Ma sok hírünk lesz az összefoglaló második részében és egy közös van bennük: nem kellemesek. Sőt, többnyire borzalmasak, ezért előre szólok: kiskorúak és gyengébb idegzetűek ezt a mai részt nyugodtan hagyják ki, és az erős idegzetű, edzett emberek is tartsanak a kezük ügyében egy féldeci töményet, biztos, ami biztos. Megvan? Akkor vágjunk bele.
Mikor tegnap a balaklijai kínzókamráról írtam, azt hittem, a háború legaljasabb mozzanatát ismertetem – mára sikerült túlteljesítenie a valóságnak azt is. A balaklijai csak az első ilyen volt, amit megtaláltak! v
Mint több forrás egybehangzóan állítja, Izjum mellett tömegsírt találtak, legalább 450 halottal, személyazonosságuk megállapítása még folyik. A halottak között katonai és polgári áldozatok egyaránt vannak. A halálozási dátumokból ítélve a civilek legalább egy része az orosz hadsereg izjumi ágyútüzének következtében hunyt el, de sokukat másként ölték meg, megint másokat halálra kínoztak. Legalább egy tetemet hátra kötött kézzel temettek el.
Ami ennél is borzalmasabb, az Ukrinform tudósítása szerint a Harkivi Terület felszabadított részén az ukrán rendfenntartó erők tíz kínzókamrát találtak, köztük hatot Izjum városában. Ezt Ihor Klimenko országos rendőrfőnök mondta el egy sajtótjékoztatón.
„A Harkivi terület felszabdított részén eddig tíz kínzókamrát fedeztek fel. Ezek közül hatot Izjum városában, az orosz fegyveres erők telepítési helyein, ahol az orosz gárda szolgálati tagjai, az FSZB alkalmazottai, az orosz rendőrség, a SOBR és más egységek képviselői tartózkodtak. Két kínzókamra volt Balaklija városában. Egy kínzókamra Hrakovo faluban, Csugujev körzetben, és egy kínzókamra Vovcsanszk városában. Biztosan tudjuk, hogy ott embereket kínoztak, és már vannak információink azokról, akik ott haltak meg” – mondta Klimenko.
Elmondása szerint Izjumban a kínzókamrák a járási közigazgatás, a helyi rendőrségi hivatal, a biztonsági szolgálat épületében, az ügyészség, az adminisztratív szolgáltatásokat nyújtó központ és a katonai parancsnokság területén voltak. Balakliában a rendőrség épületében, az ideiglenes fogdában, a nyomda épületében. Vovcsanszkban az aggregátorgyár területén.
Klimenko szerint Balakliában már megerősítették egy 40 éves férfi halálát a kínzások következtében. „Egy helyi gazdálkodóról van szó, akit halálra kínoztak. Hurokkal ölték meg” – mondta a nemzeti rendőrség vezetője. Ezenkívül a rendfenntartók kiszabadították a Srí Lanka-i állampolgárokat, akiket elfogtak az oroszok, miközben Harkivba próbáltak eljutni.
„Hét Srí Lanka-i állampolgár volt, a Kupjanszki Orvosi Főiskola hallgatói. Miután a megszállók bevonultak a városba, megpróbáltak Harkovba jutni. Őket őrizetbe vették és egy vovcsanszki cellába zárták, megkínozták őket. Körmeiket fogóval tépték ki. Mindenki érzelmileg instabil állapotban van. Ezek az emberek több hónapig kínzókamrákban voltak”
A megszállók a civilek kínzásával próbáltak információkat szerezni az ukrán csapatok bevetéséről, az esetleges felderítő-felforgató csoportokról a megszállt területeken, valamint az ellenállás tagjairól. Az embereket, köztük nőket is, megkínozták és három naptól körülbelül két hónapig terjedő ideig tartották fogva – tette hozzá Klimenko.
Ezt nem lesz könnyű elfelejteni vagy megbocsátani az orosz hadseregnek, már amennyiben egyáltalán lehetséges. Nem csoda, hogy a partizánok nem kímélik sem magukat a katonának álcázó hóhérokat, sem az őket kiszolgáló, kollaboráns ukránokat, akik beállnak a megszállási adminisztrációba – ma fekete napjuk volt.
