Szemelgessünk, aztán folytatom a dolgomat, amit már megint két hete hagytam félbe. Origo, mi más, és nem én kezdtem, hanem Szele Tamás barátom, előtte Iványi Gyuri barátom, én folyamatosan, és mi mindnyájan minek.
Aki ezt tartja etalonnak, ezután is ezt tartja majd, aki nem, ezután se, az egész cucc pedig maximum arra jó, hogy az alacsony vérnyomást feltornázza, már, ha, és már, akkor. Akkor, ha az ember belegondol, hogy azoknak a szavazóknak a kezében van az ő nem, nem sorsa, hanem ideje, amit aztán a sorsa alakítására fordíthat ahelyett, hogy vegetálásra fordítaná, akik ezeket az utolsó morzsáig benyalják, egyéb konteókkal együtt. Jó, mindezt a másik boltban is meg lehet kapni, P. B-ig bezárólag, aki most egy hozzászólásban a rántott borjúlábról derítette ki, hogy az egy szegény kis bocié volt a kirántás előtt, a napokban a brit birodalomról, ami persze, lásd Tamás barátomat, már jó ideje nem létezik, hogy micsoda egy véres fertő volt, élén – perszehogy nem élén, hanem protokolláris csúcsán – a nemkedvesnénivel, aki most meghalt, und so weiter.
A végtelen, előítéletes butaság és butaságra épített manipuláció verseng itten a végtelen, előítéletes, erőszakos emancipációval (állatokig bezárólag), és erre épített manipulációval. Hogy az ember tulajdonképpen növényevő, egy lépésre a fényevéstől, amit érdekes módon ugyanezek a széplelkek kinevetnek, de a növényekkel is csínján, mert jaj, a fák, akkor mégiscsak marad a fény, vagy a virágok illata, középút pedig nincs, nincs és nincs. Vagy ez, vagy az.
Ez pedig kortünet. Nem is mai kortünet, már jó pár évtizede elkezdődött, hogy ne mondjam, több, mint egy évszázada.
Semminek nincs közepe. Alaptézis, dogma, aki vitatja, az is csak úgy vitatja, hogy csak közepe van. A farkas nemhogy néha emberre is vadászó ragadozó lenne, de szelíd, a légynek sem ártó, kifejezetten barátságos lény, szintén útban a fényevés felé (még az aranysakálban se lennék biztos, Toldi nélkül sem). Báthori Erzsébet szüzek vérében fürdött. Dehogy fürdött, szerető feleség volt, majd jámbor özvegy, a végén meg politikai ármánykodásból (is) koholt vádak alapján befalazták. Dehogy falazták be, csak nem mehetett ki a csejtei várból. Befalazták. Nem falazták. Fürdött. Nem fürdött, sőt épp ellenkezőleg. III. (Plantagenet) Richárd angol király púpos torzszülött volt. Hogy lett volna az, nézzék csak meg a róla készült festményt, majdnem a legszebb angol király volt, aki személyesen szállt hadba Bosworth mezején, és majdnem sikerült ellenfelével is személyesen leszámolnia, ha el nem árulják.
Púpos páncélt különben se kovácsoltak.
III. Károly egyébként egyre jobban tetszik nekem. Tudják, a puszi. Az ember ilyen kedves kis gesztusoktól is meghatódik. Már Camilla se tűnik olyan rondának, mint amilyen ronda. Amúgy – most tessenek törölni az ismeretségi körből – én Dianáról se gondolnám, hogy non plus ultra volt, óvónőnek (szakmája szerint) sokkal jobban el tudtam volna képzelni, mint királynénak, de akár mint hercegnének, és – kapaszkodjanak meg – Camillából az ágyban is milliószor többet néztem ki, mint belőle. Ez én vagyok, a magam perverzitásával, lelkükre ne vegyék.
Az esztétikum nem feltétlenül jár kéz a kézben a szexepillel. (Ráadásul mindkettő egyéni ízlésfüggő, a kémiát meg hagyjuk meg a Coelho-kedvelőknek és a szőke Donald bácsinak Ámerikában).
De tényleg szemelgessünk, drága királyok, hercegek, grófok, naplopók, burzsoák, és véreim, magyar proletárok, hogy tényleg mehessek a dolgomra. Itt van nekünk ez a tényszerűségéről híres, független, komoly orgánum, az Origo, a párt kedvence, ahogy Szergej Mironovics Kirov elvtársat, a leningrádi balerinák nagy tisztelőjét nevezték, mielőtt egy bizonyos Leonyid Nyikolajev nevű fiatalemberrel összefutott volna a Szmolnij folyosóján. Nos, az Origo, most úgy tűnik, lemaradásban van. Még a régebbi ukázok szerint dolgozhat, mert a többiek már megkezdték a fordulást, körülbelül olyan gyorsasággal persze, mint az egykori Titanic a jéghegy előtt, és meglehetősen tétován, de hát ezt meg is értem.
Most még a Főnök kilógó nyelve (nem betegség, nem szájszárazság: ez is iránymutatás, én már rég rájöttem, csak az ostoba ellenzék nem) is tétovázik, hogy merre lógjon ki.
