Ma sokféle hír kerül az összefoglaló második részébe, annyi a közös bennük, hogy egyik sem jó. És lesz kettő, ami nem kerül bele: az egyik Zelenszkij elnök autóbalesete, ugyanis annak során senkiben sem esett komoly kár, a másik az állítólagos merénylet Putyin ellen, amire viszont semmi bizonyíték nincs.
Rangos hírforrások nem erősítették meg semmilyen nyelven, az még érthető lenne, ha a Kreml sajtója elhallgatná, de a zömében külföldön megjelenő orosz ellenzéki sajtó sem ír róla, pedig ha valaki, hát ők azonnal közölnék az ilyesmit – már persze, ha megtörtént volna. Szóval ezzel nem foglalkozunk, mert nincs mivel.
Foglalkozunk viszont Zelenszkij elnök beszédével, ugyanis Ukrajna vezetője a szokottnál ékesebben szólóan beszélt a szülővárosát, Krivij Rihet fenyegető árvíz miatt. Mint ismeretes, szeptember 14-én az orosz csapatok Kindzsal és Iszkander rakétákkal csapást mértek a város hidraulikai infrastruktúrájára. Ennek következtében az Inhulec folyó vízszintje két-három méterrel megemelkedett. 112 magánházat és nyaralót öntött el a víz. Az éjszaka folyamán a gáton ellenőrzött robbantást végeztek az állapot megszüntetése érdekében, hogy növeljék a folyó áramlási kapacitását. Szeptember 15-én reggelre a folyó vízhozama csökkent, és a vízszintje csökkenni kezdett, most már negyven centiméterrel lejjebb van, rövidesen minden helyreáll.
Zelenszkij ettől függetlenül megharagudott és részben orosz nyelvű beszédet mondott, melynek orosz része természetesen a megszálló katonáknak szól. Érdemes idézni.
„Az Önök mai rakétacsapásai, az orosz rakéták Krivij Rihre, a karacsuni víztározó gátjára, olyan létesítményekre, amelyeknek egyáltalán nincs katonai értékük, valójában több százezer egyszerű civilre – ez egy újabb ok, amiért Oroszország veszíteni fog. Nemcsak ezt a háborút fogja elveszíteni, hanem magát a történelmet is. A történelmet emberek írják, nem embertelenek.
Mindazok, akik ezekkel a rakétákkal támadnak, azok, akik a mi földünkre jöttek: gyengék. Ti vagytok a gyengék, akik civilek ellen harcoltok. Gazemberek, akik elmenekülnek a csatatérről, és távolról próbálnak kárt okozni. Terroristák maradtok mindig, akiket a saját unokáitok fognak megszégyeníteni és megtagadni.
Az események azt mutatják, hogy az orosz katonák számára az egyetlen kiút, ha megadják magukat az ukrán erőknek. Ez az egyetlen módja annak, hogy garantáljuk az életüket és az összes egyezménynek megfelelő bánásmódot. Mostanra minden orosz katonának meg kellett volna értenie, hogy csak az ukrán fogságban nem fogja senki ágyútölteléknek használni egy Oroszország számára nyilvánvalóan vesztes háborúban.”
Az orosz hadsereg ugyebár sosem lő civil célpontra, kivéve, amikor igen, ennek példáját látjuk most. Sajnos látunk szomorúbbat, kegyetlenebbet is, de nem lehet elhallgatni: itt jelezném, hogy olyan részlet következik, amit jobb, ha csak az erős idegzetűek olvasnak el.
A The Insider és a BBC jutotak a balaklijai kínzókamra nyomára. A település pár napja szabadult fel, és borzalmas részletek derültek ki az orosz megszállás hétköznapjairól.
