Ma megint sok mindenről kell beszélnem, de először is lássuk a tegnapi írásom utóéletét. Az megjelent 16:33-kor, el kellett mennem kicsit itthonról, mikor hazaértem, látom ám, hogy az RTL.hu is méltóztatott foglalkozni „az Ukrinform híre alapján” az üggyel, náluk 18:51-kor jelent meg valami hasonló, mint itt. Vagy inkább: valami nagyon-nagyon hasonló.
Az ilyen történetekkel nem érdemes túl sokat törődni, ha úgy vesszük, mindketten ugyanazt a nyilvános hírügynökségi forrást használtuk, csak én több, mint két órával előbb. Témát nem lehet levédeni, ahhoz mindenki hozzányúlhat, ha szóvá tenném, hogy milyen különös ez az egybeesés, alig megy ki az én anyagom, ők is nekilátnak, nagy volna a megrökönyödés és sok lenne a felhúzott szemöldök, felemelt hang, sokan kérdeznék, hogy mit képzelek. Elsősorban azt képzelem, hogy én ugyan naponta olvasom az Ukrinformot, de róluk ezt nem gondolnám. Jó, akkor megesküdnének, hogy Ukrinformmal kelnek és fekszenek, életük az Ukrinform, tán haláluk is: itt halna meg minden érvelés, mert bizonyítsam be, hogy nem így van. Ezt az egész állapotot megelőzte volna, ha betesznek egy hivatkozást az írásukba és megjelölik benne a Zóna anyagát , ez ugyanis a korrekt, kollegiális módja az ilyesminek.
Mindenesetre, ha már az RTL.hu méltóztatott – ó, dehogy az én írásom alapján, az Ukrinform alapján! – tájékoztatni a történetről, és viszont az ő második írásukat idézem az ügy fejleményeiről, éspedig részben azért, hogy megmutassam, hogyan kell ezt korrekt módon művelni, részben mert kölcsönkenyér visszajár.
Szóval, azt írják:
„Túllépték a hatáskörüket, hibáztak a biztonsági szolgálat tagjai a Szombathelyen, az Aréna Savaria sport- és rendezvénycsarnokban tartott magyar–litván kosárlabda vb-selejtezőn, közölte az rtl.hu-val a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége (MKOSZ). Mint arról hétfőn, az Ukrinform cikke alapján beszámoltunk, augusztus 24-én, szerdán kisebb, diplomáciainak is nevezhető incidens történt a Magyarország-Litvánia kosárlabdameccsen, ahol az egyik litván szurkolótól a rendezők elkoboztak egy ukrán zászlót. (…) Az MKOSZ az rtl.hu megkeresésére úgy fogalmazott, hogy a rendezvény biztosításáért felelős Hunbert Trade Kft. munkatársai önhatalmúan döntöttek a zászló elvétele mellett. A kosárlabda-szövetség ilyesmire nem adott utasítást, sem a magyar, sem a nemzetközi kosárlabda-szövetség (FIBA) nem korlátozza más országok zászlójának bevitelét a lelátóra, nincs erre vonatkozó tiltó szabály. (…) Az augusztus 24-i magyar–litván vb-selejtező biztonsági tervében nem szerepelt, hogy tilos más nemzet zászlóját a lelátóra vinni, tájékoztatta az rtl.hu-t a Hunbert Trade Kft. vezetősége, és egyúttal elismerték, hogy hibáztak a kollégáik, akik elkobozták az ukrán zászlót. Az incidensre magyarázattal is szolgáltak: munkatársaik gyakran szoktak magyar labdarúgó-mérkőzéseken is rendezői feladatot vállalni, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) szabályai pedig kifejezetten tiltják a más országok zászlóival történő szurkolást. A Hunbert Trade Kft. szerint a szombathelyi kosármeccsen úgymond megszokásból, az MLSZ focimeccsein bevett protokollt követve jártak el kollégáik.”
Mondtam, hogy nem lesz a világon semmi következménye a dolognak? Mondtam.
Mindegy, ennyit erről az áldatlan történetről és az utóéletéről. Tulajdonképpen csak azért foglalkoztam a „különös véletlennel”, ami az Ukrinform írását más elé is elsodorta (ó, tőlem teljesen függetlenül!), hogy azok a kolléga hölgyek és urak – elég sokan vannak, és a magyar sajtó minden szegletében előfordulnak – akik belőlem élnek, innen vadásszák össze a híreket, témákat (néha még szó szerint is, nem egy eset volt már rá) ne gondolják, hogy nem látom, mit művelnek. Csak többnyire nem szólok. Most szóltam. Máskor is fogok, ha jónak látom.