„Itt van Putyin üzenete az ukránoknak”. „Rendkívüli” jelzővel ellátott, piros betűs főcím. Medvegyev (indián nevén Mackó, az indiánok a méreteket illetően is ragaszkodnak a valósághoz) megpróbál túllicitálni. Goebbels mester forog a sírjában, mert már megint ellopták a legjobb poénjait, ezúttal a sztálingrádi diadal utáni totális háború meghirdetését. Hogy nem diadal volt, hanem vereség? Hát aztán? Attól még meghirdethette. Van az Oroszlánkölykök (Irwin Shaw) végén egy jelenet, fejből idézem, amelyben a német őrmester egy fára felakadt, tehetetlen amerikai ejtőernyősre bukkan. „Ajánlok egy alkut”, mondja az ejtőernyős. „Te levágsz engem innét, én pedig elfogadom, hogy megadod magad.”
Talán Mackó tudatalattijából is ezt tört elő.
No de hol van itt Putyin üzenete? Természetesen sehol. Putyin neve egy árva szóval se szerepel a cikkben. Putyin örül, hogy él. Már, ha él, ugye. Önök is láthatták a néhai II. Erzsébet most nyugállományba vonuló hasonmását. Ha egy ötvenmilliós országban lehet ilyen elképesztő hasonlóság két ember között, egy háromszor akkora lélekszámúban pláne lehet. Van is, erre mérget vehetnek. Semmi se biztos, drága feleim. Semmi, még szemtől szembe sem. Nézzenek meg egy pár hónapos képet Erzsébetről, nézzék meg a legutolsót, és gondolkodjanak el rajta, hogy a perifériás érbetegség ilyen rövid idő alatt is mit művelhet az ember lányával.
„Ukrajna teljes csődben, ráadásul a háború sokkal durvább szakasza jön.” Erről már Iványi Gyuri, exbankelnöki és pénzügyi szakértői minőségében is ejtett néhány baráti szót, én ugyan nem fogom szajkózni, elég itt annyi, hogy lóf.szt. Mármint lóf.szt van csődben, ameddig támogatják, márpedig támogatni fogják. Lehet neked akármekkora tartozásod felém, ha megengedem, hogy akkor fizess, amikor tudsz, és folyamatosan adok újabb hiteleket. Nagy-Britanniának is hatvanegy évre volt szüksége a második világháború után, de kipengette, előtte úgy mellesleg megnyerte a háborút. Mi is a durvább szakasz? Megint szegény Joseph jut az eszembe a totális háborúval, és megint nem céloztam nagyon mellé: a durvább szakasz az Origo szerint a polgári infrastruktúra megsemmisítése, így, szalonképes megfogalmazással, kevésbé szalonképesen a civil lakosság ellen folytatott terrorháború, még kevésbé szalonképesen a civil lakosság irtása. Még mielőtt emlékeztetnének rá, a németek és japánok ellen viselt angol–amerikai légiháború is az volt, azzal a különbséggel, hogy ők nem csak ezzel akarták megnyerni a háborút, azaz kiálltak a német és japán hadsereggel is. Az, amit az oroszok művelnek, egy kevés kockázattal járó, gyáva és aljas pusztítás, kizárólag a pusztítás kedvéért. (Bombázó Harris légimarsall se törte meg a németeket, ahogy Tokió és egyéb japán városok bombázása se a japánokat, de még az ipart se: a német haditermelés 1944-ben járt a csúcson.)
„Szijjártó Péter: a háborús helyzet egyre súlyosabb.” Mit is mondjon, szegény feje, ha már külügyér? A nemzetközi helyzet fokozódik. Perszehogy nem egyre súlyosabb, csak az oroszok szempontjából, az ukránokéból ellenkezőleg, node Virágot Algernonnak. Jó, Péternek, ne akadjanak mindenen fent.
„Bayer Zsolt: egy latorállamért kellene megfagynunk?” Hát bizony. Ezt csinálták Magyarországból. Ja, hogy ő Ukrajnára értette?
I’m so sorry.
„Megmutatjuk, milyen elképesztő luxusban élnek a szankciókat követelő brüsszeli politikusok.” Nem kell az elképesztő luxushoz Belgiumba menni, kollégák, elég Hatvanpusztáig.
„Lélegeztetőgépre került az F1-es pilóta.” Aztán levették, és ma hazamegy. „Béla bekakilt!” „Jesszus! Ilyen beteg? Mikor kakilt be?” „Fél éves korában.”
„Ismeretlen férfival látták csókolózni Berki Mazsit – fotók.” Nem látták, csak a fotós látta állítólag, a fényképeken senki nem csókolózik senkivel, a háttal álló hölgy bárki lehet, a többi pedig nem érdekes, igazából ez se. Tölti a fájdalmas űrt, ahol érdemi híreknek kellene lenniük, érdemi tálalásban. „Hol van itt a csókolózás? Ez egy krumplinyomó!” „És? Fotó, nem?”
És így tovább, a régi Hungária együttes nyomdokaiban:
„Csepereg az eső, vizes már a tető,
Ó, szomorú ló!”
Ja, „csúnya az idő”. Sag’ schon.