Az orosz megszállók a balaklijai rendőrség pincéjében börtönt rendeztek be, ahol legalább 40 ukrán állampolgárt kínoztak meg, akik vagy a hadseregben szolgáltak vagy rokonaik szolgáltak ott – állítja Szerhij Bolvinov ezredes, a Harkivi Terület Nemzeti Rendőrség Nyomozó Osztályának vezetője. Az ukránbarát szimpátiával gyanúsított városlakókat a második emelet 7-es számú szobájában erőszakosan hallgatták ki. A plafonról még mindig elektromos kábelek lógnak le, amelyeket az áramütésekhez használtak – jelentette a BBC, a The Globe and Mail és a frissen felszabadult városba érkezett emberi jogi aktivisták.
Mint az újságírók leírják, a 7-es szoba egyik falán golyónyomok tömege látható körülbelül egy méterrel egy kis fekete szék fölött, ami arra utal, hogy a kihallgatók a foglyok feje fölé lőttek a megfélemlítés eszközeként. Bolvinov ezredes nyíltan „kínzókamrának” nevezte ezt a szobát. A rendőrségen talált dokumentumok arra utalnak, hogy a kínzásokat az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) tisztjei hajtották végre. Az első emeleten négy kis, ablak nélküli cella található. Bolvinov szerint, bár a cellákat egyenként két fogvatartott befogadására tervezték, az ott tartózkodók akár 10 embert is tartottak egy cellában.
A nőket külön cellában tartották – egyszerre akár nyolcat is. Az egyik férfi cellában valaki május 22-től kezdve számon tartotta a fogságban töltött napjaikat, jeleket karcolt a falra a guggolós WC mellett. A helyiek úgy emlékeznek, hogy minden ukránbarátnak vélt megjegyzés napokig vagy akár hetekig tartó kihallgatáshoz és kínzáshoz vezetett.
A BBC riportere idézi Artemet, aki Balaklijában él, és 40 napot töltött az orosz hadsereg foglyaként. Azért vették őrizetbe, mert megtalálták nála az ukrán fegyveres erőknél szolgáló bátyja fényképét. Artem elmondta, hogy áramütéseknek vetették alá. Artem szerint az FSZB-sek szándékosan kikapcsolták a szellőzőrendszert, hogy a foglyok hallhassák társaik sikolyait:
„Kikapcsolták, hogy mindenki hallhassa, hogyan sikoltoznak az emberek, amikor áramütést kapnak. Ezt minden második nap megtették néhány fogollyal… Még a nőkkel is ezt tették. Két drótot kellett fognom, melyek egy elektromos generátorhoz csatlakoztak. Minél gyorsabban ment, annál nagyobb volt a feszültség. Azt mondták: ‘ha elengeded, véged van’. Aztán elkezdtek kérdéseket feltenni. Azt mondták, hogy hazudok, és még jobban elkezdték pörgetni, és a feszültség nőtt.”
Tatjana, egy helyi iskola igazgatója megerősíti Artem beszámolóját. Három napot töltött fogságban, és ő is hallotta a más cellákban lévő foglyok kiáltásait. Az erőszak Balaklija megszállásának utolsó órájáig tartott. Kedden ukrán nyomozók exhumálták két férfi holttestét, akiket állítólag szeptember 7-én lőttek le, amikor áthajtottak egy orosz ellenőrzőponton a városon kívüli erdő szélén.
Egy balaklijai asszony, Valentina Shepel a sajtó jelenlétében azonosította fia, Pjotr holttestét, majd kifakadt:
„Meg akarom kérdezni Putyint: miért ölte meg a fiamat? Miért hozta ide az embereit azokkal az ijesztő fegyverekkel? Miért nem állította meg eddig senki? Arra kérek minden anyát, aki Oroszországban él, hogy szálljon szembe ezzel a gyilkossal!”
Balaklija nem az egyetlen felszabadított közösség a Harkivi területen, ahol bizonyítékot találtak arra, hogy az orosz csapatok civileket kínoztak. Miután az orosz hadsereg kivonult Zaliznicsnéből, az ukrán rendfenntartók négy helybéli holttestét fedezték fel, melyek kínzás nyomait viselték.
Nehéz ezek után megszólalni. Nehéz ránézni a fotóra (címképünk), ami a cella faláról készült, és oroszul karcolta belé egy megkínzott fogoly a Miatyánkot… valószínűleg orosz anyanyelvű lehetett, csak nem volt kollaboráns.
