Szele Tamás: Kovaljov és a Mossberger

Ma elég sok mindennel kell foglalkoznunk ebben a kis összefoglalóban, de ígérem, nem lesz olyan sokkoló, mint a tegnapi volt – viszont sajnos lesz benne magyar vonatkozású hír is. Sajnos, mondom, mert nem dicsekedni való dologról lesz szó, bár remélem, nem fajul diplomáciai bonyodalommá.

Azonban kezdjük azzal, hogy ma semmisítette meg hatodik alkalommal a teljes ukrán légierőt mindenestől az orosz. Legalábbis hatodjára jelentették be, a TASZSZ útján, miszerint most már pionír-becsületszóra nincsenek ukrán harci gépek. Hogy aztán délután mit mondanak majd az újabb légcsapások után, az jó kérdés, de nagyon nagy szükség lehetett Moszkvában egy kis sikerpropagandára. Lássuk a hírt.

Moszkva, augusztus 29. /TASZSZ/. Az ukrán légierő állományát gyakorlatilag felszámolta az orosz légierő és a légvédelmi rendszerek – közölte hétfőn a TASZSZ-szal egy katonai-diplomáciai forrás.

Ukrajna korábbi légierőjének teljes képzett operatív személyzetét – a Mig-29-es, Szu-27-es és Szu-25-ös repülőgépeket – gyakorlatilag megsemmisítették az orosz légierő és a légvédelmi rendszerek hatékony akciói” – mondta a forrás.

Eszerint a Nyugat ígéretei, miszerint további szovjet gyártmányú harci repülőgépeket szállítanak, valószínűleg teljesítetlenek maradnak. A forrás pontosította, hogy Ukrajna kénytelen volt rosszul képzett légi kadétokat bevonni a harci bevetésekbe, ami „katasztrofális veszteségekhez vezetett az ukrán repülés maradványai között”.

A forrás szerint a további pilóták toborzására tett kísérletek Lengyelországban és más kelet-európai országokban nem jártak különösebb sikerrel. „Az a néhány, aki beleegyezett, már sírban vagy kórházban van” – magyarázta.”

Hogy nekem erről miért Johnny Cash régi száma, a „Ghost Riders in the sky”, az rejtély, de biztos vagyok benne, hogy fel fognak tűnni azok a bizonyos szellemlovasok az égen…

Most viszont kellemetlen pillanatok következnek. Mint mindig, most is összeugrott egy pillanatra a gyomrom, mikor az ukrán nyelvű hírekben megláttam a „Magyarország” szót. Ráadásul az UNIAN hírügynökség emleget minket vezető hírben… és valljuk meg, utóbbi időben nincs is olyan sok dicsérni való Magyarország Ukrajna-politikáján. Ez a mostani affér szerencsére nem katonai és csak mérsékelten politikai jellegű, de azért van okunk a restellkedésre. Lássuk, miről van szó.

Az írás címe magáért beszél:

Ki tiltja meg az ukrán zászlók kitűzését Magyarországon?”

Próbálom rövidíteni, amennyire lehet (nem nagyon lehet). Tehát Szombathelyen nemrégiben megrendezték a FIBA kosárlabda-világbajnokság egyik csoportmérkőzését Litvánia és Magyarország között. Erről a magyar sajtó is beszámolt, ugyanis bár Litvánia nyert, de a magyar csapat igen szépen helyt állt. A magyar sajtó azonban nem számolt be arról a jelenetről, amiről az UNIAN munkatársa, akinek egy litván szurkoló mesélte el az élményeit. Ugyanis a mérkőzésre nagy litván küldöttség érkezett, köztük litván diplomaták és újságírók, akik gyermekeiket is magukkal hozták.

Augusztus 24-én a litván kosárlabda-válogatott Magyarország ellen játszott selejtezőt a kosárlabda-világbajnokságra, ezért úgy döntöttünk, hogy odamegyünk szurkolni nekik. De mivel ez egy nagyon különleges nap volt Ukrajna számára – Ukrajna függetlenségének napja, amely egybeesett az Oroszország által Ukrajna ellen indított szégyenletes és agresszív háború kezdete óta eltelt 6 hónappal, mind litván, mind ukrán zászlót vittünk az eseményre.

A litván válogatott bemutatásakor mi, a litván szurkolók sok litván zászlót loobgtattunk, amelyek nálunk voltak, valamint Ukrajna zászlaját is elővettük. Ezzel szolidaritásunkat és támogatásunkat fejeztük ki Ukrajna és az ukrán nép iránt, amely oly hősiesen védekezett az orosz agresszió ellen. Litvánia sportarénáiban, stadionjaiban és utcáin több ezer ukrán zászlót láthatnak – ez volt tehát a mi gesztusunk a támogatásunk jeléül.

