul, azt azonnal lelövik.”
Prigozsin állítása szerint egy 42 fős, foglyokból toborzott alakulatot már kipróbáltak a harcmezőn, és állítólag csak öt főnyi veszteségük volt, holott késen kívül más fegyvert nem kaptak. A harctéri halál lehetőségét az „üzletember” mintegy 15, a sebesülését 25 százalékra becsülte. A Wagnert elsősorban a gyilkosok és a rablók érdeklik, óvatosak a kábítószerfüggőkkel szemben, ugyanez vonatkozik az erőszaktevőkre is.
Azoknak, akik vállalták, hogy harcolnak Ukrajna ellen, többlépcsős ellenőrzésen kell átesniük: interjú, fizikai felkészültségi tesztek, majd dokumentumok átnézése és poligráfos vizsgálat, amelyből kiderül, hogy a fogoly dezertálni készül-e, nem használ-e kábítószert vagy képes-e gyilkosságra. Ha a jelölt átmegy a poligráfos vizsgálaton, két héttel később kiviszik egy gyakorlatra, aztán, kiképzés után kerül a harctérre.
Mindkét fogoly egybehangzóan állítja, hogy Prigozsin mániákusan azt ismételgette:
„Különleges felhatalmazással rendelkezem az elnöktől, leszarok mindenkit, meg kell nyernem ezt a véres háborút, bármi áron!”
Nos, egészen új értelmet nyer, ha valaki ezentúl az orosz haderőt rablógyilkosok gyülekezetének nevezi. Még tán igaza is lehet.
De bőven akadnak közöttük beteg lelkű szadisták is. Edzett vagyok sok szempontból, de még én is borzadva számoltam be múlt héten arról a videóról, amelyen egy „Akhmat”-egyenruhás (ez tulajdonképpen a csecsen Roszgvargyija), cowboykalapos férfi nagy élvezettel herél ki egy elfogott ukrán tisztet (egy másik videón pedig főbe lövi). Már akkor pedzegette az orosz ellenzéki sajtó, hogy a figura szerepelt már más videókban is: jelentem, a The Insider és a Bellingcat közös nyomozásának köszönhetően kiderült, kiről van szó.
Az illetőt Ocsur-Szühe Mongusnak hívják, 29 éves és tuvai születésű. Valóban a kalapja hívta fel rá a figyelmet, ugyanis azt viselte az orosz kormánypropagandát terjesztő RIA Novosztyi egyik korábbi videójában is, amit viselve a szeverodonyecki „Azot” üzem elfoglalása után átsétál a háttérben. De ez még kevés lett volna az azonosításhoz. Kellett a karkötője is, ami egy másik, jobb felbontású, Liszicsanszk vidékén készült videóban bukkant fel – meg bizony a kasztrálós felvételen is a csuklóján volt. Szerepet játszott az azonosításban egy „Z” jelet viselő, fehér IKCO Samand gépkocsi, amelyik minden videóján szerepelt, és végül egy hirdetés, amit ő maga adott fel, mikor elvesztette a jogosítványát. Ezekből a részletekből – és még sok más hasonlóból, például a járda repedéseinek elemzéséből a kínzás helyszínén, vagy a gyilkos kapcsolati hálójából – állt össze végül a megdönthetetlen bizonyítékrendszer, melynek segítségével kétségtelenné vált: ő herélte ki és ölte meg az ukrán tisztet, mégpedig a Luhanszki Területen fekvő Privillja szanatórium udvarán.
Ha nem létezne a Big Data, évtizedek munkájával sem biztos, hogy rábizonyítják a rémtettet, így, hogy létezik, az a nem biztos, hogy valaha, valaki meg fogja büntetni. Ugyanis a végső bizonyítékok egyike az volt, amikor a The Insider felhívta telefonon, és hazudozni kezdett nekik, természetesen ügyetlenül – többek között azt állította, hogy „hazatért”, ahol nagyobb biztonságban érzi magát, mert senki sem találja meg, de többször megismételte, hogy jelenleg Moszkvában van. Korábban azonban soha nem élt Moszkvában: a nyílt forrású adatok és a regisztrációs adatbázis szerint Kizilben és Szentpéterváron élt. Márpedig Moszkvában nem fogják bíróság elé állítani, igaz, ha nagyon kellemetlenné válik az ügy, eltüntethetik, van még hely a Jauza folyó fenekén, van még betoncsizma is a világon. Egyelőre azonban éli világát és tagad.