Akkor lássuk az aktuálisabb híreket. Örömmel értesítek mindenkit – még mindig a tegnapi írásomra kell hivatkoznom – hogy lottóötöst várok. Ugyanis tegnap kissé rosszmájúan megjegyeztem volt, mikor a TASZSZ egyik híre hatodjára jelentette be az ukrán légierő teljes és tökéletes megsemmisülését, miszerint:
„Hogy nekem erről miért Johnny Cash régi száma, a „Ghost Riders in the sky”, az rejtély, de biztos vagyok benne, hogy fel fognak tűnni azok a bizonyos szellemlovasok az égen…”
Erre mondtam, hogy így legyen ötösöm a lottón. Mert mit ír ma a TASZSZ?
„Moszkva, augusztus 30. /TASS/. Az orosz légvédelmi erők két ukrán Szu–25-ös harci repülőgépet lelőttek, három Tocska-U ballisztikus rakétát és 53 rakétát fogtak el az elmúlt nap folyamán az ukrajnai különleges katonai műveletben – jelentette kedden Igor Konasenkov altábornagy, a védelmi minisztérium szóvivője.”
Két Szu–25-ös? De hiszen már tegnap délben nem volt egy sem belőlük, már nem létezett semmiféle ukrán légierő, nem tetszik emlékezni? Nem, tegnap tegnap volt, ma meg ma van. A Szu–25-ösök vagy feltámadtak tegnap óta, hogy megint elpusztuljanak, és holnap újra kezdjék az egészet, vagy a tegnap elpusztítottak kísértetei, szellemei voltak. Mondom én, hogy feltűntek azok a bizonyos szellemlovasok az ukrán égen! „Yippie i ah, Yippie i oh” – hogy Johnny Casht idézzem. (Magyarul: jippijájé, jippijájó, a klasszikus country-szám refrénje)
Herszonból viszont érdekes hírek jönnek. Most sem tisztázott körülmények között ma délelőtt és a déli órákban komoly tűzharc zajlott a város Pivnicsnij és Tavriiszkij (oroszul: Tavricseszkij) negyedeiben. Nem világos, kik lőttek kikre, az főleg nem, hogy kik győztek, mindenesetre a TASZSZ erről is beszámolt:
„Herszon, augusztus 30. /TASZSZ/. Egy szabotázs- és felderítő csoportot számoltak fel kedd reggel a herszoni Tavricseszkij mikrokörzet közelében – közölte a TASZSZ-szal Kyrilo Sztremouszov, a regionális katonai és polgári közigazgatás helyettes vezetője.
„Volt egy aktiválás Tavricseszkijnél. De ott minden rendben van, minden ellenőrzés alatt áll. A szabotázs- és felderítőcsoport minden tagját likvidálták” – mondta Sztremouszov.
Megjegyezte, hogy a szabotázs- és felderítő csoportok minden olyan tagját, aki a felszabadított Herszon területére lépett, és nem adja meg magát, likvidálják.”
Hát, nem hinnék én olyan nagyon ennek a Sztremouszovnak, hétpróbás gazember, politikai szélhámos, áruló kollaboráns. De ebben az esetben van még egy okom rá, hogy ne higgyek neki: az, kérem, hogy akármennyire is úgy beszél, mintha Herszonban lenne, jelenleg Voronyezsbe menekült. Onnét osztja az észt. Mégpedig – mint az UNIAN rájött – a voronyezsi Marriott hotelből, ugyanis feltűnt nekik, hogy mi látszik az általa közzétett videók hátterében, az ablakon keresztül. A voronyezsi Nagyboldogasszony-székesegyház és a helyi épületgépészeti főiskola… márpedig Voronyezsből nem beszélhetett hitelesen a herszoni állapotokról sem. Valljuk be: ez a cégéres gazember nem csak a veres inget, barna nadrágot húzta fel, hanem a nyúlcipőt is, és most orosz földről szélhámoskodik.
De hát van neki oka menekülésre?
Van bizony. Az igaz, hogy Ukrajnában nincs halálbüntetés (különben nem is lehetne az ország uniós tagjelölt), de az is igaz, hogy a partizánok nem sokat jogászkodnak, ha elkapnak egy-egy kollaboráns hivatalnokot, politikust, épp tegnap írtam arról, milyen halála volt Olekszij Kovaljovnak, a volt Vrehovna Rada-képviselőnek, aki direkt elutazott Herszonba hűségesküt tenni az oroszoknak. Fele sem tréfa ám ennek: a Meduza egyik írása alapján összeszedtem, hány ilyen kollaboráns bánta már meg örökre a partizánok hathatós közreműködésével az árulását, álljon itt egy hevenyészett lista.
Herszon régió
Március 20. – Herszonban, az otthona közelében autójában lelőtték Pavel Szlobodcsikovot, a város korábbi polgármesterének és a Herszon terület oroszbarát adminisztrációs vezetőjének, Vlagyimir Szaldónak a segédjét.