Néhány perccel később azonban megjelent előttem egy biztonsági őr, és megpróbálta elmagyarázni, hogy nem szabad kitenni az ukrán zászlót. Szerinte csak Litvánia vagy Magyarország zászlaját lehet kitűzni az arénában a mérkőzés alatt. Nem magyarázta meg ezt a korlátozást, csak megismételte a követelését. Ragaszkodott hozzá, hogy adjam át neki a kék-sárga zászlót, vagy ha nem adom át, akkor vele együtt elmegyek.

Két gyerekkel voltam, akik azonnal megijedtek ettől a helyzettől. El kell ismerni, hogy az őr szakszerűen és udvariasan viselkedett, de ez a helyzet túl drámai volt a gyerekek számára. Ezért feltekertem a zászlót, és a helyem mellé tettem. Néhány perccel később 3 őr visszatért, és követelték, hogy adjam át nekik az ukrán zászlót, és a mérkőzés végéig egy szekrényben tartották.

A mérkőzés után visszakaptuk az ukrán zászlót. Az aréna közelében összegyűlt litván szurkolók a litván és ukrán zászlók előtt a „Dicsőség Ukrajnának!” skandálták. Dicsőség a hősöknek!”

Mivel az iskolámban kosárlabdáztam, és továbbra is szenvedélyesen szeretem ezt a sportágat, olyan barátaimhoz fordultam, akik életük nagy részében a sport területén dolgoztak.

Szerintük nincs olyan létező szabály, amely tiltaná egy harmadik csapat zászlajának kitűzését két csapat mérkőzésén.

Először is, Ukrajna válogatottja is részt vesz ezen a tornán az L csoportban, míg Magyarország és Litvánia a K csoportban játszik. Ez azonban azt jelenti, hogy az ukrán vagy bármely más szurkoló részt vehet a mérkőzéseken, és bármelyik csapatnak szurkolhat a tornán belül. Beleértve a nemzeti csapatok zászlóinak használatát is.

Másodszor, más országok ligatagjai bármelyik csapat (akár a nemzeti csapatok) tagjaként játszhatnak. Ugyanakkor a szurkolók szabadon használhatják a liga más tagjainak nemzeti zászlóit, hogy ezzel is tisztelegjenek a játékban tanúsított profizmusuk előtt. Bár sem a litván, sem a magyar csapatban nem szerepelnek ukrajnai ligatagok, maga az elv, miszerint a Magyarország és Litvánia közötti versenyeken tilos az ukrán zászló használata, abszurd.

Bár a Savaria Aréna építése magyar jogi személyhez tartozik, a mérkőzéseken minden, ami történik, a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (FIBA), a verseny szervezőjének ellenőrzése alatt kell állnia. Csak a FIBA határozza meg a szabályokat, hogy hogyan kell játszani és hogyan kell szurkolni a sporteseményein.

Ennek megfelelően a FIBA szervezőit Magyarországon a Magyar Kosárlabda Szövetség képviseli, amely a bajnokság szervezőinek megbízásából bérli a sportlétesítményeket, árulja a jegyeket, és gondoskodik a rendezvények biztonságáról.

A lelátókon is ő állapítja meg a szabályokat.

Ez azt jelenti, hogy az ukrán zászló eltávolítását követelő őrök kifejezett vagy hallgatólagos utasítást vagy parancsot kaptak arra, hogy a mérkőzéseken ne engedélyezzék az ukrán szimbólumok megjelenését.

Pontosan ki (és miért) adott ilyen törvénytelen utasítást, amely sehol sincs lefektetve, és amely nyilvánvaló tiszteletlenséget jelent az ukrán szimbólumok iránt, még inkább az ország függetlenségének napján?”




A kérdés nagyon jó, ugyanis a FIBA biztos nem, a szombathelyi önkormányzat szintén nem, hiszen február 25-én még az ukrán zászlót is kitűzték a városházára, hogy kifejezzék szolidaritásukat az ukrán néppel, szóval akkor sok lehetőség nincs: vagy a biztonsági szolgálat vezetése, vagy az adott biztonsági őr volt radikálisan oroszbarát. Azt ugyanis nem lehet kockázati tényezőnek tekinteni, hogy az ukrán zászlót Magyarországon akár a magyar, akár a litván szurkolók provokációnak tekinthetnék, azért itt még nem tartunk. Legalábbis remélem, hogy nem. Sajnos azt viszont meg kéne tanulni, hogy a világ más országaiban szokott lenni következménye annak, ha az ember jogtalanságot cselekszik: csak nálunk lehet majdnem minden disznóságot megúszni. Ez most vaskos sértés volt, figyelemmel fogom kísérni, történik-e valami az ügyben, például bocsánatot kér-e akárki is, én a magam részérők közreadtam (a magyar sajtóban először), aztán lássuk meg, mi lesz. Ahogy Hunniát ismerem: nem lesz semmi, csak a jó érzésű emberek szégyenkeznek majd kicsit.