Nem mehetünk el szó nélkül az enerhodari események mellett sem, bár azok harci cselekményeknek minősülnek, de figyelmen kívül sem hagyhatjuk őket. Az Energoatom ugyanis „nukleáris terrorizmussal” vádolja Oroszországot a zaporizzsjai atomerőmű blokkjának leállítása miatt.
A tegnapi orosz rakétacsapást követően az Enerhodarban lévő Zaporizzsjai Atomerőmű egyik működő blokkjánál beindult a vészvédelmi rendszer, és augusztus 6-án reggel leállt – közölte az ukrán Energoatom. Az atomerőmű most „a sugár- és tűzvédelmi előírások megsértésének kockázatával” működik, az MLRS-ből (rakéta-sorozatvetőből) leadott kettős lövés komoly kockázatot jelentett az erőmű biztonságos működésére.
A jelentések szerint az atomerőmű területén mintegy 500 orosz katona és katonai felszerelés van, köztük harckocsik, légvédelmi ágyúk és radiokémiai felderítő berendezések, és az erőmű környékét orosz csapatok aláaknázták. A forrás szerint az atomerőműhöz legközelebb eső Vodjanoje falu közelében GRAD-ütegek állnak, az orosz katonák pedig aknákat és lőszert tárolnak az energiablokkok közvetlen közelében, gerendák alatt, a lőszerek egy részét pedig az energiablokkok belsejében tárolják.
Sőt. Egy forrás szerint katonai teherautókból álló konvoj érkezett az erőműhöz augusztus 2-án. A teherautók megálltak az 1-es és 2-es energiablokkok között, majd egy idő után a konvoj egy része a teherkapun keresztül elkezdett behatolni az 1-es energiablokk turbinatermébe. A forrás szerint a turbinatermet aláaknázták.
Nos, úgy látszik, kettős céljuk van az orosz csapatoknak a létesítménnyel: míg lehet, pajzsnak használják, hiszen épeszű ember nem lő rá egy működésben lévő atomerőműre, de ha már nem lehet pajzsnak használni, felrobbantják, hadd pusztuljon el velük együtt a körneyező országok jelentős része is. Bár az sem kizárható, hogy a csermobili Vörös Erdőban állomásozó csecsenekhez hasonlóan fogalmuk sincs arról, mi is a radioaktivitás (azok az alakulatok hetekig ültek a frissen ásott lövészárkaikban a Föld talán legsugárszennyezettebb pontján, és az alakulatról a visszavonásuk után csak annyit lehet tudni, hogy utoljára egy minszki kórházban látták őket). Mindenesetre Enerhodar helyzete több, mint aggasztó.
Végezetül vegyünk egy „könnyedebb” hírt. De ez is csak látszólag enyhébb. Meglehet, hogy inkább tragédia. Azt írja az OVD-Inform, miszerint:
„A rendőrség Kalugában őrizetbe vette Denisz Sztarosztyin független újságírót, mert egy másik újságíró, Tyimofej Radzikovszkij kommentálta Dmitrij Medvegyevnek a VKontakte-on Dmitrij Pucskov (Goblin) blogger csoportjában Dmitrij Medvegyev YouTube-csatornájának blokkolásáról szóló bejegyzését.
Az őrizetbe vételt követően a Kaluga régió civil társadalmi csoportjának adminisztrátorai elvesztették a hozzáférést. Azt is elmondták, hogy Sztarosztyin őrizetbe vétele összefügg Radzikovszkij Dmitrij Medvegyevnek tett megjegyzésével: „Dmitrij, abbahagyhatnánk már az ivást?”.
A rendfenntartók megpróbáltak információkat szerezni Sztarosztyintól Radzikovszkijról, majd elengedték. Hogy utána mi történt az újságíróval, nem tudni.”
Nem vicc ez, persze, hogy nem az. De van abban valami nagyon oroszosan groteszk, ahogy az egyik újságíró tesz egy szarkasztikus megjegyzést, mire fel letartóztatják a másik újságírót, aki nem szólt semmit – mintha mindegy volna, darab-darab, egyik is firkász, másik is. Aztán mikor észrevették a tévedést, megpróbálták kivallatni a foglyot a kollégáról, nem sikerült, így „elengedték”. Olyan sikeresen elengedték, hogy azóta se látta senki…
Ennyi hír jutott mára, hagyjunk egy kis munkát holnapra is.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!