Próbáljunk valami kevésbé borzalmassal foglalkozni, bár a következő téma sem kellemes. Arról van szó ugyanis, hogy oroszul roppant fontos a helyesírás, aki elvéti a szabályokat, könnyen kaphat tizenöt évet, munkatelepen. Hogyha meglett korú, akkor is, bármennyire kinőtt már az iskolapadból. Esetünkben a 60 éves Alekszandr Grigorijev építőmunkás ellen indult büntetőeljárás Lipeckben az orosz hadseregről szóló „álhírek” miatt. A vádak háborúellenes posztjaiból eredtek, amelyekben konkrétan Putyin vezetéknevét kisbetűvel írta.
Ez lehet helyesírási hiba, de hogy nem álhír: az biztos. Grigorijevet augusztus 29-én mégis őrizetbe vették, mikor munkahelyén, egy kantinban dolgozott. Ezután Lipeckbe vitték, és átkutatták a lakását, számítógépét és mobiltelefonját elkobozták. Az idős férfit ezután a Nyomozó Bizottsághoz küldték kihallgatásra, ahol a blogján megjelent publikációiról, a háborúhoz való hozzáállásáról, a Z és V betűkről, valamint arról kérdezték, miért írja kisbetűvel a „Putyin” szót. Mint később elmondta:
„A világbéke pártján állok, erre tanítottak egy szovjet iskolában. Apám háborús veterán volt, ő is azt támogatta, hogy soha ne lássunk háborút. És most Oroszország megtámadta Ukrajnát – támogassam ezt?”
A Mediazona megtalálta a blogját, amit kifogásoltak. Összesen 39 olvasója volt. Mármint a besúgókkal és a nyomozókkal együtt.
Láthatjuk: ezt a háborút nagyon kevesen élvezik, és akik mégis, nem biztos, hogy megérdemlik az „ember” nevet. De közéjük tartozik Ramzan Kadirov is, aki valósággal lubickol az állítólagos harci dicsőségben (arra azért vigyáz, hogy a biztonságos hátországot alig hagyja el, ha mégis megteszi, vigyáznak rá, mint a hímes tojásra). Múltkori elgyengülése óta, mely lehetett akár egy cselszövés része is, erőre kapott, és most oroszabb az orosznál, militaristább Sojgu védelmi miniszternél (rajta ugyan nem nehéz túltenni ezen a téren), ma is olyant tett közzé a Telegramon, ami a legelső háborús uszítók közé emeli:
„Nem kell megvárni, hogy a Kreml statáriumot hirdessen. Úgy vélem, hogy minden régió vezetője tökéletesen képes legalább ezer önkéntes felkészítésére, kiképzésére és személyzettel való ellátására. Egyetlen államalkotó egység esetében ez nem olyan nagy szám, sőt, azt mondanám, hogy ez a minimum, amit az egységeknek eleve teljesíteniük kell. Oroszország egy föderatív állam, amelyben az államalkotó egységek szabadon hozhatnak bármilyen döntést. Az önmobilizáció lezárhatja a különleges művelet feladatainak a lehető legrövidebb idő alatt történő megoldását. Tapasztalatból tudom, hogy országunkban elég őszinte hazafi van, aki kész csatlakozni az önkéntesek soraihoz.”
Szóval, valamiféle népfelkelést hirdetne, persze a saját vezetésével, a Kreml urait ki is hagyná a dologból. Miért van az az érzésem, hogy az ultralojálisnak tűnő Kadirov addig gyűjti a fegyvert, lőszert, haderőt, míg ki nem kiáltja a függetlenségét az Oroszországi Föderációtól? És akkor már nem lesz olyan lojális, mint eddig, ellenben a szövetségi szubjektumok közül Oroszország és Fehéroroszország után katonai szempontból ő lesz a legerősebb.
Vagy így lesz, vagy sem. Mindenesetre mára ennyi hír jutott, hagyjunk belőlük holnapra is.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!