Először Berdjanszkból érkezett a hír, hogy megölték a város megszállási adminisztrációjának helyettes vezetőjét, Oleh Bojkót és feleségét, Ljudmilát, aki a helyi területi népszavazási bizottságot vezette. Erről az Interfax számolt be a helyi hatóságok nyilatkozatára hivatkozva. Volodimir Rogov, a megszálló hatóságok képviselője a Zaporizzsjai Területen szintén megerősítette, hogy a Bojko házaspárt megölték. Az orosz ellenőrzés alatt álló berdjanszki adminisztráció pontosította, hogy a gyilkosság Bojko garázsa előtt történt a Kolonya városrészben. Oleh Bojko a berdjanszki katonai-polgári közigazgatásban a lakhatásért és a közművekért volt felelős, azután nevezték ki, hogy a várost az orosz hadsereg elfoglalta. Felesége, Ljudmila Bojko vezette volna a város területi választási bizottságát a Zaporizzsja Oroszországhoz való csatolásáról szóló népszavazáson.
Még alig sikerült végigolvasni ezt a hírt, már érkezett a következő, mely szerint a Luhanszki Népköztársaság főügyésze halt meg egy pokoolgépes támadásban – de ezt már a TASZSZ is közölte:
„LUHANSZK, szeptember 16. /TASZSZ/. A Luganszki Népköztársaság egy rendőrezredese pénteken megerősítette Szergej Gorenko, az LNK főügyésze és helyettese, Jekatyerina Szteglenko halálát abban a robbanásban, amely a főügyészség luganszki székházát rázta meg pénteken korábban.
„Szergej Gorenko, az LNK főügyésze meghalt, amikor egy saját készítésű robbanószerkezet robbant fel a főügyészség luhanszki székházában. Állítólag meghalt a helyettese, Jekatyerina Szteglenko is” – írta Vitalij Kiszeljov rendőr ezredes a Telegram-csatornáján.
A Gorenko és Szteglenko haláláról szóló jelentést később Leonyid Pasecsnik, az LNK vezetője is megerősítette.”
És ha mindez nem volna elég, a megszállt Herszonban tüzérségi támadás érte a megyeházát, benne minden kollaboránsok legaljasabbikával, Kirill Sztremouszovval. Túlélte, de sokkot kapott. Mint a Meduza írja:
„A régió megszálló hatóságai szerint az ukrán hadsereg HIMARS-okkal mért csapást a herszoni regionális közigazgatás épületére. „A csapás közvetlenül a közigazgatási épületet érte” – mondta az Interfaxnak a régió megszállási adminisztrációjának helyettes vezetője, Kirill Sztremouszov.
A támadás akkor történt, amikor a közigazgatásban éppen a közigazgatási hivatalok és a kerületek vezetőinek megbeszélése zajlott. „Öt HIMARS repült be az irodámba. Van egy civil áldozat” – mondta Sztremousov az Interfaxnak.
A megszálló hatóságok szerint az oroszok által kinevezett munkaügyi osztályvezető megsebesült, sofőrje pedig meghalt. Az arra járó civilek is megsérültek. Az épület, amely a megszállási adminisztrációs komplexum része, megsemmisült.”
Mielőtt elkezdünk bárkit sajnálni, gondoljunk a tíz kínzókamrára. Mindenesetre így nehéz lesz békét kötni, igaz, ilyen szándéka senkinek sincs. A Meduza hosszú írásban járta körül, mik volnának egy béketárgyalás feltételei, ezt próbálom most kivonatolni.
Az orosz elnöki adminisztráció (AP) nem érti, „mi legyen a következő lépés” – miután az önjelölt LNK és DNK, valamint a megszállt ukrán területek Oroszországhoz való csatlakozásáról szóló népszavazásokat az ukrán csapatok sikeres ellentámadása miatt „határozatlan időre elhalasztották”. Két, a Kremlhez közel álló Meduza-forrás azt állítja, hogy az AP tisztviselői – köztük Szergej Kirijenko, a politikai blokk vezetője és „Donbassz kurátora” – „frusztráltak” a fejlemény miatt.
„A népszavazások, amelyeket az AP politikai blokkja készített elő, az egyik fő alkalmat jelentették Kirijenko számára, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljön Vlagyimir Putyinnal – és ennek megfelelően ez hozzájárult befolyásának növekedéséhez. Most kevesebb alkalom van a párbeszédre és a találkozókra.” – magyarázta a Meduza egyik beszélgetőpartnere.