Április 20. – Valerij Kulesov bloggert, Kirill Sztremuszovnak, a Herszon régió oroszbarát adminisztrációs vezetőhelyettesének egyik segítőjét lőtték le az autójában Herszon városában.
június 18. – Herszonban Jevhen Szobolev, az oroszbarát adminisztráció által kinevezett regionális büntetés-végrehajtási osztály vezetője kórházba került egy autóbomba következtében.
június 22. – Csernobajevkában felrobbantották az oroszbarát faluvezető, Jurij Turulev autóját. Könnyű sérüléseket szenvedett.
június 24. – Herszonban egy autóbombatámadásban meghalt Dmytro Szavlucsenko, a Herszon régió oroszbarát adminisztrációjának család-, ifjúság- és sportosztályának vezetője.
Július 7. – Szerhij Tomko rendőrfőnök-helyettest lelőtték autójában Nova Kakhovkában.
augusztus 4. – Volodimir Saldo, Herszon terület megszállási adminisztrációjának vezetője mérgezés gyanújával kórházba (a moszkvai Szklifoszovszkij Intézetbe) került.
augusztus 6. – Vitalij Gurát, a megszállt Nova Kakhovka közigazgatásának helyettes vezetőjét otthonában agyonlőtték. A tisztviselőt súlyos sérülésekkel kórházba szállították. A Krímbe szállítás közben halt meg.
augusztus 22. – Herszonban felrobbantották Igor Telegin, a megszállt Herszon régió közigazgatásának belpolitikai osztálya helyettes vezetőjének autóját. A hivatalnok túlélte.
augusztus 29. – Olekszij Kovaljovot, a megszállt Herszon régió mezőgazdasági közigazgatásának helyettes vezetőjét holtan találják otthonában, Hola Prisztanban. Fejbe lőtték. Júniusban felrobbantották az autóját. Akkor kórházba került.
Zaporizzsjai terület
május 22. – A megszállt Enerhodar polgármestere, Andrij Sevcsik kórházba került, miután háza bejáratánál robbanás történt.
július 11. – A megszállt Melitopolban merényletet követtek el Andrij Sziguta, a melitopoli járási közigazgatás vezetője ellen. Nem sérült meg.
Augusztus 12. – Melitopolban robbanás következtében megsérült az Egységes Oroszország választási központjának egyik vezetője, Oleh Sosztak.
Augusztus 24. – Ivan Szusko, a megszállt Mihajlovka falu közigazgatásának vezetője egy autóbomba következtében meghalt.
Augusztus 26. – Berdjanszkban a város közlekedési rendőrségének helyettes vezetője, Alekszandr Kolesznyikov repeszsérülésekbe halt bele egy robbanásban, amely egy egészségügyi központ közelében történt, ahol menekültek éltek.
augusztus 27. – A megszállt Mihajlovkában felakasztva találták Andrej Ryzskov rendőrfőnököt.
Harkivi terület
Július 10-én – Velyky Burluk falu vezetője, Jevgenyij Junakov a helyi közigazgatás épülete közelében elkövetett autóbombatámadás következtében meghalt.
Luhanszki terület
március 2. – Holtan találták Volodimir Sztrukot, a luhanszki terület tanácsának volt képviselőjét és Kreminna város vezetőjét.
Donyecki terület
augusztus 20. – Házi készítésű bomba robbant a mariupoli állatkert bejáratánál, amelyet Konsztantyin Ivascsenko oroszbarát polgármester akart meglátogatni. Senki sem sérült meg.
Ahogy nézem, a partizántevékenység élénk, a levegő puskaporos, éspedig a leginkább Herszonban az, ott már tíz kollaboránst amortizáltak örökre a konstruktív társadalmi vita jegyében, érthető, ha Sztremouszov megszökött. Csak azzal nem számol, hogy ő Herszonban még csak-csak ért valamit a gazdáinak, de Voronyezsben, főleg így, hogy ki is derült, miszerint ott van, senkinek nem ér ő már egy lukas rézkopeket sem. Ha nem a partizánok küldik el a Pokolba, megteszik a kenyéradói, aki inkább szabadulnának tőle, mert megtartani nem volna semmi értelme.
A végére hagytam egy rejtély megfejtését. Az orosz erők esküdöznek, hogy nap, mint nap HIMARS-ütegeket lőnek szét, már jóval többet pusztítottak el, mint amennyi egyáltalán Ukrajnába érkezett – közben meg a HIMARS-ok dolgoznak, ki érti ezt?
Mától mi, mert kiderült: az ukránok egyszerűen fából készült HIMARS-modelleket hagytak jól látható és néptelen helyeken, ezeket támadja és pusztítja el az okos orosz hadsereg a maradék méregdrága Kalibr rakétáival…
Van egy olyan érzésem, hogy előbb fogynak ki ők a rakétából, mint Ukrajna a fából.
Mára ennyi hír jutott, hagyjunk munkát holnapra is.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!