Bolond lenne, mármint Kína és mármint Tajvant, írta pár napja egy igen nagyrabecsült exbankár barátom. Saját chipgyárát, és mindazt, ami nélkül modern technika jószerivel nem létezik.
Egy másik igen nagyrabecsült barátom, aki velem ellentétben jól ismeri Kínát, beszéli is a nyelvüket, ír-olvas, szóval ő nem tudom, mit mondana minderről, mármint arról, hogy „nem volna olyan bolond”. Beszégettünk ellenben szintén pár napja, ezúttal vele a lóversenyről. Én nem tudok lóul, legalább annyira nem, mint kínaiul, a lóverseny pedig legalább annyira idegen tőlem, mindig is az volt, mint mondjuk egy katolikus karizmatikus összejövetel, vagy a nagykenetű Németh Sándor hablatyolásai. Kutyául, macskául, mosómedvéül tudok némelyest, kicsit gyíkul is, lásd T. H. White: Üdv néked Arthur, nagy király első részét, amiben tutora, Merlin különböző állatok testébe varázsolja az ifjú, a kard megtalálásáig Wartnak nevezett Arthurt, oktatás céljából.
Empátiára nevelésből, ha úgy tetszik.
Ezek az állataim voltak, lovam is, Zara, egy haflingi kanca, de mivel nem tudtam vele mit kezdeni, eladtam. Mindenesetre állat – állat. Valami hasonlóság van köztük. És ez a hasonlóság kamatoztatható. Kamatoztattam is, életem egyetlen és valószínűleg utolsó lóverseny-futamán. Nem ismertem se a műfajt, se a zsokékat, se a versenylovakat, akár most a kínaiakat sem, ezért arra a lóra fogadtam, amelyiknek úgy tűnt, hogy a többinél nagyobb kedve van futni.
És bejött.
Nem állítom, hogy ez is be fog jönni, ne is jöjjön be még (hosszú távon pedig debizony be fog), viszont kínait mostanában éppen eleget látok magam körül, még beszélgetni is szoktam velük. És ez se számít, csak a megérzés, ha jó. Az pedig annyi, hogy a kínaiak nem így működnek. Valahogy másképp. Európai aggyal ellentmondásosan. A japán szamurájoknak például a hűséget illetően is nagyon (nagyon-nagyon) szigorú erkölcseik voltak, mégis ismerünk olyat, aki megszegte, nem is egyet, közülük a leghíresebbről egy egész történelmi kort neveztek el: ő Iejaszu Tokugava volt, a kétszázhatvanöt évig fennmaradó Tokugava-sógunátus megalapítója.
Chip ide, chip oda, el tudom bizony képzelni a tajvani inváziót. Kínánál minden borítékolva van. Az nem egy összevissza beszélő, de az etikettet azért betartó liberális társaság. De nem is egy szintén összevissza beszélő, semmiféle etikettet be nem tartó szláv. Amin itt legyintenek, talán ott is legyintenek, de a fejekben egész más van. Keleten a fej és a szív csak ideiglenesen válik el egymástól. Igen sok rokon vonásuk van a judaizmussal, úgy a farizeusi, mint a misztikus részével. Ami késik, csak késik. Európai, pláne bankárlogikával nehezen kikalkulálható, hogy mikor lesz aktuális. A legnagyobb tévedésbe pedig akkor lehet esni, ha a logika mellett külső jelekből ítélünk.
Mosolygunk, mondta nekünk az aikido-mesterünk annak idején. Aztán kétszáz fekvőtámaszt vezényelt, öt ujjon, négy ujjon, három ujjon, seikenen (behajlított mutató- és középső ujjon), majd egy ujjon. Próbálják ki, és közben…
… mosolyogjanak.