Ugyanakkor az orosz hatóságok nem tettek le arról a szándékukról, hogy új területeket csatoljanak magukhoz. A Meduza forrásai szerint a Harkivi és Zaporizzsjai területen szavazásra készülő politikatechnológusokkal a Kreml közölte, hogy szerződésüket „tavaszig felfüggesztették”. Ugyanakkor nem sokkal az ukrán hadsereg ellentámadása előtt az AP elkezdett dolgozni az ukrán területek népszavazás nélküli annektálásának lehetőségein – például a helyi oroszbarát adminisztrációk hivatalos kérésére. Mindezeket a forgatókönyveket mostanra „felfüggesztették”.
A Meduza Kreml-közeli beszélgetőpartnerei rámutattak, hogy ez nemcsak a frontvonalon kialakult helyzetnek köszönhető, hanem annak is, hogy a Kreml bizonytalan álláspontot képvisel az Ukrajnával még márciusban megszakadt tárgyalások folytatásával kapcsolatban. Maga Vlagyimir Putyin legutóbb júliusban, két hónappal a sikeres ukrán ellentámadás előtt említette a tárgyalásokat:
„Mindenkinek tudnia kell, hogy nagyjából még nem kezdtünk el semmit Ukrajnában komolyan. Ugyanakkor nem mondunk le a béketárgyalásokról sem. De azoknak, akik ezt elutasítják, tudniuk kell, hogy minél tovább megyünk, annál nehezebb lesz tárgyalni velünk.”
Hát azóta legalább egyvalamit egészen komolyan elkezdtek Ukrajnában: a futást. De gyakorolják is szorgosan. Ennek ellenére a tárgyalásokhoz való visszatérésre vonatkozó javaslatok még nem „találtak megértésre” Putyinnál. Az egyik informátor szerint azonban, míg korábban az orosz elnök kategorikusan ellenezte, az ukrán hadsereg sikeres ellentámadása után állítólag már „mérlegeli” ezek lehetőségét. Ugyanakkor a Meduza orosz kormányhoz közeli forrása hangsúlyozta, hogy Putyin továbbra sem akar személyesen találkozni Zelenszkijjel. A háború első hónapjaiban Zelenszkij többször is sürgette Putyint, hogy találkozzon vele. Az ukrán elnök most azt hangsúlyozza, hogy a Putyinnal való tárgyalások lehetetlenek.
Kijev ugyanis most nem akar tárgyalni, most nyerésben van. Mint Mikhajlo Podoljak mondta:
„Természetesen az Oroszországgal folytatott tárgyalások kérdése ma nem szerepel a napirenden. Ahhoz, hogy a felek elkezdhessenek tárgyalni a háború utáni együttélésről, Oroszországnak teljesen ki kell vonnia csapatait ukrán területről, beleértve az LNK-t, a DNK-t és a Krímet is.”
A Meduza Kreml-közeli forrásai viszont megerősítették, hogy ezek a feltételek „Putyin számára elfogadhatatlanok”: szeretné megtartani az ellenőrzést a donbásszi területek felett, és „egyáltalán nem akar a Krímről tárgyalni”.
Ez azért nem kívánságműsor: fordulhat még úgy a kocka, hogy nem az lesz a kérdés, miről akar tárgyalni Vlagyimir Vlagyimirovics, hanem miről lesz neki muszáj?
Egyelőre viszont az a pletyka terjed moszkvai körökben, hogy megtalálták a bűnbakot a harkivi vereségért: jóllehet a harci cselekmények idején már nem ő irányította az ukrajnai harcokat, mégis Szergej Sojgu hadügyminisztert akarja hétfőn behívatni kihallgatásra a Duma alsóháza, amelynek jogában áll utána akár vád alá is helyezni. Mint Szergej Mironov képviselő fogalmazott:
„Az eseményre zárt ajtók mögött fog sor kerülni, várhatóan olyan kérdéseket tesznek majd fel, melyek az orosz népet érdeklik.”
Az jó, csak akkor minek a zárt ajtó? Hogy azon keresztül ne hallja az orosz nép a válaszokat. Ezt Sojgu már csak úgy kerülheti el, ha a hét végén gondosan kiesik egy tengeralattjáró ablakán vagy a periszkópján át. Felfelé.
Mára ennyi hír jutott, holnap folytatódik a krónika.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!