Folytassuk Darja Dugina most már orosz népmesévé fajuló ügyével, mellyel kapcsolatban tegnap felröppent egy igen kövér hírlapi kacsa, miszerint Natalja Vovokot, feltételezett merénylőjét 17 késszúrással meggyilkolták volna, de ebből egy szó sem igaz, máshol alaposan ki is veséztem ezt a történetet. Időközben az FSZB is előállt egy új mesével, Vovk állítólagos ukrán cinkosáról, Ciganyenkóról, szóval Ezeregyéjszaka-fesztivál van Moszkvában.

Viszont mutatok másik gyilkosságot, ami legalább annyira gyanús, mint a Dugina-merénylet.

Azt írja a Mediazona, hogy:

Az ukrán Verhovna Rada volt parlamenti képviselője és az orosz ellenőrzésű Herszon tartományi mezőgazdasági közigazgatás helyettes vezetője, Olekszij Kovaljov meghalt Herszon régióban. Erről a Baza, az Ukrajinszka Pravda, a Most című helyi kiadvány és a herszoni OVA vezetőjének tanácsadója, Szerhij Hlan számolt be.

Hlan szerint Kovaljov holttestét a Hola Prisztanban lévő házában találták meg, a közelben pedig egy, a tisztviselő nevére bejegyzett fegyver feküdt. Kovaljov barátnőjét a nyakán vágták meg egy késsel, jelenleg az intenzív osztályon ápolják – tette hozzá.

A Baza szerint augusztus 28-án délután ismeretlenek betörtek a tisztviselő házába, és egy ismétlő sörétes puskával lelőtték, barátnőjét pedig nyakon szúrták. Az Ukrajinszka Pravda forrása a Sluha Naroda pártból, amelyhez Kovaljov tartozott, megerősítette a haláláról szóló információt, de nem közölt részleteket az esetről.”

Kovaljov kollaboráns volt, áruló, a partizánok szitává lőtték a saját Mossberger puskájával, még a barátnője torkát is megpróbálták elvágni, mi ebben a titokzatos? Az, hogy távolról sem annyira biztos, miszerint a partizánok voltak. Kovaljovot egyszer már felrobbantották idén, június 22-én, autóstól, miután a Rada június nyolcadikán hazaárulóvá nyilvánította (külön elutazott Herszonba hűségesküt tenni az oroszoknak), azt a merényletet még túlélte, ezt már nem.


De emlékezzünk a hírösszefoglaló első részére, mit is mondott a melitopoli polgármester, Ivan Fedorov?

Az orosz biztonsági szolgálatok eltakarítják a kollaboránsokat, és a kollaboránsok egyre gyakrabban közlik az ukrán különleges szolgálatokkal, hogy nem akarnak többé Ukrajna ellen dolgozni.”

Ennek két oka lehet. Herszon és Melitopol vidékén az ukrán erők kellemetlenül közel járnak már a városok határához, és a kollaboránsok is féltik az életüket – a másik prózaibb, maguk az oroszok is szabadulnak a kollaboráns tisztségviselőktől, hivatalnokoktól, ugyanis kell a helyük az Oroszországból érkező új vezetőknek. Szóval, nem is olyan biztos, hogy ez partizánakció volt, lehet, hogy az oroszok akartak megszabadulni ezért vagy azért Kovaljovtól. Épp az Ukrajinszkaja Pravda említi egy bekezdésben, hogy

Több bűnüldöző szervezet forrásai is közvetve megerősítették a Kovaljov halálával kapcsolatos információkat. Azonban a források óvatosak az állításokkal kapcsolatban, mivel fennáll a megrendezett merénylet lehetősége.”





Szóval, ebből az a tanulság, hogy ha valaki oroszokkal kollaborál, és nem akarja, hogy szitává lőjék, költözzön a tizedikre, mert ez esetben csak kihajítják az ablakon, de sörétes puskáról szó sem lesz.

Akár a partizánok, akár az FSZB-sek, a végeredmény szempontjából majdnem mindegy.

Mára ennyi hír jutott, holnap folytatódik a krónika.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!


Oszd meg másokkal is!